Részlet Jack Canfield A siker alapelvei című könyvéből


Én mindig is a paranoiás ellentéte voltam.
Úgy veszem, mintha mindenki azon dolgozna,
hogy az én jólétemet fokozza.

STAN DALE,
a Human Awareness Institute elnöke és a Fantasies Can Set You Free szerzője

Legelső mentoromat, W. Clement Stonet egyszer „fordított paranoiásnak” nevezték. Ahelyett, hogy azt vallotta volna, hogy a világon mindenki azon mesterkedik, hogy neki ártson, inkább abban hitt, hogy a világ kizárólag az ő javát szolgálja. Ahelyett, hogy minden nehézséget vagy kihívásokkal teli eseményt negatívumként könyvelt volna el, inkább úgy gondolkodott, hogy ezek gazdagabbá és erősebbé teszik őt, vagy előremozdítják a törekvéseit.
Micsoda elképesztően pozitív szemlélet!

Képzeljük csak el, mennyivel könnyebben tudnánk boldogulni az életben, ha állandóan azt feltételeznénk, hogy a világ támogat bennünket, és mindenféle lehetőséget kínál nekünk. A sikeres emberek mind ezt teszik. Ami azt illeti, egyre több kutatás bizonyítja, hogy a pozitív elvárások rezgései, amelyeket a sikeres emberek bocsátanak ki magukból, kifejezetten vonzzák azokat az alkalmakat, amelyekre ezek az emberek annyira áhítoznak.

Az akadályok és a negatívumok hirtelen nem a „Jaj, engem mindenki utál!” újabb megnyilvánulásai lesznek, hanem a fejlődésre, a változásra és a dolgok sikeres alakulására irányuló lehetőségek. Ha a kocsink hirtelen lerobban az út szélén, ahelyett hogy azon aggódnánk, mi lesz, ha nemi erőszak áldozatai leszünk, képzeljük el, milyen jó lenne, ha a segítségünkre siető férfi belénk szeretne, és elvenne minket feleségül.

Ha felmondanak nekünk a cégnél, hirtelen megnő az esélyünk arra, hogy rátaláljunk álmaink munkájára, amely több lehetőséggel és nagyobb fizetéssel jár. Ha rákot diagnosztizálnak nálunk, fennáll annak az esélye, hogy miközben a gyógyulás elősegítése érdekében átszervezzük az életünket, egészségesebb egyensúlyt teremtünk magunk körül, és rájövünk, mi az igazán fontos számunkra. Érdemes elgondolkodni ezen. Volt e olyan szakasza az életének, amikor valami szörnyűség történt önnel, de később kiderült, hogy az egész tulajdonképpen áldás volt az ön számára?

Minden negatív esemény vele egyező mértékû
vagy még nagyobb haszon csíráját hordozza magában.

NAPOLEON HILL,
a nagy sikerű Gondolkodj és gazdagodj! című klasszikus szerzője

Nekem az 1970-es évek jelentették az áldást, amikor az Iowa állambeli Clintonban bezárták a Job Corps Centert, ahol tananyagfejlesztő szakértőként radikálisan új tanulási szisztémákat próbáltam kikísérletezni tanulási nehézségekkel küzdő iskolások számára. A vezetés mindenben támogatott; az izgalmas csapat, amelyben dolgoztam, csupa ragyogó elméjű fiatalból állt, akik – hozzám hasonlóan – meg akarták váltani a világot. Imádtam a munkámat. Aztán a kormány egyik napról a másikra úgy határozott, hogy máshova helyezi a központot.

Mindez azt jelentette, hogy legalább fél évre elvesztem az állásomat. Először idegesített a döntés, de amikor Chicagóban részt vettem a W. Clement & Jesse V. Stone Alapítvány műhelyfoglalkozásán, elmeséltem a foglalkozás vezetőjének – aki történetesen az alapítvány elnökhelyettese volt –, milyen kínos helyzetbe kerültem, mire ő rögtön felajánlott egy állást: „Örülnénk, ha lenne egy munkatársunk, aki sokat tud a fekete és spanyol származású gyerekekről. Dolgozzon nekünk!”

Nagyobb fizetést kaptam; annyi pénzzel gazdálkodhattam, amennyivel akartam; és bármelyik foglalkozáson, tréningen vagy gyűlésen részt vehettem – és W. Clement Stone jobbkeze lettem, aki megismertetett a siker alapelveivel.

