Még ha látszólag nagyon távolinak tűnnek is, elhunyt szeretteink sokkal közelebb állnak hozzánk, mit gondolnánk. A túlvilági lelkekkel való kapcsolatteremtés tanulható, fejleszthető!
Amerika legnépszerűbb médiuma és a The New York Times bestsellerszerzője, Matt Fraser kivételes személyiség, aki szavaival, gyógyírként szolgáló tanításaival könnyűvé és különlegessé tudja változtatni a halált és azt, ahogyan viszonyulunk hozzá. Sose halunk meg című könyvében felfedi a túlvilág titkait és az igazságot a mennyországról.
Ismerd meg ezt a spirituális drágakövekkel teli könyvet, az érzékek fölötti kapcsolódásról és soha el nem múló szeretet erejéről.
“A szeretet a kapcsolatok isteni erővel bíró „ragasztószalagja”: egy mély kapcsolódás, amely akkor is összetart minket a szeretteinkkel, ha azok elhagyják ezt a világot. A legjobb az egészben, hogy ezt a kapcsolatot nem lehet elszakítani; az idő múltával csak egyre erősebbé válik.”
A szerző korábban még sosem hallott történeteket és a túlvilági lelkekkel folytatott beszélgetéseit osztja meg az Olvasóval e könyvben, amelynek bölcsessége útmutatóként szolgálhat bárki számára, aki választ keres az élet legfontosabb kérdéseire. Matt megerősít abban, hogy a túlvilágon gyógyulás és teljesség vár ránk és szeretteinkre – és azt is elárulja, hogyan segíthet mindezen tudás abban, hogy vigaszra, célokra és útmutatásra találjunk földi életünkben.
“Egy szerettünk halála az egyik leginkább emberpróbáló, érzelmileg leginkább megterhelő dolog, amin csak keresztülmehetünk. Ám elárulok egy titkot: szerettünk valójában nem távozott el. Médiumként segítek összekötni az élőket elhunyt barátaikkal és családtagjaikkal. Bebizonyítom nekik, hogy az az illető, aki olyannyira hiányzik nekik, valójában nem ment el – mindössze másképp van jelen. És ha valaki ráébred minderre, az megváltoztathatja az életét.
Ha kívánhatnék valamit a világ számára, azt kérném, hogy egy-egy napra mindenki médiummá válhasson. Ha mások is látnák, amit én látok, megszabadulhatnának a halálfélelmüktől és a halált övező rejtélytől. Bárhol is járok, látom a halottakat, akik az élők között járnak: egy kislányt, akinek lelke az édesanyja mellett áll az élelmiszerboltban a kasszánál; egy évekkel ezelőtt elhunyt apát, aki a fiát figyeli, amint az felszáll a metróra munkába menet; egy hűséges házi kedvencet, aki eltávozott ugyan, de még ma is a gazdája nyomában jár. Ezek a lelkek mindörökké szeretteikhez kapcsolódtak. Annak ellenére, amit a tévében és a moziban látunk, a halottak egyáltalán nem olyan félelmetesek! Oly gyakran eszünkbe jut, mit mondanánk a mennyekben lakó szeretteinknek, de az vajon eszünkbe jutott-e már, ők mit mondanának nekünk? Ahogyan mi megpróbáljuk folytatni az életünket nélkülük, megfordult-e a fejünkben, hogy talán nekik is ugyanolyan nehezükre esik megbarátkozni új életükkel a túlvilágon? Szeretném az eltávozott szemszögéből bemutatni, mi történik a halál után, ugyanis minél többet tudunk a túlvilágról, annál közelebb érezhetjük magunkhoz elhunyt szeretteink lelkét.
Ezért is írtam meg ezt a könyvet. Médiumként nap mint nap halottakkal kommunikálok. De ez nem volt mindig így. Volt idő, amikor eltaszítottam magamtól a tehetségemet, és kétségbeesetten próbáltam „normális” ember lenni. Sok évig nem láttam, hallottam vagy érzékeltem a halottakat. Csak tinédzserkorom vége felé, amikor felkerestem egy médiumot, akkor jöttem rá, mekkora hibát vétettem. Attól kezdve az életemet képességem fejlesztésének szenteltem, és annyi ismeretet szívtam magamba a túlvilággal kapcsolatban, amennyit csak tudtam. Ahogyan újra felfedeztem médiumi képességeimet, ráeszméltem, hogy a maga módján mindenki képes kapcsolatot teremteni a mennyországgal és érezni elhunyt szerettei jelenlétét. Elárulok még valamit, ami a legtöbb embernek megnyugvást jelent: nemcsak mi szeretnénk felvenni a kapcsolatot elhunyt szeretteinkkel, hanem ők is velünk. És számtalan módon biztosítanak arról, hogy még most is itt vannak velünk.
