Az életviteli tanácsadó és a Minden megoldható szerzőnője elárulja, hogyan számolhatsz le a kifogásokkal, hallgathatsz a félelmed üzenetére és érheted el a céljaidat.
„Ez az életemet legerősebben vezérlő gondolat” – meséli Marie Forleo a Minden megoldható kifejezésről, amelyet gyerekkorában hallott az édesanyjától, és amely új könyvének címe is.
„Középiskolásként segített kilépnem egy bántalmazó és mérgező kapcsolatból. A főiskolán segített egy nehezen elérhető diákmunkához jutnom, amivel fedezhettem a tanulmányi költségeimet. Elvezetett minden munkához, amit az életem során végeztem, a felszolgálástól kezdve egészen a New York-i Értéktőzsde parkettájáig, majd onnan a saját vállalkozásom megnyitásáig és globális márkává erősítéséig” – meséli Forleo, a sikerlistás szerzőnő, motivációs előadó és életviteli tanácsadó, akit Oprah a következő generáció szellemi vezetőjének tart, és akinek online showműsorát, a „MarieTV”-t díjjal ismerték el.
Az alábbi interjúban Forleo nemcsak a sikere titkáról mesél, hanem a gyakorlati módszerekről is, amelyekkel megvalósíthatjuk a céljainkat. Első lépés: „A siker meghatározásához fontos, hogy a szívünk mélyére nézzünk és igazán tiszta képet kapjunk, nemcsak a végeredményről, hanem arról is, hogy ez miért fontos nekünk” – magyarázza. „Ha van egy magasabb rendű cél, valami igazán jelentőségteljes a szívedben – különösen, ha az mások boldogulásához kötődik – nos, ez adja meg a löketet a célszalag átszakításához.”
THRIVE GLOBAL: Hogy kezdődik egy átlagos napod?
Marie Forleo: Mindig változik, mert sokat utazok. Néhány dolog azonban változatlan: ébredés után a párommal, Josh-sal megiszunk egy bögre finom, meleg italt. Ezután következik a meditáció. Ha egy új írói vagy egyéb, az átlagosnál kreatívabb projekten dolgozom, akkor naplózok egy keveset, amit valamilyen mozgás követ. Bármi szóba jöhet: egy kis tánc vagy edzés, esetleg a telefonomon lévő applikációval mért gyors, hétperces tréning vagy séta a környéken – már a minimális testmozgás is felpezsdít.
T. G.: A fejlődésre törekvést hangsúlyozod, nem a fejlődést. Mi áll a gondolat mögött?
M. F.: A fejlődés, nem pedig a tökéletességre törekvés rendkívül fontos, különösen azért, mert sokan szenvedünk a perfekcionizmus különféle változataitól. Visszafogjuk magunkat, mert nem hisszük el, hogy elég jók lehetünk, ám ez pusztán holtbiztos út a gyötrődéshez és a megrekedéshez. Felnézel az általad csodált emberekre, olyanokra, akik évek, ha nem évtizedek óta teszik a dolgukat az adott szakterületükön – majd hozzájuk hasonlítod magad, és csodálkozol, ha kevésnek érzed magad.
A perfekcionizmus elleni küzdelem egyik technikája a haladásra törekvés. Közelebb kerültél-e ma a célodhoz? Még ha első pillantásra nem is így tűnik, tanultál-e valamit? Még ha hibáztál és kudarcot is vallottál, tanultál-e az esetből? Növekedtél-e valamilyen módon? A fentieket mind haladásnak könyvelhetjük el, és amikor tökéletesség helyett haladásra törekszünk, előbb-utóbb célba érünk. Megtapasztalod, hogy valóban sokkal jobban alkalmazol több készséget és nagyobb tapasztalatra teszel szert, ha olyan dolgokat teszel, amit tényleg szeretsz.
T. G.: Hogy tanítod meg az ügyfeleidet szert tenni mindarra, amit az élettől akarnak?
M. F.: Az első lépés, hogy legyen bátorságunk megnevezni és pontosan meghatározni, hogy mi az amit akarunk. Amióta emberekkel dolgozom, mindig elmagyarázom nekik, hogy „a tanácsadódként bármely célod elérésében tudok neked segíteni. Először azonban a te segítségedre van szükségem. Meg kell fogalmaznod, hogy mit akarsz. Tisztán kell látnod, és elmondanod nekem, hogy segíthessek elérni a kitűzött célt.” Egyszerűnek tűnik, ám nem mindig az. Azt hiszem, sokan félnek elismerni azt, amire a szívük legmélyén vágynak. Attól tartunk, hogy nem vagyunk elég jók, nem vagyunk elég fiatalok, elég idősek, okosak vagy tehetségesek. Azonban van itt egy nagy igazság – nem született volna meg az álom a szívedben, ha nem rendelkeznél a megvalósításához szükséges minden eszközzel.
T. G.: Melyek a leggyakoribb kifogások és hogyan küzdhetjük le azokat?
M. F.: A kifogás az egyik kedvenc témám, mert mindannyian élünk vele. Időről időre én is – mindannyian. Emiatt nem kell rosszul éreznünk, ostoroznunk magunkat vagy szégyenkeznünk, ám tény, hogy a kifogás hátráltat bennünket, korlátozza a személyünket és az eredményeinket. A tapasztalataim szerint a kifogások három fő kategóriába sorolhatók: nincs elég időm, nincs elég pénzem és nem tudom, hogyan. Szerencsére mindhárom akadály legyőzhető.
Először is vessünk egy pillantást a nyelvünkre – legfőképpen két ötbetűs szóra: a „tudom”-ra és a „fogom”-ra. Ha a saját életemet nézem, az esetek 99%-ában, amikor azt mondom, hogy nem tudok megtenni valamit – például nem tudok korán felkelni edzeni, vagy nem tudok időt szakítani az írásra, nem engedhetek meg magamnak egy kurzust, esetleg nem tudom elkezdeni, mert nem tudom, hogyan fogjak hozzá –, a nem „tudom” valójában a nem „fogom” szépítése. A nem fogom azt jelenti, hogy nem vagy hajlandó – nem igazán akarod. Nem akarsz áldozatot hozni vagy erőfeszítést tenni azért az adott eredményért. Veled is megesett már, hogy azt mondtad: „Képtelen vagyok rá. Lehetetlen. Nincs rá időm. Nincs rá pénzem, nincsenek meg az erőforrásaim, a tudásom.” És mégis, valami olyan fontos volt a számodra, olyan hihetetlenül motiváló, hogy úrrá lettél az idő-, a pénz- vagy az erőforráshiányon, és megcsináltad, ami bizonyítja, hogy sokkal többre vagy képes, mint amit kinézel magadból.
Kísérletezzünk együtt az alábbi gyakorlattal!Minden alkalommal, amikor kicsúszik a szádon, hogy „nem tudom”, helyettesítsd be azzal, hogy „nem fogom”, és figyeld meg, mi történik: hitelesebbnek érzed majd a szavaidat. Figyeld meg, hogy mi áll a háttérben: nem akarsz emiatt más dolgokat háttérbe szorítani vagy csupán nem elég fontos a számodra. Attól, hogy nem akarsz valamit, vagy nem olyan fontos a számodra vagy nem akarod emiatt megváltoztatni a prioritásaidat, még nem vagy rossz vagy lusta. És az önmagunk iránti őszinteség az a pont, ahol elkezd minden elmozdulni.
T. G.: Mesélnél egy olyan alkalomról, amikor a túlélés átfordult jóllétbe?
M. F.: Igen. Volt egy nagyon nehéz időszak az életemben. Az üzletem kiépítésén dolgoztam és a kapcsolatomban is nehézségek mutatkoztak. Tizenhat éve élek párkapcsolatban, ám abban az időszakban a szakítást fontolgattuk. Egyikünk sem tudta, hogy milyen irányba tart az utunk. Nagyon fájdalmas volt.
