Megerősítés-horoszkóp a Mérleg-Újholdra
A Mérleg Újhold, mely Csendes-óceáni idő szerint október 6-án hajnali 4 óra 5 perckor köszönt be, a tapintat, a diplomácia és a kompromisszumok mesterkurzusát kínálja. Mivel a Mars – karddal a kezében, harcra készen – a trónteremben van, a Via Combusta (a hagyomány szerinti barátságtalan átjáró a Mérleg 15° és a Skorpió 15° között) ezen oldalán előfordulhatnak bizonyos sportszerű alkutárgyalásokat kikényszerítő helyzetek.
Eközben a Merkúr is befut az Újhold-konferenciára, és rögzíti a Mars és az égitestek közötti rövid megbeszélést. A Merkúr, még mindig a Plútó által befolyásolt retrográdban, a mélyebb felhangokat – a hatalomért való ki nem mondott versengést – elemzi az árulkodó testbeszéd és döntő fontosságú mulasztások alapján. Visszahallgatja a beszélgetéseket egy olyan mellékszál után kutatva, amely a közelmúlt kalandtörténetének gyökeréig hatol.
A jeles pillanat után – amikor szeptember 26-án retrográd irányt vett – talán újraindítunk valamit az életünkben a döntő fontosságú információt követően. Ahogy a Plútó hamarosan irányt vált és előre fog haladni, a szellemi csatározások felszíne alatt rezgések érezhetők. Idővel több mindenre fény derül majd, és a rengeteg politizálás ellenére egy mélyebb folyamat is kibontakozik, amely leleplezi a hanyatló társadalmi intézményeket és a kapcsolataink fejlődési felületeit.
Az Újhold másnapján, október 7-én a Mars titkos tanácskozásra hivatalos a Naphoz. A Nap belső szentélyébe nyíló ajtón keresztül még a Merkúr fénye sem ér fel a Nap káprázatos szívével. Az Újhold termékeny sötétségétől a tűzkeresztségig új Mars-ciklus indul a horoszkópod Mérleg-sarkában. A Mars-ciklusok kétéves küldetéseket indítanak az életünkben, amelyek a célkitűzései a kezdeti Nap-együttállásban vannak elültetve.
Ugyanezen a napon, október 7-én, a Vénusz belép a Nyilas jegyébe, ami szükségszerűen kalandot hoz a kapcsolatainkba és örömszerző tevékenységeinkbe. Ebben az évszakban lovagolunk el megbízható paripánkon a Mérleg naplementékben, és ha világosan látjuk magunk előtt, hogy is néz ki a „boldogan, amíg meg nem halunk”, kisebb eséllyel kötjük magunkat a beletörődésbe a retrográd Merkúrban.
Október 9-én párbeszédet folytat a Merkúr a Nappal, hogy ezek az új ciklusok mindenképpen friss megvilágosodásokat és elmélkedéseket hozzanak – ha képesek vagyunk úgy ápolni a teret, hogy ráhangolódjunk erre az átvitelre.
Mielőtt lelkesen nekivágnánk, bölcsen tesszük, ha ellenőrizzük a térképeinket, leltárba vesszük a készleteinket és egy kicsit elidőzünk még a legmélyebb vágyainkban.
Megerősítés-horoszkóp a Mérleg-Újholdra
A Mérleg Újhold, mely Csendes-óceáni idő szerint október 6-án hajnali 4 óra 5 perckor köszönt be, a tapintat, a diplomácia és a kompromisszumok mesterkurzusát kínálja. Mivel a Mars – karddal a kezében, harcra készen – a trónteremben van, a Via Combusta (a hagyomány szerinti barátságtalan átjáró a Mérleg 15° és a Skorpió 15° között) ezen oldalán előfordulhatnak bizonyos sportszerű alkutárgyalásokat kikényszerítő helyzetek.
Eközben a Merkúr is befut az Újhold-konferenciára, és rögzíti a Mars és az égitestek közötti rövid megbeszélést. A Merkúr, még mindig a Plútó által befolyásolt retrográdban, a mélyebb felhangokat – a hatalomért való ki nem mondott versengést – elemzi az árulkodó testbeszéd és döntő fontosságú mulasztások alapján. Visszahallgatja a beszélgetéseket egy olyan mellékszál után kutatva, amely a közelmúlt kalandtörténetének gyökeréig hatol.
A jeles pillanat után – amikor szeptember 26-án retrográd irányt vett – talán újraindítunk valamit az életünkben a döntő fontosságú információt követően. Ahogy a Plútó hamarosan irányt vált és előre fog haladni, a szellemi csatározások felszíne alatt rezgések érezhetők. Idővel több mindenre fény derül majd, és a rengeteg politizálás ellenére egy mélyebb folyamat is kibontakozik, amely leleplezi a hanyatló társadalmi intézményeket és a kapcsolataink fejlődési felületeit.
Az Újhold másnapján, október 7-én a Mars titkos tanácskozásra hivatalos a Naphoz. A Nap belső szentélyébe nyíló ajtón keresztül még a Merkúr fénye sem ér fel a Nap káprázatos szívével. Az Újhold termékeny sötétségétől a tűzkeresztségig új Mars-ciklus indul a horoszkópod Mérleg-sarkában. A Mars-ciklusok kétéves küldetéseket indítanak az életünkben, amelyek a célkitűzései a kezdeti Nap-együttállásban vannak elültetve.
Ugyanezen a napon, október 7-én, a Vénusz belép a Nyilas jegyébe, ami szükségszerűen kalandot hoz a kapcsolatainkba és örömszerző tevékenységeinkbe. Ebben az évszakban lovagolunk el megbízható paripánkon a Mérleg naplementékben, és ha világosan látjuk magunk előtt, hogy is néz ki a „boldogan, amíg meg nem halunk”, kisebb eséllyel kötjük magunkat a beletörődésbe a retrográd Merkúrban.
Október 9-én párbeszédet folytat a Merkúr a Nappal, hogy ezek az új ciklusok mindenképpen friss megvilágosodásokat és elmélkedéseket hozzanak – ha képesek vagyunk úgy ápolni a teret, hogy ráhangolódjunk erre az átvitelre.
Mielőtt lelkesen nekivágnánk, bölcsen tesszük, ha ellenőrizzük a térképeinket, leltárba vesszük a készleteinket és egy kicsit elidőzünk még a legmélyebb vágyainkban.
