Teljes meditációval Deepak Chopra a kezedbe adja a legjobb életmód kulcsát. Egy hiteles, gyakorlatias meditációs könyv ez, amely segít a modern élet és a körülöttünk lévő káosz okozta szorongás enyhítésében, egy stresszmentes élet új dimenzióinak megtapasztalásában.

A jövő ismeretlen és megjósolhatatlan, akár évtizedekre, akár évekre, akár percekre szeretnél előre tekinteni. A következő gondolatod is ismeretlen, ahogyan az is, milyen lesz a világ száz év múlva. Hogy szembenézzünk az ismeretlennel, folyamatosan terveket gyártunk. Néhány be is válik közülük, de hogy melyik, az úgyszintén megjósolhatatlan. Természetesen egy másféle nézőpontot is a magunkévá tehetünk. Úgy is megtervezhetjük az életet, hogy megértjük ezt az alapvető igazságot: nem létezik terv. Bizonyos mértékben ezt ösztönösen mind tudjuk, de nem örülünk neki túlságosan.

 

A „nincs terv” azt jelenti, hogy mindig az ismeretlennel kell szembenéznünk. Ez a kreatív lehetőségek vagy a félelem forrása vajon?

 

Mint oly sok minden az életben, az ellentétek is egymás mellett léteznek, megnehezítve életünket. Egyszerre örülünk és félünk, de egyik mellett sem kötünk ki hosszabb időre. Egyszerre vagyunk szabadok és korlátozottak. Ragaszkodunk ahhoz, hogy egyéniségek legyünk, így fejezve ki szabadságunkat, közben pedig alkalmazkodunk is a társadalomhoz, amiben saját korlátozottságunk fejeződik ki. Ha nem illeszkedünk be, büntetés fenyeget minket. Nem számít, mennyire félünk, mennyire vagyunk bizonytalanok, és mennyi kétségünk van, felveszünk egy álarcot, ami elrejti ezeket az érzéseinket.

Az emberek amikor félelmet éreznek, nagyon gyakran elmenekülnek, vagy elutasítják azt, mintha nem is létezne, vagy pedig nem hajlandók beismerni, hogy valaha is éreztek félelmet. Azaz folyamatosan kompenzálnak. Megoldásokat találunk ki, hogy együtt élhessünk a félelemmel és minden egyéb nemkívánatos tapasztalattal. Az, hogy jó pofát vágunk a dologhoz, csak a kezdet. Olyan meggyőzően tudunk megmagyarázni egy kellemetlen helyzetet, hogy elhitetjük magunkkal, tulajdonképpen boldogok vagyunk. Gondolj csak arra, hányan élnek olyan házasságban, amiben az egyik fél azt hiszi, minden a legnagyobb rendben, míg a másik mindennap arra gondol, hogyan lépjen ki belőle. A kompromisszumok, az alkalmazkodás és a kompenzálás nagy része szükségtelen lenne, ha egyszer s mindenkorra elfogadnánk, hogy nincs terv.

 

Az ismeretlen minden pillanatban az arcunkba néz. Vagy az optimizmus, a kreativitás és az öröm forrásává változtatod ezt a tényt, vagy egész életeden át kompenzálod azokat az érzéseket, amelyek elől nem tudsz menekülni, és azt a bizonytalanságot, amely soha nem csillapodik benned.

 

 

A szíved sem tudja megjósolni, mikor gyorsul fel, és mikor lassul le. A tüdőd nem tudja előre, mikor kapkod majd oxigén után, és mikor lazul el teljesen. Még számukra sincsen kőbe vésett terv, pedig konkrét viselkedéssablonnal vannak felvértezve.

Az ismeretlen horizontján azonban van egy lehetőség, ami csak a Homo Sapiens számára elérhető. Ha teljes mértékben tudatos vagy, nem félsz az ismeretlentől, mert az – mint fenyegetés vagy lehetőség – nem létezik. Ezek a szavak az ellentétek mezejében léteznek, a vagy-vagy világában, amiben puszta tehetetlenségünk miatt élünk. Az emberi elmét arra tanították, hogy elfogadjon és elutasítson, hogy vonzódást és ellenszenvet érezzen, hogy jónak vagy rossznak ítéljen meg embereket (és saját magát).

A „nincs terv” azt jelenti, hogy megszabadulhatsz ezektől a tanításoktól, amik csak azt a célt szolgálják, hogy a lehető legkiszámíthatóbbá tegyük az életet. A kiszámíthatóság emberi elmére való kiterjesztése meghamisítja a valóságot.

