Amikor egy önromboló körforgásban vagy, lehetetlennek tűnik a megoldás és elhiszed, hogy a negativitás elfojtása „normális”.
Ahogy dr. Joe Dispenza mondta:
„Mi a helyzet akkor, ha a belső egyensúlyunk a normális állapotból áll fel, és a test önszabályozó rendszere az abnormális állapotot végül normálisnak véli?”
Egyszerűen fogalmazva, az elméd, a tested és az érzelmeid alkalmazkodnak az elvárásaidhoz és a normáidhoz. Ha kényelmessé válik neked az önrombolás és a szkepticizmus „abnormális” állapota, a tested és az agyad igazodik ahhoz, hogy ennek a valóságnak feleljen meg.
A belső és a külső állapotod tükrök, amik egymásra reflektálnak oda-vissza. Amikor az egyiket látod, észleled a másikat is. Ahogy James Allen mondta az Ahogy az ember gondolkodik című könyvében: Nem a körülmény teszi az embert, az csak felfedi őt.
Ami egy nagyon érdekes kérdést vet fel: ha tudnád, hogy valami javíthat az életeden, élnél vele?
Mindenki tudja, mit kell tennie. Ösztönösen tudjuk, hogy a testünk, az elménk, az érzelmeink és a kapcsolataink egészségének megtartása jó dolog. Az emberi természethez tartozik, hogy fejlődést és növekedést kíván.
Mégis, napi rendszerességgel milyen gyakran cselekszel impulzívan úgy, hogy tudod, hogy az a bizonyos tett ellenkezik a boldogságoddal?
Tudni, hogy mit kell tenni, könnyű. Azt tenni viszont, amiről tudod, hogy jó, már ritka. És itt van a boldogság és a nyomorúság, a kudarc és a siker közötti választóvonal.
Ahogy Woody Allen mondta:
„A siker nyolcvan százaléka látható.”
Ez tényleg ilyen egyszerű. Ha egyszerűen megmutatkozol, és azt teszed, amit ösztönösen érzel, a siker és a boldogság természetesen következik be.
Ha folyamatosan jelen vagy, nem segíthetsz, de mégis sikeres vagy. Miért? Mert ez ritka. A legtöbb ember fogyasztói stádiumban van, nem teremtőben. A legtöbb ember a szkepticizmus és a szűkösség állapotában van, nem a háláéban és a bőségében. A legtöbb ember a passzivitásban van, nem az aktivitásban.
Kikerülni a negatív körforgásból.
Kikerülni az önszabotáló és negatív körforgásból meglepően egyszerű.
Csak egy döntés. Nem egy vágy vagy szándék. Hanem tényleg az akarat szerint cselekedni.
Például, ha úgy gondolod, fel kéne kelned reggel edzeni. Tedd meg.
Vidd véghez.
Csináld, egyszer.
Mi történhet?
Egy kis szikra fog gyulladni benned.
Mi fog ezután történni? Más minőségi választások egyszerűbbnek fognak tűnni, például egy egészséges reggeli elfogyasztása, pozitívan viselkedni a szeretteiddel és koncentrálni a munkában.
Egyértelmű a tudomány a „magabiztosság” tekintetében – ez az előzetes teljesítmény terméke. Ha jó volt a reggeled, szinte garantáltak az esélyeid egy jó délutánra. Ha jó napod van, magasak az esélyeid egy jó hétre.
Körforgássá válik. A pozitív viselkedésed magabiztosságot teremt (ami nem más, mint az „ön-bizalom”), ami aztán növeli a későbbi teljesítményt.
Nem fogsz többé azon aggódni, hogy milyennek érzel egy dolgot az adott pillanatban, csak egyszerűen cselekedni fogsz.
Következetesen.
Az, hogy tudod, mit kellene tenned, nem fogja előrébb vinni az életed.
Ahogy Tony Robbins mondta:
„A tudás nem hatalom. A tudás csak potenciális hatalom. A cselekedet a hatalom.”
A bölcsesség és a megértés annak a termékei, hogy következetesen aszerint élsz, amit tudsz. És ez a különbség a boldogság és a nyomorúság, a kudarc és a siker között.
Újra megkérdezem: Ha tudnád, hogy valami javíthat az életeden, élnél vele?
Miért választanád a nyomorúságot?
Ez egy döntés.
Ha nem hiszed el, hogy a szűkösség egy választás, akkor már elvesztetted a hatalmad – valaki vagy valami rajtad kívül eső dolog javára – és így rabszolgává váltál.
Válaszd a boldogságot.
Éld meg azt, amiben hiszel.
Megéri neked és mindenkinek, akivel kapcsolatba kerülsz.
Forrás: Medium.com
Ajánlott könyv:
