Az eldobott műanyagok – a nagyok és a mikroszkopikusak egyaránt – körbejárják a földet, fojtogatják az óceánjainkat, bántják a természetet, végül pedig utat találnak a tányérodba és a testedbe, ahol idővel felhalmozódnak. Számos kutatás kimutatta, hogy eszünk és iszunk is mikroműanyag részecskéket. Például a La Manche csatornában kifogott halak harmadában található műanyag, csakúgy, mint az Egyesült Királyságban eladott rákok 83%-ában. A legtöbb tengeri só is tartalmaz műanyag szilánkokat.

A következmények még mindig feltérképezetlenek, de nem valószínű, hogy teljesen ártalmatlanok – feltételezve, hogy a műanyag nem távozik teljesen a testünkből, és a szervezetünk nem tudja lebontani. A műanyagok gyártásakor sok olyan vegyszert használnak, amelyekről tudható, hogy megzavarják az embriók fejlődését, szabályozatlanná teszik a hormonműködést és a géneket, szervi károsodást okoznak, és az elhízáshoz, a szívproblémákhoz és a rákhoz is köthetők.

Műanyag – A legkárosabb kényelem

A világ évente körülbelül 299 millió tonna műanyagot gyárt, és ebből körülbelül évi 20 millió tonna végzi az óceánokban. A polikarbonát, a polisztirol és a polietilén-tereftalát az óceán fenekét károsítják, az úszó műanyagok pedig, mint például a kis sűrűségű polietilén, a nagy sűrűségű polietilén, a polipropilén és a habosított műanyagok, hatalmas lebegő szemétszigetekké állnak össze, amelyeket szemétfoltoknak hívnak.

Az öltözékekből származó mikroszálak komoly fenyegetést jelentenek a vízi élővilág számára, és a tengerből eljutnak a tányérunkra is. Ezek a műszálak mosás közben könnyedén kioldódnak a ruhából. Évente körülbelül 1 millió tonna keletkezik belőlük, és szabálytalan alakjuk miatt ezek a műanyag részecskék nehezebben ürülnek ki, mint más mikroműanyagok.

A mikrogyöngyök, az apró műanyag golyócskák, amelyek tusfürdőkben, arcradírokban és fogkrémekben találhatóak, szintén pusztítást okoznak. A szennyvíztisztító telepen átutazva elzárják a vízvezetékeket, a tengeri állatok gyomrába kerülve pedig szivacsként funkcionálnak más mérgek számára. A National Geographic egy 2016-os kutatása szerint 4360 tonna mikrogyöngyöt használtak fel testápolási termékekben az Európai Unióban 2012-ben, ami teljes egészében a lefolyóban végezte.

Egy 2015-ös kutatás becslése szerint akár 236 ezer tonna mikrogyöngy is felhalmozódhatott már óceánjainkban. Akár a környezeti, akár a biológiai hatásokat nézzük, gondatlan műanyag használatunk sürgős figyelmet és felülvizsgálatot igényel.

Egy, az Egyesült Királyság Tudományos Kormányhivatala által kiadott jelentés arra figyelmeztet, hogy a világ óceánjait szennyező műanyag törmelékek mennyisége – melynek 70 százaléka nem bomlik le – 2025-re valószínűleg megtriplázódik, hacsak nem teszünk radikális lépéseket a szennyezés megfékezésére. Ha ebben a tempóban megy tovább a dolog, a számítások szerint 2050-re az óceánokban lévő műanyagok tömege nagyobb lesz, mint a halaké együttesen. Néhány helyen az óceáni vizekben a műanyagok már most is meghaladják a planktonok arányát.

A legfrissebb kutatás szerint a nagy csendes-óceáni szemétfolt – amely egy 1,6 millió négyzetkilométernyi terület Hawaii és Kalifornia között – talán négyszer vagy akár tizenhatszor is több műanyagot tartalmazhat a korábbi becslésekhez képest. Ez a hatalmas szemétfolt önmagában is körülbelül 79 ezer és 129 ezer tonna közti műanyag szemetet tartalmazhat, melynek körülbelül 8 százaléka lehet mikroműanyag.

shutterstock_1065042626 (1)

Van új remény az óceánok megtisztítására

Könnyű elvenni az emberek kedvét, mert azt gondolják, hogy egyvalaki nem sokat tud tenni az ügy érdekében. Ha te is ezt gondolod, hallgasd meg azt a podcastet, amelyben Joe Rogan készít interjút Boyan Slattal, egy fiatal dán vállalkozóval, aki egy ötletes módszert talált fel a műanyag törmelék feltakarítására az óceánokban. Slat alapította a The Ocean Cleanup nevű projektet, és 2016-ban üzembe helyezett egy prototípust a szemétgyűjtő uszályából.

