Általános beszélgetések

1. tényszerű kérdések

A beszélgetés során egyszerűen tégy fel általános, tiszta kérdéseket a gyanúhoz kapcsolódóan. Így a kérdezettnek emlékeznie kell az információkra. Ha igazat mondott, gyorsan és minden nehézség nélkül fog válaszolni. Ha hazudott, a megtévesztés jelei révén fel fogod ismerni. Még fontosabb, hogy figyeld meg, mennyi időbe telik az illetőnek, hogy az információkra emlékezzen. Ha hazudik, beletelik egy kis időbe, hogy válaszoljon, mert először mentálisan kell ellenőriznie válaszát, hogy biztos legyen benne, hogy van értelme. A kitalált történetekből hiányoznak a részletek, mert soha nem történtek meg.
Olyan kérdéseket tegyél fel, amelyek objektív, és nem szubjektív választ generálnak. Ha például azt gondolod, hogy egyik alkalmazottad otthon volt, amikor azt mondta, hogy elutazik szabadságra, ne kérdezd meg tőle, hogy milyen volt az idő Floridában. Az emberek általában hosszabb idő alatt válaszolnak az ilyen kérdésekre. Inkább kérdezz valami ilyesmit: „Béreltél autót?” Lazán tégy fel több kérdést ugyanabban a formában. Ha igennel felel az egyik kérdésre, kérdezz rá a részletekre! Ha hazudik, megpróbálja a tényeket ellentmondásmentessé tenni, és időbe telik számára, hogy további kérdésekre válaszoljon. Az emberek nagyon szeretnek önmagukról beszélni. Ha valaki témát akar váltani, annak egyetlen oka az, hogy kellemetlennek érzi a kérdéseket. Ha egyszerű, ártalmatlan kérdéseket teszel fel, várhatóan tovább akar majd beszélgetni és nem lezárni azt. A legtöbben nagyon szívesen beszélnek vég nélkül az újonnan nyílt étteremről, ahol jártak, az utazásról, amelyen nemrég részt vettek, vagy a munkáról, amelyet nem fogadtak el… hacsak nem hazudnak – te pedig folyton kérdezz!

2. Hamis adatok

Ehhez a helyzethez eljutva, vess fel egy tényt, és kérd meg az illetőt, hogy kommentálja. Ez olyan tény, amelyet te találsz ki, ám mégis teljesen valódinak tűnik. Például, mondjuk, hogy egy partin vagy, és valaki kijelenti, hogy épp most tért vissza egy kelet-afrikai szafariról. Mondhatod neki, hogy azt hallottad, Kelet-Afrikában rekord meleg volt. Ez egy olyan tény, amelyet a másik megerősíthet vagy tagadhat, függetlenül attól, hogy valójában járt-e ott. Továbbá lehet, hogy egyáltalán nem foglalkozik a megjegyzéssel, és kijelenti, hogy nagyon nagy forróság volt Afrikában. Akárhogy is van, ebben az esetben nem tudsz a megtévesztés nyomára bukkanni.
A következők szerint tudod ellenőrizni. Megemlítheted, hogy a nagybátyád vámtisztként dolgozik a Nairobi repülőtéren, és ő mesélte, hogy mindenki, aki Afrikába utazik, különleges felkészítést kap arra vonatkozóan, hogy hogyan tudja a maláriát elkerülni. Amint felhasználja az általad mondott információt annak alátámasztására, hogy járt Afrikában, tudhatod, hogy a története nem igaz. Máskülönben egyszerűen csak azt mondaná, hogy nem tudja, hogy a nagybátyád miről beszélt. Néhány kritérium:

a) A kijelentésednek nem szabad igaznak lennie. Ha simán visszaigazol valamit, ami igaz, az semmi újat nem jelent számodra.

b) Valósághűnek kell hangoznia. Másképp a megkérdezett személy azt gondolhatja, hogy viccelsz.

c) Olyan állítással kell előrukkolnod, amely közvetlenül van hatással az illetőre, így a „tényről” első kézből ad információt. Más szóval, a fenti forgatókönyv szerint nem mondanád azt, hogy hallottad, hogy a föld tengelyének lejtése révén különleges rálátás lesz az éjszakai égboltra.

3. Alátámasztás tényekkel

Ezt követően fogadd el, amit a másik mond, és szerezz bizonyosságot, ám semmiképpen sem fenyegető stílusban. Például, annak a személynek az esetében, aki azt állította, hogy szafarin járt, mondhatod, hogy nagyon szeretnél képeket látni az utazásról. Ha indokolni igyekszik valahogy, hogy miért nem láthatod a képeket – nem fotózott, nem lettek jók a képek, rajta felejtette a lencsén a kupakot –, az máris gyanúra adhat okot. Tegyük fel, hogy talkshow-producer vagy, és a vendég szavahihetőségét akarod ellenőrizni. Mondhatod: „A kormány- összeesküvésről szóló története nagyszerű. Mivel ön az épületben dolgozott, nagyszerű lenne, ha meg tudná mutatni a biztonsági beléptető kártyáját.”

shutterstock_568236664 (1)

4. A tények kibővítése

A következő jelekkel azt tárhatod fel, hogy az illető milyen messzire hajlandó elmenni azért, hogy megkapja, amit akar. Nincs más teendőd, mint kibővíteni azt a tényt, amit a másik már amúgy is adott. Ha folytatja anélkül, hogy kijavítana téged, akkor tudhatod, hogy hazudik mindazzal kapcsolatban, amit eddig elmondott és/vagy hajlamos hazudni annak érdekében, hogy az ő álláspontját fogadtassa el. Mondjuk, hogy te és a barátod arról döntötök, hogy melyik filmet nézitek meg a moziban. Az általad javasolt filmről a barátod, aki ezt a filmet nem akarja megnézni, azt állítja, hogy egyik kollégája látta már, és neki nem tetszett. Azután te azt mondod: „Nos hát, ha az irodádban senkinek sem tetszett, akkor biztosan nem jó.” Ha ez így elmegy anélkül, hogy rossz feltételezésedet kijavítaná, akkor tudhatod, hogy vagy hazudott a kollégájáról, vagy hazudni fog ebben a helyzetben.
Vegyünk egy másik példát! A titkárnőd a mai nap további részét szeretné kivenni, mert nem érzi magát jól. Mondhatod: „Természetesen. Ha lázas vagy és erős fejfájásod van, mindenképpen menj haza!” Korábban soha nem jelentkeztek nála ezek a tünetek. Te pusztán az ő kijelentésére hagyatkozol. Megismétlem: ha nem javít ki téged, egész nyilvánvalóan vagy hazudik arról, hogy beteg, vagy bármibe belemegy, csak hogy hazamehessen. Természetesen lehet valóban beteg, és alig várja, hogy hazaérjen. Azzal azonban, hogy nem javítja ki azt, amit mondtál, azt jelzi, hogy nem zavarja, még ha megtévesztőnek is látszik azért, hogy elérje, amit akar.

Forrás: Részlet Dr. David J. Lieberman Hazugságvizsgáló c. könyvből

hazugsagvizsgalo_B1_800px