 

A kiszámíthatóság iránti vágyunkat azokra a területekre kellene korlátoznunk, ahová valók, olyan dolgokra, mint az időjárás, az otthonunkban használt elektromos áram, vagy háztartási készülékeink megbízhatósága.

 

Arra születtünk, hogy szabadon gondolkodjunk, fantáziáljunk, alkossunk, felfedezzünk és kibontakozzunk. Bármivel is korlátozzuk ezt a szabadságunkat, azt önmagunk alkottuk – és önmagunk ellen.

 

A legalapvetőbb oka annak, hogy úgy élsz, mintha már felébredtél volna, az, hogy már most is ébren vagy, csak nem tudsz róla. Az elme elrejtőzik az elme elől. Korlátokat állít magának, majd úgy érzi, a csapdájukba esett, és megfeledkezik arról, hogy amit megteremtett, azt akár le is bonthatja.
A meditáció teljes mértékben feloldja ezt a paradoxont. Az élet zavarba ejtő zűrzavarában időzve egyszer csak tisztánlátásra és bizonyosságra ébredsz, s e napodat azzal kezded, hogy tisztán látod, ki is vagy valójában, és mit kell elérned.

Az észlelés
„Amit nem tudatosítasz, azon nem változtathatsz.” Ez az alapigazság egész könyvemen végigvonul. Tudatosnak lenni azt is jelenti, hogy figyelünk, azaz a mindfulness állapotában vagyunk. Ez egy rendkívül jótékony tulajdonság, ami a jelen pillanatban tart. Éberek leszünk tőle, és nyitottak az új tapasztalatokra. A mindfulness magában hordozza az elfogadást is: nyitott vagy a jelen pillanatra, de nem foglalkozol azzal, hogy mi lesz a végeredmény – legyen az akár vágyott, akár nemkívánatos eredmény.

A mindfulness egy paradoxont is magába foglal. Hogyan emlékeztethetnéd magad arra, hogy újra figyelmes legyél, miután valami elvonja figyelmedet a jelen pillanattól? Figyelmességre van szükséged ahhoz, hogy észrevedd, elkalandoztál, de az adott pillanatban éppen a figyelmesség állapota az, amiből kizökkentél. Ha azt mondjuk valakinek, hogy legyen figyelmes, az olyan, mintha azt mondanánk neki: „Ne felejts el emlékezni.”

Szerencsére túlléphetünk ezen a paradoxonon. Az elméd arra van tervezve, hogy észrevegyen dolgokat, beleértve a tudattalan dolgokat is. Sokan ébresztőóra nélkül kelnek fel reggelente egy meghatározott időpontban. Az elménk akkor is észleli, mennyi az idő, amikor alszunk.

Annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy gondolkodó elménkben élünk, hogy nem látjuk, mi mindent csinál a tudat, amihez a gondolkodásnak semmi köze sincs. Amikor kiszúrod egy barátodat a tömegben, észreveszel egy ízletes ételt az étlapon, vagy meglátsz egy vonzó idegent, mi történik tulajdonképpen? Megnyomsz egy gombot, és elkezdesz figyelni. A dolog, amit kiválasztottál a tömegből, elválik a többitől, amire egyáltalán nem figyelsz. Ha meglátod egy barátodat a tömegben, ignorálod a körülötte lévő embereket.

 

 

A kapcsológomb megnyomása egyszerűnek hangzik, észrevenni valamit azonban rendkívül nagy teljesítmény. Mint például ezekben az esetekben:

• 1928-ban a skót orvoskutató, Alexander Fleming visszatért nyaralásából, és bosszúsan fedezte fel, hogy zöld penészgomba lepett el néhány nyitott baktériumtenyészetet tartalmazó edényt. Ahelyett, hogy kidobta volna a szennyezett mintákat, észrevette, hogy a gombák elpusztították a baktériumokat. Felfedezése igazi aha-élmény volt, és ez vezetett el a penicillin felfedezéséhez.
• Mivel lehetetlen teljes bizonyossággal megmondani, mikor nyertek ki a kőfejtőből egy kődarabot, a Stonehenge építésének pontos dátumát sem tudjuk megállapítani, de azt sem tudjuk pontosan, Nagy-Britannia őslakosai miért építették azt. A bizonytalanság évszázadokon át folytatódott, egészen az 1960-es évekig, amikor Gerald Hawkins angliai születésű amerikai csillagász felfedezte, hogy a kövek elhelyezkedése csillagászati eseményeket, például napéjegyenlőségeket, napfordulókat és napfogyatkozásokat tükröz. Bár mai napig vita övezi a kérdést, Hawkins ötlete életképes magyarázata lehet Stonhenge létezésének.