A konfliktus forrása az volt, hogy rengeteget dolgoztam. Imádom a hivatásomat, így az én nézőpontomból a szerelmem tárgya – a vállalkozásom és az evilági hivatásom – szembekerült a férfival, akit szerettem. Emlékszem, azzal biztattam magam, hogy „meg tudom oldani”. Noha egyikünk sem hathat a másik fél érzéseire és azt sem tudhatjuk, hogy végül milyen irányt vesz majd a kapcsolatunk, a zsigereimben éreztem, hogy van még dolgunk egymással. Egyszerűen leültem vele és belementünk egy igazi, mély beszélgetésbe. A következőt javasoltam: „Nézd, tudom, hogy most mindkettőnknek nagyon nehéz, de hiszek kettőnkben. El kell mennünk terápiára. Ki kell próbálnunk minden lehetséges eszközt, módszert, hogy kiderítsük, újra egymásra tudunk-e találni és minden korábbinál erősebbek lehetünk-e együtt.” Időbe telt, rengeteget sírtunk, dolgoztunk és kutattunk, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem minden sikerült tökéletesen, de megoldottuk. Noha a jövőt nem tudom megjósolni, nagyon büszke vagyok magamra és a kapcsolatunkra, amiért kiálltunk egymás mellett, és a megoldásért vállaltuk a nehezebb utat.
T. G.: Milyen módszerek vannak a nehézségek leküzdésére?
M. F.: Az első lépés az, hogy hinned kell abban, hogy meg tudod csinálni. Tudod, mi történik, ha azt hajtogatod, hogy „képtelen vagyok rá, lehetetlen, kizárt, hogy átküzdjem magam ezen”? Az agyad lekapcsolódik a feladatról, te pedig elzárod magadtól a megoldáshoz elvezető lehetőségeket. Onnan kell hát elindulnunk, hogy hiszünk a megvalósíthatóságban. Hiszem, hogy mindenki rendelkezik a belső tudással, amellyel bármit meg tud oldani ezen a világon. Kétségtelen, hogy ehhez talán el kell sajátítani bizonyos készségeket, megértést vagy együtt kell működni másokkal, ám a lehetőség adott.
TG: Miként győzhető le a cselekvést gyakran megakadályozó félelem?
M. F.: Nem annyira a félelem legyőzésével kell foglalkoznunk, hanem a szorongásra történő odafigyeléssel, mert ekképpen elkezdhetünk nyomozni. A félelem rendkívül érdekes, mert nagyon gyakran irányt mutat. Elvezet ahhoz, amit a lelkünk leginkább kér tőlünk a fejlődésünk érdekében. Így hát ahelyett, hogy megpróbálnánk szembeszállni vagy legyűrni, valójában magunkhoz kell ölelnünk mint irányadó vezetőt. Merre irányít a félelmed? Mi az, ami nagyon sok érzelmet kelt benned?
A félelem nem beszél nyelveket. Minden erejével azért küzd, hogy tudassa veled, az előtted álló dolog fontos. Olyan, mintha fel-le ugrálva próbálná magára vonni a figyelmedet, azt kiabálva: „Helló, ez itt, ez itt! Figyelj oda rá, mert csodálatos!” Nem azt üzeni, hogy „Állj! Veszély! Tartsd távol magad!”, hanem azt, hogy „Itt ez a dolog, próbáld ki! Mindent bevetek, hogy érezd, mert ez a dolog itt, az orrod előtt létfontosságú a fejlődésedhez!”
Ha kedvességgel és együttérzéssel tudsz önmagad felé fordulni, ha felismered, hogy minden profi amatőrként kezdi, és megengeded magadnak a kezdeti baklövéseket, akkor befedheted az ambíciód és a képességeid közötti szakadékot.
Forrás: Thriveglobal.com
Ajánlott könyv:
Marie Forleo – Minden megoldható
