Gyulladás és Hashimoto thyreoiditis
Amikor az EBV megtámadja a pajzsmirigyet, az immunrendszer teljes gőzre kapcsol, ami gyulladást eredményez. A gyulladás a test természetes reakciója a behatolókra és/vagy sérülésre. Ha szálka megy az ujjunkba, a bőr megduzzad, felmelegszik és bepirosodik körülötte. A szervezet ezzel válaszol az idegen testre (behatolóra), ami a sejtkárosodást (sérülést) okozza. Ugyanez vonatkozik a pajzsmirigyre. Ha az EBV megtelepszik a szervben, az immunrendszer azonnal érzékeli a jelenlétét (behatoló) és sejtkárosító hatását (sérülés), így a mirigyben gyulladási folyamatok indulnak be. Ez járhat torokfájással, illetve szorító vagy furcsa érzéssel a torokban.
Ha pajzsmirigygyulladást állapítottak meg, fontos észben tartanunk, hogy a lob annak a jele, hogy az immunrendszer keményen dolgozik és mindent megtesz a vírus legyőzése érdekében. A gyulladás nem a test hibás működésének következménye, nem azért alakul ki, mert az immunrendszer autoantitesteket termel a saját szövetei ellen.
A vizsgálatok által kimutatott antitestek azért vannak jelen, mert a pajzsmirigyben dúl a harc az EBV és az immunrendszer között.
Az immunrendszer által termelt antitestek feladata a pajzsmirigyet pusztító Epstein-Barr vírus felkutatása és elpusztítása.
Vessünk egy pillantást a Hashimoto thyreoiditis elnevezésre! Habár félelmet keltő elnevezés, melynek árnyéka egész életünkre rávetül, ha részekre bontjuk, veszít az erejéből. Először is a „thyreoiditis” azt jelenti, pajzsmirigygyulladás. Ennyi az egész. Hashimoto pedig nem más, mint az orvos neve, aki először leírta a betegséget. Habár annak idején hatalmas felfedezés volt, nevet adott a kórós állapotban szenvedő emberek kínlódásainak, valójában csak a tüneteket azonosította, a háttérben meghúzódó okot nem. Mindez több mint egy évszázada történt. Most elérkezett az idő, hogy megtegyük a következő lépést.
Csak az első könyvem, a Gyógyító médium – A krónikus és gyógyíthatatlan betegségek mögött rejlő titkok megjelenésével jutott be a köztudatba, hogy a háttérben az EBV áll. E könyvemben külön fejezetet szentelek a pajzsmirigy-alulműködésnek és a Hashimoto thyreoiditis-nek. Itt az idő visszavenni erőnket, és megérteni, hogy a Hashimoto thyreoiditis csak egy címke, nem pedig bírósági végzés vagy halálos ítélet. Szenvedésünk oka nem belülről fakad. Nem az immunrendszerünk lett zárlatos és fordult ellenünk. A vírus – a betolakodó – okoz károkat, a kórokozó miatt érezzük magunkat nyomorultul, és miatta nem jutunk előre életünkben. A testnek csupán a megfelelő – későbbiekben részletezett – támogatásra van szüksége a vírus legyőzéséhez.
Göbök, ciszták és daganatok
Ha göböt vagy cisztát találnak a pajzsmirigyünkben, a diagnózis valószínűleg meglehetősen felkavaró. Végtére is senki nem szeret tudomást szerezni arról, hogy testében egy kinövés található, még kevésbe akkor, ha olyan csomóról van szó, melynek oka és kezelési módja ismeretlen. Az igazság az, hogy ezek a göbök szintén annak a jelei, hogy testünk keményen küzd az Epstein-Barr vírus ellen.
Ha az immunrendszer nem képes elpusztítani a vírust, másképp próbálkozik: megpróbálja elszigetelni kalciumfalak mögé. A pajzsmirigygöbök valójában az EBV kalciumbörtönei.
Sajnos, azonban ezzel nem szabadulunk meg a vírustól, mert (1) a legtöbb EBV-sejt megússza az elszigetelést, (2) azok az EBV-sejtek, melyeket sikerül csapdába ejteni, kifejezetten jól érzik magukat a kalciumfalak között, és tovább szipolyozzák a pajzsmirigyet és annak energiakészleteit. Ha a kórokozónak nagyon kedvezőek a körülményei a csomón belül, akkor képes a göböt élő kinövéssé, cisztává alakítani, ami még jobban terheli a szervet.
A nagyobb, rosszindulatú pajzsmirigydaganatokat az EBV egy ritka, agresszív változata okozza. Kialakulása általában azt jelzi, hogy a beteg szerveiben magas a nehézfémek és növényvédő szerek szintje.
