Ne függj senkitől! – Tűzz ki saját célokat!

A legfontosabb, amit felfedeztem kijózanodásom és a társfüggőségből való felgyógyulásom idején, az a célok kitűzésének varázsa. Egyszerre csak mozgásba jönnek az ember körül a dolgok. Megvalósítom fontos terveimet. Megváltozom. Új emberekkel találkozom. Érdekes helyekre vetődöm. A lehető legkisebb zavarral átvészelem a nehéz idõszakokat. Problémákat oldok meg. Teszek arról, hogy kielégítsem a szükségleteimet és a kívánságaimat. Valóra váltom az álmaimat. 

A magam részéről el vagyok ragadtatva attól, hogy célokat tűzhetek ki, s remélem, sikerül átadnom a lelkesedésemet. Nincs ahhoz fogható, mint amikor az ember oda megy, ahová akar; megkapja, amit kiszemelt; megold egy kérdést; vagy valóra váltja egy régi álmát. 

Sok társfüggő nem ismeri ezt az örömöt, de bevallom, nekem is új. Évek mentek el úgy az életemből, hogy fütyültem a saját szükségleteimre és kívánságaimra; nem akartam sehová se menni, és semmihez sem kezdeni. Egyes-egyedül a puszta túlélésre rendezkedtem be. Nem hittem el, hogy megérdemlem a jót, vagy hogy az ilyesmi elérhető számomra. Ennyire amúgy sem érdekelt a tulajdon életem, már csak azért sem, mert mások függeléke voltam. Eszembe sem jutott, hogy a magam életét élhetném; ehhez túl sokat törődtem másokkal. Reagáltam ahelyett, hogy cselekedtem volna. 

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy életünk minden mozzanatára befolyással lehetünk. Ez sajnos nem megy. Sok mindenben nem mi mondjuk ki az utolsó szót, hanem a Jóisten. Mégis hiszek abban, hogy együtt tudunk működni a Földön munkálkodó jósággal. Tervezhetünk, kérhetünk, és mozgásba hozhatunk eseményeket. 

„Az igába fogott vágy nagy erő” – írja David Schwartz The Magic of Thinking Big című bestsellerében. Ha nem követjük vágyainkat, ha nem azt tesszük, amit szívből óhajtunk, belesüppedünk a középszerűségbe. „A sikerhez szív és lélek kell, meg sok-sok erőfeszítés. Bele kell adnunk szívünket és lelkünket valamibe, amire igazán vágyakozunk” – szögezi le a szerző.

A célok egyúttal irányt is szabnak életünknek. Nem ülök be a kocsimba, nem adom rá a gyújtást, és kezdek el vezetni anélkül, hogy tudnám, hová készülök. Az útra kiérve aztán az eltervezett irányba kormányozom a járművet. Az életemet is hasonlóan igyekszem élni. Néha persze közbejönnek akadályok, és különféle okokból nem oda érek, ahová indultam. Ha útközben meggondolom magam, vagy legyőzhetetlen nehézségek merülnek fel, azon kapom magam, hogy másként cselekszem, mint ahogy elterveztem. Az időzítés és a körülmények másként alakulhatnak. Ezzel nincs is semmi baj. Egyébiránt rendszerint még jobban is járok. Itt szól közbe az elfogadás, a bizalom, a hit és a lemondás. De legalább nem céltalanul bolyongok az életben. Vágyaim zöme teljesül. Kevésbé aggódom gondjaim megoldása közben, mivel célokká formáltam őket. És egyre inkább saját kívánságaim töltik be a gondolkodásomat. 

A célok szórakoztatók; izgalmat és lelkesedést visznek életünkbe; felvillanyozzák napjainkat. 

„Adjuk át magunkat vágyainknak, és erőt, lelkesedést, szellemi izgalmat meríthetünk belőlük. Még az egészségünk is megjavul… Megnő, megsokszorozódik az életerőnk, amikor feltesszük magunkban, hogy megvalósítjuk rég dédelgetett vágyunkat, és megtesszük a szükséges lépéseket célunk valóra váltására. Sokan, milliók és milliók nyernek friss lendületet céljaikból és az eltökélt munkálkodásból. A célok kigyógyítanak az unalomból, mi több, sokféle krónikus betegségből is.” Van valamiféle varázsereje annak, hogy leírjuk, papírra vetjük a céljainkat. Az írott szó hatalmas lelki, spirituális és érzelmi erőket hoz mozgásba. Ez egyfajta tudatosodást eredményez, s így már könnyebben tesszük meg a céljaink eléréséhez szükséges lépéseket. De a dolgok maguktól is elénk jönnek, hogy az érdekünkben munkálkodjanak.

Mik a céljaink? Mit szándékozunk elérni az életben ezen a héten, ebben a hónapban vagy évben, valamint az elkövetkező öt évben? Milyen gondokat kívánunk megoldani? Milyen anyagi javakat szeretnénk birtokolni? Milyen változásoknak örülnénk önmagunkban? Mit tennénk szívesen a pályánk érdekében? Mit kívánunk megvalósítani? 

• Formáljunk célt mindenből.

  Ha valami gondunk van, avassuk céllá a megoldását. Ehhez nem szükséges ismernünk a megoldás pontos módját, célunk egyedül az legyen, hogy sikerüljön. Kinéztünk magunknak valamit? Új vízágyat, vörös pulóvert, kocsit, hosszabb hajat vagy körmöt? Avassuk céllá ezt is. Vágyódunk egy távoli helyre Európában vagy Dél-Afrikában? Cirkuszba szeretnénk menni? Egészséges párkapcsolatra vágyunk? Avassuk ezt is célunkká. Hitem szerint az élet megannyi mozzanatából célokat formálhatunk. Ha ráébredünk, hogy valamin változtatni kellene, avassuk célunkká. Amennyiben megkívánunk valamit, avassuk célunkká. 

• Irtsuk ki a „kellenéket”.

  Épp elég uralja máris a mindennapjainkat, nincs rájuk szükségünk. Tűzzük ki célul, hogy a „kellenék” 75 százalékát száműzzük az életünkből. 

• Ne korlátozzuk magunkat.

  Ne adjuk alább a teljességnél: összes vágyunknál és kívánságunknál, valamennyi megoldandó gondunknál, akár még szeszélyeinknél is. Ne aggódjunk, ha a sors nem akarja, hogy megkapjuk egyiküket vagy másikukat, akkor elesünk tőlük, és kész. Meggyőződésem, hogy nagyobb az esélyünk a megszerzésükre, ha célkitűzést formálunk belőlük. 

• Írjuk le a céljainkat.

  Rendkívül hatásos módszer, szemben azzal, hogy egyszerűen csak elraktározzuk őket az elménkben, így kevesebbet kell aggodalmaskodunk és tépelődnünk, ugyanakkor rendezettebben és következetesebben fogalmazzuk meg őket. Az írott szó megfelelõ mederbe tereli az energiákat, és kapcsolatba hoz a bennünk lakozó magasabb rendű erőkkel. Nem kell feltétlenül pontos kimutatást készítenünk, elegendő mindent lejegyeznünk. 

• Ajánljuk Istennek az irományunkat.

  Mondjuk el neki, hogy minket ez és ez foglalkoztat, kérjük a segítségét, majd várjuk alázattal a jóváhagyását. Hisz az Ő akarata teljesül majd, nem a mienk. 

• Tudjunk lemondani és elengedni.

  Tartsuk kéznél a céljainkat rögzítő papírost, hogy szükség esetén belepillanthassunk. Ugyanakkor ne aggodalmaskodjunk rögeszmésen a „mikor”, a „hol” és a „mi lenne, ha” felõl. Egyesek azt javallják, hogy naponta vizsgáljuk felül céljainkat. Én nem tanácsolom ezt, kivéve, ha a célok aznapra szólnak. Ön úgy tesz, ahogyan a legjobban megfelel az egyéniségének. Jómagam, ha már papírra vetettem a céljaimat, nem próbálom irányítani vagy kikényszeríteni őket. 

• Tegyük meg egy nap során mindazt, ami tőlünk telik.

  Valósítsuk meg, ami beleillik a 24 órás idõkeretbe. Teljesítsük be aznap is Isten rendelését. Tegyük meg, amihez kedvet érzünk. Rendezzük el, amit sürgősen el kell rendeznünk. Tegyük mindezt hittel és belső békével. Csodálatos dolgok történhetnek velünk ezenközben. Próbáljuk ki. Ehhez azonban meg kell tennünk, ami a mi részünk. Véleményem szerint ennek legcélravezetőbb módja, ha napokra bontjuk le kijelölt feladatainkat. Így tudjuk, hogy mi a napi teendőnk. Ha Isten úgy akarja, Ő is megteszi a magáét. Amikor elérkezett az ideje, hogy valami bekövetkezzék, be fog következni. Bízzunk önmagunkban és Istenben. 

• Rendszeresen és a szükséges ütemben állítsuk fel a célokat.

  Jómagam minden új évet az az évi céljaim kitűzésével kezdek. Mindez azt mondja nekem, érdekel, hogy mi történik velem a kérdéses évben. Nem hiszek az újévi fogadalmakban, a célokban azonban igen. Emellett év közben is leírom az éppen adódó új célokat. Amikor szembekerülök egy problémával, felfedezek egy szükségletet, új vágyaim támadnak, mindegyikből célt formálok, és hozzáadom a lajstromhoz. A célokat arra is használom, hogy átsegítsenek a válságos időszakokon. Ezután papírra vetem, mire van szükségem, és mi a kívánságom napi, heti és havi lebontásban. 

• Vizsgáljuk felül az elért célokat.

  Igen, ezt is megértük, teljesülnek a kívánságaink. Megvalósítunk ezt-azt, ami fontos számunkra. Amikor ez bekövetkezik, húzzuk át a kérdéses célt, gratuláljunk magunknak, s köszönjük meg Istennek a közreműködését. Ilyenformán megnő az önbizalmunk, továbbá az élet értelmébe és a Gondviselésbe vetett hitünk. A tulajdon szemünkkel látjuk, hogy jó is történhet velünk. Néha furcsa módon lehangolhat a cél teljesülése, ha nagyon fontos volt számunkra, vagy ábrándvilágban ringatóztunk (azt képzeltük, boldogan élünk, amíg meg nem halunk a kérdéses cél – mondjuk, hogy beszerezzük a vízágyat – teljesülése után). Ennek elkerülésére tartsunk kéznél hosszú listát, és kerüljük az ábrándokat. Én még nem tapasztaltam, hogy egy cél elérése vagy egy gond megoldása örök boldogsághoz juttatott volna. Az élet megy tovább, én pedig megpróbálom békében és örömben élni. 

Soha nem fogynak ki életünkből a megoldandó feladatok, soha nem tűnnek el a szükségletek és a kívánságok. Mindamellett a célok kijelölése, azon túl, hogy izgalmat visz az életünkbe, hitet is ad a szerencse forgandósága közepette. Gondok egyre-másra adódnak, aztán megoldjuk őket. Szükségleteink és vágyaink sorra tudatosulnak, majd kielégítjük őket. Álmokat dédelgetünk, és megvalósítjuk őket. Közben sok jó is történik velünk. És persze újabb gondok következnek. De ez tökéletesen rendjén van így. 

• Legyünk türelemmel.

  Bízzunk a Gondviselés időzítésében. Ne húzzunk ki egy célt a listáról, amely nem teljesül azonnal, holott úgy érezzük, kellene. Ez az átkozott „kellene” életünk minden területét megmérgezheti. Az én céljaim néha csak évek alatt valósulnak meg. Az évi lajstromot felülvizsgálva, nemegyszer olyan tételre találok, amely évek óta ott van. Akad olyan álmom, amelyet negyedik éve vetek papírra. Egyik-másik jellemhibám az istennek sem akar megszűnni. Nem baj. Csupán eddig nem sikerült. 

Az események akkor jönnek mozgásba, amikor megérett rá az idő, amikor mi magunk, valamint Isten és a világ is készen áll a változásra. Engedjük el magunkat. Mondjunk le reményeinkről, de ne húzzuk ki őket a listáról. 

Szükségünk van arra, hogy célokat tűzzünk magunk elé. Kezdjék el még ma,  ha nincs konkrét céljuk, legyen az első valamiféle cél kijelölése. Ne számítsanak arra, hogy megvalósítása után boldogan élnek, amíg meg nem halnak, mindenesetre ígéretes kezdetnek nézhetnek elébe. 

Forrás: Ne függj senkitől

Ajánlott könyvek: