Mit is jelent az önfejlesztés. „Az önfejlesztés egy annyira elcsépelt szó, hogy az emberek félreértik a jelentését,” mondja Emily Silver szakápoló, amikor az önfejlesztés meghatározásáról kérdezem. Emily a bostoni ápolóprogram (NAPS) társtulajdonosa, amely újszülöttek gondozásával és a szülők felkészítésével foglalkozik, így a téma közel áll a szívéhez. „Anyukaként az első hibánk az, hogy összekeverjük az öngondoskodást és az alapvető emberi szükségleteket, mint az alvás vagy a zuhanyzás. Ezekre is szükség van, de ez nem elég.” Mivel szenvedélyük a babák és az anyukák egészsége, Emily elmagyarázta, hogy társalapítójával, Jamie O’Day-jel együtt miként alkalmazták az öngondkosdás alapvető irányelveit a cégük elnevezéséhez. A NAPS egy mozaikszó, amely az öngondoskodásra emlékeztet.
Az N betű a táplálkozást (nourishment) jelöli. Az öngondoskodás fontos része, hogy a tápláló ételeket és rágcsákat részesítsük előnyben. Ez különösen igaz a kismamák esetén. Háromnegyed órát töltünk azzal, hogy telepakoljuk a pelenkázó táskát üvegekkel, szoptató kendőkkel, pelenkákkal, cumisüvegekkel és rágcsákkal a fogzáshoz, de magunknak még egy szendvicset és elfelejtünk összekészíteni. A megfelelő táplálkozás az öngondoskodás elengedhetetlen része.
Az A betű az egyedüllétet (alone time) jelenti. Igen, az egyedül töltött idő létfontosságú. Fontos, hogy a babád nélkül is elmenj sétálni, olvass egy könyvet, vagy olyan sorozatot nézz, ami nem mese vagy nincsenek benne bábfigurák.
A P betű az embereket (people) jelöli. Nem csak azt jelenti, hogy általánosságban emberek között legyünk, hanem hogy fontos olyan embereket találnod, akik támogatnak. Kik azok, akik mindig ott vannak melletted? Milyen új kapcsolatokat tudnál kialakítani?
Az S betű pedig az alvást (sleep) jelenti. Az alvás elengedhetetlen a mentális és testi egészséghez, a szülési utáni anyukák életében azonban ritka luxusnak számít.
Húsz évvel az első terápiás foglalkozásom után, bár Emilynek teljesen más a szakmája, ő is ugyanazokat az irányelveket hangsúlyozta, amiket akkor hallottam.
Az önfejlesztés nem luxus. Hanem szükséglet.
Az anyaság egy maraton, mégsem gondolunk magunkra élsportolókként. Sokszor azelőtt adunk enni a kisgyerekeinknek, a párunknak, az idősebb gyerekeinknek, a barátainknak vagy akár még a kisállatainknak is, mielőtt mi magunk asztalhoz ülnénk. Képzeld csak el milyen lenne arra kérni egy maratonfutót, hogy a verseny előtt csak maradék csirkefalatokat egyen és három órát aludjon. Ez teljes képtelenség! Mégis naponta több millió nő várja ezt el magától.
„Miért ilyen nagy dolog az öngondoskodás? Szerintem nekem nincs rá szükségem.”
Sok anyuka (de nem minden anyuka) teljesen beleszeret a gyerekébe, amitől olyan állapotba kerülnek, ahol a saját szükségleteik megszűnnek létezni. Annyira imádjuk az új kis teremtést, hogy már az is elég beteljesülés, hogy gondoskodunk róluk. Nincs szükségünk semmire. De ez csak illúzió. Erre általában akkor kerül sor, amikor még a hormonok tengerében úszunk. Mindannyiunknak vannak szükségletei. Ez az érzés idővel elmúlik, és ha elhanyagoljuk az öngondoskodást, elnyűtten fogunk a felszínre törni.
Más esetekben pedig szinte ketté akarunk szakadni, mert a babánkkal és magunkkal is szeretnék időt tölteni. „Nagyon szeretnék elmenni jógázni, de bűntudatom van, ha otthagyom a kislányaim,” „Elmentem a könyvtárba olvasni, de csak arra tudtam gondolni, hogy bárcsak itt lenne velem a babám is,” vagy akár „Tudom, hogy milyen hasznos lenne a fizikoterápia, de azt a kis időt is elvenné, amit este a gyerekeimmel tudok tölteni,” ezeket a mondatok gyakran hangzanak el a foglalkozásaim során. Az igazság az, hogy az öngondoskodás néha nem egyszerű. Gyakran már önmagában áldozatot jelent. Bár feltölt minket az egyedül töltött idő, ugyanakkor hiányoznak a gyerekeink. Belénk van kódolva, hogy így érezzünk. Evolúcióilag hasznos, ha így érzünk. Viszont ez nem azt jelenti, hogy minden éber pillanatunkat a kicsijeinkkel kell töltsük. Létfontosságú, hogy időről időre kicsit kiszakadjuk, és ennek nem szabad háttérbe szorulnia.
„Üres tálból nem lehet meríteni.”
– Eleanor Brownn, író
Pontosan ez az, ami miatt az anyukáknak szükségük van az öngondoskodásra. Mi vagyunk a tál, ami mindig csak ad. Elvárják tőlünk, hogy áradjon belőlük a szeretet, a gondoskodás, a figyelem, a tudás, a kapcsolat, a táplálék és a biztonság, és ezekkel támogassuk a gyermekeinket. Minél jobban kimerülünk, annál kevesebbet tudunk adni. Az öngondoskodás hiánya kiégéshez vezet „egy olyan munkahelyen, ahol sosem tudsz felmondani,” magyarazzá Sheryl Ziegler a fantasztikus, Mommy Burnout: How to Reclaim Your Life and Raise Healthier Children in the Process c. könyvében. A barátságok és a kapcsolatok kapcsán még sokat fogunk hallani Sheryltől.
Az öngondoskodás a szenvedést csökkenti, nem a fájdalmat
Egy anya szerepe rendkívül beteljesítő. De egyben nagyon nehéz is tud lenni. Az öngondoskodás egy kicsit megkönnyíti az anyaságot, de még így sem lesz egyszerű. Mivel nemrég átélted, hogy milyen az összehúzódások, te is tudod, hogy vannak bizonyos fájdalmak, amiket nem lehet elkerülni. A szülési fájdalmak, terhességhez kapcsolódó tünetek és az álmatlanság mind egy újszülött velejárói. Azok a dolgok (neheztelés, mártíromság és saját magunk elhanyagolása), amik nem feltétlenül az anyaság velejárói csak akkor bukkannak fel, amikor elhanyagoljuk az öngondoskodást.
Az egyik közismert Buddhista tanítás szerint a fájdalom az élet velejárója. Nem lehet teljesen elkerülni. Amikor teljes életet élünk, részünk lesz fájdalomban is. Néha megbotlunk és elesünk. A szeretteink meghalnak. Fájdalmat érzünk. A szenvedés viszont más. Akkor szenvedünk, amikor ellenállunk a fájdalomnak. Az álmatlanság és a kimerültség a kismamaság velejárói, de ha éjszaka nem vagyunk hajlandók segítséget kérni, vagy nem fogadjuk el a segítséget, az csak szenvedéshez vezet. A szenvedésünkből senkinek sem származik előnye. Segítséget kell kérnünk és meg kell tennünk azokat a lépéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy saját magunkról is gondoskodjunk. Nem segít, ha neheztelünk másokra, amiért nem a mi szükségleteinket tartják a legfontosabbnak—ettől csak még rosszabb lesz a helyzet.
Népesítsd be a falud
A könyv írása közben én is majdnem szupernő üzemmódba kapcsoltam, ami az anyukák számára ismerős lehet. Bár a könyv témái közül sok közel áll a szívemhez, vannak olyanok, amelyek meghaladják a pszichoterapeutai gyakorlatomat. Teljesen besokalltam. Amikor Linda Shanti McCabe pszichoterapeutával és a The Recovery Mama Guide to Your Eating Disorder Recovery in Pregnancy and Postpartum c. könyv szerzőjével készítettem interjút a Momma Bites! podcastemhez, Linda párhuzamot vont az étkezési zavarból való felépülése, az anyaság és a könyvírás között: „minél több segítséget kértem, annál jobban ment.” Nekem is segítségre volt szükségem. Ahogy az anyukáknak is segítségre és támogatásra van szükségünk, hogy magukról is gondoskodhassanak, nekem is segítséget kellett kérnem.
Így kezdődött a felpezsdítő és alázatra tanító utazásom, mely során rengeteg szakértővel vettem fel a kapcsolatot, akik hajlandók voltak időt szánni rám és megosztani velem a tudásuk. Izgatottak voltak, hogy támogathatják az öngondoskodás üzenetét, így mindegyik nő felajánlotta a saját szaktudását és személyes történetét. A könyvben megszólaló szinte mindegyik szakértő maga is édesanya. Mindegyiküket megérintették az anyaság jelentette kihívások. Helyénvalónak tűnt, hogy mivel olyan könyvet írok, ami arra ösztönzi az olvasókat, hogy építsék ki a saját támogató közegüket, én magam is kiépítem a sajátom. Nem kell egyedül szenvedni.
Válassz sávot
Az egyik páciensem egyszer az „öngondoskodás gurujának” nevezett. Ez volt a karrierem egyik legnagyobb dicsérete. Természetesen nagyon komolyan veszem az öngondoskodást. Azonban nem létezik olyan, hogy tökéletes öngondoskodás. Sőt, ha megpróbáljuk tökéjre fejleszteni az öngondoskodást, az valójában az öngondoskodás ellentettje (higgy nekem, én megpróbáltam és csak még jobban az őrületbe kergetett).
Ez a könyv az öngondoskodás számos különböző lehetőségével ismerteti meg a kismamákat. Mindegyikhez idő és fontossági sorrend kell, ezt nem szükséges alkalmazni a könyvben felsorolt összes lehetőséget. Elfoglalt anyukákként, különösen kismamákként, ki kell választatunk a saját sávunkat. Tudnunk kell, hogy mikor kell egy bizonyos irányba haladnunk. Lehet, hogy most a szoptatásra kell összpontosítanod, később viszont a gátizmaid gyógyulására kell időt szánnod. Esetleg azzal fogod kezdeni, hogy keresel egy számodra élvezets gyakorlatot, ami aztán segít visszatalálni a szexuális életedhez. A szülés utáni utazás során fontos kiválasztani, hogy mire is akarunk összpontosítani. Nem tudunk egyszerre mindent megadni mindenkinek, még magunknak sem. Lapozd át a fejezeteket. Újra és újra vedd elő a könyvet, hogy segíthessen az önfejlesztésben. De sose használd bizonyítékként arra, hogy nem végzel elég jó munkát.
Ez a könyv egy lehetőség. Nem ez parancsolja meg, hogy hogyan szoptass, vagy hogy együtt kell-e aludnotok, vagy hogy mikor vezesd be a szilárd ételeket az étrendbe. Csak egy emlékeztető arra, hogy mint mindenki másnak, neked is szükséged van gondoskodásra. Szeretném, ha úgy gondolnál rá, mint egy segédanyag a szülés utáni év forgatagában. Vigyél el minket (engem, és a könyvben szereplő összes anyukát) magaddal a parkba, vagy amikor először látogatod meg az anyósodékat az ünnepekkor, vagy amikor egy étteremben ülsz, és azon gondolkozol, hogyan tudod majd megenni a levesed, miközben épp egy éhes kisbabát szoptatsz.
Forrás: Öngondoskodás kismamáknak
Ajánlott könyv: Corinne Crossley – ÖNGONDOSKODÁS KISMAMÁKNAK