A vírus elszigeteléséhez használt kalciumot a szervezetnek valahonnan el kell vonnia. Ha egy pajzsmirigygöbbel vagy -cisztával élő betegnek nincs elég a vérében, mert nem fogyaszt elegendő kalciumban gazdag ételt, akkor az immunrendszer ezt a csontokból vonja el, ami csökkent csontsűrűséghez, és végül csontritkuláshoz vezethet.
Vírus okozta tünetek, korai klimax és klimax
Habár a fent leírtak mind a pajzsmirigyhez kötődnek, nagyon gyakori, hogy az EBV egyéb tüneteket is okoz, többek között depressziót, szorongást, szédülést, töredező körmöket, hideg végtagokat, fülzúgást, homályos látást, különféle fájdalmakat, nyugtalanláb-szindrómát, álmatlanságot vagy zsibbadást. E tünetek okát sokszor máshol keresik, ami azt az érzetet keltheti a betegben, hogy egyszerre több egészségügyi problémával is meg kell küzdenie, holott valójában minden tünete mögött a vírusfertőzés húzódik.
A hőhullámokat, hízást, hajhullást, memóriaproblémákat, fáradékonyságot és ködös gondolkodást, melyek szintén az EBV-fertőzés következményei, sokszor tévesen a korai klimax vagy a klimax velejáróinak tekintik. A tüneteket mutató nőknek a többi tünetre magyarázatot adó, esetleg pajzsmirigyproblémára vonatkozó diagnózis mellett azt mondják, hogy „változó korba” értek, azt az érzetet keltve bennük, hogy testük fellázadt és felgyorsult ütemű öregedésbe kezdett. Ahogy a Gyógyító Médium „A premenstruációs szindróma és a klimax” fejezetében írom, a klimax valójában nem egy fájdalmas és kellemetlen folyamat, hanem az öregedés lassulásának kezdete.
A fent felsorolt klasszikus „klimaxos” tüneteket valójában nem a változókor okozza. A tünetek azt jelzik, hogy valami más probléma jelentkezett a szervezetben, sokszor sugárzás vagy növényvédő szerek hatására – vagy az Epstein-Barr vírus miatt.
A véletlen műve, hogy annak idején a lappangási idő után az EBV éppen akkor kezdte megfertőzni a pajzsmirigyet tüneteket okozva, amikor a nők a klimaxhoz közeledtek, azt a látszatot keltve, mintha a kettő ok-okozati összefüggésben lenne.
Napjainkban az EBV-törzsek sokkal gyorsabban fejlődnek és agresszívebbek, így a nőknél fiatalabb életkorban jelentkezik a pajzsmirigy-alulműködés, aminek következtében nem ritka, hogy már a 25 éveseknél is megjelennek korai klimaxos tünetek. E tévedés miatt sok nő kerül identitásválságba az idő előtti öregedés érzése miatt, holott valójában a problémát a vírus okozza, és van rá kezelési mód.
Rendkívül fontos a fenti információkat észben tartani, mert a napjainkban elfogadott orvosi magyarázat, mely a hormonrendszer egyensúlyának felborulását és a pajzsmirigy betegségeit okolja, azt az érzetet keltheti bennünk, hogy nem bízhatunk meg saját testünkben. Elárultnak, hibásnak, gyengének érezhetjük magunkat. Holott éppen az ellenkezője igaz: a szervezetünk küzd értünk; a mi oldalunkon áll; feltétel nélkül szeret bennünket. Csupán csak néha szembe kell néznie valamilyen káros hatással, ami megfékezhető a megfelelő hozzáállással.
Az első lépés a pajzsmirigyproblémákból való felépüléshez a fent leírt igazság és információk ismerete a betegség természetéről. Nem mi magunk okoztuk a kóros állapotot. A testünk nem árult el bennünket. Nem mi vagyunk a hibásak. Meggyógyulhatunk és továbbléphetünk. Ennek észben tartása mindent megváltoztat.
Laboratóriumi pajzsmirigyvizsgálatok
Úgy tűnhet, hogy a pajzsmirigyműködés elemzésének legkézenfekvőbb módja az általános vérkép készítése. Sajnos, azonban ezek a vizsgálatok nagyon pontatlanok. Először is, a pajzsmirigyhormonok szintje a vérben nagymértékben függ a napszaktól, és attól, hogy a beteg mennyire áll stresszhatás alatt. Hasonlít a „fehér köpeny effektusra”: sokaknál tapasztalható, hogy egy egyszerű vérnyomásméréskor – csupán a megfigyeltség érzése miatt – az embernek izzadni kezd a tenyere és a normális érték fölé emelkedik a vérnyomása, rontva a vizsgálati eredmények pontosságát.