Kos & Kos aszcendens
(március 21 – április 20)
Az Újhold eljövetelével azt a figyelemreméltó megpróbáltatást ünneplem, hogy megosztom az életemet valakivel. Mások ellenállása, gyarlóságai és személyes céljai ellenében örömmel fogadom a lehetőséget, hogy a meggyőződéseimet élesítsem.
Megértem az izgalmat, amikor valakinek az egyedi élménye belekapaszkodik a saját ürességembe. Nem feledem, hogy a vezetés nagyrészt delegálás, és bölcs dolog igényt tartani a szakértelmem fejlődési lehetőségeire.
Felismerem a szimbiózisban rejlő művészi egyensúlyt is, ahogyan a solymász a feszültség első rezdülésére lazít a kartartásán. Az együttélés tánc, és készen állok megtanulni a lépéseket.
Az együttlakás keményebb terepein – amikor a lakótársaim edényei penészprémet növesztenek, a porszívó zsákja pedig tele van hajjal (nem az enyémmel) – megragadom az alkalmat a diplomáciára. Ha kell, akár ezerig is elszámolok. Még a passzív-agresszív üzenetcsata hevében is lehetőségként fogom fel ezeket a sértéseket a kommunikációs csatornák megnyitására és a tárgyalás művészetének gyakorlására.
Végtére is társas lények vagyunk, és a kicsinyes, mosogató melletti drámáink felszíne alatt sokkal ősibb kérdéseket feszegetünk. Biztonságban vagyok itt? Szeretetreméltó vagyok? Benne vagyok még a csapatban?
Az illem kifinomultabb szertartásai közepette igyekszem megfigyelni a kemény szavak, ideológiai csetepaték vagy alattomos subtweetek érzelmi töltetét. Mindenkinek fáj valami. Mindenki fél. Miért ne indulhatnék ki ebből?
Kos & Kos aszcendens
(március 21 – április 20)
Az Újhold eljövetelével azt a figyelemreméltó megpróbáltatást ünneplem, hogy megosztom az életemet valakivel. Mások ellenállása, gyarlóságai és személyes céljai ellenében örömmel fogadom a lehetőséget, hogy a meggyőződéseimet élesítsem.
Megértem az izgalmat, amikor valakinek az egyedi élménye belekapaszkodik a saját ürességembe. Nem feledem, hogy a vezetés nagyrészt delegálás, és bölcs dolog igényt tartani a szakértelmem fejlődési lehetőségeire.
Felismerem a szimbiózisban rejlő művészi egyensúlyt is, ahogyan a solymász a feszültség első rezdülésére lazít a kartartásán. Az együttélés tánc, és készen állok megtanulni a lépéseket.
Az együttlakás keményebb terepein – amikor a lakótársaim edényei penészprémet növesztenek, a porszívó zsákja pedig tele van hajjal (nem az enyémmel) – megragadom az alkalmat a diplomáciára. Ha kell, akár ezerig is elszámolok. Még a passzív-agresszív üzenetcsata hevében is lehetőségként fogom fel ezeket a sértéseket a kommunikációs csatornák megnyitására és a tárgyalás művészetének gyakorlására.
Végtére is társas lények vagyunk, és a kicsinyes, mosogató melletti drámáink felszíne alatt sokkal ősibb kérdéseket feszegetünk. Biztonságban vagyok itt? Szeretetreméltó vagyok? Benne vagyok még a csapatban?
Az illem kifinomultabb szertartásai közepette igyekszem megfigyelni a kemény szavak, ideológiai csetepaték vagy alattomos subtweetek érzelmi töltetét. Mindenkinek fáj valami. Mindenki fél. Miért ne indulhatnék ki ebből?
Bika & Bika aszcendens
(április 21 – május 21)
Az Újhold eljövetelével újraismerkedem az ütemek rohanásával: a kalapácsok és fogók csengésével. Hagyom, hogy a munkám ritmusának lendülete átsegítsen a szűk keresztmetszeteken és a határidők zivatarain. Bízom magamban, hogy képes vagyok áttáncolni ezeken az időzavarokon. Tudom, hogy mikor kell ütni, és mikor kell hagyni, hogy a gravitáció tegye a dolgát.
Minden tányért, fáklyát és buzogányt a levegőben tudok tartani, ha nem gondolom túl. Mesterségem úrnője vagyok, a bőrkeményedések rettenthetetlen gyűjtője – ezt a kegyet nem volt könnyű kiérdemelni. Megragadom az alkalmat.
Ebben a pillanatban, tudom jól, a tökéletesség csapda, mindent kővé változtat . A maximalizmus iránti éhséget soha nem lehet jóllakatni. Sőt, van merszem hozzá, hogy a hibáimat a különlegességemmé tegyem. Az aszimmetria végtére is a folyamat ünneplése. Tudom, hogy egy agyagbögre bedőlt fala megtöri a fényt, és gyönyörködteti a szemet.
Befejezni valamit – elrontott öltésekkel – jobb, mint egyáltalán el sem kezdeni.
Azt is felismerem, amikor túlzottan ragaszkodom a nyüzsgés kultuszához; a kimerültséghez és a tőke abbéli vágyához, hogy az alattvalói elhasználódjanak. A kiégés senkinek sem tesz jót: sem az ügyfeleimnek, sem a kollégáimnak, sem a munkámnak – és a legkevésbé magamnak. Iustitia kardjával védem a pihenésemet, és nem mentegetőzöm.
A munka végső soron láthatóvá tett szeretet, és a szeretet nem szed túszokat.
Bika & Bika aszcendens
(április 21 – május 21)
Az Újhold eljövetelével újraismerkedem az ütemek rohanásával: a kalapácsok és fogók csengésével. Hagyom, hogy a munkám ritmusának lendülete átsegítsen a szűk keresztmetszeteken és a határidők zivatarain. Bízom magamban, hogy képes vagyok áttáncolni ezeken az időzavarokon. Tudom, hogy mikor kell ütni, és mikor kell hagyni, hogy a gravitáció tegye a dolgát.
Minden tányért, fáklyát és buzogányt a levegőben tudok tartani, ha nem gondolom túl. Mesterségem úrnője vagyok, a bőrkeményedések rettenthetetlen gyűjtője – ezt a kegyet nem volt könnyű kiérdemelni. Megragadom az alkalmat.
Ebben a pillanatban, tudom jól, a tökéletesség csapda, mindent kővé változtat . A maximalizmus iránti éhséget soha nem lehet jóllakatni. Sőt, van merszem hozzá, hogy a hibáimat a különlegességemmé tegyem. Az aszimmetria végtére is a folyamat ünneplése. Tudom, hogy egy agyagbögre bedőlt fala megtöri a fényt, és gyönyörködteti a szemet.
Befejezni valamit – elrontott öltésekkel – jobb, mint egyáltalán el sem kezdeni.
Azt is felismerem, amikor túlzottan ragaszkodom a nyüzsgés kultuszához; a kimerültséghez és a tőke abbéli vágyához, hogy az alattvalói elhasználódjanak. A kiégés senkinek sem tesz jót: sem az ügyfeleimnek, sem a kollégáimnak, sem a munkámnak – és a legkevésbé magamnak. Iustitia kardjával védem a pihenésemet, és nem mentegetőzöm.
A munka végső soron láthatóvá tett szeretet, és a szeretet nem szed túszokat.
Ikrek & Ikrek aszcendens
(május 22 – június 21)
Az Újhold eljövetelével küldetésemnek tekintem, hogy világi örömökkel teli falmélyedéseket véssek ki magamnak. Igényt tartok az érzéki világ rám eső adagjára, és leszedem az ágakat meghajlító gyümölcsöt. A termelékenység halálkultuszából a nyugalom elveszett édenkertjébe kilőve tudom, hogy a lelkem itt nagyobb harmóniára talál.
Nem kell piaci értéket kicsikarnom minden ébren töltött órámból. Bár nagy a késztetés, hogy a telefonom után nyúljak és márkaépítési gyakorlattá változtassam ezt a naplementét, ehelyett inkább ünneplem mindazt, ami nem lesz megörökítve. Például a fény finomabb dimenzióit.
Ha az ujjaim szégyenfoltokba akadnak, határozottan lefejtem őket. Az éjféli LED-ek bekapcsolásának ezen évszakában felismerem, amikor a jókedv segítheti a kutatásaimat – bár a „viháncolásokat” sem kell megindokolnom.
Azt is megfigyelem, ahogyan a gyerekek játszanak: menet közben találják ki a játékszabályokat. A vadász és az üldözött cseppfolyós váltakozását, a „címkék” áramlását közöttük, és ahogyan a játékaik ritualizálják a kicsomagolásra váró hatalmi játszmák élét. Vagy az avantgárd szójátékokat, amelyeknek köszönhetően játéknak és jóslásnak tekinthetem a nyelvet.
Amikor a nyelvtan láncai lehullanak, valami vadabb dolog is elszabadul.
Elgondolkodom azon, milyen makacs bánatokat vagy frusztrációkat lehetne feldolgozni a játékok falakkal körülvett kertjében. Felismerem, hogy minek van szüksége a maszk nyújtotta szabadságra vagy a színpad biztonságos menedékére.
Egy vad és udvariatlan késztetés várja, katarzist keresve, hogy színre léphessen.
Úgy legyen!
Ikrek & Ikrek aszcendens
(május 22 – június 21)
Az Újhold eljövetelével küldetésemnek tekintem, hogy világi örömökkel teli falmélyedéseket véssek ki magamnak. Igényt tartok az érzéki világ rám eső adagjára, és leszedem az ágakat meghajlító gyümölcsöt. A termelékenység halálkultuszából a nyugalom elveszett édenkertjébe kilőve tudom, hogy a lelkem itt nagyobb harmóniára talál.
Nem kell piaci értéket kicsikarnom minden ébren töltött órámból. Bár nagy a késztetés, hogy a telefonom után nyúljak és márkaépítési gyakorlattá változtassam ezt a naplementét, ehelyett inkább ünneplem mindazt, ami nem lesz megörökítve. Például a fény finomabb dimenzióit.
Ha az ujjaim szégyenfoltokba akadnak, határozottan lefejtem őket. Az éjféli LED-ek bekapcsolásának ezen évszakában felismerem, amikor a jókedv segítheti a kutatásaimat – bár a „viháncolásokat” sem kell megindokolnom.
Azt is megfigyelem, ahogyan a gyerekek játszanak: menet közben találják ki a játékszabályokat. A vadász és az üldözött cseppfolyós váltakozását, a „címkék” áramlását közöttük, és ahogyan a játékaik ritualizálják a kicsomagolásra váró hatalmi játszmák élét. Vagy az avantgárd szójátékokat, amelyeknek köszönhetően játéknak és jóslásnak tekinthetem a nyelvet.
Amikor a nyelvtan láncai lehullanak, valami vadabb dolog is elszabadul.
Elgondolkodom azon, milyen makacs bánatokat vagy frusztrációkat lehetne feldolgozni a játékok falakkal körülvett kertjében. Felismerem, hogy minek van szüksége a maszk nyújtotta szabadságra vagy a színpad biztonságos menedékére.
Egy vad és udvariatlan késztetés várja, katarzist keresve, hogy színre léphessen.
Úgy legyen!
Rák & Rák aszcendens
(június 22-július 22)
Az Újhold eljövetelével áthasítom a falat és kiszakítom a szőnyeget, hogy eljussak remetebarlangom alapjaihoz. Amikor azt mondják, hogy egy háznak jó a szerkezete… Az én házam váza milyen?
Végiggondolom, hogy melyik űrt falaztam be az életemben, ahelyett, hogy kijavítottam volna. Megkeresem a rothadás mélyebbre nyúló nyomait. Meg tudom mondani, hogy mely ősi történetek az igazi támfalak, és melyek azok, amelyek üresen konganak, amikor óvatosan megkopogtatom őket.
Ha a lelkemet a nehéz időkben apró szobák biztonságára osztották fel, mikor jön el az ideje, hogy a feszítővasamért nyúljak, és egybenyissam ezt a teret? Mit félek meglátni, ha visszaengedem oda a fényt?
Emlékszem, hogyan képzett menedéket egy maréknyi szög, valamint némi törmelék és néhány cédruság. Hogy fütyült be a szél ezeken a gyerekkori erődökön, és hogyan jutottak be a csillagok a repedéseken!
Vajon mikor veszítettem el a gyökerek leeresztésében ezt a könnyedséget? Létezik még az otthon, amelyet valahol mélyen cipelek magamban? Ha az otthonátalakítás fázisában tartok, készíthetek-e menedéket a legközelebbi konzervdobozból, mint a remeterák?
Egyelőre beviszem a kedvenc levendulaszappanomat a szállodai szobába; a polaroid képeimmel borítom be az albérletben a hűtőszekrényt. Megengedem magamnak, hogy összegyűjtsem az embereket, a földdarabokat, a dombok felett szálló reggeli ködöt – mindent, ami szent és amire nem tartanak igényt –, és az otthonomnak nevezzem azt.
