December 14-én mutatják be a Centrál Színházban a Szepes Mária művei alapján született Merre tartasz, Ember? című másvilági tragikomédiát, amelyben az elvált feleség szerepét Kakasy Dóra játssza. A színésznőt kérdeztük.
Ez a produkció több, mint egy szokásos színdarab: nagy szerepet kap benne a mozgás, a zene, a tánc, a különböző művészeti eszközök. A mondanivaló magvas, de a darab nem nélkülözi a humort, és miközben elgondolkodtat, jól szórakoztat. Ön hogyan érzi magát benne?
Remekül. Jó a csapat, és izgalmas a szerep. A párbeszédek Szepes Mária szövegeiből íródtak, és mindannyiunkhoz szólnak. Az elején nem is gondoltam, hogy ezt a mély, komoly mondanivalójú írásokból készült művet ennyire látványos és élettel teli színpadi produkcióvá lehet tenni, hála az író-rendező Jaross-Giorgi Viktóriának és művésztársaimnak. Mindvégig jelen van a feszültség, de emellett a játékosság, a humor is. Izgatottan figyeljük az Almási Sándor által megformált Férfi jellemfejlődését, vívódásait önmagával, a Mesterrel való találkozását és az egykori feleségével való konfliktusait. Úgy érzem, sikerült ezeket a szerepeket megtölteni élettel.
Ön a való életben is feleség. Mennyire látja tipikusnak a darabban szereplő feleséget és helyzeteket?
Nyilván ahány ember, annyiféle házasság, de az roppant izgalmas, ahogy a darabból is kiderül, hogy az ember a házasságban egészen sajátos arcát mutatja. A házastársunk önmagunk tükre: általa szembesülünk a saját hülyeségeinkkel. Akit szeretünk, az képes kihozni belőlünk a legrosszabbat – de a legjobbat is. A saját élettapasztalataimból is tudok meríteni a szerephez.
Egy televíziós sorozatban erőszakos nőt, egy rámenős újságírót alakít, a Merre tartasz, Ember? című darabban viszont együtt érző, szelíd asszonyt. Melyik áll közelebb a saját természetéhez?
A színészmesterségben az a nagyszerű, hogy mindenfélék lehetünk, minden hajlamunkat kiélhetjük kockázat nélkül. Egyik sem én vagyok, hiszen a művészet karakterisztikussá teszi a szereplőit, de mindkettőből van belőlem. Érdekes feladat megkeresni a saját személyiségemben azokat a vonásokat, amik az adott szerep megformálásához szükségesek. Ezt a darabot azért is szeretem, mert úgy érzem, Szepes Mária üzen általa mindannyiunknak. Remélem, sokszor fogjuk játszani.