Ez a két példa azt mutatja, hogy nem véletlenszerűen észlelünk. Azt vesszük észre,
amit keresünk,
ami felett ítélkezünk,
amitől félünk,
amihez vonzódunk,
ami magyarázatot vagy megoldást kínál a számunkra.

Ezek az összetevők mindenkiben szerepelnek. A totális meditációnak is megvan a maga terve, ami evolúciós. A tudatosságra irányul, vagyis arra, hogy sokkal tudatosabban vegyük észre a lehetőségeket. Az is fontos része tervének, hogy kapjuk rajta magunkat, amikor elalszunk, vagy tudattalanul teszünk valamit. A totális meditáció tervének azonban más dimenziói is vannak:

• Észrevenni, ha valaki másnak van szüksége figyelemre és megbecsülésre.
• Észrevenni annak a lehetőségét, hogy mások szolgálatára legyünk.
• Észrevenni annak a lehetőségét, hogy kedvesek legyünk.
• Észrevenni, ha segítségre van szükség.
• Észrevenni a természet szépségét.

Ha úgy állítod be a fókuszodat, hogy előnyt kovácsoljon ezekből a lehetőségekből, újraindítod belső tudatosságodat. Mint a belső óra, ami akkor is tudja, hány óra van, amikor alszol, a tudat mélyebb szintjei sokkal többet tudnak, mint a gondolkodásod.

 

Valójában mélyebb tudatod a forrása emberi léted legértékesebb dolgainak: a szeretetnek, a könyörületnek, a kreativitásnak, a kíváncsiságnak, a felfedezőkészségnek, az intelligenciának és a fejlődésnek.

 

 

Észrevenni annyit jelent, hogy megnyitjuk a tudatosság ajtaját. Hogy ezután mit teszel, az már csak rajtad múlik. A totális meditáció során sokkal többet veszel észre, mint előtte, de semmi sem kötelező. A tudatosság bármit képes megvalósítani, de már maga a tudatosság is hatalmas jutalom.
A jógahagyományban a tudat elsősorban három célt szolgál: az odaadást, a cselekvést és a tudást. A rádzsa-jógának, azaz a „jógák királyának” nincs konkrét célja vagy tárgya – a totális ébredés önnön magáért kívánja elérni, bármi is következzen belőle. A szabad életnek nincs szüksége másfajta igazolásra.

A mindennapi életben a belső hang megváltoztatása azt is magában foglalja, hogy túllépünk azon a fajta észlelésen, ami nem szolgálja személyes fejlődésünket. Például nem vesszük észre mások hibáit, nem akarunk kijavítani másokat, nem osztjuk magunkra a szabályok betartatójának szerepét, és nem osztjuk az embereket győztesekre vagy vesztesekre. Mindez az észlelés helytelen használata. Nem kerülhetjük meg azt a tényt, hogy a terveknek mindig van egy sötét oldala is: nehéz anélkül észlelnünk valamit, hogy ne ítélkeznénk felette azonnal.

 

A totális meditáció során nagyon fontos, hogy legyünk tudatában az ítéleteinknek, de ne azok alapján cselekedjünk.

 

Túlságosan is gyakorlottak vagyunk a tetszésben és a nemtetszésben, az elfogadásban és az elutasításban, a vonzódásban és az ellenszenvben. Ezek az ellentétek uralják belső terveinket is. Pusztán azzal változást érhetsz el, hogy egy új tervet részesítesz előnyben, és idővel egyre inkább azokat a dolgokat fogod észrevenni, amik a fejlődésedet szolgálják. Az ítélkezéstől való megszabadulás azzal kezdődik, hogy nem részesítesz többé előnyben olyan ítéleteket, amikről tudod, hogy negatívak. Az észlelés véletlenszerűen történik. Már most elkezdheted észrevenni az ébredés lehetőségeit. Önmagában már ez is elég ahhoz, hogy nagymértékben felgyorsítsd saját személyes fejlődésedet.

Forrás: Teljes meditáció

 

Ajánlott könyvek:

.
.
TELJES MEDITÁCIÓ

A siker alapelvei könyv

.
.
A MEDITÁCIÓ ÚTJA

MEDITÁCIÓK ÉS POZITÍV MEGERŐSÍTÉSEK MINDEN NAPRA