Gregg Braden kivételes erejű személyiség, ötszörös New York Times-bestseller szerző, kutató, oktató, előadó és nemzetközileg elismert úttörője a modern tudomány, a spiritualitás és az emberi potenciál témái között lévő szakadékok áthidalásának. Vele beszélgetett a Conscious Life Journal:
Conscious Life Journal: Szívesen hallanánk a véleményedet a világban történő változásokról, a múltban történtekről, a jelenleg zajlókról és azokról is, amiket a jövőben látsz.
Gregg Braden: Az eddigi könyvek a világ átalakulásáról szóltak. A jelenlegi kötetem a bennünk végbemenő változásról beszél. Van egy pont, ahol a kettő találkozik. A legnagyobb koponyák azt mondják, hogy a „végletek” idejét éljük, ami alatt nem azt kell érteni, hogy csak rossz dolgok történnének a világban, vagy éppen csak jók. Úgy kell érteni, hogy a mostani események nagy hatással vannak a világ egészére. Többé nem tehetjük meg, hogy különválasztjuk magunkat és a hétköznapi életünket a környezetünktől, így aztán a mozzanatok ránk is nagy befolyással vannak. Senki sem kivétel. Még a világ eldugott szegleteiben élő spirituális vezetők is érzik a változásokat. Jómagam geológus vagyok, erős élettudományos háttérrel – molekuláris biológiára, kémiára, gerinctelen és gerinces őslénytanra kell gondolni – és ebből kifolyólag naprakész vagyok a legújabb hiteles tudományos kutatások terén. Nem csak a képzeletünk játéka, hogy a világ változik. Így amikor ránézek a jelenünkre, a „végletek idejére”, felmerül bennem a kérdés, hogy mi az, ami a változás mögött áll?
Van három hatalmas természetes periódus, ami most olyan módon konvergál, amelyhez foghatót a feljegyzett emberi történelem 5000 éve alatt még nem láthattunk. Az első, az éghajlati ciklus. Egy természetesen előforduló éghajlatváltozási szakasz kellős közepén vagyunk. Ha nem volnának emberek a Földön, ez az éghajlatváltozás akkor is végbe menne. Ez nem is a legmelegebb időszak a Föld történetében. Az 1800-as évek közepén volt egy nagyobb felmelegedés, és ugyanennek a századnak a vége felé Észak-Európa egyes részein egy mini jégkorszakot tapasztalhattunk meg. Tehát a végletek a történelmünk részét képezik, és a ciklus, amit most átélünk roppant hasonlatos az 5000 évvel ezelőttihez. A végletes éghajlati faktorok miatt kiemelt fontosságú, hogy tiszta, zöld, fenntartható módokon nyerjük a felhasznált energiát. Már hatvan évvel ezelőtt felhagyhattunk volna a fosszilis üzemanyagok használatával, ami számomra azt jelzi, hogyha lennének valóban komoly erőfeszítések arra nézve, hogy megváltoztassuk az energiaforrásainkat, akkor úgy vélem, hogy egészen más úton járnánk, mint ma. Ez arról is árulkodik, hogy még előttünk áll, hogy elsődleges fontosságúnak tegyük meg a kollektív átalakulást. Arra neveltek bennünket, hogy ha kisebb autókat vezetünk, másféle villanykörtét használunk, akkor valamiképpen visszafordíthatjuk a klímaciklust, ahelyett, hogy megértenénk, hogy ez egy természetes változás. Csak akkor okoz problémát, ha nem vagyunk rá felkészülve. Tehát ha elfogadjuk a tényt, hogy efelé a változási periódus felé haladunk, akkor elkezdünk másféleképpen élni.
