A vonzás ereje

A pozitív vagy negatív mentális hozzáállás a vonzás erejével együtt hatva hozza létre a sikert, vagy teszi elérhetetlenné.

A nagy negatív tényező a legtöbb ember életében a félelem. A félelem a szülőanyja minden negatív érzelemnek, és fiókái ott gyülekeznek a közelében. Az aggodalom, önbizalomhiány, szégyenlősség, határozatlanság, félénkség, depresszió és a negatív érzelmek összes többi családtagja a félelem leszármazottja. Félelem nélkül ezek a kisebb érzelmek sem léteznének. Ha elpusztítjuk a mentális vérszívók e csapatának szülőanyját, megmenekülünk a negatív gondolatok eljövendő nemzedékeitől, és így mentális hozzáállásunk kertjét megtisztítjuk a kártevőktől és kellemetlenkedőktől.

A félelem és a belőle származó érzések sokkal inkább lebénítják a hasznos erőfeszítést, a jó munkát és szépen kigondolt terveket, mint bármi más, amit az ember ismer. Ez az emberi faj nagy mumusa. Emberek ezreinek életét tette tönkre. Férfiak és nők szépen bimbózó jellemét rombolta le, és tette őket negatív gondolkodású egyénekké, ahelyett, hogy hasznos dolgok erős, megbízható, bátor megvalósítóivá váltak volna.

„Ne feledd, hogy az egyetlen valódi korlát az, amelyet te állítasz fel az elmédben.”

Napoleon Hill

Az aggodalom a félelem legidősebb gyermeke. Befészkeli magát az ember elméjébe, és kiszorítja az összes ott fejlődő jót. Mint a kakukk a nádiveréb fészkében, elpusztítja az elme törvényes lakóit. Az aggodalom úgy hever ott, mint egy tojás, amelyet szülője, a félelem tojt, és hamarosan kikel, hogy elkezdjen bajt keverni. A vidám és pozitív „meg tudom és meg fogom csinálni” harmóniája helyett az aggodalom érdes hangon károg: „tegyük fel, hogy”, „mi lesz, ha”, „de”, „képtelen vagyok rá”, „soha sincs szerencsém”, „soha nem tudom jól csinálni a dolgokat”, „soha nem fognak jobbra fordulni a dolgok”, és így tovább, amíg az összes kisebb hang is el nem mondja a magáét. Ez testileg beteggé, mentálisan pedig fásulttá teszi az embert. Késlelteti az előrehaladást, és a felfelé vezető úton állandó akadályt jelent.

A legrosszabb a félelemben és az aggodalomban az, hogy míg egy átlagos embertől rengeteg energiát elvonnak, nem adnak semmit cserébe. Még soha senki nem ért el semmit a félelem és az aggodalom logikája alapján. A félelem és az aggodalom soha nem segített egyetlen centit sem a sikerhez és jóléthez vezető úton. És soha nem is fognak segíteni, mert természetük az előrehaladás késleltetése, nem pedig a gyorsítása. A legtöbb dolog, amitől félünk és ami miatt aggódunk, soha nem történik meg, és az a néhány, amely tényleg megvalósul, soha nem olyan rossz, mint amennyire féltünk tőlük. Nem a ma teendői, megpróbáltatásai és gondjai azok, amelyek miatt idegeskedünk és amelyek összeroppantanak, hanem azok a bajok, amelyek bekövetkezését a jövőben várjuk. Ha előállnak, általában megtaláljuk a módot a holnap, a másnap és az elkövetkezendő napok terheinek elviselésére. Az aggodalom rosszabb, mint a valóság.

Ha átirányítanánk az energiát, a munkát, az aktivitást és a gondolatokat, amelyekkel kiszínezzük a jövő képzeletbeli „talán” gondjait, az lehetővé tenné számunkra, hogy megbirkózzunk a problémákkal, amikor azok felmerülnek, és az irányításunk alatt tartsuk őket. A természet mindannyiunknak ad annyi tartalék erőforrást és energiát, amelyet mozgósítani tudunk, és amelynek segítségével szembenézhetünk a váratlan bajokkal és gondokkal, amikor elénk kerülnek. De mi szegény, ostoba halandók ezt a tartalék erőt arra használjuk és tékozoljuk el, hogy a következő hét képzeletbeli bajaival hadakozunk, amelyek nagy része sosem fog megtörténni. Amikor erőre lenne szükségünk, hogy szembesüljünk az adott nap valamilyen valódi bajával, rájövünk, hogy nincs energiánk, és hajlamosak vagyunk beletörődni a vereségünkbe, vagy dicstelenül visszavonulni.

Azt mondom nektek, barátaim, hogy ha egyszer megtanuljátok, hogy öljétek meg a félelem vámpírját, és így megakadályozzátok, hogy kiköltse a kellemetlen érzelmek gyűlöletes fészekalját, másmilyennek fogjátok látni az életet. Ráébredtek, milyen is élni. Meg fogjátok tanulni, milyen az, ha az elme kertje megtisztul a gyomoktól, és szabadon élvezheti az egészséges gondolatok, érzelmek és ambíciók növekedését.

 

 

Meglátjátok majd, hogy a Félelem legyőzésével többé nem sugároztok mások felé inkompetenciát, önbizalomhiányt és egyéb olyan tulajdonságokat, amelyek csökkentik az ember esélyeit. Meg fogjátok érteni, hogy amikor megszabadultok a félelemtől, reményt, magabiztosságot, ügyességet és tehetséget sugároztok majd, és lenyűgözitek mindazokat, akikkel kapcsolatba léptek.

Az is világossá válik majd, hogy a félelem felszámolása a vonzás törvényének köszönhetően csodákat eredményez a mentális hozzáállásodban, és annak működésében. Amikor valaki fél valamitől, magához vonzza azt a dolgot, ugyanúgy, mintha vágyott volna rá. Ennek az az oka, hogy amikor valaki vágyakozik valamire vagy fél valamitől (az elv mindkét esetben ugyanaz), mentális képet alkot a dologról, és ez a mentális kép hajlamos a materializálódásra. Ezzel a mentális képpel a fejében – ha elég hosszú ideig marad ott – magához vonzza azokat a körülményeket és feltételeket, amelyek között „a gondolat cselekvésként és létezésként formát ölt”. Szerencsére a félelmeink és aggodalmaink nagy része ostoba kis apróság, amelyek csak egy percre veszik birtokba a gondolatainkat, és aztán eltűnnek. Nagy energiapazarlók, de nem koncentrálunk egyikükre sem elég hosszú ideig ahhoz, hogy a vonzás törvénye működni kezdjen.

Tehát látjuk, hogy ha nem szabadulunk meg a félelemtől, az hozzánk vonzza azt a dolgot, amitől félünk, vagy a felé a dolog felé kényszerít minket. A félelem a félelem tárgyát lánggá változtatja, amely körül úgy keringünk, mint a molylepkék, míg végül fejest nem ugrunk bele és el nem hamvadunk. Mindenáron győzd le a félelmet!

„De hogyan győzhetem le?” – kérdezed. Nagyon könnyen! A következő módszerrel:

Tegyük fel, hogy van egy szobányi sötétséged. Nekiállnál kilapátolni vagy kisöpörni? Nem inkább kinyitnád az ablakokat, hogy beengedd a fényt? Amikor a fény beárad, a sötétség eltűnik. Így van ez a félelem sötétségével is: „nyisd ki az ablakokat és engedj be egy kis napsütést”. Hagyd, hogy a bátorság, a bizalom és a rettenthetetlenség gondolatai, érzései és eszméi beáradjanak a fejedbe, és a félelem el fog tűnni. Ha a félelem feltűnik az elmédben, azonnal vesd be az ellenszerét, a rettenthetetlenséget. Mondogasd magadnak: „Rettenthetetlen vagyok; Semmitől sem félek; Bátor vagyok.” Engedd beáradni a napfényt.

 

 

Emlékszünk a Példabeszédekre: „Ahogy az ember az ő szívében gondolkodik, olyan ő.” Ennél igazabbat soha nem állított senki. Mert minden férfi vagy nő az, amit gondol. Olyanná gondoltuk magunkat, amilyenek vagyunk. Az ember helyét nagymértékben meghatározza mentális hozzáállása.

„Az az ember, akinek van egy határozott célja az életben, és határozott terve ennek elérésére, már a kilenctizedét megtette annak a távolságnak, amely elválasztja a sikertől.”

Napoleon Hill

A mentális hozzáállás az ember gondolatainak, ötleteinek, eszméinek, érzéseinek és hiedelmeinek összessége. Állandóan azon munkálkodunk, hogy felépítsünk egy olyan mentális hozzáállást, amely nemcsak a jellemünk formálását jelenti, hanem befolyásolja a külvilágot is, mind a más emberekre gyakorolt hatásunkat tekintve, mind pedig azt, hogy mennyire vonzzuk magunk felé azt, ami összhangban áll az uralkodó mentális állapotunkkal. Akkor pedig nem az a legfontosabb, hogy ez az épület a lehető legjobb anyagokból, a lehető legjobb terv szerint és a lehető legjobb eszközökkel készüljön?

E fejezet alapeszméje: „A pozitív mentális hozzáállás biztosítja a sikert.” Mielőtt továbbhaladnánk, hadd határozzam meg a „pozitív” szót és annak ellentétét, a „negatív” kifejezést, aztán nézzük meg, hogy az előbbi hogyan vezet sikerhez, az utóbbi pedig hogyan hozza el a kudarcot. Abban az értelemben, ahogyan én ezt a kifejezést használom, a „pozitív” magabiztos elvárásokat, önbizalmat, bátorságot, kezdeményezést, energiát, optimizmust, jóra és nem rosszra – gazdagságra és nem szegénységre – való számítást, önmagunkba vetett hitet jelent; a „negatív” szó pedig félelmet, aggodalmat, nemkívánatos dolgok várását és a magabiztosság hiányát.

A pozitív mentális hozzáállás ereje a siker felé vezet, és olyan tulajdonságokkal bíró személyekké változtat bennünket, amelyek előmozdítják a sikert.

Sok ember éli le úgy az életét, hogy hiányzó képességeit, tulajdonságait és lelki alkatát gyászolja, amelyekről ösztönösen érzi, hogy aktív tényezők a siker elérésében. Látják, hogy mások, akik rendelkeznek ezekkel a kívánatos tulajdonságokkal, folyamatosan haladnak a céljuk felé, és azt is érzik, hogy ha ők maguk is birtokában volnának ezeknek a tulajdonságoknak, elérhetnék ugyanazokat a kívánatos eredményeket.

Idáig az érvelésük rendben is volna – de nem mennek elég messzire. Itt kudarcot vallanak, mert azt képzelik, hogy mivel jelenleg nem rendelkeznek a kívánt tulajdonságokkal, soha nem is fognak. Úgy gondolják, az agyuk egyszer egy adott formában létrejött, és soha nem javítható, nem építhető újra és nem bővíthető. Ez az, ahol az emberek többsége „taccsra vágja magát”, hogy napjaink egyik kifejező, bár szleng kifejezését használjam.

 

 

Valójában a mai kiváló tudományos tekintélyek kifejezetten azt tanítják, hogy az ember, szorgalmas törekvéssel és gyakorlással teljesen megváltoztathatja a jellemét, temperamentumát és szokásait. Kiküszöbölheti nemkívánatos jellemvonásait, és kicserélheti őket új és kívánatos jellemzőkre, tulajdonságokra és képességekre. Az agyat manapság nem ismerik másként, mint annak a valaminek az eszközeként, amit elmének neveznek, amely az agyat kifejezőeszközként használja.

Nézzük meg a sikerhez való mentális hozzáállás egy másik mozzanatát. Arra utalok, milyen hatása van másokra az ember mentális attitűdjének. Elgondolkoztál már azon valaha, hogy egyfolytában ösztönző benyomásokat sugárzunk magunkról és tulajdonságainkról másoknak? Nem tudod, hogy ha a csüggedés, félelem, önbizalomhiány és az elme más negatív tulajdonságainak mentális hozzáállásával jársz-kelsz, a többi ember biztosan megérzi ezt a fajta kisugárzást, és eszerint viszonyul hozzád?

Mondjuk, hogy valaki üzletet szeretne veled kötni. Ha nem bízik önmagában és azokban a dolgokban, amelyeket el akar neked adni, rögtön meg fogod érezni a bizonytalanságát, és úgy érzed, nincs bizalmad benne és az árujában. Azonnal érzékelni fogod, milyen mentális légkör veszi körül, és az illető szenvedni fog emiatt. De mondjuk, hogy ugyanezt az embert a lelkesedés, a siker, a magabiztosság és a bizalom gondolata, érzése és ideálja tölti el, amikor ajánlatát megteszi, és a sikert sugározza feléd. Öntudatlanul is „felméred” őt, és érdeklődést mutatsz az áruja iránt, és jó eséllyel hajlandó leszel üzletet kötni vele, sőt örömmel egyezel meg vele.