Mégis, amikor bejelentették, hogy áthelyezik a Job Corps Centert, engem pedig elbocsátanak, őrjöngtem, féltem és el voltam keseredve. Azt hittem, összedőlt a világ. Azt hittem, valami rossz történt velem. Pedig ez volt életem legkomolyabb fordulópontja. Kevesebb mint három hónap alatt az életem fantasztikussá változott. Két évig dolgoztam a legcsodálatraméltóbb emberekkel, akiket valaha is ismertem, mielőtt elkezdtem volna a doktori képzést a Massachusettsi Egyetem pszichológia szakán.

siker pozitív negatív előny haszon

Amikor tehát valami „rossz” történik velem, mindig arra gondolok, hogy életem minden eseménye valami jobbnak a csíráját hordozza magában. A hátrányok helyett az előnyöket keresem. Felteszem magamnak a kérdést: „Hol rejlik a nagyobb haszon ebben az eseményben?”

Biztos vagyok benne, hogy ön is fel tud idézni olyan időszakokat az életéből, amikor azt hitte, eljött a világvége – megbukott az iskolában, elvesz tette az állását, elvált, meghalt egy barátja, kudarcba fulladt egy üzleti vállalkozása, súlyos sérülést szenvedett, komolyan megbetegedett, leégett a háza –, de később rájött, hogy mindez tulajdonképpen áldás volt az ön szempontjából. Minden azon múlik, hogy tisztában legyünk vele: bármin is megyünk most keresztül, a jövőben minden jobb lesz. Lássuk meg a limonádét a citromban. Minél buzgóbban keressük a jót, annál hamarabb és gyakrabban bukkanunk rá. És ha elhisszük, hogy rá fogunk bukkanni, a várakozást sem fogjuk annyira idegtépőnek és kiábrándítónak találni.

HOGYAN FORDÍTHATJUK A MAGUNK HASZNÁRA EZT AZ ÉLMÉNYT?


Ha az élet megkínál egy citrommal, csavard ki, és készíts belőle limonádét.

W. CLEMENT STONE,
multimilliomos, a Success Magazine korábbi kiadója

Jerry Coffee kapitány pilóta volt, akit a vietnami háború során lőttek le. Hét évet raboskodott pokoli körülmények között. Verték, éheztették, és évekig magánzárkában tartották. De ha megkérdeznénk tőle, hogyan gondol vissza erre az időszakra, azt felelné, hogy élete egyik legmeghatározóbb fordulópontja volt. Amikor először lépett be a cellába, rájött, hogy rengeteg időt fog egyedül tölteni. Feltette magának a kérdést: „Hogyan fordíthatom a magam hasznára ezt az élményt?” Elmondása szerint úgy döntött, hogy nem tragédiaként, hanem lehetőségként fogja fel a dolgot: olyan lehetőségként, amely segít közelebb kerülni saját magához és Istenhez – ahhoz a két lényhez, akivel végig együtt lesz.

Coffee kapitány mindennap több órán keresztül boncolgatta azokat az eseteket, amikor valakivel érintkezésbe került az élete során. Lassan kezdett kirajzolódni előtte, mi az, ami bevált, és mi az, ami nem. Az idő múlásával aprólékos pszichoanalízisnek vetette alá magát. A legteljesebb mértékig sikerült megismernie önmagát. Léte minden aspektusát sikerült elfogadnia, mély könyörületet érzett önmaga és az egész emberiség iránt, és maradéktalanul megismerte önmaga igazi arcát.

Ennek köszönhetően ő az egyik legbölcsebb, legalázatosabb és legbékésebb ember, akit valaha is ismertem. Szó szerint sugárzik belőle a szeretet és a spiritualitás. Bár saját bevallása szerint még egyszer nem csinálná végig mindazt, amin keresztülment, azt állítja, semmi pénzért nem cserélné el a háborús fogolyként szerzett élményeit, mert ezek tették őt azzá, aki: mélyen vallásos és boldog családapává, sikeres íróvá és az egyik legmegindítóbb előadóvá, akit ember valaha is hallott.

siker

MINDENBEN A LEHETŐSÉGET KERESSÜK!

Mi lenne, ha mi is ezzel a kérdéssel közelítenénk meg életünk minden egyes interakcióját: „Milyen lehetőségek rejlenek ebben a helyzetben?” A legsikeresebbek minden élményt lehetőségként fognak fel. Minden beszélgetésbe azzal a meggyőződéssel fognak bele, hogy valami jó fog kisülni a dologból. És tudják, hogy rá fognak találni arra, amit keresnek.

