A barlanglakók korában szerintem kiválóan boldogultam volna. Míg a primitív törzsem többi tagja attól rettegett volna, hogy agyontapossa egy csorda gyapjas mamut, miközben húst próbál szerezni, én otthon ücsörögtem volna bogyókat, magvakat és tápláló zöldségeket rágcsálva, és mesésen éreztem volna magam. És biztos nagyon dögös lettem volna a barlanglakó ruciban.

Ironikus módon pont a társadalmi vívmányok problematikusak egy icipicit időnként. Mint a kerti sütögetés. Ó, igen, a husikkal teli füstös grill, az olajos chips és a mindenhol jelen lévő, „titkos összetevőkből” készült káposztasaláta alapvetően arra kárhoztat, hogy csak egyetlen dologban osztozhassam a többiekkel: a sörben. És mivel a sör nagyszerű, de én nem egészen így képzelem a tápláló étkezést… mindig viszek magamnak valamit.

Nem, nem sört (bár tagadhatatlan, az is jó ötlet lenne). Kivételesen a szendvicsre gondolok. Több oka is van, amiért szeretek saját készítésű szendvicset vinni: hogy részt vehessek egy remek kerti partin, ehessek egy jót, és beszélgethessek a gyapjas mamutra vadászó barátaimmal. Idén nyáron sem volt másként, csak most rákattantam erre az új receptre, avagy a portobelloburgerre. Ez olyan fantasztikusan ízletes, szaftos és annyira tele van növényi fehérjével, hogy rögvest új egészséges szokást alakítottam ki. Csinálok előre egy csomót, és csak előkapom, ha kell (ami sajnos kínosan sűrűn előfordul).

Ajánlatunk a témában
OLVASS BELE

Remek kis megoldás a kerti partikra, csak egy baj van vele: úgy látszik, mindenki szívesebben enné az én kajámat, mint a grillezett húsokat. Szóval, ha követed a példámat, mindig vigyél magaddal többet, mert úgy fest, hogy manapság az marad életben, aki a legtöbb portobelloburger ura. Ez a törzsfejlődés, kedveseim!

Portobelloburger

Ez a növényi alapú húspogácsa kissé lágyabb, mint a hagyományos húspogácsák, de az íze és a sokoldalúsága valami egészen elképesztő. Szeretem a laktató ételeket, amelyek nincsenek annyira tele zsírokkal és magvakkal. Ráadásul tényleg úgy néz ki, mint egy húspogácsa. Fogyasztható nyersen is (l. lentebb), de sütve is, ha az ember nem nagyon ér éppen rá. Mindkettő isteni és nagyon egészséges.

  • ½ csésze őrölt lenmag
  • ¼ csésze kendermag
  • 2 evőkanál frissen aprított petrezselyem
  • ½ teáskanál frissen aprított kakukkfű
  • 1 evőkanál lenolaj vagy olívaolaj
  • 1 és ½ evőkanál vagy szójaszósz
  • 1 teáskanál tört fokhagyma
  • ½ teáskanál fekete bors
  • 2 evőkanál étkezési élesztő
  • 1 teáskanál mustár (lehetőleg kővel őrölt barna mustár)
  • ¼ csésze aprított dióbél
  • 2 közepes portobello gomba, nagyobb darabokra tördelve

Robotgéppel keverd össze alaposan az összes hozzávalót, kivéve a diót és a gombát. Kapcsold ki a gépet, majd add hozzá ezt a két hozzávalót is. Keverd meg háromszor-négyszer, amíg a gomba darabokra törik, de ne zúzd teljesen össze. Öntsd át a keveréket egy közepes tálba.

Sütve: Pirítsd az összevágott gombát 2-3 percig serpenyőben zsiradék nélkül, hogy a nedvesség egy része távozzon. Aztán kövesd a fenti receptet a golyók formálásától. Sütéshez gyúrj a keverékből 8 golyót (finoman nyomogasd össze őket), majd nyújtsd ki mindet. A serpenyőbe tegyél egy-két evőkanál kókuszolajat, tedd bele a golyókat, és süsd körülbelül 10 percig mindegyik oldalukat alacsony hőfokon. A pogácsák belseje puha marad. Borzasztóan finom!

Nyersen: Sütőpapíron gyúrj a keverékből 8 golyót, majd nyújtsd pogácsákká őket. Tíz-tizenkét órán át szárítsd aszalógépben 115 °C-on, majd tedd át a rácsra és aszald további 2 órán keresztül. Több napig is kitart, ha becsomagolod és lefagyasztod. Szükség esetén ki lehet olvasztani.

Tálalási javaslatok: próbáld ki a „fehérjebombát” salátával és mustáros öntettel, kelkáposztába csavarva avokádóval és zöldségekkel, vagy pitában és szendvicsben mindenféle körítéssel.

A hozzávalók 8 pogácsára elegendők.

Jótétemények az egészségre: növényi eredetű, gluténmentes, koleszterinmentes, magas fehérjetartalmú, egészséges ómega-3-zsírsavakban gazdag.

Olvass bele a könyvbe

Keresd Julie Morris könyvét webáruházunkban

www.juliemorris.net