Az éghajlati ciklus mellett egy körülbelül hatvanöt évvel ezelőtt elkezdődött gazdasági ciklus (második szakasz) is éppen lezárul, és egyúttal kezdetét veszi egy újabb. Ezek az időszakok nagy kihívást jelenthetnek a személyes pénzügyek terén és romba dönthetik a nemzeti gazdaságokat. Olybá tűnik, hogy a fennálló hatalmaknak nagyon rövid az emlékezetük, mert ugyanazokat a hibákat követik el, mint az ezt megelőző ciklus során. Emellett egy olyan időszakban élünk, amikor a kézzelfogható vagyon értékállóbb, mint a csak papíron létező. Ugyanakkor precedens nélküli a világban található adósság mértéke is. Az egész bolygó teljes termelése kevesebb, mint a világban fennálló tartozás. Amikor ez egy állammal történik meg, akkor általában egy másik állam vagy a Világbank ad támogatást. De amikor egy egész bolygó el van adósodva, akkor ki ad támogatást a Földnek? Ennyi is elég lehetne ahhoz, hogy megváltoztassuk a gondolkodás- és az életmódunkat, és ráadásul ez most az éghajlati ciklussal együtt történik.
A harmadik ciklus, amiről kevesen hallanak, az emberi konfliktusok szakasza. A tudományos kutatások összefüggést tártak fel a kozmológiai ciklusok és az emberi konfliktusok között, és ezek közé a kozmológiai periódusok közé a Föld mágneses mezői, a Nap változó mágneses mezői és szoláris ciklusai is beletartoznak. Amikor a mágneses mezők erősek, akkor általában kevésbé vagyunk agresszívek, hajlamosabbak leszünk az együttműködésre és a közös problémamegoldásra, valamint inkább megbízunk másikban. Amikor a mágneses mezők gyengébbek, akkor kevésbé vagyunk kooperatívak, agresszívabbá, gyanakvóbbá és félénkebbé válunk. 2014-ben beléptünk a konfliktusciklus felszálló ágába. A mágneses mezők gyengülnek, és ez a fázis 2020-ban éri el a csúcspontját, ekkor lesznek a mágneses mezők a legerőtlenebbek.
Ez a három ciklus bármelyike önmagában is jelentőségteljes lenne. Az érezhető változást az okozza, hogy ez a három egyetlen emberöltő alatt találkozik. Bár sebezhetők vagyunk és hajlamosak a konfliktusokra, attól még nem vagyunk teljesen alávetve a szakaszoknak. Mindig van választásunk. Amikor ráébredünk, hogy hol járunk a cikluson belül, és hogy sebezhetők vagyunk, egyúttal a békének is sokkal nagyobb esélyt adunk, mivel úgy döntünk, hogy jóhiszeműen fordulunk egymáshoz.
Kinyújtjuk egymás felé az olajágat, és meglátjuk, hogy most minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy jobban odafigyeljünk egymásra, és ez személyes és családi szinten éppúgy megtörténik, mint a nemzetek között.
A három ciklus most összeér. Most még inkább, mint eddig, muszáj, hogy másképpen éljünk és gondolkodjunk. A munkám most már több, mint harminchárom éve erről szól – a tudományról, ami számos okot sorakoztat fel, hogy miért vélekedjünk másképpen magunkról, a testünkhöz fűződő viszonyunkról, a másokhoz és a világhoz fűződő kötelékünkről. Százötven évnyi tudományos gondolkodást dönt meg, például Darwin ötletét, miszerint a természet versengésen és konfliktuson alapszik. Ma már tudjuk, hogy ez egyszerűen nem igaz. A természet az együttműködésen és a kölcsönös segítségnyújtáson alapszik, és minél több konfliktust látunk, annál tisztábban látszik, milyen messzire eltértünk a természeti világ legigazabb törvényeitől. Ez az a pont, ahol a tudomány gyönyörűen belesimul a hétköznapi életünkbe és a legféltettebb ősi szellemi hagyományainkba, a kapcsolódás spirituális alapelveibe, amelyek saját magunkról és a világhoz fűződő viszonyunkról tanítanak. Ezek a változást okozó ciklusok, ami egyben egy meghívás is arra, hogy átalakítsuk a gondolkodásunkat, hogy a változást egészségesen tudjuk fogadni.