Nem ismersz olyan embereket, akik kudarcot, csüggedést sugároznak, és azt, hogy „Képtelen vagyok”? Nincs rád káros hatással a lelki beállítottságuk? És ismersz olyanokat, akiket eltölt a bizalom, bátorság, lelkesedés, rettenthetetlenség és energia, és abban a pillanatban, amikor találkoztok és érzékeled a jelenlétüket, rögtön megérint a szellemük, és te eszerint reagálsz rájuk? Azt mondom, ezeket az embereket valóban egy bizonyos atmoszféra veszi körül – amelyet képes vagy érzékelni, ha elég érzékeny vagy –, egyiküket taszító, a másikukat pedig vonzó légkör. Ez az atmoszféra ezen emberek mindennapi gondolatainak eredménye, vagyis az élet iránti lelki beállítottságuk. Gondolkozz el ezen kicsit, és rögtön látni fogod, hogyan működik ez a törvény.

Egy újabb példa arra, hogyan hat a lelki beállítottság a sikerre, vagyis hogyan működik a vonzás törvénye. Minden gondolkodó, figyelő ember észrevette a lelki vonzás törvényének működését, amely szerint a „hasonló hasonlót vonz”.

 

 

Az ember lelki beállítottsága mágnesként működik, amely odavonzza hozzá az ezzel a lelki beállítottsággal összhangban álló dolgokat, tárgyakat, helyzeteket, körülményeket és embereket.

Ha szilárdan a sikerre gondolunk, és nem feledkezünk meg róla, ez általában megteremti azt az állandó lelki beállítottságot, amely mindig hozzánk vonzza a siker elérését és materilizációját elősegítő dolgokat. Ha számunkra hangsúlyos a gazdasági siker – röviden a pénz – eszménye, akkor lelki beállítottságunk fokozatosan kialakítja és kikristályosítja a pénz ideálját. És a pénzhez kapcsolódó dolgok – emberek, akiknek segítségével pénzhez jutunk, körülmények, amelyek kedvezőek a pénzkeresésre, más pénzszerzési lehetőségek – elkezdenek áramlani felénk.

Ugye azt gondolod, hogy ez csak képzelgés? Akkor csak tanulmányozz alaposan valakit, aki pénzügyi sikert ért el, és nézd meg, hogy az uralkodó hozzáállása az-e, hogy számít a pénzre, vagy az, hogy nem. Ez a lelki beállítottság az eszménye, és ezt az ideált folyamatosan meg is valósítja.

Fókuszáld az elmédet szilárdan bármire, jóra vagy rosszra, és azt magadhoz vonzod, vagy te vonzódsz oda hozzá, engedelmeskedve a vonzás törvényének. Odavonzod magadhoz azokat a dolgokat, amiket elvársz. Gondolkodj el ezen, és tartsd szem előtt. Ez nem babona, hanem szilárdan megalapozott, tudományos tény.

Mindannyiunknak ügyelnünk kellene a gondolatainkra és a szavainkra, és megszabadulni a szegénység körül forgó gondolatoktól, és helyettük a gazdagsággal és a jóléttel kapcsolatos gondolatokkal foglalkozni.

Söpörd ki az elméd kamráiból az efféle nyomorúságos negatív gondolatokat: „Nem vagyok rá képes”, „Ilyen az én szerencsém”, „Tudtam, hogy nem fog sikerülni”, „Szegény fejem”, és azután töltsd meg az elmédet a siker, a magabiztosság és a vágyad beteljesülésének bizonyossága iránti pozitív, pezsdítő, segítő, erélyes és energikus, ellenállhatatlan ideálokkal. Ahogyan a vasreszeléket magához vonzza a mágnes, ugyanúgy fogod magadhoz vonzani azt, amire szükséged van, mert ez a mentális cselekvés nagyszerű természeti alapelve – a vonzás törvénye.

Kezdd el ebben a pillanatban, és építs föl egy új eszményt – a sikert –, lásd a lelki szemeid előtt, számíts rá, követeld!

Forrás: Siker

 

Ajánlott könyvek: