Brendon Burchard a legszellemesebb táncos, akit valaha láttam.

Felszáguld a színpadra, ugrándozás közben a lábai is a levegőt szelik, miközben a kezeivel úgy tapsol, mint aki éppen megnyerte a lottót.

A bálteremben lévő 1500 ember együtt él a táncával, vele együtt tapsolnak, ugranak és énekelnek.

Minden óvatosságot és félelmet maga mögött hagyva arra inspirálja a többieket, hogy ők is ugyanazt csinálják, mint ő. Lépéseinek könnyedségéből és széles mosolyából azt gondolhatnánk, hogy egyáltalán nem megerőltető számára, hogy teljes erőbedobással akár négy teljes napot is mikrofon mögött töltve dolgozzon.

Brendon Burchard tánc

Néhány éve Burchard egy edzőhöz fordult, hogy megtudja, hogy mi áll jelentős fogyása, izomfájdalmai és az izmok dagadása mögött, amelyek minden évben, a legnagyobb események után keserítették meg az életét. Az edző elmondta, az, hogy egész nap a színpadon áll, olyan fizikai megerőltetést jelent testének, mintha minden nap lefutna egy maratont.  A tréner azt javasolta, hogy úgy gyorsíthatja a felépülést és javíthatja a teljesítményét, ha rendszeresen jeges fürdőt vesz. Azóta Burchard, az egész napos színpadi jelenlét után, miután visszatér a hotelszobába, 10–15 percre elmerül a jeges vízzel teli fürdőkádban.

„Az első néhány perc a legkeményebb” – mondja. De nem hagyja abba, elindít egy podcastot, és remegve-vacogva fürdőzik tovább. Teszi ezt élete munkája, és azok miatt az emberek miatt, akiket a munkájával szolgál. Miattuk képes táncolni, és inspirálni őket arra, hogy ugyanazt tegyék, mint ő.

Az úttörő

Burchard elsősorban író, de emellett a világ legjobban fizetett motivációs és marketing trénere is. Az önsegítő kategóriában ő a legjobb a YouTube-on, összesen több mint százmillió megtekintése van (beleértve a blogján és a Facebook-oldalán a megtekintéseket is). Podcastja, a The Brendon Show, első helyen debütált az iTunes-on. A legtöbb Facebook-követővel rendelkező közszereplők százas listáján is rajta van. Több mint kétmillió ember végezte el valamelyik videós vagy online kurzusainak egyikét, beleértve a High Performance Academyt és az Experts Academyt is. Mindkettőnek van éves élő rendezvénye is, amelyek már hat éve minden alkalommal teltházzal futnak. Volt már egy színpadon a dalai lámával, Sir Richard Bransonnal, Arianna Huffingtonnal és Tony Robbins-szal is.

De ha megkérdezik tőle, hogy mi az, amit szeret csinálni valójában, akkor azt mondja, hogy ő egy alkotó, aki imád szolgálni. Hat könyv szerzője, beleértve a (magyarul január végén megjelenő) Sikeres emberek kiemelkedő szokásai című könyvet. Az írás a mestersége.

Burchard 2013-ban adta be ötödik könyvének piszkozatát kiadójához, a Simon&Schusterhez. Ekkor már három könyve is New York Times bestselleres volt, ahogyan a 2011-ben saját maga által kiadott, főiskolásoknak szóló könyve, a The Student Leadership Guide, amelyet az egyetemi előkészítő alatt írt. Ezek után nem csoda, hogy Burchardot megrázkódtatásként érte, amikor kiadója visszadobta a könyve kéziratát. Sokkolódott. Fájt neki. Nem csak a módosítás miatt. Ez teljes támadás volt írói stílusa és a könyv ötlete ellen is, amely a The Motivation Manifesto: 9 Declarations to Claim Your Personal Power címet viseli.

Bár tény, hogy ez a kiadvány tényleg más volt, mint az előzőek. Olyan volt, mintha az amerikai forradalom szónoklata lett volna – nem véletlenül. Burchard elmondta, hogy ezzel az írással az volt a célja, hogy több millió olvasó számára hozza el a változást. De a kiadó elnökét ez nem hatotta meg, és azt mondta neki, hogy vagy megváltoztatja az egészet, vagy visszaadja a kétmillió dolláros szerződés közel hétszámjegyű előlegét, és mehet Isten hírével.

Burchard elment.

„Úgy döntöttem, hogy harcolni fogok” – írta blogján. „Elhatároztam, hogy nem változtatom meg a könyvet, nem csinálok belőle felszínes mindenki kedvencét. Hiszem, hogy a világ és az emberek készen állnak arra, hogy más hangon szóljanak hozzájuk a személyes fejlődés érdekében. Olyan nyelven és stílusban, amely sokkal célirányosabb, méltóságteljesebb és sokkal lecsupaszítottabb, kevésbé pop kulturális, erősebb, és kihívásokkal teli.”

Igaza volt. Miután a Hay House befogadta, a könyv több mint harminc héten át volt fent a New York Times bestseller listáján.

Amit az egykori kiadó nem értett meg, az volt, amiben Burchard olyan mélyen hisz a személyes fejlődést illetően: az emberek készen állnak a többre, nagyobbra. Óriási mélységet szeretnének, azt, hogy súlya legyen a dolgoknak, és bizonyítékkal szolgáljanak.

Pontosan ez az, amit legújabb könyvével is át szeretne adni az olvasóinak. Ez a mű Burchard igazi szerelemgyereke, amelyen több mint három éven át dolgozott.

A diák

Miután elmengyünk Burchard új irodájába, Portlandbe, egy napfényes, könyvespolcokkal teli konferenciaterembe ülünk be, ahol természetesen a Sikeres emberek kiemelkedő szokásainak mintapéldánya is megtalálható.

Felkapja és hatalmas mosollyal felemeli. Izgatottságában magam is osztozom.

Burchard maga tervezi az összes könyvének borítóját. Az első főbb kiadvány borítójával elégedetlen volt, ezért úgy döntött, hogy inkább saját maga tervezi azokat, ezért a design alapjait is elsajátította. A különc tervezés az ékes példája annak, hogy mi különbözteti meg Burchardot másoktól: hisz abban, hogy képes saját maga kitalálni a dolgokat.

Állandóan tanul, legyen szó bár az életről, vagy akár az üzletről. Ez szuperszonikus sikerének titka. Több mint ötmillió követője van, nem véletlen, hogy Burchard maga is elsajátította a közösségi médiában való jelenlét csínját-bínját, a legjobb megosztási praktikákat, és a napi négyszeri posztolás alapelveit. 2016-ig ő maga intézte marketingjét, beleértve az írást, a designt, az összes e-mailt, weboldalt, a blogon megjelenő posztokat és saját oldalának Facebook update-eit is.

Első weboldalának kódolását éjjelente végezte, hogy valóra tudja váltani digitális-marketingről szóló álmát. Minden tömött bálterem, minden teltházzal futó előadássorozat, minden álló ovációval végződő nyitóbeszéd annak köszönhető, hogy Burchard a legjobb szónokoktól tanult, az ő beszédeiket elemezgette, hogy megtudja, hogy hogyan lehet elérni a lehető legnagyobb hatást.

Egy buzgó, becsvágyó ember.

Burchard azt mondja, hogy gyerekként (habár néha még ma is gyerekként aposztrofálja magát, tekintve, hogy a többiekhez képest – akik ugyanazon a területen dolgoznak, mint ő, többnyire 60 felett vannak – ő még csak a negyvenes éveiben jár) nem volt valami ambiciózus. Arra emlékszik, hogy nagyon szeretett volna újságíró lenni, amit a montanai gimnáziumi mentortanárának köszönhet.

Brendon Burchard pingpong

Édesanyja, Christiane Burchard, aki a legtöbb eseményen a háttérben dolgozik, azt mondta róla, hogy mindig is energikus, vidám és kíváncsi volt. Szeretett tanulni és felfedezni.

„Csak kint akartam lenni” – mondja Burchard nevetve. Két bátyjával és nővérével akart játszani az udvaron. „Ennyi volt. Nem voltak ambícióim. Nem akartam karriert építeni. Ez így is volt egészen a balesetem utánig egy vagy két évvel ” – tette hozzá.

19 éves volt, amikor először megtörtént. Néhány hónappal azelőtt főiskolai barátnője megcsalta. Szívszaggató volt, amit depresszió és öngyilkos gondolatok követtek. A szemeszter befejeztével Burchard elmenekült. A Dominikai Köztársaságban vállalt munkát egyik haverjával.

Az egyik éjjelen barátja túl gyorsan vezetett. Az út pedig kacskaringós volt és sötét. Majdnem 100 km/órával hajtottak bele egy hajtűkanyarba. Az autó lesodródott, megpördült, majd becsapódott. Burchard a szilánkosra tört szélvédőn át mászott ki az összeroncsolódott motorháztetőre. Teljes sokkban volt. De legalább ő és a barátja is életben voltak.

„Hiszem, hogy a világ és az emberek készen állnak arra, hogy más hangon szóljanak hozzájuk a személyes fejlődés érdekében – sokkal direktebb hangra és stílusra vágynak.”

A vér végigfolyt a lábán. A Hold bevilágította az eget. Ekkor Burchard egy pillanatra úgy érezte, hogy megvilágosodott. Érezte, hogy élete megváltozik.

„Azt éreztem, amit a legtöbb ember érez akkor, amikor a halál kapujához sodródik” – mondja. „Azon gondolkodtam, hogy vajon én még élek, szeretek, számítok?”

A sérüléseiből való felépülés után Burchard visszatért a főiskolára. A különbség szemmel látható volt. Az emberek azt kérdezgették, hogy miért ennyire boldog. Az a három kérdés, amit feltett magának az összeroncsolódott motorháztetőn, megváltoztatták a gondolkodásmódját.

Ma már szerencsésnek érzi magát.

„19 évesen nem igazán gondolkodsz el a szokásaidon” – mondja. „Én sem. Maximum a tanuláshoz való hozzáálláson gondolkodnak el a diákok, de nem az életet egyéb kérdéseit illetően. Nagyon fiatalon történt az, ami azt mondatta velem, hogy meg kell változtatnom az életemet. De mégis hogyan kezdjek hozzá?” – tette fel magának a kérdést.

Brendon Burchard

A válasz Burchard számára az volt, hogy olvassa el az olyan legendák személyes fejlődésről szóló könyveit, mint Dale Carnegie, Earl Nightingale, Napoleon Hill, Og Mandino, Zig Ziglar, Louise Hay és Jim Rohn.A SUCCESS magazint falta. Les Brown és Tony Robbins beszédeit hallgatta, Marianne Williamson, Debbie Ford, Wayne Dyer, Paulo Coelho, Brian Tracy, a dalai láma és Deepak Chopra munkáit olvasta. Belemerült a vezető elméleti és klinikai pszichológusok írásaiba.

„Arra tanítottak, hogy lelkiismeretes és fegyelmezett legyek, hogy tudjam, hogy ki is vagyok, mi a szerepem a világban” – meséli Burchard, majd hozzátette:

„Ez nem úgy történt, hogy egy nap hirtelen felkeltem, és onnantól kezdve céltudatos életet éltem… azért változtattam, mert boldogtalan voltam, és elgondolkoztam azon, hogy ez miért van így.”

Az influenszer

Az emberek elcsodálkoztak a változáson.

„Látták, hogy igazán boldog vagyok, tele energiával. Egyben vagyok, rendben élek. Az emberek észrevették ezt. Mire befejeztem a főiskolát és lediplomáztam, fizetésemelést kaptam, előléptettek.”

Amiről nem tett említést, az a munkamorálja, amely már azon a sorsfordító sötét úton történtek előtt is más volt, mint a legtöbb emberé.

Burchard a középiskolában szerezte első munkáját. Édesanyja egyik barátjának a tyúkólját festette ki. („Arról fogalmam sem volt, hogy először ki is kell takarítanom azt” – mondta kényszeredett mosollyal.) A következő munkáját szintén középiskolás korában vállalta: egy fuvarozócég majdnem 3000 m2-es épületét festette ki.

„Egyetlen egy ecsettel és hengerrel festetettem ki az egészet” – mondja. „Szörnyű volt. Életem legkeményebb melója volt” – tette hozzá.

Ettől függetlenül olyan jól megcsinálta, hogy a tulajdonos gondnoki állást ajánlott fel neki. Az olajat takarította le az autókról, és a sofőrök mosdóját pucolta. A Microsoft Office nem sokkal azelőtt jött ki, és Burchard hamarosan meg is tanulta használni, így a főnöke irodista munkát ajánlott fel neki, ám egyhamar az irodavezető pozícióban találta magát. Nyaranta másodállásban telemarketingesként dolgozott, és magazinokat értékesített.

„Ami hosszú távon igazán sikeressé teszi az embert, abban nagyon nagy szerepe van a közösségi interakcióknak és annak, hogy milyen hatással vagyunk az emberekre, vagy van-e hatásunk rájuk egyáltalán.”

Ez a típusú határozottság (amelyet édesapjától örökölt, aki az amerikai haditengerészetnél szolgált, és háromszor is volt kiküldetésen Vietnámban) a személyes fejlődés alapelveinek megértésével kombinálva sokkal nagyobb befolyást adott neki, mint amilyenre egy húszas éveiben járó fiatal felnőtt számíthatott.