Rák & Rák aszcendens
(június 22 – július 22)
Az Újhold eljövetelével áthasítom a falat és kiszakítom a szőnyeget, hogy eljussak remetebarlangom alapjaihoz. Amikor azt mondják, hogy egy háznak jó a szerkezete… Az én házam váza milyen?
Végiggondolom, hogy melyik űrt falaztam be az életemben, ahelyett, hogy kijavítottam volna. Megkeresem a rothadás mélyebbre nyúló nyomait. Meg tudom mondani, hogy mely ősi történetek az igazi támfalak, és melyek azok, amelyek üresen konganak, amikor óvatosan megkopogtatom őket.
Ha a lelkemet a nehéz időkben apró szobák biztonságára osztották fel, mikor jön el az ideje, hogy a feszítővasamért nyúljak, és egybenyissam ezt a teret? Mit félek meglátni, ha visszaengedem oda a fényt?
Emlékszem, hogyan képzett menedéket egy maréknyi szög, valamint némi törmelék és néhány cédruság. Hogy fütyült be a szél ezeken a gyerekkori erődökön, és hogyan jutottak be a csillagok a repedéseken!
Vajon mikor veszítettem el a gyökerek leeresztésében ezt a könnyedséget? Létezik még az otthon, amelyet valahol mélyen cipelek magamban? Ha az otthonátalakítás fázisában tartok, készíthetek-e menedéket a legközelebbi konzervdobozból, mint a remeterák?
Egyelőre beviszem a kedvenc levendulaszappanomat a szállodai szobába; a polaroid képeimmel borítom be az albérletben a hűtőszekrényt. Megengedem magamnak, hogy összegyűjtsem az embereket, a földdarabokat, a dombok felett szálló reggeli ködöt – mindent, ami szent és amire nem tartanak igényt –, és az otthonomnak nevezzem azt.
Oroszlán & Oroszlán aszcendens
(július 23 – augusztus 23)
Az Újhold eljövetelével megfontoltan varázsolok. Úgy gondolom, hogy a belső monológom ereje építi fel a valóságom falait, de ha nem vagyok elég éber, a Minótaurusz labirintusává változtathatja azt.
A botok és kövek amatőr fegyverek, az ártó szavak azonban a legmélyebb zugaimba és réseimbe helyezik a szilánkjaikat. Ismerem a szavak erejét – tudom, hosszan visszhangoznak még, miután kimondták őket. Belekapaszkodom a magamban hordozott történetekbe, és kitöltöm a szaggatottabb mantráim vagy a mágikus gondolkodás ágainak hézagait.
A törvény nyelve köt. Felismerem a pereskedés erejét, amely egy nyelvtani trükk vagy egy nyelvi kiskapu révén örökre megváltoztathatja valakinek az életét. Ez a felelősségemre emlékeztet, hogy inkább javaslatokat tegyek, mint kinyilatkoztatásokat; hogy kíváncsisággal közelítsek, ne tompa jelzőkkel dolgozzak.
Bár a nyelv kaotikusan rajzik körülöttünk, azt is tudom, hogy én vagyok a saját mentális tájképem tervezője. Minden egyes félreérthető megjegyzést, amely repeszeket szór a lelkembe, a mindennapi hálaadással ellensúlyozhatok. Eldönthetem, hogy elzárom a trolloktól hemzsegő kommentszekciókat, és rájuk hagyom, hadd dőzsöljenek magukban.
Köszönetet mondhatok.
Nem feledem, hogy a nyelv mint bármi más, nagyerejű eszköz – de megvannak a korlátai. Az egyes szavak között valami mélyebb dolog virágzik: egy pillantás elektromossága, egy hahotázás öröme, vagy ahogyan a testünk öntudatlan, kecses táncban tükrözi egymást.
Oroszlán & Oroszlán aszcendens
(július 23 – augusztus 23)
Az Újhold eljövetelével megfontoltan varázsolok. Úgy gondolom, hogy a belső monológom ereje építi fel a valóságom falait, de ha nem vagyok elég éber, a Minótaurusz labirintusává változtathatja azt.
A botok és kövek amatőr fegyverek, az ártó szavak azonban a legmélyebb zugaimba és réseimbe helyezik a szilánkjaikat. Ismerem a szavak erejét – tudom, hosszan visszhangoznak még, miután kimondták őket. Belekapaszkodom a magamban hordozott történetekbe, és kitöltöm a szaggatottabb mantráim vagy a mágikus gondolkodás ágainak hézagait.
A törvény nyelve köt. Felismerem a pereskedés erejét, amely egy nyelvtani trükk vagy egy nyelvi kiskapu révén örökre megváltoztathatja valakinek az életét. Ez a felelősségemre emlékeztet, hogy inkább javaslatokat tegyek, mint kinyilatkoztatásokat; hogy kíváncsisággal közelítsek, ne tompa jelzőkkel dolgozzak.
Bár a nyelv kaotikusan rajzik körülöttünk, azt is tudom, hogy én vagyok a saját mentális tájképem tervezője. Minden egyes félreérthető megjegyzést, amely repeszeket szór a lelkembe, a mindennapi hálaadással ellensúlyozhatok. Eldönthetem, hogy elzárom a trolloktól hemzsegő kommentszekciókat, és rájuk hagyom, hadd dőzsöljenek magukban.
Köszönetet mondhatok.
Nem feledem, hogy a nyelv mint bármi más, nagyerejű eszköz – de megvannak a korlátai. Az egyes szavak között valami mélyebb dolog virágzik: egy pillantás elektromossága, egy hahotázás öröme, vagy ahogyan a testünk öntudatlan, kecses táncban tükrözi egymást.
Szűz & Szűz aszcendens
(augusztus 24 – szeptember 23)
A pénz a legbensőbb érzelmeinken keresztül képes növeszteni az indáit és gumóit. A hüllőagyban gyökerezik. A limbikus rendszeren nyugtatja a lábát. Olyan gombokat nyomogat, amelyeknek a létezéséről sem tudtam.
Az Újhold eljövetelével elkötelezem magam eme bölcső művészi kibogozására. Felismerem, ha egy barátom kifizetetlen adóssága belső feszültséget vált ki nálam, és inkább lehetőségként fogom fel arra, hogy csiszoljam magamban a tapintat és nagylelkűség készségét.
Nem feledem, hogy a pénz társadalmi dolog: a minket összekötő – és elvakító – összetett kötelékek helyettesítője. A cserebere elősegítheti a meghittséget, vagy hatalmi egyenlőtlenségekbe torkollhat. Az ajándékok a másokba fektetett lélekberuházásainkat jelzik. A civakodás mögött – hogy ki fizesse a következő kört –, mélyebb feszültségek feltárására van szükség.