Az uszály úgy működik, mint egy mesterséges tengerpart – hosszú, lebegő kezekkel fogja meg a műanyagokat, amelyeket az áramlatok sodornak a redőibe. Slat szerint, ha rendszere teljes fokon működne, akkor képes lenne a nagy szemétfoltban lévő műanyag felét eltüntetni akár 5 év alatt, és így a nagyobb törmelékek eltávolítása megelőzné azok széttöredezését kisebb, veszélyesebb részecskékre.

A gyűjtögető uszály teljes mértékben az óceánok áramlataira hagyatkozik energiaforrásként, más, külső energia nem szükséges az üzemeltetéséhez. Az elektronikához szükséges energiát napelemek biztosítják. Irtózatosan nagy szükség van megoldásokra, akár kicsik, akár nagyok, és mindenkinek tudnia kellene, hogy mennyi szemetet termel és dob el.

A vászon bevásárlótáskák használata például egy egyszerű módja a tucatnyi bevásárlószatyor kiiktatásának, amit minden egyes látogatáskor kapunk a boltokban. Hasznosítsuk újra helyesen a műanyagot, vagy ami még jobb, válasszunk olyan termékeket, amelyeket nem műanyag dobozban árulnak. Ne kérjünk szívószálat, műanyag palackos vizet – helyette használjunk újratölthető üvegeket és kávétermoszokat a műanyag szemét csökkentésére.

Egy kutatás szerint napi szinten eszünk műanyagot

Mivel ennyi műanyag törmelék szennyezi az ökoszisztémánkat – és az otthonainkat – nem csoda, hogy a kutatók arra jutottak, hogy az emberek műanyag részecskéket fogyasztanak nap mint nap. A Heriot-Watt Egyetem kutatói Petri-csészéket helyeztek el ragadós porfogóval a tányérjaik mellé vacsoránál, és előfordult, hogy 14 darab műanyagot találtak benne egy étkezés után. A forrása? A házban keringő por.

Ez a kutatás úgy véli, hogy egy átlagember évi 68 415 plasztikrostot nyel le a porból, amely a tányérjára esik étkezés közben. A csapat arra a következtetésre jutott, hogy szintén egy átlagember 100 műanyag részecskét juttat be évente kagylókból és rákfélékből – ez a mikroműanyag vízszennyezés maradványa.

Ted Henry író, a Heriot-Watt Egyetem környezeti toxikológiai professzora így kommentálta a kutatás eredményét:

„Ezek az eredmények talán meglepőek lehetnek néhány embernek, akik arra számítottak, hogy több műanyag rost van a tengeri ételekben, mint az otthoni levegőben. Nem tudjuk, honnan jönnek ezek a rostok, de nagy valószínűséggel az otthonainkból és a szélesebb környezetünkből.”

Az Egyesült Királyságban található Friends of the Earth műanyag ellenes kezdeményezés egyik vezetője, Julian Kirby szerint:

 „A műanyag mikrorostok, az otthonaink levegőjében és a levegőben, amit belélegzünk, származhatnak autógumikból, szőnyegekből, bútorokból, de ruhákból, például gyapjúkabátokból is. Ezek idővel rendszeresen hullajtanak el apró műanyag darabkákat a környezetükbe, ahogy elhasználódnak. Sürgősen szükségünk van egy cselekvési tervre, amelyet a kormány hoz létre a műanyagszennyezés megállítására, és egy kutatásra, amely a környezetben található műanyag emberek egészségére gyakorolt hatásait vizsgálja.”