A fentiekhez hasonlóan, amikor éppen vért vesznek tőlünk, a mellékvesék működésbe lépnek, ami teljesen megváltoztatja a vérképet: ilyenkor hirtelen megnő az adrenalin (más néven epinefrin) és a kortizol (más néven hidrokortizon) szintje, melyek közül mindkettő szteroid, és a szervezetet az „üss vagy fuss” menekülési reakcióra készíti fel, felborítva a homeosztázist. A magas adrenalin- és kortizolszint miatt a vérképből úgy tűnhet, hogy az ember a kelleténél többet termel a pajzsmirigy szteroid hormonjaiból – a T4-ből, a T3-ból és a TSH-ból –, akár így van, akár nem. Az is lehet, hogy az agyban alakul ki adrenalin- és kortizoltöbblet, ami a pajzsmirigy stimuláló hormont (TSH) termelő agyalapi mirigyet ennek a túlzott termelésére serkenti. Ennek eredménye megint csak a vérkép pontatlanná válása.
Még ha a vérvételi tű látványa nem is zaklat fel, a homeosztázis bármilyen zavara kihathat a vérképre. Ha az ember mindennapi életében folyamatos stressznek van kitéve, valószínűleg állandóan magas az adrenalin- és kortizolszintje, sőt, ilyen esetben mellékvese-kimerültség is kialakulhat, melyet könyvemben részletesen tárgyalok. Ekkor a mellékvesék rendszertelenül termelnek adrenalint és kortizolt, néha elárasztva a keringési rendszert, néha hiányt okozva. Ilyenkor előfordulhat, hogy a mellékvesék éppen túlműködnek vérvételkor – még ha a rendelő azok közé a helyek közé tartozik, ahol legszívesebben tartózkodunk –, ami pontatlanná teheti az eredményeket.
Több olyan esetnek is szemtanúja voltam, amikor a beteg elment vérvételre egy nap, majd egy héttel később más okból ismét vért kellett venni tőle, és a pajzsmirigyeredmények teljesen különbözőek voltak a két leleten.
Egyetlen pajzsmirigyvizsgálat nem elegendő, mert abból esetleg nem derül ki, hogy a betegnek problémája van. A vérnyomással kapcsolatban sok orvos és a nővér rájött, hogy a legjobb a vizsgálat során többször is vért venni, és a mért eredményeket átlagolni. Hasonló megközelítésre lenne szükség a pajzsmirigy esetében is – bár a legjobb lenne 30 napon keresztül minden nap készíteni egy tesztet, majd a hónap végén átlagot számolni a kapott eredményekből.
Azonban még ez sem oldana meg minden problémát, ugyanis maguk a tesztek is elavultak. Néhány évtized múlva rendelkezésre állnak majd a megfelelő módszerek. Addig az orvosoknak és a betegeknek egy olyan eljárással kell boldogulniuk, mely nem elég specifikus és nem elég érzékeny a nagyon finom hormonális változásokra, amik pajzsmirigyproblémára utalhatnak. Számtalan nő él a tudtán kívül pajzsmirigy-alulműködéssel, melyet a mai elemzések nem mutatnának ki. Néha hónapok vagy évek telnek el, mire a betegség olyan fázisba jut, hogy a vizsgálatok kimutassák. Mindaddig pedig a betegnek egyre romló egészségi állapottal kell együtt élnie, amire semmi magyarázatot nem talál.
Ez persze nem az jelenti, hogy le kell írnunk a pajzsmirigyvizsgálatokat. Fontos azonban tudni a fenti információkat, hogy az elemzések eredményeit megfelelően tudjuk értelmezni. A vizsgálatok alkalmával esetleg megnézik a TSH, a szabad T4, a szabad T3 és a pajzsmirigyantitestek szintjét. A reverz T3 mérése egy divatos hóbort, melyre nem érdemes vesztegetni az időnket. Habár rávilágíthat egy-egy problémára, olyan sok mindent fejez ki egyszerre, hogy nehéz értelmezni, mit is jelentenek az eredmények. Nem baj, ha az orvos elrendeli ennek a mérését is. Csak esetleg nem mindent érzékeltetnek majd a kapott értékek. Ha a laboreredményeken a pajzsmirigyantitestek számát nézzük, ne feledjük, hogy ha ezek jelen vannak, annak oka a pajzsmirigyben rejlő vírusok jelenléte – nem pedig az immunrendszer hibás működése. Ha pedig nincsenek jelen antitestek, az még nem jelenti azt, hogy nem bújik meg EBV a pajzsmirigyünkben. A többi vizsgálathoz hasonlóan, itt is fejlődésre van szükség.
Forrás:https://goop.com/wellness/health/the-mysteries-of-the-thyroid/
Ajánlott könyvek:
