Ashley Woods és az Akasa-krónika

Interjú A Vonal című kötet szerzőjével. Ashley, Ben Wooddal együtt A Line Within (Belső Vonal) közösség társalapítója, és a The Line (A Vonal) című podcast házigazdája. 

Ashley Akasa-krónika olvasó és látó, valamint az egyik kedvenc új hangunk a jóllét és gyógyító tér témájában. Az avatatlanok számára, az Akasa-krónika egy olyasfajta univerzális energia-napló, amely különféle csatornákon és meditáción keresztül válik hozzáférhetővé. Ahogy Ashley mondja: olyan, mint egy Google keresés a lelkünknek. Lelkünk útjáról mindannyiunknak személyes feljegyzései vannak, így ha valaki felolvassa őket nekünk, azáltal bölcsességet és iránymutatást nyerhetünk az univerzális energiáinkból (mintha lenne egy spirituális szupercsapatunk). Az elképzelés és a folyamat magában is elképesztő.

Miután meghallgattunk egy részt a Manifest This-ből (Ashley podcastje), azonnal ráfüggtünk. Ashley hihetetlen látói képességeit olyan mélyről jövő őszinteséggel és sebezhetőséggel elegyíti, amely nem csak frissítő és ritka, de igazán tanulságos is. Szó sincs semmiféle spirituális elkerülésről: Ashley teljes mértékben nyíltan és őszintén mesél mindenről az életében, beleértve a szülés utáni depressziót, a kapcsolatát, a reményeit és álmait és vállalkozásában olykor felbukkanó akadályokat. Szenvedélyesen szeret arra bátorítani másokat, hogy kapcsolódjanak újra megérzéseikhez, ahelyett, hogy titokzatos és elérhetetlen köntösbe bújtatná a folyamatot. A fent felsoroltak miatt nagyon izgatottak voltunk, hogy esélyünk nyílt beszélgetni Ashley-vel az adottságairól, a krónikáról, és arról, hogyan gyúrhatunk rá mi is az intuitív izmunkra. Hadd osszuk meg a történetét veletek.

The Wayward: Egyrészt Akasa-krónika olvasó, másrészt látó is vagy, aki képes kapcsolódni a láthatatlan energiákhoz. Mikor jöttél rá az adottságaidra?

A.W.: Kislányként, mikor álmodtam és láttam ezeket a dolgokat, nem éreztem, hogy ez valami „más” lenne. Számomra ez volt a normális. Abból jöttem rá, hogy valami különlegeshez jutottam, ahogy édesanyám reagált. Mindig azt mondogatta: „Nahát, ez olyan fura!”

Mindent megtettem, amit csak tudtam, hogy kizárjam, és azt gondoltam: „Erről nem beszélhetek senkinek. Azt fogják gondolni, hogy furcsa vagyok.” Szégyelltem, mert tudtam, hogy más vagyok és ez nagyon ijesztő volt.

Mifelénk senkinek nem voltak különleges képességei, kivéve a nagymamámat, aki az első spirituális tanítóm volt. Ő ismertetett meg kislány koromban a tarottal és a kristályokkal, a tenyér- és teafűjóslással és minden ehhez hasonlóval.

TW: Mikor bújtál elő a rejtőzködésedből?

AW: Meséltem róla a barátaimnak. „Van egy üzenetem számodra, átadhatom?” – kérdeztem tőlük. Olyan emberekkel osztottam meg, akikről tudtam, hogy támogatnak, tisztelik és becsülik a képességeimet, és nem gondolják rólam, hogy furcsa vagyok. Egyáltalán nem reklámoztam, hirdettem ezt. Nem is erőltetettem rá senkire.

TW: Végül olyan „hangossá” vált az adottságod, hogy nem tudtad figyelmen kívül hagyni?

AW: A húszas éveimben időközönként ki- és bekapcsoltam. Egy ideig teljesen kikapcsolt, de mikor 31 évesen terhes lettem, újból bekapcsolt.