Ha mi is alkalmazni tudjuk azt a szemléletmódot, hogy a „jó” nem a véletlen műve – hogy minden és mindenki okkal bukkan fel az életünkben, és a világegyetem a végső tudás, gyarapodás és siker felé terelget bennünket –, akkor minden eseményt (legyen az bármennyire nehéz vagy emberpróbáló) a lelki gazdagodáshoz és a fejlődéshez vezető lehetőségnek fogunk tekinteni.

Készítsünk egy posztert a következő jelmondattal: „Milyen lehetőségek rejlenek ebben a helyzetben?”; és tegyük ki az asztalunkra vagy a számítógépünk fölé, hogy soha ne felejtsük el a jót keresni minden eseményben.

Ezenkívül minden reggel ismételjük el a következőket: „Meggyőződésem, hogy a világ ma is jót akar tenni nekem. Már alig várom, hogy kiderüljön, mi az.” Ezután pedig keressük a lehetőségeket és a csodát.

lehetőségek

Ő MEGLÁTTA A LEHETŐSÉGET

Mark Victor Hansen, üzlet és szerzőtársam minden találkozást lehetőségnek tekint. Mindenkinek megtanítja a következő mondatokat: „Szeretnék az ön partnere lenni ebben. Úgy látom, sokféleképpen fejleszthetjük tovább az ön elképzelését, juthatunk el több emberhez, értékesíthetünk többet, és kereshetünk több pénzt.” Így lett a társam az Erőleves a léleknek könyveknél is. Egyik nap, egy közös reggeli során megkérdezte tőlem:

– Mik a terveid? Mi foglalkoztat mostanában?

Elmeséltem neki, hogy elhatároztam, összeszedem az összes motiváló és inspiráló történetet, amelyet az előadásaimhoz szoktam felhasználni, és könyvet szerkesztek belőlük, de az önsegítő könyvekre jellemző sallangok nélkül. Csak egy történetfüzérről lenne szó, amit az emberek úgy használhatnának, ahogy akarnak. Miután felvázoltam a könyvet, Mark így szólt:

– Szeretnék a partnered lenni ebben. Szeretnék segíteni a könyv megírásában.

– Mark, a könyv már félig kész van – válaszoltam. – Miért vennélek be társnak ebben a szakaszban?

– Azért – felelte –, mert egy csomó sztorit tőlem hallottál. És én olyan történeteket is ismerek, amiket te még nem. Tudom, hogy klassz kis sztorikat tudnék összeszedegetni a többi motivációs előadótól, ráadásul olyan körökben és olyan helyeken is el tudnám adni a könyvedet, ahol te nem.

Ahogy egyre jobban belemelegedtünk a beszélgetésbe, rájöttem, hogy Mark komoly hasznára válna a projektnek. Ő a tökéletes üzletember, akinek dinamizmusa és fáradhatatlansága hatalmas előnyt jelentene. Úgyhogy meg is állapodtunk. Ez az egy beszélgetés több tízmilliós jogdíjbevételt jelentett Marknak.

Ha tehát minden találkozást lehetőségként fogunk fel, úgy is kezeljük, mint egy lehetőséget. Mark lehetőségként tekintett a könyvprojektemre – mint minden más projektre –, és ebből a nézőpontból közelítette meg a beszélgetést. Az eredmény egy 22 éve tartó, mindkettőnk számára csodálatos és gyümölcsöző üzleti kapcsolat lett.

ISTEN VALAMI JOBBAT TARTOGAT SZÁMOMRA

1987-ben 412 társammal együtt jelentkeztem egy állami pályázatra, hogy tagja lehessek a harmincfős Kalifornia Állam Munkacsoportja az Önbecsülés, a Személyes és Szociális Felelősségvállalás Elősegítésére elnevezésű szervezetnek. Szerencsére kiválasztottak – régi barátnőm, Peggy Bassett, egy kétezer fős egyházi gyülekezet népszerű lelkésze azonban nem került be. Meglepődtem, mert azt hittem, ő az ideális jelölt. Amikor megkérdeztem tőle, hogyan érinti a mellőzöttség, egy olyan mondattal válaszolt, ami nagyon megragadt bennem.

– Jack, én egyáltalán nem szomorkodom – mondta mosolyogva. – Ez azt jelenti, hogy Isten valami jobbat tartogat számomra.

Peggy a szíve mélyén tudta, hogy mindig a neki legmegfelelőbb helyzetekkel fog találkozni. Örömteli várakozása, és biztos hite abban, hogy mindez Isten akarata, mindenki számára biztatást jelentett. Ezért nőtt az egyháza ilyen nagyra. Ez volt az egyik legfőbb titka sikerének.

Ajánlott könyv:

A siker alapelvei könyv