 

A palackozott víz is mikroszkopikus műanyaggal szennyezett

Friss tesztek kimutatták, hogy a legtöbb palackozott vízben is van mikroműanyag szennyeződés – a szennyezés valószínűleg a palackok és kupakok előállítási folyamatából származik. A New York-i State Egyetem kutatói összesen 259 palack vizet teszteltek 11 népszerű márkából – úgy mint Aquafina, Nestle Pure Life, Evian, Dasani, San Pelligerino –, és átlagban 325 mikroműanyag részecskét találtak literenként.

Csak 17 palack volt műanyag részecskéktől mentes a tesztelt vizek közül, de egyik tesztelt márka sem volt az összes palackban szennyezésmentes. A legrosszabb a Nestlé Pure Life, ez volt a legszennyezettebb minta: 10 390 részecskét találtak benne literenként. A legkevésbé szennyezett márkának a San Pellegrino bizonyult, amely csak 74 részecskét tartalmazott literenként.

Az eredményekre válaszul a WHO ígéretet tett, hogy elindít egy biztonsági felülvizsgálatot, hogy felmérje a mikroműanyaggal szennyezett víz fogyasztásának potenciális rövid és hosszú távú veszélyeit. Ahogy azt az Orb Media – egy nonprofit újságírói szervezet, amely a víztesztelést kezdeményezte – által készített beszámoló, a „Plus Plastic” megjegyezte:

„Egy ember, aki naponta megiszik egy liter palackozott vizet, talán tíz- vagy százezernyi mikroműanyag részecskét is elfogyaszt évente… Egy tudományos kutatás szerint a műanyag részecskék, amelyeket elfogyasztunk az ételeinkkel és italainkkal, különböző módon hatnak a testünkre. Néhány részecske leragadhat a bélrendszerünkben, míg más részecskék bejuthatnak a szöveteken át a testünk a nyirokrendszerébe.

A 110 mikron (0,11 mm) méretű részecskék bejuthatnak a májkapugyűjtőérbe, amely vért szállít a belekből, az epéből, a hasnyálmirigyből és a lépből a májba. A kisebb méretű, 20 mikron (0,02 mm) körüli törmelékek először a véráramba jutnak be, majd elakadnak a májban és a vesében… A talált műanyagok 95%-a 100 és 6,5 mikron között volt – amelyek elég kicsik ahhoz, hogy bejussanak a bélből a testbe.”

 shutterstock_426187984

A műanyag a termőföldeket is szennyezi

A műanyag szennyezések a termőföldeken is felhalmozódnak. Egy kutatás szerint, amely a Science of the Total Environmentben jelent meg, a földek műanyag szennyezettsége körülbelül 4-23-szor nagyobb, mint az óceánoké. A szennyvíziszap (bioszolid) felhasználása trágyaként különösen problémás lehet. Az adatok azt mutatják, hogy 125 és 850 tonna/millió lakos közötti mikroműanyag kerülhet az európai földekre évente.

Ha figyelembe vesszük az iszap felhasználási arányait, és feltételezzük, hogy a hasonló műanyag felhasználással rendelkező országok adatai összehasonlíthatók, akkor a teljes évi mikroműanyag lerakódás az európai földeken körülbelül 63-430 ezer tonna, az észak-amerikai földeken pedig 44-300 ezer tonna lehet. A kutatók szerint ez egy ijesztően magas szám, és átlépi az óceánokban felhalmozódott szemét mennyiségét, amely 93-236 ezer tonna között mozog a világon.

A műanyagoknak csak egy kis része lesz újrahasznosítva

A műanyagot lehet és kellene is újrahasznosítani, de egy 2017-es elemzés kimutatta, hogy megrázóan nagy mennyiségű műanyag, körülbelül 91% nem lesz újrahasznosítva. A National Geographic szerint:

 „A műanyag tömeggyártása, ami csak hat évtizede kezdődött, olyan mértékben felgyorsult, hogy azóta 8,3 milliárd tonna műanyagot hozott létre – melynek nagy része egyszer használatos, és a kukában végzi. Ha ez felfoghatatlan mennyiségnek tűnik, az azért van, mert valóban felfoghatatlan. Még a kutatók is – akik feltérképezték, hogy összesen mennyi műanyagot gyártott, dobott ki, égetett el vagy tett hulladéklerakókra az emberiség – megrémültek a számok nagyságától.

A legyártott 8,3 milliárd tonna műanyagból 6,3 millió szemét lett. Ebből csak 9% lett újrahasznosítva. A nagy többség (79%) éppen hulladéklerakókon halmozódik, vagy a természetben vándorol szemétként. A végén a legtöbb az óceánban végzi majd.

 

Az általános újrahasznosítási hibák miatt a műanyag a hulladéklerakón végzi

Még akkor is, ha szándékosan újrahasznosítasz, a tárgyak nagy része ugyanúgy a kukában végzi. A The Denver Post nemrégiben készített jelentése szerint a denveri lakosok által újrahasznosító kukákban elhelyezett műanyagoknak körülbelül a 9% százaléka végzi hulladéklerakókon. Hogy miért van ez? Sokan következetesen gyűjtik otthon a papírt, a műanyagot és az üveget. Ha azonban műanyag szatyorba tetted az újrahasznosítandó dolgokat, tudnod kell, hogy azok már soha nem lesznek újrahasznosítva.

Ennek az az oka, hogy a városi újrahasznosító létesítmények általában nem tudnak műanyag zacskókat újrahasznosítani. Megakadnak a gépekben, és károkat okoznak. Így ha zárt műanyag szatyrokba teszed a dolgokat, akkor a létesítmény NEM fogja kinyitni őket. Egyszerűen nincs rá idejük.

Szintén nem tudják megmondani, hogy a szatyorban vajon van-e veszélyes anyag, ami beszennyezheti a többi újrahasznosítandó dolgot – mint például használt pelenka vagy ételdarabok. Ehelyett a szatyor a tartalmával együtt egy hulladéklerakóra kerül át.

Így, hogy az újrahasznosításra elkülönített tárgyaid biztos jó helyre kerüljenek, ömlesztve helyezd el őket a kukádban. Ha szatyorban kell elvinned a kukáig, akkor egyesével dobd be őket, és a szatyrot használd az otthoni kukád zsákjaként. Egy egyszerű stratégia erre, hogy tarts külön kukát a konyhádban az újrahasznosítható dolgoknak. Ha tele van, vidd el a lerakóhoz, és válogasd szét.

Egy másik probléma, amely korlátozza az újrahasznosítást, az a szennyezés. A zsír, a folyadékok – még a víz is – és az étel szennyező anyagnak minősülnek. Ha egy szennyezett tárgy eljut a válogatószalagig, akkor az az újrahasznosítandók egy nagyobb adagját is beszennyezheti, így az egészet kidobják. Emellett nem minden műanyagot lehet újrahasznosítani. Ilyenek például:

Minden, ami kisebb, mint egy Post-it, mert túl kicsi ahhoz, hogy rendesen szét lehessen válogatni. Ilyenek a kupakok is, ha nem tekerjük rá őket előbb a palackra. Fontos azonban, hogy a palack legyen teljesen üres, mert különben eldobják. Műanyag szatyrok (sok élelmiszerüzlet rendelkezik azonban gyűjtőkkel a szatyrok számára, amelyeket így speciálisan dolgoznak fel)
Buborékos borítékok Zsírpapír, viaszpapír
Pelenkák Elektromos kütyük
Papírpoharak fényes bevonattal, mint például a forró kávéhoz használt poharak Papír ételesdobozok műanyag szigeteléssel


A legtöbb papírpohár sosem lesz újrahasznosítva egy műanyag betét miatt

A műanyag rengeteg papír újrahasznosítását is megakadályozza, többek között a több tízmilliónyi kávéspohárét, amelyet mindennap a kukába dobnak. A legtöbb városban ezeket a poharakat nem lehet újrahasznosítani a műanyag betétnek köszönhetően, ami szorosan van a poháron, így nem lehet különválasztani őket.

Vannak kivételek. Néhány város, például Seattle, San Francisco és New York rendelkezik a szükséges infrastruktúrával, hogy újrahasznosíthassa a kávéspoharakat. Sok más város azonban nem, például Denver. 2008-ban a Starbucks megígérte, hogy csak teljesen újrahasznosítható poharakat fognak használni, azonban nemrég végzett tesztek kimutatták, hogy a legtöbb poharat nem hasznosítják újra, még akkor sem, ha a vásárlók a Starbucks újrahasznosító kukáiba dobják őket. A Denver Post szerint:

 „A fogyasztói szemét ellen kampányoló aktivisták nagy felhajtást csináltak a problémából, miután egy szemétkövető projektet indítottak Denverben. Golflabda méretű jeladókat csempésztek a poharakba, ami bebizonyította, hogy a papírpoharak a Starbucks újrahasznosító kukájából egy általános szemétlerakón végzik… A csapat szigetelőhabbal ragasztotta a jeladókat – melyeknek darabja 100 dollárba került – a poharakba.