„Azért mentem főiskolára, hogy vállalati kommunikációt és politikát tanuljak, méghozzá azért, mert lenyűgözött a befolyás” – mondja. „Azon tűnődtem, hogyan lehet valakinek hatása. De nem azért, mert inspirálni szeretettem volna a világot, akkor még nem. Csupán annyit tudtam a befolyásról, hogy mindenképpen szükség van ahhoz, ha el akarunk érni valamit. A montanai Butte-ban nőttem fel, és ott azt láttam, hogy senkinek nincs hatása semmire és senkire: Az iskola nem fejlődött, a tanárok nem tudták rávenni a gyerekeket a tanulásra, a szülők nem tudták elérni, hogy a gyermekeik ne hágják át a törvényeket. Senkinek nem volt semmi befolyása senkire és semmire.”

De Burchardnak lett. Megtanulta, hogy hogyan építsék fel magukat az emberek, hogyan találjanak egymásra, hogyan teremtsenek valós alapokon nyugvó kapcsolatokat.

„Ez nemcsak egyéni siker-játék, hanem az egyéni gondolkodásmód játéka is” – mondja Burchard, majd hozzáteszi: „Ami hosszú távon igazán sikeressé teszi az embert, abban nagy szerepe van a közösségi interakcióknak és annak, hogy milyen hatással vagyunk az emberekre, vagy van-e befolyásunk rájuk egyáltalán.”

Az egyetemi előkészítő után a Montanai Egyetemen alapképzésben diplomát szerzett, majd az Accenture-nél, a világ egyik legnagyobb tanácsadó cégénél helyezkedett el. Kollégái közül sokan elit egyetemekről érkeztek, mégis Burchard személyi fejlődéssel kapcsolatos tanulmányai, a gimnáziumi újságnál betöltött felelős szerkesztői, valamint a kollégiumi diáktanácsi munkája, és az ezekből szerzett tapasztalatai olyan készségekkel ruházták fel, amelyek a többiekből hiányoztak, így végül Burchardot léptették elő. Ismét.

Majdnem hat éven át dolgozott az Accenture-nél, ahol gyakran kérdezgették tőle, hogy mitől ilyen sikeres. Elmesélte autóbalesetes történetet, amelytől néhány embernek könny szökött a szemébe. „Ez azért volt így, mert az autóbalesetes sztori lényege nem a szerencsétlenség, hanem a második lehetőség. Mindenkinek van második esélye. Ahogy elmondtam az enyémet, az emberek elkezdték megosztani velem a sajátjukat” – meséli Burchard.

Az emberek arra biztatták, hogy sokaknak mondja el a történetét.

„Nem tudom miért, de az embereknek hat évig kellett mondaniuk ezt nekem, mire végre azt mondtam rá, hogy »oké, rendben«. Ekkor végre összeszedtem a bátorságomat, felmondtam, és elkezdtem írni az Aranyjegy a boldog élethez – Történet a második esélyről című könyvemet, amely egy olyan sztori, amely a második lehetőségről szól. Úgy éreztem, hogy én a balesetem alkalmával kaptam meg ezt a bizonyos második esélyt. Ekkor kezdődött minden.”

Hét évvel a megvilágosodást hozó holdvilágos éjszakát követően Burchard kölcsönkérte édesanyja kihajtható varróasztalkáját. Az lett az íróasztala, amelyen elkezdte megírni élete első fontos könyvét, amely az Aranyjegy a boldog élethez – Történet a második esélyről címet viseli.

A szerző

2003-ban Burchard ideiglenes irodát alakított ki szülei Great Falls-i házában lévő szobájában. A könyv, amelyet írt, egy példabeszéd volt egy olyan emberről, aki megfizeti az árát annak, hogy bemehessen egy vidámparkba, ahol aztán mindenki kihívások elé állítja, hogy a végére igen meglepő változáson menjen keresztül.

„Mindenki azt mondja, hogy meg akar változni, de nem hajlandó megfizetni ennek az árát” – mondja Burchard. „Ez a Aranyjegy az élethez metaforája… Az élet olyan, mint egy menet az izgalmakkal teli hullámvasúton. Ha fel szeretnél ülni rá, akkor fizetned kell érte. Ha törlesztesz, akkor megvan benned a hajlandóság a változásra, ha nem fizetsz, akkor viszont nincs meg.”

Amikor befejezte a könyvet, kinyomtatta, majd a hatalmas papírtömeget átnyújtotta édesapjának. Ő miután elolvasta, lement az alagsorba, ahol Burchard a számítógépen éppen kiadók után kutatott, majd könnyes szemmel megölelte.

Brendon Burchard könyv

Burchard könyvei közül ez volt az egyetlen, amelyet édesapja elolvashatott, Mel ugyanis 2009-ben meghalt, hagyatékul hagyva fiára az őszinteséget, hűséget, keménységet, szeretetet és szolgálatot.

Burchard első nagy könyvével szeretett volna rászolgálni az örökségre, ám ez nem volt olyan egyszerű, mivel egyetlen ügynök sem akart foglalkozni vele. Az elkövetkezendő években szinte csődbe ment, mert minden pénzét abba ölte, hogy workshopokat és olyan rendezvényeket szervezzen, ahol üzenetét megoszthatja az emberekkel.

Ekkor már komolyra fordult kapcsolata akkori barátnőjével, Denise-szel, aki azóta már a felesége lett. Denise elhatározta, hogy vállalkozó lesz. (Két Bar-módszert alkalmazó stúdiót alapított Portlandben, amelyeket nemrégiben adott el.) Mivel Burchard nem tudott egyedül fenntartani egy lakást, így barátnőjéhez költözött San Franciscóba. A kis lakásban nem volt hely külön dolgozószobának, így Burchard a hálószobában dolgozott, azon a varróasztalkán, amelyet szüleitől hozott el.

Elmesélt egy történetet. Az éjszaka közepén Denise arra érkezett haza, hogy Burchard a laptopján dolgozik, a számlák pedig az ágyon hevernek szétszórva. A lány nem akarta megzavarni Burchardot, így óvatosan felemelte a takarót, bemászott alá úgy, hogy a számlák ott voltak a takarón. Denise szó szerint a számlák súlya alatt aludt.

„Megszakadt a szívem. Ekkor hoztam meg azt a döntést, hogy vagy sikeres író és tréner leszek… és bármilyen akadály is tornyosuljon előttem, megtalálom a módját, hogy legyőzzem, és sikeres legyek… vagy az angyalok között végzem, ahol rájövök, hogy azzal kellett volna foglalkoznom, hogy javítsak életemen és kövessem az álmaimat” – osztotta meg Facebook-oldalán. 

Még abban az évben lett egy ügynöke. Aztán a könyvet 15 kiadó utasította el. Végül a HarperCollins egyik részlege adta ki 2007-ben. De mivel a kiadó ekkor átszervezés alatt állt, így nem igazán foglalkoztak vele. Nem is ment valami jól a könyv.

Az örökdiák Burchard elhatározta, hogy rájön, miképpen változtathatna ezen.

„Tudtam, hogy fontos, hogy terjesszem a könyvemet és annak üzenetét a világ felé, ezért elhatároztam, hogy kitanulom a marketing minden csínját-bínját” – mondta. „Talán ez volt a lehető legjobb dolog, amit valaha tettem.”

A szolgálók vezére

Burchard következő három könyve New York Times bestseller lett. Marketinges húzásait napjainkban cégvezetők, vállalkozók és szerzők próbálják meg leutánozni világszerte. Ő állt azok mögött a sikeres könyvek mögött is, amelyeket Huffington, Robbins és Peter Diamandis írtak. A könyvkiadást illetően a különbség közte és a tipikus könyvkiadók stratégiája között, hogy ő az adott műre egy olyan ajtóként tekint, amely megnyitja a lehetőséget a további szolgálat előtt.

A könyvkiadás sokkal inkább azokról a szolgáltatásokról is szól, amelyeket azoknak nyújt, akik a könyvet megveszik. Nekik írja a blogokat, nekik kínál fel havi coaching-tagságot, tanfolyamokat, kulcsfontosságú előadásokat, YouTube-videókat és természetesen a teltházas eseményeket. Ezek mind kapcsolódnak hozzá és az üzenetéhez, a másoknak való segítségnyújtást, a jobbá válásukat célozzák meg. Ez sokkal inkább szolgálat, sem mint önpromózás. Bár azt mondja, hogy nem használja gyakran a szolgálók vezére kifejezést, de munkájának lényege mégis az, hogy segítse az emberek fejlődését.

Burchard nem sokat ír magáról – két olyan könyve is van, amelyben egyetlen történet sem szól róla. Célja – ahogy mondja – sosem az volt, hogy önpromózó közszereplő legyen. Éppen ezért legutóbbi kötetéig sosem csinált hírverést a könyvei kiadásakor.

„Dolgozz keményen, légy szenvedélyes és hálás, kövesd erősségeidet és teremts értéket.” 

Harmadik könyvének, a The Millionaire Messenger: Make a Difference and a Fortune Sharing Your Advice címet viselő írásának kiadásakor nem indított semmiféle kampányt. Nem jelent meg a médiában. Nem adott interjút sem. Burchard mindösszesen öt videót készített és e-mailt küldött feliratkozóinak. Megkérte néhány – az online marketing világában tevékenykedő – társát, hogy küldjenek szét egy anyagot a névjegyzékükben szereplőknek. Három hónappal később, négymillió dollár folyt be a könyveladásból, az online kurzusokból és az eseményekből.

Ez az, amiért azt gondolják róla, hogy Burchard egy marketingzseni. Akik így hívják, azok általában két dolgokról feledkeznek meg vele kapcsolatban: az egyik az, hogy a többi emberhez hasonlóan, ő is az abszolút nulláról indulva kezdte el a marketinget. A másik az, hogy azért lett jó benne, mert a szolgálatot előrébb helyezte, mint az eladást.

Nem tett fel szelfiket arról, amikor Oprah Winfrey csapatának tartott tréninget 2016 februárjában. Nem dobta el a mikrofont és sétált el a színpadról, amikor a rendezvényein résztvevők száma elért egy bizonyos létszámot. Ehelyett – akinek az első workshopján húszan voltak (elmondása szerint ebből legalább nyolcan barátok, családtagok és a hotel dolgozói voltak) – leszegett fejjel tovább szolgálja az embereket.

Ez a szolgálat túlmutat a beszéden, íráson, a tréningeken, és egészen az empirikus kutatásokig terjed.

„Sosem voltam olyan motivációs tréner, aki állandóan csak a saját életéről beszél” – mondja Burchard. „Amikor elkezdek tanítani valamit, akkor a mögött mindig egy halom szakmai anyag, empirikus kutatás van. Évek munkája és több száz tanulmány vezet el oda, hogy elmondjak valamit. Ugyanis én mindig az a fickó szeretnék lenni, aki azért mond valamit, mert az pontos és igaz, nem azért, mert Brendon úgy hiszi.”

A sikerember

Burchard csodálja elődeit, és hálás azoknak, akik letették a személyes fejlődés alapköveit, de elég bátor ahhoz, hogy feltárja, hogy milyen hiányosságok vannak még ezen a területen.

„A siker hosszú távon túlmutat a szabványokon” – mondja, megkülönböztetve a sikerről alkotott fogalmát a startup fázisban lévő sürgés-forgástól.

„Ez arról szól, hogy hogyan jutsz el a következő szintre – legyen szó a karrieredről, kapcsolataidról, egészségedről, saját vagy családod jóllétéről” – mondja. Könyvében arról beszél, hogyan mehetünk el mindannyian ugyanabba az irányba: „Dolgozz keményen, légy szenvedélyes és hálás, kövesd erősségeidet és teremts értéket.” Ezek nagyszerű dolgok. Ezektől lesz ördögien jó a kezdőbeszéd.

Mégis milliárdnyi olyan ember van, akik így tesznek, mégsem jutnak előre. „Valami plusznak azonban mégis lennie kell, amitől egyesek előrébb jutnak, mint a többiek.”

A Sikeres emberek kiemelkedő szokásai című könyvben Burchard egy korábbi klienséről is ír, Tomról, a felsővezetőről, aki kétévnyi coaching után küldött egy e-mailt neki, amelyben leírta, hogy ez idő alatt egyáltalán nem jutott előre. Válaszokat követelt. Azt írta, hogy Burchard vagy megmondja, hogy miért alakult ez így, vagy örökre búcsút inthet neki, és nem lesz többé a partnere. Burchard – mint egy középszerű coach – sorra vette az összes tipikus dolgot. Mindent átnéztek töviről-hegyire, személyiségteszteket írtak, elemeztek. Tom fejlődésének hiánya frusztrálta Burchardot, és heves késztetést érzett arra, hogy megtudja, hogy mi lehet a baj.