Álmaimban ösztönösen más dimenziókba ugrottam át. Beszélgettem a lányom lelkével. Már nem ijesztett meg. Fogalmam sincs róla, mi történt bennem, de egyszer csak megváltozott valami, és én kijelentettem: „Ez vagyok én.” Kezdtem kicsit elfogadni, mert nyugalmat és biztonságot kínált. Hosszú út vezetett annak elfogadásáig, hogy ez nem ijesztő vagy furcsa.

TW: Hogyan találtál rá az Akasa-krónikára?

AW: Egy barátom, Amanda Goodfried, aki a podcastem vendége is volt, javasolta, hogy interjúvoljak meg egy Morgan Yakus nevű nőt. Hónapokba telt, míg az interjú megvalósult, időközben pedig volt egy telefonhívásunk, amelynek alkalmával rengeteg kérdést tett fel magammal kapcsolatban. Miután meghallgatta a válaszaimat, így szólt: „Neked a krónikára van szükséged.” Akkor még nem tudtam mi az. Morgan azt mondta: „Az Akasa-krónika meg fogja változtatni az életedet.”

TW: Igaz, hogy egy könyvből tanultad meg az Akasa-krónika olvasását?

AW: Igen, Morgan tanácsolta, hogy olvassam el dr. Linda Howe könyvét, a Akasa-krónika – Hogyan érzékeld és használd az univerzum tudástárát? Még aznap megvettem. Egyszerre mindig csak néhány oldalt olvastam belőle, mert tudat alatt tudtam, hogy ezzel mély vízbe merészkedem, és hogy amint igazán belevetem magam, minden meg fog változni. Figyelmesen, és nagyon lassan olvastam – még be sem fejeztem a könyvet, de már tudtam: ez valami hatalmas. Tudtam, hogy meg fogja változtatni az életemet. Az ijesztő az volt, hogy nem tudtam mi fog történni. Nem tudtam, mi az a másik oldal. Fogalmam sem volt, mi lesz majd, azt kivéve, hogy minden más lesz.

TW: Milyen volt mikor először léptél be a krónikába?

AW: Egy vasárnap délután történt, a lányom éppen aludt. Én odalent feküdtem a kanapén, mikor egyszer csak egy hangot hallottam a fejemben: „Azonnal lépj be a krónikába.”  Felmentem és leültem az ágyra a hálószobában, hogy meditáljak és elmondjam az Ösvény Imádságot, mely által megnyílt nekem a krónika. Olyan volt, mintha villám csapott volna belém. Semmi máshoz nem tudnám hasonlítani. Hatalmas volt és átalakított. Nyitott szemmel csináltam (mostanában már csukott szemmel szoktam), és a falon állatok képeit láttam. Őrületes volt, de csak pár percig tartott, mert a férjem feljött hozzám a szobába.
Nem mondtam el neki, hogy mit csináltam. Zavarban éreztem magam. Gyorsan bezártam a krónikát és csak ültem ott, azon töprengve mi történt. Utána egész nap bódult voltam. Emlékszem, hogy családi vacsorára voltunk hivatalosak aznap, én meg azt gondoltam: „Hogyan beszélgessek ezekkel az emberekkel? Egyedül kell lennem. Nem tudom mi történt.” Hihetetlen volt, ugyanakkor úgy éreztem mintha haza értem volna. Hihetetlen, de megnyugtató és izgalmas is. Tudtam, hogy egy nagy kalandnak nézek elébe.

TW: Tudod, hogy mi jön át mikor a krónikákban vagy?

AW: Mikor a krónikákat olvasom valakinek van, hogy 40 percig is beszélek megállás nélkül. Az nem én vagyok. Most beszélgetés közben sok szünetet tartok. A krónikában nem szükséges gondolkoznom, minden magától történik. Nagyon izgalmas, de soha nem hallgatom vissza az havi olvasásaimat a podcasten. Azért veszem fel és teszem közzé őket, mert amikor emlékszem rájuk, akkor nekem szólnak. Mikor nem emlékszem, akkor másoknak szólnak, és a havi olvasások idején nem emlékszem arra, amit mondok. Csak bízom benne, hogy mások megkapják az üzenetet.

Forrás: https://www.thewayward.co/

Ajánlott könyvek: