Támogatással a gyász ösvényén

A Gyász napról napra c. könyv támogató szavakkal és gyakorlatokkal segít a gyászolónak továbblépni a veszteségen, és újra teljes életet élni.

Jan Warner saját kimerítő tapasztalataira, illetve a Grief Speaks Out (A gyász felszólal) elnevezésű Facebook-csoportja kétmillió követőjének élményeire támaszkodva kínál könyvében reményt keltő, gyakorlatias módszereket a gyász feldolgozására.

„E könyv arra hívja az olvasót, hogy hetente fontoljon meg egy a gyásszal kapcsolatos újabb megközelítést. Ötvenkét témát járok körül, minden héten egyet-egyet. Mindegyik témához hét-hét idézet és gondolat tartozik; a hét minden napjára egy. Mindegyik idézet arra szolgál, hogy segítsen több nézőpontból is megvizsgálnunk az adott témát. Az egyes hetek lezárásaképp beiktattam egy-egy Hogyan válhatunk gyászsuttogóvá? elnevezésű gyakorlatot.

Hogy miért használom a „gyászsuttogó” szót? Azokat az embereket, akik a nehezen megzabolázható állatokat az azok ösztöneinek figyelembevételével alkalmazott kíméletes módszerekkel le tudják csillapítani vagy meg tudják idomítani, gyakran „suttogónak” nevezik – és a gyásznál nincs zabolátlanabb szörnyeteg. Ha az egyes gyakorlatok alkalmazásával megértjük a gyász működését, és felfedezzük, hogy nem vagyunk egyedül az érzéseinkkel, könnyebben megzabolázhatjuk és megszelídíthetjük a gyászunkat. A végső cél az, hogy a saját ütemünkben és módszereinkkel megtaláljuk a gyász helyét az életünkben.

Nem ígérhetem, hogy a gyászunk elmúlik majd, sőt, azt sem, hogy ezt fogjuk kívánni; ám idővel és megfelelő gyakorlattal megtanulhatjuk, hogyan meríthetünk inspirációt belőle, ahelyett, hogy eltompítana minket. Egyre inkább észrevesszük majd a gyászban rejlő szeretetet.

Arra hívom az olvasót, fogja meg a kezem, és sétáljunk át együtt a gyász kietlen mezején. Igaz-e, hogy bármennyire sziklás is ez a talaj, ha a könnyeinkkel öntözzük, képes testünket tápláló termést és a lelkünket tápláló gyönyörű virágokat hozni?”

Ízelítő Jan gyászmunkát segítő gondolataiból:

„És amikor minden háború véget ér, a pillangók továbbra is gyönyörűek lesznek.”

RUSKIN BOND

 Köthetünk-e tűzszünetet a gyásszal vívott harcban? Nem tudom, de azt igen, hogy a pillangók továbbra is gyönyörűek. Ha képesek vagyunk kinézni gyászunk ablakán, és meglátni a szépséget egy pillangóban, egy pillanatra sikerült összekapcsolódnunk a külvilággal. A bánat, amit ilyenkor érzünk, abból ered, hogy e pillanatokat képtelenek vagyunk megosztani mindazokkal, akikkel leginkább szeretnénk, ha azonban felismerjük, hogy ez a pillangó továbbra is létezik, mi is felszállhatunk egy kicsit a szárnyára, hogy együtt repüljünk vele.

***

Az emlékek visszapörgetése

A gyász egyik legszomorúbb, legerősebb fegyvere azon képessége, hogy beszennyezi az emlékeinket. Az alábbi, „az emlékek visszapörgetése” elnevezésű gyakorlat segített nekem. Nyugodtan módosítsunk benne bármin, hogy saját igényeinkre szabhassuk. A gyakorlatot poszttraumásstressz-szindrómában szenvedő katonák és civilek körében egyaránt sikerrel alkalmazták.

Feküdjünk vagy üljünk le kényelmesen. Ha szeretnénk, kapcsoljunk be valami vidám zenét.

Válasszunk ki egy emléket, amelyet többféle vonatkozásban is meg tudunk vizsgálni; egy olyan pillanatot, amelynek átélése örömmel töltötte meg a lelkünket. Pörgessük vissza az időt erre a pillanatra. Így nem szerettünk halálára gondolunk, és nem jár át a gyász erőteljes érzése. Amint úgy érezzük, biztos helyen vagyunk a múltban, amikor az adott emlék keletkezett, tekintsünk körbe. Mit látunk, hallunk, tapintunk, milyen illatok szállnak a levegőben, hogyan érezzük magunkat fizikailag? Írjük körül az érzéseinket, amilyen részletesen csak tudjuk. Milyen idő van? Mit mondunk egymásnak? Milyen háttérzajt hallunk?

Ha a jelen betolakodna a képbe, finoman emlékeztessük magunkat, hogy biztos helyen vagyunk a múltban. Tudatosítsuk magunkban az érzéseinket. Érzünk-e meleget, örömöt vagy más pozitív dolgokat? Töltsünk el annyi időt e jó érzésekben fürdőzve, amennyit csak szeretnénk. Ha végeztünk, annak tudatában, hogy bármikor visszatérhetünk ehhez a pillanathoz, takarózzunk be ezekbe a jó érzésekbe. Ha szeretnénk, kerítsük körbe a szép emléket egy „védőpajzzsal”, vagy borítsuk fehér fénybe.

Ezután pedig térjünk vissza a jelenbe olyan tempóban, ahogyan kényelmes, és hozzuk magunkkal az emléket. Hagyjuk, hadd legyen olyan ez a pillanat, mint amilyen akkor volt, amikor megtörtént. Így szorosan összekapcsolhatjuk mindazon jó érzésekkel, amelyek a természetéből fakadóan hozzá tartoznak.

***

„Ha meghal valaki, akit szeretünk, mi magunk is meghalhatunk vele együtt, de tovább is élhetünk, hogy az ő életüket ünnepeljük. Unom már, hogy mindig arra gondoljak, amit elveszítettünk. Arra akarok gondolni, amink volt.”

BARBARA DELINSKY

A gyász legfontosabb pillanata számomra az volt, amikor rájöttem, azt akarom, a férjem élete fontosabb legyen a halálánál. Ráébredtem, hogy ha egy holttestként gondolok rá, azzal mindkettőnkkel tiszteletlenül bánok. Hiszen annyit tett azért az életében, hogy felülkerekedjen a nehézségeken, és egy szeretettel teli emberré váljon, aki segít másokon. Őszintén szerettük egymást, és sokat nevettünk. Minden egyes napon azt akarom ünnepelni, aki volt, és amink volt. Néha a magány még ma is keményen odacsap. Egyre gyakrabban vagyok képes azonban mosolyogva és meleg szívvel gondolni rá. Számomra a gyógyulás nem jelent egyet az elengedéssel. Hanem azt jelenti: szeretettel és hálával telve kitartok mellette, miközben a szeretet segítségével folytatom az életem.

***

A gyöngy egy olyan féldrágakő, amelyet egyes puhatestűek választanak ki a szervezetükbe kerülő idegen anyagok ellen védekezve. A gyász egy erőteljes zavaró tényező, amely csapdába ejt minket, illetve megreked bennünk. De mi van, ha az emlékeink segítségével megvédhetjük magunkat tőle? Ha a gyász nem hajlandó megszűnni, mi lenne, ha létrehoznánk körülötte valami gyönyörűségeset – az emlékeinkből?

***

Hogyan válhatunk gyászsuttogóvá? – Ki vagyok én most?

E gyakorlat segítségével egyre több tekintetben kerülhetünk ismét kapcsolatba önmagunkkal.

A feladatot szóban vagy írásban, illetve egyedül vagy egy társsal is elvégezhetjük.

Egészítsük ki az alábbi szöveget:

……… vagyok. Igen, ……. vagyok, ám egyben ……… is vagyok. A …….. vagyok helyett az ……. érzem magam kifejezést is használhatjuk, azaz: Igen, ……. érzem magam, ám egyben ……. is érzem magam.

Például: „Egy férjét gyászoló nő vagyok. Igen, egy férjét gyászoló nő vagyok, ám egyben író is. Író vagyok, ám egyben másoknak segítek. Igen, másoknak segítek, ám egyben túl sok időt töltök az ágyban. Igen, túl sok időt töltök az ágyban, ám egyben sétálni is szeretek. Mindig szomorú vagyok. Igen, mindig szomorú vagyok, de ha kiskutyás képeket nézegetek, felvidulok. Igen, ha kiskutyás képeket nézegetek, felvidulok, de gyakran dühbe gurulok. Igen, gyakran dühbe gurulok, ám egyben szeretek szókirakót játszani.” Egy-két mondatban is leírhatjuk: „Megfeneklett az életem. Igen, megfeneklett az életem, ám így is haladok tovább.”

Legalább huszonötször ismételjük el a mondatainkat. Akkor a legfontosabb elvégeznünk ezt a gyakorlatot, amikor a leginkább úgy érezzük, hogy megfeneklett az életünk.

Forrás: Gyász napról napra

 Ajánlott könyvek: