13 szabály arra, hogyan kezeljük a szociopatákat

A szociopaták nincsenek kevesen és nincsenek messze. Éppen ellenkezőleg, népességünk jelentős részét teszik ki. A lelkiismeret nélküli emberek tőlünk nagyon eltérő módon tapasztalják meg az érzelmeket. Szeretetet vagy bármilyen más pozitív kötődést embertársaikhoz pedig egyáltalán nem éreznek. Ez a hiányosság, amelyet még elképzelni is nehéz, az életet egy vég nélküli játékká redukálja, amelynek célja a többi ember feletti dominancia megszerzése. A szociopaták olykor fizikailag erőszakosak, gyakran viszont nem azok, és jobban szeretnek az üzleti világban, valamilyen szakmai területen vagy a kormányzatban portyázva, vagy egyszerűen egy parazita kapcsolatban, egyszerre egy személyt kihasználva „legyőzni” másokat.

Jelenleg a szociopátia „gyógyíthatatlan”; ráadásul a szociopaták szinte sosem szeretnék, hogy „kigyógyítsák” őket. Sőt, valójában feltehető, hogy a szociopátia neurobiológiai konfigurációjára építve bizonyos kultúrák, nevezetesen a mi nyugati világunk, aktívan ösztönzik az antiszociális viselkedést, beleértve az erőszakot, a gyilkosságot és a háborús uszítást. Ezek a tények a legtöbb ember számára nehezen elfogadhatók. Sértőek, felrúgják az egyenlőségre törekvés normáit, és ijesztőek. Ám az, hogy felismerjük, hogy igenis léteznek, s a világunk szerves részeként fogadjuk el őket, az első számú szabály az itt következő tizenháromból, amelyeket minden olyan betegemnek elmondok, aki érdekelt abban, hogy megvédje magát és a szeretteit.

 

 

Íme 13 szabály arra, hogyan kezeljük a szociopatákat a mindennapi életben

 

1. Az első szabály, hogy nyeljük le a keserű pirulát, és fogadjuk el, hogy néhány embernek szó szerint nincs lelkiismerete.

Ezek az emberek általában nem úgy néznek ki, mint Charles Manson vagy egy ferengi csapos. Külsőre olyanok, mint mi vagyunk.

 

2. Ha az ösztöneink és aközött kell választanunk, amit az illető szerepe – pedagógus, orvos, vezető, állatszerető, humanista, szülő – feltételez, mindig az ösztöneinket kövessük.

Akár akarjuk, akár nem, természetünkből adódóan állandóan figyeljük az emberi viselkedést. A megszűretlen benyomásaink, bár olykor riasztóak és szokatlanok, segíthetnek, ha hagyjuk. A belső énünk megérti – anélkül, hogy ezt mondaná valaki –, hogy a lenyűgöző és erkölcsösnek hangzó címkék nem ruháznak fel mindenkit lelkiismerettel, aki ezzel nem rendelkezik.

 

3. Ha bármilyen új kapcsolatot fontolgatunk, alkalmazzuk a hármasszabályt, tekintetbe véve az illető igényeit és ígéreteit, valamint a felelősségét. Állítsuk fel a saját hármasszabályunkat.

Egyetlen hazugság, egy megszegett ígéret vagy egy elhanyagolt felelősség lehet félreértés. Kettő komoly hibát jelenthet. Három hazugság azonban azt mutatja, hogy hazudozóval van dolgunk, márpedig a megtévesztés a lelkiismeret nélküli magatartás meghatározó eleme. Adjuk fel és minél hamarabb szálljunk ki. Elmenni, bár nehéz lehet, most könnyebb, mint később, s kevésbé költséges is. Ne adjuk a pénzünket, a munkánkat, a titkainkat vagy a szeretetünket egy triplázónak. Elpazaroljuk a becses ajándékainkat.

 

4. Kérdőjelezzük meg a tekintélyt

Ismét csak: bízzunk az ösztöneinkben és aggodalmainkban, különösen azokkal szemben, akik azt állítják, hogy a mások feletti dominancia, az erőszak, a háború vagy a lelkiismeretünk másféle megerőszakolása a nagyszerű megoldás néhány problémára.

Tegyünk így még akkor is, sőt, különösen akkor, ha körülöttünk már senki sem kérdőjelezi meg a hatalmat. Jusson eszünkbe, amit Stanley Milgram tanított nekünk az engedelmességről: tízből legalább hatan vakon, a végsőkig engedelmeskednek a hivatalosnak tűnő tekintélynek. A jó hír az, hogy ha van társadalmi támogatásuk, az emberek valamivel nagyobb valószínűséggel kérdőjelezik meg a hatalmat. Ösztönözzük erre a körülöttünk lévő embereket is.

 

 

5. Gyanakodjunk a hízelgőkre

A bókok, dicséretek kedvesek, különösen akkor, ha őszinték. Ezzel szemben a hízelgés szélsőséges jelenség, és irreális hangon fordul az egónkhoz. Ez a hamis kedvesség, a bűbáj eszköze, és szinte mindig benne van a manipulálás szándéka. A hízelgés révén történő manipuláció néha ártalmatlan, néha pedig meglehetősen vészjósló. Kukkantsunk ki a kényeztetett egónk mögül, és mindig gyanakodjunk a hízelgőkre.

Ez a „hízelgési szabály” az egyének, valamint csoportok és egész nemzetek szintjén is érvényes. A háborúra való felhívás az emberi történelem során és a jelenben is magában foglalja azt a hízelgő állítást, hogy a hadsereg hamarosan győzelmet ér el, amely megváltoztatja és jobbá teszi a világot; erkölcsileg dicséretes diadalt hoz; igazolást nyer humanitárius következménye miatt; egyedülálló emberi törekvés; igazságos; hatalmas hálát érdemel. Amióta léteznek feljegyzések az emberiség történelméről, az összes nagy háborút ezekhez hasonló módon magyarázták meg, és a háború mellett álló leggyakrabban alkalmazott jelző minden nyelvben a szent. Könnyű hát ráeszmélni arra, hogy akkor köszönt rá az emberiségre a béke, amikor a nemzetek végül képesek lesznek átlátni ezeken a mesteri hízelgéseken.

Ugyanúgy, ahogy egy manipulátor hízelgése által fellelkesített személy valószínűleg ostoba módon viselkedik, a hízelgés által feltüzelt hazafiasság is veszélyes dolog.

 

6. Ha szükséges, határozzuk meg újra a tisztelet fogalmát

Túl gyakran keverjük össze a félelmet a tisztelettel, és minél jobban félünk valakitől, annál inkább úgy látjuk, hogy megérdemli a tiszteletünket.

Használjuk a hatalmas emberi agyunkat arra, hogy legyőzzük magunkban azt az állati hajlamot, hogy meghajlunk a ragadozók előtt, s így megszabadulhatunk a szorongás és félelem okozta önkéntelen zavarodottságtól. Egy tökéletes világban az emberi tisztelet csak azokkal szemben lenne automatikus reakció, akik erősek, kedvesek és morálisan bátrak. Az a személy, aki profitál abból, hogy félelmet kelt bennünk, valószínűleg nem ilyen.

Az, hogy a félelmet meg kell különböztetni a tisztelettől, még fontosabb az embercsoportok és a nemzetek számára. Az a politikus – legyen jelentéktelen vagy tekintélyes –, aki gyakran riogatja az embereket bűncselekmények, erőszak vagy terrorizmus lehetőségével, és aki ezután arra használja a felnagyított félelmüket, hogy megszerezze a lojalitásukat, nagyobb valószínűséggel ügyes szélhámos, mintsem legitim vezető. És ez az emberi történelem során mindig igaz volt.

 

7. Ne vegyünk részt a játékban

Az intrika szociopata eszköz. Álljunk ellen a kísértésnek, hogy versenyre keljünk egy csábító szociopatával, hogy túlszárnyaljuk, pszichoanalizáljuk vagy akár élcelődjünk vele. Amellett, hogy ezzel leereszkedünk az ő szintjére, a játszma elvonja a figyelmünket arról, ami valóban fontos, hogy megvédjük magunkat.

