Blogger: betty.s.diary írása
Évek òta foglalkoztat a családállítás gondolata, az ilyen tipusú könyvek még inkább megerősítenek abban, hogy lépjek, nduljak el. (szòval finoman szòlva fenékbe rúgnak)
Nagyon szeretnék válaszokat kapni a gyerekkori, majd felnőttkori sérüléseimet illetően, valamint jò lenne azt is megtudni, megörököltem e valamelyik elődöm traumáját.
Nehéz téma, évek vagy akár egy élet is kevés arra, hogy ‘megszabaduljunk’ a régòta magunkban hordozott fájdalmaktòl.
szösszenet
*nagyon régen elváltak már a szüleim, túl sokáig haragudtam rájuk, okoltam őket, mindeközben pedig pròbáltam felelősséget vállalni helyettük.
Felnőtt fejjel már másképp látom, ha a bennem lakozò gyermeki énem kérhetne 1 valamit: visszamennék az időben, odaállnék a szüleim elé és megkérném őket• hogy az egymás iránt érzett haragjukat, sértettségüket, szomorúságukat pròbálják meg félretenni (bármennyire is pròbálom megérteni..hogy nekik is nagyon nehéz volt az az időszak) LÀSSÀK azt a 2 kicsi gyereket-akik bár nekik köszönhetik az életüket, ott àllnak előttük mit sem értve az egészből, ÒVJÁK meg őket, pròbáljanak meg BÉKÉS úton elválni és JÒ kapcsolatban maradni egymással a gyerekekre, azaz rám és a bátyámra valò tekintettel, nos ezek közül sajnos egyik sem valòsult meg.
Van min dolgoznom, rengeteg a kérdés és a mélyen vagy épp felszínen tátongò seb.
Volt már valaki családállításon?Amint eljutok, mesélek majd ròla.
Köszönöm az @edesviz_kiado – nak az újbòli lehetőséget.
A csodás könyvtartòt pedig a @lanzarotebooks Fannynak.
