Nem túlzás azt állítani, hogy jelenünk és jövőnk boldogsága múlik azon, elkötelezzük-e magunkat amellett, hogy elengedjük a minket visszahúzó megbánásainkat, csalódásainkat, sérelmeinket és haragunkat.
Az elengedés nem könnyű. De igenis lehetséges, függetlenül attól, milyenek voltak a múltbeli körülményeid. Most ássunk még mélyebbre, és vegyük számba az összes olyan előnyt, ami vár rád!
„Ha lehetővé tesszük magunknak, hogy elengedjük minden feszültségünket, a test természetes öngyógyító képessége is működésbe lép.” – Thich Nhat Hanh
1. Személyes fejlődés
Amikor leragadunk valaminél, ráirányítjuk a figyelmünket. Erőforrásainkat egy olyan dologra pazaroljuk, ami a múltban (vagy a jelenben) fájdalmat, haragot vagy csalódottságot keltett bennünk.
Ha elengedjük a fájdalmas vagy kellemetlen emléket, felszabadítjuk ezeket az erőforrásokat, és arra használhatjuk őket, hogy minden szempontból önmagunk jobb változatává váljunk.
2. Jobb mentális egészség
A fájdalmas emlékekhez való ragaszkodás jelentősen megterheli az önbizalmunkat, az önbecsülésünket és a mentális ellenálló képességünket. Lassan kikészít minket, sőt még depresszióhoz is vezethet.
Ha elengedjük az ilyen emlékeket, a ránk nehezedő mentális nyomást is megszüntetjük. Ennek eredményeképpen nő az önbizalmunk, erősödik az önbecsülésünk, és ellenállóbbak leszünk a stresszel szemben.
3. Jobb testi egészség
Ha érzelmileg nem tudunk elszakadni múltbeli megbánásainktól, ítéleteinktől vagy haragunktól, a testünk is károsodik. Növekszik a stressz-szintünk, a vérnyomásunk, és az alvás minősége is rosszabbodik.
Ha elszakadunk a múlttól, megszüntetjük ezt a fizikai nyomást. Lehetővé tesszük a testünknek, hogy egészséges maradjon, és megszabaduljon a fölösleges stressztől.
4. Jobb kapcsolatok
Nem könnyű egészséges kapcsolatokat kiépíteni, ha fájdalmas emlékek megszállottjai vagyunk. Ez a megszállottság akadályozza, hogy megbecsüljük magunkat, sőt azt is, hogy másokat becsüljünk. Ahogy korábban már említettem, ilyenkor a figyelmünket arra pazaroljuk, ami fájdalmat okozott nekünk.
Az elengedés felszabadít minket, s utána immár arra koncentrálhatunk, hogy törődjünk önmagunkkal és másokkal. Érzelmileg elérhetőbbek leszünk, amitől jobb baráttá, házastárssá és kollégává válunk.
5. Kevésbé törődünk azzal, hogy elégedetté tegyünk másokat
Mentális szenvedésünk gyakran azokra a döntéseinkre és tetteinkre vezethető vissza, amelyek nem tettek elégedetté másokat. Ezek a döntések és tettek személyes sérelmeket okozhattak, haragot és megbánást válthattak ki.
Ha elengedjük a múltat, engedélyt adunk magunknak arra, hogy ne akarjunk mindenképpen megfelelni másoknak. Ehelyett arra fókuszálhatunk, hogy olyan döntéseket hozzunk, melyeknél a saját szükségleteinket helyezzük előtérbe, hogy a lehető legjobban kihasználhassuk a rendelkezésünkre álló erőforrásokat.
6. Nagyobb bátorság
Minél inkább azokra a döntéseinkre és tetteinkre koncentrálunk, amiket megbántunk, annál jobban fogunk félni attól, hogy megismételhetjük őket. Ez a félelem odáig fajulhat, hogy már kisebb döntéseket vagy kisebb lépéseket is képtelenek leszünk megtenni.
Ha nem vagyunk többé múltbeli hibáink megszállottjai, elkezdhetjük logikusan értékelni a következményeiket. Az esetek többségében ezek a következmények kevésbé jelentősek, mint hittük. Ennek a ténynek a felismerése arra fog ösztönözni minket, hogy bátrabban cselekedjünk a jövőben.
7. Javuló alkalmazkodókészség
Ha belekapaszkodunk a fájdalmas múltba, mentálisan is leragadunk benne. Megvalósulatlan célok, kudarcba fulladt kapcsolatok, korábbi veszteségek és csalódások uralják a gondolatainkat. Ez megnehezíti, hogy elfogadjuk a jelenben történő változásokat, és alkalmazkodjunk hozzájuk.
Az elengedés révén sokkal könnyebben elfogadjuk a jelen történéseit. Nő az alkalmazkodóképességünk. Ez sok előnnyel jár számunkra, a körülményeinkben bekövetkező változások ugyanis a személyes fejlődésünk és boldogságunk előfutárai.
8. Jobban értékeljük az apró örömöket
Ha a múltra koncentrálunk, nem élvezzük a jelent. Elkerülik figyelmünket a mindennapos apró, örömteli események. Elszalasztjuk azt a lehetőséget, hogy együtt nevessünk a barátainkkal, sétáljunk egyet a szabadban, vagy belefeledkezzünk egy regénybe.
Az elengedés lehetővé teszi, hogy megbecsüljük ezeket az apró élvezeteket.
Amikor már nem a fájdalmas emlékekre és csalódásokra koncentrálunk, ki tudjuk élvezni az apró örömöket és a boldogság rövid pillanatait, amiket korábban elhanyagoltunk.
9. Empatikusabbak leszünk másokkal szemben
Ha a saját fájdalmunkkal, veszteségeinkkel és megbánásainkkal vagyunk elfoglalva, nem tudunk ráhangolódni mások fájdalmára, veszteségére és megbánásaira. Minél inkább a fájdalmaink megszállottjaivá válunk, annál kevésbé értjük meg barátaink, szeretteink és kollégáink fájdalmát, és annál kevésbé érzünk együtt velük.
Ha elköteleződünk az elengedés mellett, lehetővé tesszük, hogy kapcsolódjunk mások érzelmeihez. Sokkal jobban fogjuk tudni értékelni nézőpontjukat és megérteni érzéseiket. Ettől szorosabb lesz a kapcsolatunk a körülöttünk élőkkel. Jobban örülünk a sikereiknek, és bátorítjuk őket, ha letörtek.
10. Érzelmi függetlenség
A fájdalmas múltbeli eseményekhez való ragaszkodás megakadályozza, hogy örömöt találjunk az életünkben. Elkezdjük kívül keresni a boldogságot, és emiatt akár függővé is válhatunk másoktól, hiszen tőlük várjuk, hogy elégítsék ki a kíváncsiságunkat, erősítsék az önbecsülésünket, és mentálisan stimuláljanak minket.
Ha elengedjük a múltat, felruházzuk magunkat azzal a szabadsággal, hogy felismerjük: személyes boldogságunk a mi kezünkben van. Elfogadjuk, hogy nincs szükségünk másokra ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, és elégedettek legyünk a körülményeinkkel.
Forrás: Az elengedés művészete
Ajánlott könyvek:
AZ ELENGEDÉS MŰVÉSZETE
ENGEDD EL VÉGRE!
A SEDONA-MÓDSZER