Hát íme a könyvem a túlvilágról! Mindent, amit itt leírtam, a túlvilági lelkekkel folytatott számtalan beszélgetésem során tanultam – ezek mind saját, valódi tapasztalataimból és a tőlük kapott üzenetekből származnak.”
Milyen jeleket küldenek nekünk a szeretteink?
Először is: őszintén úgy gondolom, hogy ha az ösztönünk azt súgja valamiről, hogy az egy jel, akkor nagy valószínűséggel az is. Biztosan tudhatjuk, hogy egy jel valódi, ha különböző formákban többször is megjelenik az életünkben, és megidézi egy elhunyt szerettünk emlékét.
Következzen néhány jellemző módszer, ahogyan a mennybéli lelkek felveszik a kapcsolatot az élőkkel:
Váratlan illatok
Elhunyt szeretteink olykor teljesen váratlanul egy-egy illattal emlékeztetnek minket arra, hogy ott vannak a közelünkben. Ez lehet egy bizonyos parfüm, amelyet az illető egykor viselt, dohányfüst, ha cigarettázott, de akár a kedvenc virágának illata is.
Pénzérmék a mennyországból
Szeretteink lelke érméket helyezhet az utunkba, hogy ezáltal üzenjen nekünk. Ha látunk a földön egy pénzérmét, vegyük fel, és nézzük meg, hányadika van. Meglepődve tapasztalhatjuk, hogy fontos dátum ez: egy születésnapé, évfordulóé vagy más eseményé, amely mindkettőnk számára nagy jelentőséggel bír.
Zene a túlvilágról
Zenés jeleket általában egy-egy fontos nap, például születésnap vagy évforduló környékén küldenek a lelkek, illetve olyankor, ha valamiért vigaszra van szükségünk. Ilyenkor váratlanul meghallunk egy dalt, amelyet gyakran énekeltek nekünk, vagy szívesen hallgattak, amíg éltek. Amikor olyan dalt hallunk, amely az egyik elhunyt szerettünkre emlékeztet, tudnunk kell, hogy azt az égiek küldték nekünk.
Fénygömbök a fotókon
A puszta energia alkotta lelkek olykor fénygömbök vagy megmagyarázhatatlan alakok formájában bukkannak fel fényképeken vagy videófelvételeken. Gyakran jelennek meg olyan csoportképeken, amelyeken az elhunyt több szerette is szerepel.
Éjszakai jelek
Szeretteink gyakran ismételten elküldenek egy-egy jelet, hogy felkeltsék a figyelmünket. Ennek gyakori példája, hogy minden éjjel ugyanabban az időpontban felébresztenek. Ha ezt tapasztaljuk – vagy azt, hogy épp abban az időpontban riadunk fel, amikor szerettünk eltávozott –, szánjunk egy percet arra, hogy tudomásul vesszük a jelet, és köszöntjük szerettünket.
Álombéli látogatások
Szeretteink a legkönnyebben álmok formájában tudnak kommunikálni velünk. Amikor elalszunk, az elménk átlép egy energiabirodalomba, amelyet „konferenciateremként” használva az elhunytak eljöhetnek hozzánk, és meglátogathatnak minket azért, hogy átadjanak egy üzenetet, vagy csak megmutassák, hogy boldog és fájdalommentes életet élnek a mennyekben.
Ha folyamatosan 11:11-et mutat az óra
Ha az óra rendre 11:11-et vagy 12:12-t mutat, amikor ránézünk, valószínűleg épp nehéz időket élünk, nagy változáson megyünk keresztül, és útmutatásra van szükségünk a bizonytalanságban. Ha ilyesmit tapasztalunk, tudhatjuk, hogy a szeretteink így szeretnének köszönni nekünk, tudatosítani bennünk, hogy szeretnek és támogatnak minket, és biztosítani arról, hogy jó úton járunk.
Villódzó fények és véletlenszerű elektronikus jelzések
Elhunyt szeretteink energia formájában léteznek, és a jelenlétük hatására a lámpa olykor villogni kezd, vagy a tévé ki-be kapcsolódik. Ez a jelenség általában a szeretteink eltávozása utáni első hetekben történik, amikor az illető még csak ismerkedik a túlvilági léttel.
Szitakötők, pillangók és szivárványok
Léteznek olyan isteni szimbólumok, amelyek akkor bukkannak fel, amikor a legkevésbé sem számítunk rájuk, és amikor bizonyosságot keresünk arra, hogy elhunyt szerettünk továbbra is mellettünk van. Honnan tudhatjuk, hogy egy pillangó több, mint egyszerű pillangó? Onnan, hogy szokatlanul viselkedik, például a fejünk felett köröz, a vállunkra ül, vagy felidéz bennünk egy emléket, amely elhunyt szerettünkhöz kötődik.
Folytathatnám a sort, hiszen szeretteink számtalan módon próbálják tudatni velünk a jelenlétüket, ám a lényeg az, hogy jel bármi lehet, ami különleges jelentőséggel bír mind a küldő, mind pedig a címzett számára.
Honnan tudhatjuk, hogy szeretteink jeleket küldenek nekünk?
A lelkek az elhunyt személyiségének megfelelően, különböző módokon alkalmazzák a jeleket a velünk való kapcsolatfelvételhez. Ha például a nagymamánknak a Revlon Jean Naté parfümje volt a kedvence, amíg élt, ha rá gondolunk, és ekkor hirtelen megérezzük az említett parfüm illatát, ő így próbálja a tudatunkra adni, hogy ott van velünk. Sokan azt hiszik, a jelek mind ugyanolyanok, csak pillangók, szitakötők meg hasonlók, de ez nincs így. A lelkek nagyon egyedi jeleket is választhatnak.
Mindig olyan jelet küldenek, amely emlékeztet minket rájuk. Egyszer például szeánszot tartottam egy nőnek, akinek az apja halász volt itt, Rhode Island államban. A férfi imádta a tengert, és amikor lélek formájában megjelent előttem, arra kért, mondjam meg a lányának, hogy vasmacskák formájában szokott üzenni neki. A lánya felnevetett: „Jesszusom, akkor ezért látok mostanában mindenhol vasmacskákat!”. Örömmel fedezte fel, hogy ezekkel a tárgyakkal az apja üzent neki.
A lelkek „a maguk módján” küldenek nekünk egyedi jeleket
Egy másik hölgy ügyfelem arról számolt be, hogy néhai férje Frank Sinatra nagy rajongója volt. A temetésén az énekes My Way című dala szólt, és a nőnek feltűnt, hogy gyakran hallja ezt a slágert, amikor épp a férje jár az eszében. Volt egy olyan hölgy ügyfelem is, aki a fia halála után keresett fel. A fiú hokis volt, imádta ezt a sportot. Miután meghalt, a hokimezében temették el, amelyen a tízes szám szerepelt. A hölgy arról számolt be, hogy azóta a tízes számot látja mindenhol – és mindig úgy érzi, hogy ezzel a fia üzen neki. Ha rápillant az órára, az 10 óra 10 percet mutat. Ha fizet a boltban, a számla összege 10 dollár 10 cent. Rendszámtáblákon is gyakran látja ezt a számot, és akárhányszor megpillantja, mindig érzi a fia szeretetét.
A jelek emlékeket ébresztenek
Ha ki szeretnénk deríteni, ki küldi nekünk az adott jelet, elég megfigyelnünk, ki jut eszünkbe, amikor megpillantjuk. A jelek ugyanis emlékeket ébresztenek. Ha meglátunk egy szitakötőt, és azonnal az édesapánk jut eszünkbe, tudhatjuk, hogy ő küldte nekünk a jelet.
Ha egy pillangó telepszik a vállunkra, és a lányunk jelenik meg a lelki szemeink előtt pillangók felhőjében, akkor pedig ő az üzenet feladója.
Természetesen nem mindegyik pénzérme, dal vagy vasmacska hordoz mennyei üzenetet. Van, hogy egy lepke egyszerűen csak egy lepke. Így ha az adott dolgot megpillantva senki vagy semmilyen emlék sem jut az eszünkbe, valószínűleg az nem egy jel volt.
Forrás: Sose halunk meg
Ajánlott könyvek:
.
SOSE HALUNK MEG
FEDEZD FEL
AZ ELŐZŐ ÉLETEIDET
KARMA
ÉS REINKARNÁCIÓ
