Január 14. – Február 12.
A négybolygós együttállás, amellyel az év kezdődött, néhány napra megszűnik, épp akkor, amikor a Nap a Bakba lép, követve a két nappal ezelőtt megérkezett Vénuszt. A Nap és a Vénusz egy időre most elkülönül a Merkúrtól és a Marstól. Eközben a Ketu és a Hold aspektusa is rájuk esik. Ez a néhány nap lehetőséget kínál feltöltődésre, pihenésre, lelki gyakorlatok végzésére, valamint a dharmánk követésére. Az indiai filozófia a nehézségekre úgy tekint, mint a jellem fejlesztésére adódó lehetőségekre. Használjuk ki az alkalmat, mert a Mars már másnap, 17-én pedig a Merkúr is követi a Napot. Ezzel a négybolygós együttállás ismét összeáll a Bakban.
Míg a Nyilas tüzes, lobbanékony és tevékeny, addig a Bakban az elzárkózás, nemtörődömség, a saját és mások érzelmeitől való elkülönülés dominál, és az együttállás által jelzett események természetét is ez a hozzáállás határozza meg. Akadályokkal találkozhatunk az élet szinte minden területén, amelyek testi igénybevétellel, nélkülözéssel és frusztrációval egyaránt együtt járhatnak. Ezekre korlátozottság- és tehetetlenségérzéssel, szorongásokkal reagálhatunk – ezzel szemben leginkább saját kötelességtudatunkra hagyatkozhatunk, ez marad leginkább érintetlen a negatív hatásoktól.
A Mars és a Merkúr égetett is, a Naphoz való nagyon közeli tartózkodásuk folytán – előbbi a testi teljesítőképességet, a lendületet és életerőt határolja be, utóbbi pedig a szellemi teherbírásunkra lesz kedvezőtlen hatással. 18-án végül az újhold beállta ötbolygóssá egészíti ki az együttállást – az e dátummal kezdődő öt nap lesz a periódus mélypontja, a sok égetett bolygó megfosztja a Holdat attól a hatásától, hogy serkenthesse a megújulást. A fogyó hold első napjaiban, amikor a Hold végül továbbáll, a Hold-Ráhu együttállás tépázza tovább a meggyötört idegeket; a Ráhu társasága az ártó szándékokat és a téves meggyőződéseket csalogatja elő az elmékből.
Január 23. napjára, amikor a Hold kiszabadul a Ráhu társaságából, esik a Vasanta Pancamí ünnepe. A meleg éghajlatú Indiában ez számít a tavasz első napjának, ugyanakkor pedig ez a tudásnak, a tanulásnak és a művészeteknek szentelt nap. Ilyenkor a zenészek, költők és táncosok közös fellépéseket szerveznek, amellyel Sarasvatínak, az e területekért felelős istennőnek a kegyeit igyekeznek elnyerni. Ezért ez egy áldásos, kedvező napnak számít.
A négybolygós együttállás, amely máskülönben olyannyira rányomja a bélyegét erre az időszakra, február 3-án kezd el oszlani. Az ekkor kezdődő kilenc nap egy kicsit könnyedebbé válik, mint az év eddigi, elég nyomasztó időszaka. Még ez a periódus is leginkább csak a kötelességeink teljesítésére való – családi és társas életünkben, művészi és intellektuális törekvéseinkben továbbra is uralkodnak a nehézségek -, de legalább az elől elhárulnak az akadályok. Fogjuk meg a munka végét, egyébként pedig merüljünk alá, igyekezzük mozgósítani a tűrőképességünket, egyéb irányú terveinket pedig türelemmel tartogassuk kedvezőbb időszakokra.