CLJ: Nem azért kell véghezvinnünk ezt a transzformációt, hogy túlélhessünk?
GB: Amikor megértjük az életünk természetét és kontextusát, amikor elfogadjuk a változásokat, amikor felismerjük az új felfedezéseket és az új emberi történetet, akkor nem csupán a túlélés válik elérhetővé, hanem a jólét, a virágzás is. De jelenleg egy új normában élünk, és ez azt követeli meg tőlünk, hogy a gondolkodásunkat új alapokra helyezzük. Ez az, ami számomra igazán izgalmas, mivel a tudomány számos érvet vonultat fel, hogy miért is tegyünk így. Az emberi testben jól dokumentáltan lélegzetelállító képességek fejleszthetők ki. Most már tudjuk, hogy minden szerv képes magát helyreállítani és meggyógyítani, beleértve a gerincvelőszövetet, az agy-, a szívizom- és a hasnyálmirigy-szövetet is.
Az a kulcs, hogy a megfelelő környezetet biztosítsuk számukra, és ez a közeg részben a táplálkozás vagy étrendkiegészítők függvénye, döntő részben viszont a belső állapotunkon, tehát a gondolatainkon, érzéseinken és az érzelmeinken múlik. Ma már tudjuk, hogy a gondolat, az érzés és az érzelem kulcsfontosságú szerepet játszanak bizonyos szívbeli állapotok előidézésében. Az agy nagyobb részben a szívtől kapja az információt, hogy mit tegyen, így ma már a szívről és az agyról beszélünk, két különálló szervről, amelyek harmóniában együttműködnek azért, hogy a bennünk lévő jóllétet kialakítsák. Ha a szívben a megfelelő érzelmeket hozzuk létre, akkor az agynak küldött információk is megváltoznak, az agy kémiája pedig a testbe kerül, és ez alkotja a sejtek számára a környezetet. Ennek köszönhető, hogy a sejtek képesek olyan dolgokra, amelyeket általában különlegesnek tartunk, mint például a szuperimmunitás, a hosszú élet és az öregedés biológiai jelölőinek visszafordítása, az intuíció mélyállapotai, rugalmasság a változásokkal szemben, vagy hozzáférés a tudatalattihoz, hogy gyógyító megerősítéseket táplálhassunk belé.
Mindezek a szív és az agy meghatározott módon való harmonizációjával elérhetők, és ezt olyan tudományos laboratóriumok is alátámasztják, mint például a HeartMath Intézet. A tudomány a létezésünk legmélyebb igazságai felé vezet bennünket, amelyek párhuzamba vonhatók a legősibb és legféltettebb szellemi hagyományainkkal, és ez mind pont akkor történik, amikor a változás ciklusai arra sarkallnak minket, hogy éljünk és gondolkodjunk másképpen, mint eddig bármikor. Mindenünk megvan, ami ahhoz kell, hogy az új világban jólétben élhessünk, és ez a mostani nemzedék az, amelyik meglépi azt, hogy másként éljünk és gondolkodjunk.
Az egyik új felfedezés alig több, mint harminc éve történt, 1991-ben. A tudósok körülbelül 40 000 speciális sejtet, úgynevezett szenzoros neuritot fedeztek fel az emberi szívben, amelyek lényegében az agysejtekhez hasonlatosak, azzal a kivétellel, hogy nem a koponyában vannak, hanem a szívben. A tudósok ezeket a sejteket a „szívben található kisagynak” hívják. Úgy működnek, mint azok a sejtek, amelyek az agyban vannak. A koponyában található agytól függetlenül gondolkodnak, emlékeznek, szuverén módon éreznek és érzékelnek. Amikor egy mély érzelmi élményt vagy egy érzelmileg jelentőségteljes eseményt élünk át, akkor azt egyszerre két különböző helyen is elraktározzuk. Ha a tapasztalatot a hagyományos klinikai kezelésekkel csak a koponyában található agyban kezeljük, mi lesz a szívben tárolt emlékekkel? Most, hogy mindezt már megértettük, sokkal teljesebb gyógyulásokban lehet részünk.
Közben azt is tanuljuk, hogy mindezt magunk is véghez tudjuk vinni, olyan módon tudjuk szabályozni magunkat, amire semmilyen más életforma nem képes. Leülhetünk egy adott pillanatban, és azt mondhatjuk, hogy most úgy döntök, hogy felébresztem a testemben szunnyadó hosszú életenzimeket, és ez a gondolat egy gyógyító válaszreakciót vált ki a testben, ami visszafordítja az öregedés biológiai jelzőit. Úgy határozok, hogy felébresztem magamban a szuperimmunitást. Azt választom hogy megnyitom a saját magammal folytatott tudatalatti beszélgetéshez nyíló ajtót, és ide helyezem a gyógyító, illetve az egészségtelen mintázatokat átíró megerősítéseket. De a tudatalattihoz olyan nyelven kell szólnunk, amit az képes megérteni. Ez mind a saját magunk szabályozása. Úgy döntök, hogy ellenállóbb leszek, hogy rugalmasabb leszek az életemben tapasztalt változásokkal szemben. Eltökélem, hogy felébresztem magamban az intuíció mélyállapotait, akaratlagosan, nemcsak amikor magától megtörténik, hanem amikor szükségem van rá, hogy minél jobban megérthessem az embereket és együttérezhessek velük. Mindezek és még sok minden más is azon képességünknek köszönhető, hogy képesek vagyunk szabályozni a saját szervezetünket, és mindennek az eredője a szív és az agy között fennálló viszony.
Mi vagyunk az egyetlen életforma, amelyik képes harmonizálni a szív és az agy neurális hálózatait, két különálló szervet egyetlen hatékony rendszerbe rendezni, amely olyan különleges képességeket biztosít számunkra, amelyekkel semmilyen más létforma nem bír. Amikor ezt megtesszük, akkor hozzáférést nyerünk a legnagyobb potenciálunkhoz, a szupertanuláshoz és mindahhoz az önszabályozáshoz, amit az imént megosztottam veletek. Ezekre a dolgokra mindig úgy gondoltunk, mint a misztikusok és a jógik kiváltságaira. Most, hogy tudjuk, hogy ezek bárki számára elérhetők, már nem kell úgy gondolnunk rájuk, mint különleges állapotokra. Úgy vélem, hogy ezek teljesen közönséges állapotok, és úgy vagyunk megtervezve, hogy ezeket a hétköznapi életünk részévé tegyük, hogy az életet könnyebbé és mélyértelműbbé tegyék számunkra.
Minél jobban megismerjük magunkat, annál jobb eszköztárunk lesz ahhoz, hogy kezeljük azt, amit elénk sodor az élet. Minél jobban tisztában vagyunk magunkkal, annál kevésbé kell félnünk egy változó világtól, annál kevésbé fogunk félni másoktól is. Minél jobban tudatában vagyunk önmagunkkal, annál kevésbé félünk a többi embertől, mert bízni fogunk saját magunkban és abbéli képességünkben, hogy elfogadjuk azt, amit az életünkben látunk. Minél jobban ismerjük magunkat, annál kevésbé félünk a saját hatalmunktól. Ezek azok a dolgok, amelyek megnyitják előttünk az evolúció kapuit, amelyeket egyébként már mindannyian látunk, és ez az egész az új emberi történetről szól.
Egy új emberi cselekmény van születőben és ez egy gyönyörű, a remény és a lehetőségek nagy erejű története,
és ez az egész az öntudaton alapszik.
Forrás: www.myconsciouslifejournal.com
Ajánlott könyvek:
AZ EMBERISÉG EREJE
AZ ISTENI KÓD
