Mióta az eszemet tudom, magam állítom össze az öltözékemet. Mindig is hihetetlenül makacs voltam, kiskoromtól kezdve ragaszkodtam ahhoz, hogy én döntsem el, mit veszek fel. Sok időt fordítottam az öltözködésre, és úgy tekintettem rá, mint egyfajta művészetre. Mindig is nagy jelentőséget tulajdonítottam neki, ugyanis ez egyfajta kifejezésmód a külvilág felé.

elj_egeszsegesen_B1_218px
Ajánlatunk a témában

Állandóan a házunk alagsorában kutakodtam, hogy újabb és újabb kincsekre leljek szüleim ’70-es évekbeli ruhái között. Édesanyám, aki maga is művész volt, rengeteg virágmintás hippiruhát és -nadrágot készített magának, de édesapám cuccai között is rengeteg érdekes darabot találtam, például a tengerész korszakából származó matrózsapkákat, vagy egy olyan selyemdzsekit, amelyet Japánban vásárolt akkor, amikor ott szolgált a sereggel. Bátyámnak rengeteg állatmintás oversize pólója és sportmeze volt. Ezekkel a darabokkal töltöttem fel a ruhatáramat.

Elég vicces visszanézem magam ezekben az összevissza ruhákban, de szerintem pont ez a hozzáállás hozta el számomra a sikert! Boldog voltam, hogy ilyen egyedi ruháim vannak. Sosem akartam olyan cuccokat hordani, amilyeneket a menő gyerekek könyörögtek ki a szüleiktől a bevásárlóközpontokban lófrálva szezonról szezonra. Ennek köszönhetően sosem volt szükségem sok új dologra, bőven volt miből válogatnom, hogy felfrissítsem a stílusomat. Hogy mi volt ez? Hát a globális-hippis-bátyós-sikkes stílus.

Ugorjunk most egy nagyot az időben! 2012-ben járunk, ekkor már javában a jógával foglalkozom. Megnyílik első helyszínünk, amely azóta is remekül megy. Megalakul a Strala. Még a The New York Times is lehoz róla egy nagy cikket. Be kell valanom: iszonyatosan féltem a megjelenés előtt, nem tudtam, mit fognak írni, és milyen lesz a fogadtatása, de szerencsére minden jól ment. Aztán egyszer csak egy megbeszélésen találtam magam, amelyen a Reebok menő arcai tálcán kínáltak nekem egy lehetőséget. Még nem volt túl sok jógafelszerelés-márka a piacon, de a Lulu már létezett. Ami engem illet, ugyanaz a stílusom még most is, mint korábban, a változás annyi, hogy tinilányosból felnőttesebb verzióra váltottam. De ahogy korábban, most sem az átlagos boltokból vásárolok. A jógához legszívesebben férfipólót és régi, táncos leggingset vagy tréningalsót viselek és cuki, de nem túl sportos pántos melltartót. Kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen az egyre nagyobb tábort alkotó jógások között, aki vicces mintákat, vidám színeket, nyomatokat és sziluetteket szeretne, olyan darabokat, amelyek a kényelmet és a teljesítményt helyezik előtérbe, és nem nyomják össze a testet.

Mielőtt bármibe is belekezdek, a következő két kérdést szoktam feltenni magamnak:

  1. Hasznos lesz ez a dolog?
  2. No és vajon jól szórakozom majd közben?
gyogyito_joga_B1_800px
Ajánlatunk a témában

Tudtam, hogy ebben az esetben igennel fogok válaszolni mindkét kérdésre, így leszerződtem, és a részesévé váltam a ruhakészítés érdekes és kihívásokkal teli folyamatának, amely összeköti az embereket és a jógát. SOK mindent meg kellett tanulnom! Az eddigi legnagyobb lecke az volt, hogy az emberek sokkal több vidámságot szeretnének, mint gyakran ők maguk és mások hiszik. Azt is megtanultam, hogy a minták és színek határait akkor lehet a legmesszebbre kitolni, ha inspiráló történetek állnak mögöttük. Az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy mindig mennünk kell előre, még akkor is, ha az néha kellemetlen, ugyanis ez kell a fejlődéshez, és ez viszi előre a bolygót is. Büszke vagyok arra, hogy a Reebok egyre több környezetbarát technológiát alkalmaz: kevesebb vizet használnak a textilfestés során, és egyre inkább organikus anyagokból dolgoznak. A méltányos kereskedelem zászlaja alatt nem gyártatnak olyan üzemekben, ahol kiszipolyozzák a munkásokat. Bár nem ülök bent a cégnél látástól vakulásig, mégis jó, hogy mindannyian ugyanazokat az elveket valljuk.

A tervezőcsapattal és a Reebok többi részlegével azon vagyunk, hogy szabad folyást engedve fantáziánknak nagyszerű jógázásra alkalmas öltözeteket alkossunk meg. Az első oversize felső a következő felirattal került a boltok polcaira: „Who made the rules” (Vagyis „Aki a szabályokat megalkotta”). Ez egy meglehetősen radikális kifejezés, amely eléggé magával ragadja az embert. A leggingsek kényelmesek, a tréningalsók pedig olyan pihe-puhák voltak, mint a habos-babos babaruhák. Az emberek imádták a cuccokat, mindent eladtunk. Állandóan hiány volt az összes termékből. Az emberek azt kérdezték egymástól: „Hé, te meg tudtad venni azt a szivárványos jóganadrágot, amit Tara nagymamája inspirált? Én már megint lemaradtam róla, mind elfogyott.” Minden szezon új lehetőséget teremt arra, hogy még jobban kitoljuk a határokat. Egyre őrültebb és őrültebb ötletek születnek, és lám, ezek is működnek. Felhő-, hegy- és ananászmintázatú nadrágok és leggingsek, a szivárvány összes színében pompázó csíkos darabok. Az álmaim valóra váltak.

Számtalan videó született már jógás élményeimről. Vesd bele magad te is! Találkozz boldog emberekkel, legyen a tiéd az egész világ, jógázz és merülj bele a színekbe és a mintákba!

Lélegezz!

Keresd Tara könyveit webáruházunkban