Sarah Wilson bemutatja, hogyan kezeljük a szorongásunkat.

Sarah Wilson újságíró, vállalkozó és a Leszoktam a cukorról című bestseller írója. A Cosmopolitan ausztrál kiadásának korábbi szerkesztője, blogján, a sarahwilson.com-on pedig olyan témákról ír, mint a filozófia, a szorongás, a minimalizmus, a káros anyagok nélküli élet és a fogyasztásellenes életmód. Nemrég jelent meg legújabb könyve Élet szorongás és pánik nélkül? címmel.

Amióta az eszemet tudom különböző zavarokkal küzdöttem – bipoláris, kényszerbetegség, alvászavar és így tovább. Együtt éltem ezekkel, miközben egy nagy online wellnessvállalkozást vezettem, televíziós showműsor háziasszonya voltam és a Cosmopolitan ausztrál kiadásának szerkesztőjeként dolgoztam.

Az elmúlt nyolc évben küldetésemnek tekintettem, hogy megtaláljam, hogyan tudok a betegségek mellett teljes életet élni. Ez vezetett az új könyvem, az Élet szorongás és pánik nélkül? megírásához, és így kerültem kapcsolatba Carson Daly-vel a TODAY-től, akivel úgy gondoljuk, hogy ezeknek a félelmetes, mély gondolatoknak egy magasabb célja is van az életünkben.

„A szorongás a mi szupererőnk” – szoktuk mondani egymásnak.

Szeretném megmutatni, hogyan tekinthetsz a szorongásra mint csodálatos, támogató erőre:

Létezik egy egyszerű eszköz, amellyel bármikor rávehetjük az agyunkat, hogy törölje a szorongást

A tanulmányok szerint a séta az egyik leghatásosabb eszköz a szorongás csillapítására.

Amikor szorongunk, a termelődő stresszhormonok felhalmozódnak. Mozgással kiengedhetjük a szorongást, ezáltal a túlzott stresszhormonszint is visszaesik. A tanulmányok azt mutatják, hogy heti ötszöri 20-30 perces sétával csökkenthetjük a szorongást.

Az European Journal of Developmental Psychology által végzett kutatás azt vizsgálta, miért pont a séta van ilyen hatással az agyunkra. Ha több feladatra koncentrálunk egyszerre, az a teljesítmény csökkenésével jár. Ám a megfigyelések szerint séta közben mégis javul az agyműködés.

Amikor úgy érzem, hogy elkezdek szorongani, sétálok egyet a környéken. Néhány percen belül a nyugtalanság egyszerűen eltűnik.

A pánikroham általában csak 20-30 percig tart

A pánikroham nem más, mint a szorongás normális tünetei miatt létrejövő pánik. Úgy vagyunk programozva, hogy fenyegető helyzetben az „üss vagy fuss” elvét alkalmazzuk. A múltban őseink minden erejét felemésztette a kardfogú tigris elől való menekülés, ennek légszomj, emelkedett szívdobogás és a fejből kiáramló vér miatti szédülés voltak a tünetei. Ma az agyunk „üss vagy fuss” része (a szorongásközpont) ugyanilyen módon működik, de nem tud különbséget tenni valós és nem valós veszély között.

Ez a reakció csak 20-30 percig tart, ennyi idő alatt eldönthetjük, hogy „ütünk vagy futunk”, azaz, hogy megmérkőzünk a tigrissel vagy elmenekülünk előle. Miután ezzel tisztában vagy, tudatosan kivárhatod ezt az időt. Csak természetes reakció, ettől nem lesz bajunk, igaz?

Rám megnyugtató hatással van, hogy ezt tudom.

Segít, ha ugyanazt viseled minden nap

Agyunk döntéshozó része szoros kapcsolatban áll a szorongást irányító központtal. Ennek következtében, amikor szorongunk, képtelenek vagyunk döntéseket hozni, amikor pedig döntéshozatal előtt állunk, szorongani kezdünk.

Kutatómunkám során arra jöttem rá, hogy a sikeres vállalkozók körében a legnépszerűbb megoldás erre a helyzetre, hogy amennyire csak lehetséges, leegyszerűsítik a reggeli rutinjukat.  Ezáltal csökkentik a rájuk váró döntési helyzeteket, kevésbé szoronganak, és több energiájuk marad a kreatív munkára. Sokan például ugyanazt hordják minden nap.

A pszichológusok szerint ilyen esetben biztonságot sugárzó pontokat csempészünk a napjainkba. Alakítsunk ki annyi ilyen szokást, amennyit csak lehetséges, így csak az adott helyzetre kell koncentrálnunk és kreatívan – vagy szorongva – helytállnunk.

nő agy izgatott szorong

Elhitethetjük az agyunkkal, hogy izgatottak vagyunk, nem szorongunk. Komolyan!

A szorongás és az izgatottság ugyanazokat a biológiai reakciókat indítja el az agyban. Kutatások igazolják, hogy könnyedén becsaphatjuk az agyunkat, elhitethetjük, hogy nem szorongást, hanem izgatottságot tapasztal.

A Harvard Egyetem kutatói szerint csak ki kell mondanunk hangosan, hogy „izgatott vagyok”, ez elég lehet, hogy a szorongást izgatottságként értelmezzük, ami javíthatja a teljesítményünket a jellemzően szorongást kiváltó helyzetekben. Tiger Woods ezt nyilatkozta egyszer: „Ha eljön a nap, amikor már nem leszek ideges, akkor kell abbahagynom. Számomra az idegesség pozitív. Azt jelenti, hogy még mindig érdekel a dolog.”

Próbálom ezeket a trükköket alkalmazni a különböző helyzetekben. Az évek során megtanultam, hogy befolyásolhatom a szorongásomról alkotottt nézetemet. Nem tudok megszabadulni tőle, és már nem is akarok. Most, hogy már nem akarom örökösen elnémítani és gyógyszerekkel elnyomni, játszhatok vele a saját szabályaim szerint és meg is szépíthetem.

Forrás: Today.com

Ajánlott könyv:

Élet Szorongás és pánik nélkül