Carlos Castaneda olyan világba vezet el bennünket don Juan irányításával, mely nem csak különbözik a mi világunktól, de a valóságnak egy teljesen más rendjét képviseli.
„Számomra csak az olyan utakon való haladás létezik, melyeknek van szívük, bármely út lehet, melynek van szíve. Ott utazom én, és az egyetlen, aminek értelme van, az út végéig haladni. Ott utazom én, és lélegzet-visszafojtva csak nézek, nézek.” – Don Juan tanításai
Hogy ezt elérje, Carlos Castaneda igénybe vette a meszkalitó, a yerba del diablo és a humito – meszkál (pejot), csattanó maszlag és gombák – segítségét. E könyv azonban nem csupán hallucinációs élményekről szóló beszámoló, hiszen don Juan bonyolult utasításai egyrészt útmutatóul szolgálnak az utazónak, ugyanakkor magyarázatai értelmet adnak azoknak az eseményeknek, melyeket a varázsló tanítványán, Castanedán keresztül átélünk.
Az antropológiából megtanultuk, hogy a világot eltérően definiálják különböző helyeken. Nem csak arról van szó, hogy a népeknek különböző szokásaik vannak; hogy más istenekben és halál utáni végzetben hisznek. Inkább úgy mondhatnánk, hogy a különböző népek számára a világ eltérő formában jelenik meg. Maguk a metafizikai feltételezések különböznek: a tér nem igazodik az euklideszi geometriához, az idő nem alkot töretlen, egyirányú folyamatot, az oksági viszony nem felel meg az arisztotelészi logikának, az embert nem különböztetik meg az emberfelettitől, vagy az életet a haláltól, mint ahogy a mi világunkban teszik. A néprajzkutatók ősi nyelvek logikájáról, mítoszokról és szertartásokról szóló leírásaiból tudunk valamit e másféle világok alakjáról. Don Juan révén bepillantást nyerhetünk egy jaki varázsló világába, és mivel ezt a világot hallucinogén anyagok hatása alatt nézzük, olyan valóságérzettel fogjuk fel, mely teljesen különbözik a más források általi realitástól. E munkának ez a különleges érdeme.
Castaneda helyesen állapítja meg, hogy ennek a másfajta világnak, minden felfogásbéli különbsége ellenére megvan a saját belső logikája. Megpróbálja ezt a világot belülről megmagyarázni – ahogyan az saját és erősen személyes jellegű tapasztalati alapján mutatkozott meg, amíg don Juan tanítványa volt -, nem pedig a hétköznapi logikából kiindulva. Nem saját személyes korlátainak tudható be, hogy ez nem teljesen sikerült, hanem inkább annak az akadálynak, melyet általános kultúránk és nyelvünk helyez a megismerés útjába. Castaneda erőfeszítései hidat vernek egy jaki varázsló világa és a sajátunk közé, összekötik a nem szokványos valóság világát a szokványos valóságéval.
A saját világunktól eltérő világba való belépésnek a fontossága – és az egész antropológiáé – abban rejlik, hogy ez a tapasztalat megérteti velünk saját világunk kulturális képződmény jellegét. Más világokat tapasztalva, a sajátunkat annak látjuk, ami az valójában, és halványan azt is megérezzük, hogy milyen lehet az a valódi világ, ami a saját kulturális képződményünk és más világok között létezik. Ezért allegória és néprajz is egyben az a könyv. Don Juan bölcsessége és költészete, kifejezésmódjának finomsága és költőisége saját magunk és a valóság vízióját mutatják meg nekünk. Mint minden igazi allegóriában, a szemlélőtől függ, mit lát, és ehhez nem kell szövegmagyarázat.
– Walter Goldschmidt előszava (Carlos Castaneda: Don Juan tanításai)
Carlos Castaneda interjúi don Juannal, akkoriban kezdődtek, amikor a szerző még antropológiát hallgatott Los Angelesben a California Egyetemen. Hálásak lehetünk a szerzőnek türelméért, bátorságáért és azért az éleslátásért, mellyel elébe ment és szembenézett a kettős tanulóideje alatt átélt kihívásoknak. Ebben a műben bemutatja a jó néprajzkutatóhoz szükséges alapvető tehetséget: egy idegen világba való belépés képességét. Hiszem, hogy rátalált a szívvel megtett helyes útra.