Brendon Burchard előadás

Burchard ezért ismét visszaült az iskolapadba. Ez alkalommal azt vizsgálta, hogyan lehet a tanulmányokat igazolni, tudományos felfedezésekről olvasott, értékelte azokat, szakmai stábot hívott össze nemcsak azért, hogy segítsenek neki lejegyezni a tapasztalatait, módszereit, áttöréseit, hanem azért is, hogy bizonyítsák is azokat. A könyvhöz háromévnyi kutatómunkára volt szükség, ugyanis Burchard valóban tudományosan alátámasztott könyvet akart írni a sikerről. A könyvben található kutatás 195 országra és több mint kétmillió emberre terjed ki. Ezzel jelenleg ez a világ legnagyobb tanulmánya, amelyet ebben a témakörében végeztek.

Ebben a sikeres emberek hat jellemző szokását veszi górcső alá. Burchard arra jött rá, hogy ezek az emberek újra és újra keresik a tisztánlátást, energiát generálnak, vágynak a sikerre, fokozzáka  hatékonyságukat, növelik a befolyásukat és van bennük kurázsi.

Burchard azt mondja, hogy műve abban különbözik a többi sikerrel foglalkozó könyvtől, hogy ő nemcsak azt mondja, hogy vedd fel ezt, vagy hagyd el azt a szokást. A többi könyvben általában valami ilyesmit olvashatunk: „Próbáld ki ezt és ezt, csináld 90 napon át, ennyi idő alatt beivódik tudatalattidba, és automatikussá válik” – mondja. „De azt senki nem mondja ki, hogy ez nem biztos, hogy az a szokás, amit te akarsz.”

Azt szeretné, ha kliensei saját maguk döntenék el, hogy milyen szokást vesznek fel. „Azt szeretném, ha pontosan tudnák, hogy mit csinálnak, így újra meg tudják csinálni, és iránymutatást tudnak adni a többi ember számára is.”

Az átlagember

Az interjú előtt fotósorozatot készítettek Burchardról. Az elejétől fogva megnevetetett mindenkit. Ez nemcsak a táncmozdulatainak volt köszönhető, hanem annak is, hogy derűs és laza volt, és mindenkivel könnyedén elbeszélgetett.

Édesanyja azt mondja, hogy nem sokban különbözik a kíváncsi, energikus gyermekkori énjétől, csak annyiban, hogy most gondoskodóbb és bölcsebb.

De voltak idők, amikor könnyedsége elhalványult. Második balesetekor kezdődött minden.

2011 elején járunk, amikor harmadik könyve, a The Millionaire Messenger hatalmas sikereket aratott. Senki sem csinálta olyan jól, mint ő. Izgatott volt és boldog. Minden tekintetben felszálló ágon volt.

Mexikóba repült egyik barátja legénybúcsújára. Az egyik nap a srácokkal terepjárókat béreltek és sivatagi túrára indultak. A kirándulás végén a homokos partszakasz felé vették az irányt.

„Amikor autót vezetsz, nagyon észnél kell lenned, a jelenre kell koncentrálnod” – mondja Burchard, aki egyébként egészen fiatalkorától kezdve vezetett terepjárókat. „Én viszont kizökkentem egy pillanatra a jelenből. Egy vagy két másodperc lehetett az egész. Talán édesapámra gondoltam, akit két évvel azelőtt veszítettünk el. Nekimentem egy apró homokbuckának. Nem láttam, hogy ott van.”

Nagyjából 65 km/órával ment. A jármű felemelkedett, majd a bal első kerékkel ért földet, és megpördült.

„És bumm! Kizuhantam a földre” – idézi fel. „Jó néhányszor megpördültem. Egyetlen dologra emlékszem csupán. Arra, hogy látom, hogy az autó mellettem csapódik be. A földön gurultam, olyan volt az egész, mintha egy lassított felvétel lett volna. Hallottam a motor berregését, és láttam, hogy a terepjáró felém zuhan. Azt mondogattam magamban, hogy »kérlek Istenem, ne hagyd, hogy rám essen«.”

Elvesztette eszméletét. Arra ébredt, hogy a barátai körülötte állnak. Aztán megint elájult. A terepjáró nem esett rá, de ettől függetlenül Burchard súlyos sérüléseket szerzett. A csuklóján nyílt törést szenvedett. Eltörtek a bordái, megsérült a csípője, kiment a válla, és a fejét olyan erős ütés érte, amitől súlyos agyrázkódást szenvedett.

Az elmúlt hetek sikerei mind elhalványultak, ennek helyét a felépülés kínjai vették át.

Brendon Burchard

„Az elkövetkezendő néhány hónapban, teljesen kimerültem, nagyon belefáradtam a felépülésbe. Még az sem tudott feldobni, hogy az üzlet dübörgött. Teltházas volt az összes szeminárium. Tényleg hasítottunk. Rólunk beszélt mindenki a szakmában, én mégsem élveztem a helyzetet. A feleségemre is gyakran megorroltam, pedig alapjáraton nagyon türelmes és nyugodt vagyok…. Írni se nagyon tudtam. A jövő sem foglalkoztatott. De úgy voltam vele, hogy ez biztosan csak a felépülés velejárója.”

Ekkor kezdett hozzá negyedik könyvéhez, amely a Töltődj fel – 10 motiváló elem, amely energiát ad címet viseli.  Egyik éjjel sokáig fent volt, hogy be tudjon fejezni egy fejezetet. Másnap átnézte, amit írt. Szavak és kifejezések hiányoztak a mondatból. Azt mondja, hogy olyan volt, mintha egy hatéves gyerek írta volna. Zavaros volt az egész.

„Szerencsére a Töltődj fel nagy része az idegtudományon alapul” – mondja. Az agysérülés jeleit fedezte fel magán.

Konzultált barátjával, Daniel Amennel (M.D), aki szintén Burchard diákja. Amen felfedte, hogy a strandon történt baleset traumatikus agysérülést okozott, amely érintette a kisagyat, a hippokampuszt és a prefontális kéreg baloldalát is. Hogy mit is jelenthez ez? Koordinációs és memóriagondokat, a motoros készségeket, az érzelmeket, a látást és beszédet érintő problémákat.

De Burchardot nemcsak a fizikális és érzelmi következmények rémítettek meg, hanem az is, hogy kétmillió dolláros szerződést írt alá következő könyvére, amelyre az előleget már fel is vette. „Szörnyen megrémültem” – mondja.

Amen előállt egy kezelési tervvel, aztán felhívta Denise-t. „Felhívta a feleségemet, és azt mondta neki: »Ilyen lesz a férjed az elkövetkezendő hat hónapban. De ne feledd. Ez nem ő. Ő most beteg. Megsérült. Légy türelmes. Ne vedd magadra, amit csinál. Meg fog gyógyulni. Csak most egy kicsit le van robbanva«.”

Annyit mindenesetre tudtak, hogy a vidám fickótól egy időre el lehet búcsúzni. 18 hónapba telt, és nagyon kemény munkát igényelt, de végül Burchard igazi énje visszatért.

Burchard azt mondja, hogy amikor az ember bajban van és küzdenie kell – ahogyan ő is gondban volt –, teljesen másnak látja azokat, akik már túlvannak a dolgon. „Rájöttem, hogy a gondolkodásmódommal volt a baj, ugyanis az egyáltalán nem szolgálta a javamat” – mondja. „Én is ugyanolyan ember vagyok. Azt szeretném, ha mindenki tudná, hogy pontosan megfeleltethető vagyok velük.”

„Az önbizalmad akkor lesz nagyobb, ha te is úgy akarod. Egyszerűen amellett kell letenned a voksodat.”

Akkor mégis mi az, ami számít?

„Végül arra jöttünk rá, hogy a siker mögött megbúvó hat szokás veleje ugyanaz: az önbizalom” – mondja. „Ez az egyetlen olyan személyes tulajdonság, amelyet ha megnövelsz, akkor azzal az összes többi szokás értékét is megnöveled. Az embernek tehát önbizalomra van szüksége ahhoz, hogy rá tudjon jönni dolgokra. Attól nem leszel magabiztosabb, ha kompetensebb leszel, vagy több kapcsolatra teszel szert. Az önbecsülésed akkor lesz nagyobb, ha te is úgy akarod. Egyszerűen amellett kell letenned a voksodat. Csak utána kell menned. Ez az, ami számít.”

Ez a cikk eredetileg a SUCCESS magazin 2017 októberi kiadásában jelent meg.  

Amy Anderson

Amy Anderson a SUCCESS magazin korábbi főszerkesztője, Emmy-díjas író és az Anderson Content Consulting alapítója. Szakértőknek, coachoknak, tanácsadóknak és vállalkozóknak segít abban, hogy felfedezzék legbensőbb énjüket, magabiztossággal írjanak és osszák meg történeteiket, amellyel múltjukat reménnyé tudják formálni olvasóik számára. Bővebb információ az AmyKAnderson.com-on és a Facebook-on található.

*****

Ajánlott könyv:

Brendon Burchard – SIKERES EMBEREK KIEMELKEDŐ SZOKÁSAI