Amikor azt mondják, hogy a pénz beszél, én odafigyelek rá?
Azt is megvizsgálom, hogy a pénzzel kapcsolatos történetek milyen módon áramlanak a családokon át, magukkal hurcolva a fellendülések és válságok érzelmi hordalékait. Felismerem, hogy a tőkeáramlás mennyire személytelen – és milyen őrjítően ciklikus – tud lenni. Szabadságot hoz, amikor elfogadom, hogy ez nem rólam vagy a belső értékemről szól.
Világossá válik, hogy képes vagyok kimászni ezeknek az öntudatlan történeteknek a folyójából – hogy elérjem a lehajló fűzfaágat. Nem kell éheznem, ha művész vagyok, sem énekelnem a vacsorámért. A pénzem gyökereinek nem kell szégyen-bozótosba gabalyodniuk.
A pénzben lakozó istenségek végtére is a legkisebb ellenállás útját választják. Amint merek teret felszabadítani a jövőbeli bőségem számára, képesek lesznek vidáman belefolyni ebbe a barázdába.
Szűz & Szűz aszcendens
(augusztus 24 – szeptember 23)
A pénz a legbensőbb érzelmeinken keresztül képes növeszteni az indáit és gumóit. A hüllőagyban gyökerezik. A limbikus rendszeren nyugtatja a lábát. Olyan gombokat nyomogat, amelyeknek a létezéséről sem tudtam.
Az Újhold eljövetelével elkötelezem magam eme bölcső művészi kibogozására. Felismerem, ha egy barátom kifizetetlen adóssága belső feszültséget vált ki nálam, és inkább lehetőségként fogom fel arra, hogy csiszoljam magamban a tapintat és nagylelkűség készségét.
Nem feledem, hogy a pénz társadalmi dolog: a minket összekötő – és elvakító – összetett kötelékek helyettesítője. A cserebere elősegítheti a meghittséget, vagy hatalmi egyenlőtlenségekbe torkollhat. Az ajándékok a másokba fektetett lélekberuházásainkat jelzik. A civakodás mögött – hogy ki fizesse a következő kört –, mélyebb feszültségek feltárására van szükség.
Amikor azt mondják, hogy a pénz beszél, én odafigyelek rá?
Azt is megvizsgálom, hogy a pénzzel kapcsolatos történetek milyen módon áramlanak a családokon át, magukkal hurcolva a fellendülések és válságok érzelmi hordalékait. Felismerem, hogy a tőkeáramlás mennyire személytelen – és milyen őrjítően ciklikus – tud lenni. Szabadságot hoz, amikor elfogadom, hogy ez nem rólam vagy a belső értékemről szól.
Világossá válik, hogy képes vagyok kimászni ezeknek az öntudatlan történeteknek a folyójából – hogy elérjem a lehajló fűzfaágat. Nem kell éheznem, ha művész vagyok, sem énekelnem a vacsorámért. A pénzem gyökereinek nem kell szégyen-bozótosba gabalyodniuk.
A pénzben lakozó istenségek végtére is a legkisebb ellenállás útját választják. Amint merek teret felszabadítani a jövőbeli bőségem számára, képesek lesznek vidáman belefolyni ebbe a barázdába.
Mérleg & Mérleg aszcendens
(szeptember 24 – október 23)
Hallom magam abban, ahogyan beszélek hozzád: a viselkedésem apró változásait és a hanglejtésemet. Az ürességen keresztül beszélek valakihez, de azt is megszólítom, amire még nem támasztottam igényt magamban. Mentális jegyzeteket készítek.
Felismerem a szálkákat, amelyek bemozdulnak, amikor egy találkozás miatt úgy érzem, hogy a szokásos bájom és csillogásom ellenére láthatatlan és észrevétlen vagyok. A félszeg kölcsönhatást, amely pörgésre késztet két mágnest, és egy nyitott kérdést hagy a levegőben. Vagy többet. Én ezzel a lépcsőházi szellemességgel élek – kínosan hosszan töprengek a tökéletes visszavágáson… Később.
Az Újhold eljövetelével lehetőségként tekintek eme társadalmi tükörcsarnokra, hogy újraértelmezzem magam. Vizsgálom a külső rétegeim és a belső érzéseim közötti összhangot. Türelmes vagyok a folyamattal, és nem felejtem el, hogy a visszajelzés létfontosságú hurok: soha nem zsákutca.
Azt is észben tartom, hogy a harag fontos információ. A pirulás ezt a disszonanciát hozza szúrósan a felszínre – a megtestesülés trükkös folyamatát.
Én inkább humorral kezelem ezeket a pillanatokat, amikor a lélek légies kecsessége és a test nehezebb ruhái között megszakad a kapcsolat. Sőt, akár szemtelenül. Megtalálom a módját, hogy a szétkapcsolódást divattá emeljem: mintákká, melyeknek az összecsapása jól mutat.
Azt is elfogadom, hogy ebben a társas faliszőnyegben nem lehet az én szálam a teljes szövet. A szólistának saját pillanata van, de megvan a mélysége annak is, amikor más hangok láthatósága hordozza az embert.
Hagyom, hogy mások hordozzák azt, ami nem születhet meg.
Mérleg & Mérleg aszcendens
(szeptember 24 – október 23)
Hallom magam abban, ahogyan beszélek hozzád: a viselkedésem apró változásait és a hanglejtésemet. Az ürességen keresztül beszélek valakihez, de azt is megszólítom, amire még nem támasztottam igényt magamban. Mentális jegyzeteket készítek.
Felismerem a szálkákat, amelyek bemozdulnak, amikor egy találkozás miatt úgy érzem, hogy a szokásos bájom és csillogásom ellenére láthatatlan és észrevétlen vagyok. A félszeg kölcsönhatást, amely pörgésre késztet két mágnest, és egy nyitott kérdést hagy a levegőben. Vagy többet. Én ezzel a lépcsőházi szellemességgel élek – kínosan hosszan töprengek a tökéletes visszavágáson… Később.
Az Újhold eljövetelével lehetőségként tekintek eme társadalmi tükörcsarnokra, hogy újraértelmezzem magam. Vizsgálom a külső rétegeim és a belső érzéseim közötti összhangot. Türelmes vagyok a folyamattal, és nem felejtem el, hogy a visszajelzés létfontosságú hurok: soha nem zsákutca.
Azt is észben tartom, hogy a harag fontos információ. A pirulás ezt a disszonanciát hozza szúrósan a felszínre – a megtestesülés trükkös folyamatát.
Én inkább humorral kezelem ezeket a pillanatokat, amikor a lélek légies kecsessége és a test nehezebb ruhái között megszakad a kapcsolat. Sőt, akár szemtelenül. Megtalálom a módját, hogy a szétkapcsolódást divattá emeljem: mintákká, melyeknek az összecsapása jól mutat.
Azt is elfogadom, hogy ebben a társas faliszőnyegben nem lehet az én szálam a teljes szövet. A szólistának saját pillanata van, de megvan a mélysége annak is, amikor más hangok láthatósága hordozza az embert.
Hagyom, hogy mások hordozzák azt, ami nem születhet meg.
Skorpió & Skorpió aszcendens
(október 24 – november 22)
A társadalom a pihenést utólagos gondolatként, sőt luxusként kezeli. A készülékeink alattomos háborút folytatnak a cirkadián ritmusunk ellen. Az alváshigiénia testi funkcióvá redukálja azt, az alkalmazások pedig klinikai (eladható) adatokra bontják.
Az Újhold eljövetelével mélyebbre merülök: tudatalattim mélységeibe, ahol a horgászhalak földönkívüli fénypálcáikat követik. Visszaemlékszem, hogy az óceán legmélyebb perspektívái az űrnél is feltáratlanabbak. Ugyanígy van ez a belső énünk koncentrikus köreivel. A szunyókálásban fogok leszállni ezekbe a mélységekbe.
Olyan pihenés mellett kötelezem el magam, amelyet a társadalom terméketlennek, önkényeztetőnek, a tőke munkáját akadályozónak tart. Én a mozdulatlanság, a nemcselekvés, sőt az unalom ezen terét a heves ellenállás helyének tekintem. Olyan térnek, ahol a lelkem végre fellélegezhet, és a mélyebb, láthatatlan folyamatok munkához láthatnak a termékeny sötétben.
Amikor elhatárolom ezt a menedéket a közösségi médiától, a 24 órás hírözöntől, a szüntelen nyüzsgéstől, akkor az eredeti internet – a kollektív tudattalan – előtt nyitom meg magam. Tudom, hogy itt sugározzák a nekem való adást, mely csak a tökéletes csendre vár, hogy közelebb jöjjön az elmém sötét erdején keresztül.
Tudom, hogy önmagamat árulhatom el azzal, hogy a kimerültségen túl hajszolom magam, vagy ha csak hajtom ezt a nehéz gépezetet előre, újra, dühös füstölgéssel. Most van választásom: az életciklus fontos részeként igényt tartok a szent pihenésre. Olyan helynek tekintem, amely megkapja a kellő tiszteletet.
Skorpió & Skorpió aszcendens
(október 24 – november 22)
A társadalom a pihenést utólagos gondolatként, sőt luxusként kezeli. A készülékeink alattomos háborút folytatnak a cirkadián ritmusunk ellen. Az alváshigiénia testi funkcióvá redukálja azt, az alkalmazások pedig klinikai (eladható) adatokra bontják.
Az Újhold eljövetelével mélyebbre merülök: tudatalattim mélységeibe, ahol a horgászhalak földönkívüli fénypálcáikat követik. Visszaemlékszem, hogy az óceán legmélyebb perspektívái az űrnél is feltáratlanabbak. Ugyanígy van ez a belső énünk koncentrikus köreivel. A szunyókálásban fogok leszállni ezekbe a mélységekbe.
Olyan pihenés mellett kötelezem el magam, amelyet a társadalom terméketlennek, önkényeztetőnek, a tőke munkáját akadályozónak tart. Én a mozdulatlanság, a nemcselekvés, sőt az unalom ezen terét a heves ellenállás helyének tekintem. Olyan térnek, ahol a lelkem végre fellélegezhet, és a mélyebb, láthatatlan folyamatok munkához láthatnak a termékeny sötétben.
Amikor elhatárolom ezt a menedéket a közösségi médiától, a 24 órás hírözöntől, a szüntelen nyüzsgéstől, akkor az eredeti internet – a kollektív tudattalan – előtt nyitom meg magam. Tudom, hogy itt sugározzák a nekem való adást, mely csak a tökéletes csendre vár, hogy közelebb jöjjön az elmém sötét erdején keresztül.
Tudom, hogy önmagamat árulhatom el azzal, hogy a kimerültségen túl hajszolom magam, vagy ha csak hajtom ezt a nehéz gépezetet előre, újra, dühös füstölgéssel. Most van választásom: az életciklus fontos részeként igényt tartok a szent pihenésre. Olyan helynek tekintem, amely megkapja a kellő tiszteletet.
Nyilas & Nyilas aszcendens
(november 23 – december 21)
Az Újhold eljövetelével jóindulattal és gondossággal szövöm át a közösségeimet. Alázattal tölt el a szerep, melyet bonyolult ökológiájában játszom.
Elfogadom, hogy egy jelentéktelennek tűnő cselekedet az egész rendszert megváltoztathatja: a pillangó szárnyát megrebbentő széllel a nagyobb szervezet is újrakalibrálódik, hogy elnyelje az erő változását.
Értem, hogy minden hálózatot aprólékos, kimondatlan koreográfia tart össze. A méhek és díszes táncuk a virágok beporzásával kapcsolatos információkat továbbítanak. A fák a gyökereik mátrixát bejáró, nem hallható kattogásokon keresztül beszélgetnek az időjárásról. Az elefántok dobbantással keltett, több ezer kilométerre is eljutó hanghullámokkal figyelmeztetik a többi falkát a talaj rezgésein keresztül.
Ez az összekapcsolódás, a gyönyörű, általunk létrehozott minták… Ez magának az életnek a lényege.
Amikor azt mondják, hogy az ember nem egy különálló sziget, azt úgy értik, hogy szigetcsoporthoz vagyok kötve. Melyek ugyanabban a talajban horgonyoznak. Önmaguknál sokkal hatalmasabb folyamatokhoz kapcsolódnak. Még az internet is vaskábelekben fut a tengerfenék mélyén, kiszolgáltatva a cápák szeszélyeinek.
A kettes számrendszerben utazgatva – a végtelenségig vívva Twitter-háborúinkat anonokkal, avatárokkal és trollokkal – könnyű megfeledkezni az egységünk földi kontextusáról.
Kívánj valamit egy csillagot bámulva, mondják, de mi lenne, ha reményeimet és álmaimat most egy szerény kőhöz kötném, és a termékeny sárba csúsztatnám? Mi lenne, ha a legtitkosabb vágyamat egy ősi tölgy fürtös fülébe súgnám?
Nyilas & Nyilas aszcendens
(november 23 – december 21)
Az Újhold eljövetelével jóindulattal és gondossággal szövöm át a közösségeimet. Alázattal tölt el a szerep, melyet bonyolult ökológiájában játszom.
Elfogadom, hogy egy jelentéktelennek tűnő cselekedet az egész rendszert megváltoztathatja: a pillangó szárnyát megrebbentő széllel a nagyobb szervezet is újrakalibrálódik, hogy elnyelje az erő változását.
Értem, hogy minden hálózatot aprólékos, kimondatlan koreográfia tart össze. A méhek és díszes táncuk a virágok beporzásával kapcsolatos információkat továbbítanak. A fák a gyökereik mátrixát bejáró, nem hallható kattogásokon keresztül beszélgetnek az időjárásról. Az elefántok dobbantással keltett, több ezer kilométerre is eljutó hanghullámokkal figyelmeztetik a többi falkát a talaj rezgésein keresztül.
Ez az összekapcsolódás, a gyönyörű, általunk létrehozott minták… Ez magának az életnek a lényege.
Amikor azt mondják, hogy az ember nem egy különálló sziget, azt úgy értik, hogy szigetcsoporthoz vagyok kötve. Melyek ugyanabban a talajban horgonyoznak. Önmaguknál sokkal hatalmasabb folyamatokhoz kapcsolódnak. Még az internet is vaskábelekben fut a tengerfenék mélyén, kiszolgáltatva a cápák szeszélyeinek.
A kettes számrendszerben utazgatva – a végtelenségig vívva Twitter-háborúinkat anonokkal, avatárokkal és trollokkal – könnyű megfeledkezni az egységünk földi kontextusáról.
Kívánj valamit egy csillagot bámulva, mondják, de mi lenne, ha reményeimet és álmaimat most egy szerény kőhöz kötném, és a termékeny sárba csúsztatnám? Mi lenne, ha a legtitkosabb vágyamat egy ősi tölgy fürtös fülébe súgnám?
Bak & Bak aszcendens
(december 22 – január 20)
Az Újhold eljövetelével bízom az áramlásban és az összekapcsolódásban, mely kegyelemmel tölt el, miközben feltérképezem a lelkem igazi útját. Abban, ahogyan az akadályok elolvadni látszanak, ha merem követni a szenvedély és az öröm hívogató Ley-vonalait.
Az ellenállás, amellyel a nyilvánosság világának káprázatos alpesi fényével dacolva találkozom, hatalmas szeleket gerjeszt. A küzdelem olyan izmokat és képességeket formál, amelyeknek a létezéséről fogalmam sem volt. Ezek fognak átsegíteni engem.
Bár a mi társadalmunk a látványt, az Instagram ragyogó fotóit élteti, még emlékszem rá, hogy a praxis a görög „tenni” szóból származik. A munkám öröme és lélekpróbáló küzdelme most zajlik éppen. Ebben az időpillanatban.
Minden szaturnuszi bélyegünk, aranyozott babérkoszorúnk és márványba vésett adományozói nevünk ellenére elgondolkodom azon, hogy az elhivatottság ereje milyen érzést kelt a testemben, a mozgásban, az idő közegében. Kigyújtja a fényeket a gerincemben? „Jelen” vagyok a munkám „folyamatosságában”?
Ha azon kapom magam, hogy a telefonomon játszom kikapcsolódásképpen, mit kell megváltoztatnom a karrieremben, hogy ahelyett, hogy elszakítana tőle, a világ létfontosságú áramlásában gyökerezne le engem?
Azt mondják, nyomot kell hagynunk a világban, de mi lenne, ha úgy gondolnék erre, ahogyan a világ nyomokat hagy rajtam – lábnyomokként a puha iszapban, melyeket eláraszt a víz. Ahogyan a hozzájárulásom fényes lángja beleolvad a többi művész mozaikjába.
Bak & Bak aszcendens
(december 22 – január 20)
Az Újhold eljövetelével bízom az áramlásban és az összekapcsolódásban, mely kegyelemmel tölt el, miközben feltérképezem a lelkem igazi útját. Abban, ahogyan az akadályok elolvadni látszanak, ha merem követni a szenvedély és az öröm hívogató Ley-vonalait.
Az ellenállás, amellyel a nyilvánosság világának káprázatos alpesi fényével dacolva találkozom, hatalmas szeleket gerjeszt. A küzdelem olyan izmokat és képességeket formál, amelyeknek a létezéséről fogalmam sem volt. Ezek fognak átsegíteni engem.
Bár a mi társadalmunk a látványt, az Instagram ragyogó fotóit élteti, még emlékszem rá, hogy a praxis a görög „tenni” szóból származik. A munkám öröme és lélekpróbáló küzdelme most zajlik éppen. Ebben az időpillanatban.
Minden szaturnuszi bélyegünk, aranyozott babérkoszorúnk és márványba vésett adományozói nevünk ellenére elgondolkodom azon, hogy az elhivatottság ereje milyen érzést kelt a testemben, a mozgásban, az idő közegében. Kigyújtja a fényeket a gerincemben? „Jelen” vagyok a munkám „folyamatosságában”?
Ha azon kapom magam, hogy a telefonomon játszom kikapcsolódásképpen, mit kell megváltoztatnom a karrieremben, hogy ahelyett, hogy elszakítana tőle, a világ létfontosságú áramlásában gyökerezne le engem?
Azt mondják, nyomot kell hagynunk a világban, de mi lenne, ha úgy gondolnék erre, ahogyan a világ nyomokat hagy rajtam – lábnyomokként a puha iszapban, melyeket eláraszt a víz. Ahogyan a hozzájárulásom fényes lángja beleolvad a többi művész mozaikjába.
Vízöntő & Vízöntő aszcendens
(január 21 – február 19)
Az Újhold eljövetelével a kísérletezés és hipotézis táncában gyönyörködöm. Merész kutatási kérdéseket teszek fel, és nyitott vagyok annak az izgalmára, amikor kiderül, hogy tévedtem (vagy az, hogy igazam van). Fájdalmas vágyakozással töltenek el az emberi tudás határain túli rejtélyek – a tüzes-játékos kvantumcsapás.
Arra is emlékszem, hogy a magányos tudós közhelye ellenére a tanulás társas folyamat: érvelésem az élők és a holtak idézeteiből szövődik ki és be. Megtalálom a módját, hogy időutazást tegyek az akadémia vagy más tudásintézmények szertartásai között. Ennek a küszöbnek az átlépésére születtem.
