Blogger: betty.s.diary írása
Évek òta foglalkoztat a családállítás gondolata,az ilyen tipusú könyvek még inkább megerősítenek abban,hogy lépjek,induljak el. (szòval finoman szòlva fenékbe rúgnak)
Nagyon szeretnék válaszokat kapni a gyerekkori,majd felnőttkori sérüléseimet illetően,valamint jò lenne azt is megtudni,megörököltem e valamelyik elődöm traumáját.
Nehéz téma,évek vagy akár egy élet is kevés arra,hogy ‘megszabaduljunk’ a régòta magunkban hordozott fájdalmaktòl.
szösszenet
*nagyon régen elváltak már a szüleim,túl sokáig haragudtam rájuk,okoltam őket,mindeközben pedig pròbáltam felelősséget vállalni helyettük.
Felnőtt fejjel már másképp látom,ha a bennem lakozò gyermeki énem kérhetne 1 valamit:visszamennék az időben,odaállnék a szüleim elé és megkérném őket•hogy az egymás iránt érzett haragjukat,sértettségüket,szomorúságukat pròbálják meg félretenni (bármennyire is pròbálom megérteni..hogy nekik is nagyon nehéz volt az az időszak) LÀSSÀK azt a 2 kicsi gyereket-akik bár nekik köszönhetik az életüket,ott àllnak előttük mit sem értve az egészből, ÒVJÁK meg őket,pròbáljanak meg BÉKÉS úton elválni és JÒ kapcsolatban maradni egymással a gyerekekre,azaz rám és a bátyámra valò tekintettel,nos ezek közül sajnos egyik sem valòsult meg.
Van min dolgoznom,rengeteg a kérdés és a mélyen vagy épp felszínen tátongò seb.
Volt már valaki családállításon?Amint eljutok,mesélek majd ròla.
Köszönöm az @edesviz_kiado – nak az újbòli lehetőséget.
A csodás könyvtartòt pedig a @lanzarotebooks Fannynak.
