Dr. Deepak Chopra, az alternatív gyógyászat, a meditáció és a new ige egyik vitathatatlan guruja 74 évesen a felfedezések, a cél és az öröm éveit éli épp. „Annak ellenére, hogy nagy bánatot és gyászt érzek az elmúlt években elszenvedett történések miatt” – mondja. “Ennek hatásait nem elfeledni kell, hanem értelmet találni benne.”
Teljes Meditáció c. új könyvével Chopra a meditáció misztifikációjának megszüntetése a cél, és az olvasókat a tisztaság, a fizikai és mentális gyógyulás, valamint a boldogító tudatosság új dimenzióiba kalauzolja. A meditációs gyakorlat előnyeiről szóló új kutatások, valamint a napi gyakorlatok, mindenki számára hozzáférhetőbbé teszik a meditációt.
ALI FRANCIS: Végig tudsz vinni minket egy napodon? Mit csinál Deepak egy nap alatt ezekben a járványos időkben?
DEEPAK CHOPRA: Nos, hajnali 4 és 5 között felkelek, s a reggelt gondolkodással, elmélkedéssel kezdem. Ezután meditálok egy órát, majd jógázok ugyancsak egy órát. Aztán légzőgyakorlatok következnek. A nap hátralévő részében pedig azt teszem, ami a határidőnaplómban áll. Ez a napló ma azt közölte velem, hogy délelőtt 9-től veled fogok beszélgetni.
Délután 5-től kezdek újra lassítani, először egy újabb meditációval, amit néha megint csak jóga követ. Általában este 8-kor fekszem le. Nem élek társasági életet, nincs is szándékomban – volt már éppen elég belőle. A családom azt várja tőlem, hogy életemet az emberek szolgálatának szenteljem, s valóban kizárólag erre koncentrálok.
AF: A Teljes meditáció a kilencvenegyedik könyved. Hogyan jött létre?
DC: Csak olyan témákról írok, amelyek engem is érdekelnek. Minden este gyakorlatokat végzek lefekvés előtt. Összefoglalom magamban a napomat, azaz tanúként, külső szemlélőként, mindenféle ítélkezés nélkül egyszerűen végigveszem magamban mindazt, ami a nap folyamán történt velem. És akkor emlékeztetem magamat arra, hogy vége a napnak, s minden, ami aznap történt, most már pusztán álom. Ekkor bizonyos kérdéseket teszek fel magamnak: Ki vagyok én? Mit akarok? Mi a célom? Miért vagyok hálás? Mi érdekel jelen pillanatban? Aztán reggel a válaszok valahogy feltárulnak előttem. Leírom őket, s egy idő után a kezemben van egy újabb könyvem.
AF: Tőled mindig valami újdonságot, érdekességet kapunk. Mire számíthatnak az olvasók ebben a könyvedben?
DC: Egyfajta valóságvizsgálaton vezetem keresztül őket: mi is az a valóság, s hogyan veszünk részt a létrehozásában? A valóság nem egy magától értetődő princípium. Sokkal inkább egy emberi tapasztalat. A miénk nagyon különbözik egy százszemű rovarétól. Vagy egy denevérétől, amely visszavert hangok segítségével mozog és navigál a valóságában. Vagy egy pillangóétól, amely érzékeli az ibolyántúli sugárzást a napsugarak spektrumában, s így talál rá a virágokban lévő nektárra. Tehát mi a valóság? A tudomány azt feltételezi, hogy a valóság anyagi. A Teljes meditáció viszont fenekestül felforgatja ezt a koncepciót, s azt mondja: NEM.
Amit tapasztalunk, csupán érzékelés. Hangok, textúrák, színek, formák érzeteit éljük át, s ezeket az érzeteket például szaglásnak, ízlelésnek nevezzük. Ez még nem észlelés. Az észlelt valóság akkor következik be, amikor az érzetnek értelmet adsz. Egy érzet megtapasztalásának minden egyes aspektusa során nem pusztán megfigyelő vagy: te vagy az építő is.
AF: Az a gondolat tehát, hogy nagy szerepet játszunk saját valóságunk megteremtésében, erőt ad, különösen most, ebben az egész emberi kollektíva szempontjából nehéz időszakban.
DC: Pontosan. Az emberi faj a szomorúság táján megy most keresztül bolygónkon. Szomorú időkben az emberek áldozatnak érzik magukat. Aztán eluralkodik rajtuk a harag. Sőt, még ellenségessé is válnak. Mintegy politikai nyilatkozattá válik számukra például a maszkviseléssel kapcsolatos álláspontjuk. Ebből aztán tehetetlenség és frusztráció jön létre. Végül csak néhány ember képes rálelni az elfogadás attitűdjére. Elfogadni pedig nem a múltat, nem a jövőt kell, hanem a jelen pillanatot – máskülönben nem is élsz. Ha egyszer rátalálsz az elfogadásra, az értelemre is rá fogsz találni.
AF: Szerinted milyen értelemre lelhetünk a most zajló járványban?
DC: Természetesnek vettük az életmódunkat. Az életet is természetesnek vettük, de elérkeztünk arra a pontra, amikor ezt már nem tehetjük meg. Úgy értem, annak köszönhetően, hogy egyénileg el kell szigetelnünk magunkat, láthatjuk, mi történik: a bioszféra, amelyre szükségünk van a puszta létezésünkhöz, gyógyulni kezdett. A méhek elkezdtek visszatérni. A halak visszatértek tavaikba, s az emberek már hétszáz kilométer távolságból is képesek látni a Himaláját. Ha nem figyelünk, elszalasztjuk a lehetőséget, amit a Covid-19 adott nekünk.
AF: A könyved alcíme – Szeretetteljes, tudatos élet – valóban erre a koncepcióra utal. Arra, hogy rá kell eszmélnünk egy új és jobb életre, a minket körülvevő világra. Számodra mit jelent ez az új élet?
DC: Azt, hogy mindig egy örömteli, energikus testet birtokolunk majd, a szívünkben szeretetet és együttérzést, az elménket tisztaság és béke hatja át, a létezésünket pedig könnyedség. A felébredt életet az jellemzi, hogy tudod: minden általad készített történetben te vagy a producer és a rendező, a főszereplő és az ellenség, a hős és a gazfickó, a bűnöző és a szent, az isteni és az ördögi, illetve a szent és a profán egy személyben. És tudva tudod azt is, hogy megtanulhatod te magad kiválasztani a történeteidet, valamint azt is, hogyan alakítsd te magad a narratíváidat.
AF: És mi ennek az ellenpólusa?
DC: A fel nem ébredt élet, amelyben a régi történetek kerengenek újra meg újra, továbbá a robotszerű élet, amelyben algoritmusok irányítása alatt álló biorobotokként funkcionálunk.
AF: Azt írod, hogy az élet, minden szenvedésével és örömével együtt, meditáció. Mit gondolsz, egy felébredt, meditáló emberekkel teli világ jobban meg tudna birkózni jelenlegi kríziseinkkel?
DC: Legyen szó éghajlatváltozásról, rasszizmusról, bigottságról, gyűlöletről, háborúról vagy előítéletekről, soha nem lehet megoldást találni a problémára a tudatosságnak ugyanazon a szintjén, amelyen a probléma létrejött. A tudatosság új síkjára kell lépned ahhoz, hogy rálelj a kreatív megoldásra.
Jelenlegi világunk nagy része a gyarmatosító múltra épül, ez a múlt pedig igencsak romantikus színben láttatta az erőszakot. Ebben a vonatkozásban továbbra is nagyon törzsi állapotok uralkodnak. Az egyetlen megoldás az, ha most rögtön felébredünk végre, s ha túllépünk ezen a mentalitáson egy jóval békésebb, igazságosabb, fenntarthatóbb, egészségesebb és örömtelibb világ felé. Ellenkező esetben a kihalás szélére sodródunk, s akár a kocsmába is mindannyian betódulhatunk, hogy jól berúgjunk. Ez a két alternatíva van, semmi más.
AF: Annak alapján, ami a világban zajlik jelenleg, ennél jobbkor nem is jelenhetett volna meg a könyved. Ezt direkt így terveztétek?
DC: Nem. Ez pusztán a szinkronicitás elve miatt alakul így, ami akkor fejti ki a hatását, ha többé nem ragaszkodsz a végkifejlettel kapcsolatos elképzeléseidhez. Minden, amit az életben megtapasztalunk, valójában eseményeknek a szinkronicitásban való együttállása, ez azonban általában számunkra láthatatlanul megy végbe.
AF: A mentális és testi betegségek, különösen a stressz – a járványhoz kapcsolódóan, de attól függetlenül is – szemlátomást egyre fokozódnak országunkban. Hiszel abban, hogy a meditáció képes megváltoztatni az elménket és a testünket egyaránt?
DC: Teljes mértékben! Az elme és a test egyetlen egység, ugyanúgy, ahogy a hullám és az óceán, a tömeg és az energia, vagy a sötétség és a fény is egyetlen egység. Ráadásul nagyon könnyen meg lehet győződni erről az egységről: ha most arra kérnélek, hogy gondolj valami nagyon stresszes dologra, a kortizolszinted megemelkedne. Megemelkedne az adrenalinszinted és az izgalmi állapotod szintje is.
Úgy gondolom, hogy amire a társadalomnak most mindennél nagyobb szüksége van,
az a boldogság világjárványa.
Feladatomnak tekintem, hogy terjesszem az örömvírust a Twitteren! Meggyőződésem, hogy mély odafigyeléssel, szeretettel, együttérzéssel, hálával és elfogadással ez megvalósítható – de semmiképpen nem úgy, hogy erőnek erejével meg akarunk változtatni másokat.
Forrás: www.shondaland.com