Akár a könyvstószok pszichopompja vagyok, akár a YouTube fizikai oktatóprogramjainak kozmonautája, beleengedem magam az utazás társadalmi dimenzióiba. Erőt és bajtársiasságot merítek az útitársaimból.
Bármennyire is úgy érzem magam, mint az elmém sziklaszirtjein járkáló Bolond, józan ítélőképességgel választom ki az üregeimet. Tudom, hogy a fókuszom lézersugara lyukat égethet az öngondoskodáson és a hétköznapibb feladatokon. Mindig feljövök levegőért.
Azt sem feledem, hogy ez az utazás kitérőkkel, furcsa állomásokkal és pályakorrekciós hurkokkal jár. Megtalálom a művészi egyensúlyt a játékos, vándorló elme és az üledékrétegek mélyebbre hatoló alagútjai között.
Az áttörések gyakran a zuhany alatt és a délutáni séták során csúsznak be, amikor más ritmusok foglalják le csendesen az elmémet.
Vízöntő & Vízöntő aszcendens
(január 21 – február 19)
Az Újhold eljövetelével a kísérletezés és hipotézis táncában gyönyörködöm. Merész kutatási kérdéseket teszek fel, és nyitott vagyok annak az izgalmára, amikor kiderül, hogy tévedtem (vagy az, hogy igazam van). Fájdalmas vágyakozással töltenek el az emberi tudás határain túli rejtélyek – a tüzes-játékos kvantumcsapás.
Arra is emlékszem, hogy a magányos tudós közhelye ellenére a tanulás társas folyamat: érvelésem az élők és a holtak idézeteiből szövődik ki és be. Megtalálom a módját, hogy időutazást tegyek az akadémia vagy más tudásintézmények szertartásai között. Ennek a küszöbnek az átlépésére születtem.
Akár a könyvstószok pszichopompja vagyok, akár a YouTube fizikai oktatóprogramjainak kozmonautája, beleengedem magam az utazás társadalmi dimenzióiba. Erőt és bajtársiasságot merítek az útitársaimból.
Bármennyire is úgy érzem magam, mint az elmém sziklaszirtjein járkáló Bolond, józan ítélőképességgel választom ki az üregeimet. Tudom, hogy a fókuszom lézersugara lyukat égethet az öngondoskodáson és a hétköznapibb feladatokon. Mindig feljövök levegőért.
Azt sem feledem, hogy ez az utazás kitérőkkel, furcsa állomásokkal és pályakorrekciós hurkokkal jár. Megtalálom a művészi egyensúlyt a játékos, vándorló elme és az üledékrétegek mélyebbre hatoló alagútjai között.
Az áttörések gyakran a zuhany alatt és a délutáni séták során csúsznak be, amikor más ritmusok foglalják le csendesen az elmémet.
Halak & Halak aszcendens
(február 20 – március 20)
Az Újhold eljövetelével emlékeztetem magam arra, hogy a gyász nem lineáris folyamat. A gyász szakaszainak a csomagját mindig újraemelik és -keverik. Belépek és kilépek ebből az élő áramlatból.
Az imalabirintusokhoz hasonlóan, amelyek vigaszt nyújtanak azoknak, akik eloldották a kötelékeiket, én is átadom magam a folyamat hurkainak és kitérőinek. Emlékszem, hogy az időről azt mondják: sokkal inkább valami kanyargó dolog, mint égbe lőtt nyílvessző. Az előttem álló út is kacskaringós, mert időre van szükségem magammal a gyászomban.
Még ha pontosan ott is találom magam, ahonnan elindultam, bízom az útközben összegyűjtött bölcsességben. Nem volt hiábavaló. Amikor az ösvény visszakanyarodik ugyanahhoz a fekete folthoz, a lábam ezúttal öntudatlanul körbetáncolja azt. Lehet, hogy a trauma entrópiája visszahúz a sebemhez, de én felelek azért, amit akkor teszek, amikor odaérek.
Kezdem szent térképészetként kezelni a folyamatot: amint felfedezem a kiváltó ingereimet, az elmecsapdáimat és a fejlődésem érzékeny területeit, a gyógyulás sokkal kezelhetőbbnek tűnik. Bánatom mocsarain bolyongva az idegen, fagyos táj zsugorodni kezd: az omladozó kőfal, a láp, a kiszáradt tölgy – régi barátaim.
Talán elmozdíthatatlanok azok a vaskos gyökerek vagy az ősi táblák, de beültethetem közéjük a téli zöldségek ágyásait. Talán soha nem engedünk el bizonyos sebeket, de megtanulhatjuk finoman, gyengéden tartani őket.
Halak & Halak aszcendens
(február 20 – március 20)
Az Újhold eljövetelével emlékeztetem magam arra, hogy a gyász nem lineáris folyamat. A gyász szakaszainak a csomagját mindig újraemelik és -keverik. Belépek és kilépek ebből az élő áramlatból.
Az imalabirintusokhoz hasonlóan, amelyek vigaszt nyújtanak azoknak, akik eloldották a kötelékeiket, én is átadom magam a folyamat hurkainak és kitérőinek. Emlékszem, hogy az időről azt mondják: sokkal inkább valami kanyargó dolog, mint égbe lőtt nyílvessző. Az előttem álló út is kacskaringós, mert időre van szükségem magammal a gyászomban.
Még ha pontosan ott is találom magam, ahonnan elindultam, bízom az útközben összegyűjtött bölcsességben. Nem volt hiábavaló. Amikor az ösvény visszakanyarodik ugyanahhoz a fekete folthoz, a lábam ezúttal öntudatlanul körbetáncolja azt. Lehet, hogy a trauma entrópiája visszahúz a sebemhez, de én felelek azért, amit akkor teszek, amikor odaérek.
Kezdem szent térképészetként kezelni a folyamatot: amint felfedezem a kiváltó ingereimet, az elmecsapdáimat és a fejlődésem érzékeny területeit, a gyógyulás sokkal kezelhetőbbnek tűnik. Bánatom mocsarain bolyongva az idegen, fagyos táj zsugorodni kezd: az omladozó kőfal, a láp, a kiszáradt tölgy – régi barátaim.
Talán elmozdíthatatlanok azok a vaskos gyökerek vagy az ősi táblák, de beültethetem közéjük a téli zöldségek ágyásait. Talán soha nem engedünk el bizonyos sebeket, de megtanulhatjuk finoman, gyengéden tartani őket.
Forrás: http://chart.chaninicholas.com/