Követték a poharakat, amelyeket a Starbucks újrahasznosító kukáiba dobtak a városban. A hat jeladót ezután okostelefonnal figyelték, többek között egy poharat a Keleti 18. sugárúti üzletből, amely először egy újrahasznosító telepre érkezett, majd átkerült egy szemétlerakóra.

»Emberek milliói próbálnak nap mint nap helyesen cselekedni azzal, hogy a poharukat egy olyan kukába teszik, amely újrahasznosítást ígér nekik« – mondja a kampány koordinátora, Jim Ace. »Ezek a poharak magas minőségű rostból készülnek, amit újra lehetne hasznosítani« – ha nem lenne bennük műanyag szigetelés.

»Innovációt szeretnénk. Starbucks, nektek van beleszólásotok abba, hogyan készülnek a poharaitok… Követeljétek a pohárgyártótól, hogy új anyaggal rukkoljanak elő a poharak szigetelésére, olyannal, ami 100%-ban újrahasznosítható. Minél többet hasznosítunk újra, annál több rostot tudunk visszanyerni, annál kevesebb nyersanyag szükséges, szóval kevesebb fát kell kivágni és betermelni.«”

 shutterstock_455719828 (1)

Ételmaradékok – egy újabb újrahasznosítandó, ami valójában nem az

Ha már olyan termékekről beszélünk, amelyeket újra lehetne hasznosítani, de mégsem történik ez, íme még egy: az ételmaradékok. Az amerikaiak naponta körülbelül 150 ezer tonna ételt dobnak ki. Ez a mennyiség körülbelül fél kilót jelent fejenként, melynek negyede még fogyasztásra alkalmas. A kutatások kimutatták, hogy érdekes módon a legnagyobb bűnösök az egészséges étrenddel rendelkező emberek, akik nagy mennyiségű gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak. Ezek a leggyakrabban kidobott ételek, melyeket a tejtermékek és húsok követnek. A Guardian írása szerint:

„Ennek a pazarlásnak környezeti ára van, mert ekkora mennyiségű kidobott ételnek egy évben 30 millió hektár földre, 354 millió tonna növényvédő szerre és 16 ezer milliárd liter öntözővízre van szüksége. A rohadó étel a szemétlerakókat is eltömíti, és metánt termel, ami egy erősen üvegházhatású gáz.”

Hogy kezelni lehessen az ételpazarlást, egy tanulmány a zöldségek és gyümölcsök helyes tárolásának oktatását javasolja. Egy másik nemrég készült jelentés kiemeli, hogy az élelmiszerboltok is hibásak az ételpazarlásban. A Center for Biological Diversity jelentése szerint az Egyesült Államokban található élelmiszerláncok 60%-a – tehát tízből hat – egyáltalán nem kötelezte el magát az élelmiszerpazarlás csökkentése mellett. De a maradék 40% sem tett semmit arra vonatkozóan, hogy megelőzze a szépséghibás termékek miatt keletkező pazarlást.

Jordan Figueiredo az „Ugly Fruit & Veg” („Csúnya gyümölcsök és zöldségek”) nevű mozgalommal, akik a jelentésben is együttműködtek, most több forrást kér az élelmiszerek megmentésére és a komposztálás széles körű alkalmazásának elterjesztésére. A konyhai hulladékok komposztálásával ugyanis pénzt spórolhatunk, és hozzájárulhatunk a környezet javításához is.

Bármilyen komposztálóláda megfelelő arra, hogy könnyedén készítsünk csodálatos földet kertünkhöz ételmaradékokból. Még a városi lakosok is tudnak komposztálni, és az így keletkezett földet felhasználhatják cserepeikben. Még több információért a „Composting made easy” („Komposztálás egyszerűen”) című cikket ajánlom.

Forrás: https://articles.mercola.com/sites/articles/archive/2018/05/02/plastic-pollution-in-food.aspx