 

 

8. A legjobb módja annak, hogy megvédjük magunkat egy szociopatától az, ha elkerüljük, s megtagadunk vele bármilyen kapcsolatfelvételt vagy kommunikációt

A pszichológusok általában nem szeretik az elkerülést, de ebben az esetben nagyon tudatosan kivételt teszek. Az egyetlen igazán hatékony módszer egy a környezetünkben azonosított szociopata kezelésére az, hogy teljesen kitiltjuk az életünkből. A szociopaták teljes egészében a társadalmi szerződésen kívül élnek, ezért veszélyes őket kapcsolatokba vagy más társas együttélési formákba bevonni. Kezdjük a kapcsolatainkból és a társadalmi életünkből való kirekesztéssel. Nem fogjuk megbántani senkinek sem az érzéseit. Furcsának tűnhet, és bár megpróbálják másképp mutatni, a szociopatáknak nincsenek érzései, amelyeket megbánthatnánk.

Lehet, hogy soha nem leszünk képesek megértetni a családunkkal és a barátainkkal, hogy miért kerülünk egy adott személyt. A szociopátiát meglepően nehéz észrevenni, és még nehezebb megmagyarázni. Mindenesetre kerüljük el.

Ha a teljes elkerülés lehetetlen, próbáljunk annyira közel kerülni ehhez a célhoz, amennyire csak lehetséges.

 

9. Figyeljünk arra a hajlamunkra, hogy túl könnyen megsajnálunk valakit

A tiszteletet a kedves és az erkölcsi bátorsággal rendelkező embereknek kell fenntartani. A sajnálat egy másik, társadalmilag értékes válasz, amely az ártatlan embereket illeti meg, akik valódi fájdalmat élnek át vagy szerencsétlenség történt velük. Ha ehelyett azt vesszük észre, hogy gyakran sajnálunk meg olyasvalakit, aki folyamatosan megbánt bennünket vagy más embereket, és aki aktívan kampányol az együttérzésünkért, közel száz százalék az esélye annak, hogy szociopatával van dolgunk.

Ehhez kapcsolódóan azt javaslom, hogy komolyan gondoljuk meg, szükséges-e minden helyzetben udvariasnak lennünk. A mi kultúránkban a normális felnőttek reflexszerűen „civilizáltan” viselkednek, és gyakran vesszük észre, hogy akkor is automatikusan illedelmesek vagyunk, ha valaki feldühített bennünket, ismételten hazudott nekünk, vagy képletesen szólva hátba szúrt. A szociopaták hatalmas hasznot húznak ebből az automatikus udvariasságból.

Ha úgy kívánja a helyzet, ne féljünk mosolytalanok és szenvtelenek lenni.

 

10. Ne próbáljuk meg jóvátenni a jóvátehetetlent

Második (harmadik, negyedik és ötödik) esélyt azok érdemelnek, akiknek van lelkiismeretük. Ha olyasvalakivel van dolgunk, akinek nincs lelkiismerete, nyeljünk egy nagyot, és adjuk fel.

Egy ponton a legtöbbünknek meg kell tanulnia azt a fontos, bár kiábrándító leckét, hogy bármennyire is jók a szándékaink, nem tudjuk irányítani mások viselkedését – nem is beszélve a személyiségszerkezetükről. Jegyezzük meg ezt a tényt, és kerüljük el azt az ironikus helyzetet, hogy az övével azonos ambíció ragad el bennünket – az irányítás vágya.

Ha nem szeretnénk irányítani, hanem ehelyett segítenénk az embereknek, akkor csak azoknak segítsünk, akik ezt valóban akarják. Azt hiszem, rá fogunk jönni, hogy ebbe nem tartozik bele az a személy, akinek nincs lelkiismerete.

A szociopata viselkedése nem a mi hibánk, semmilyen módon nem az. Nem is a mi feladatunk. A mi dolgunk az, hogy a saját életünkkel foglalkozzunk.

 

 

11. Soha ne menjünk bele abba – sajnálatból vagy más okból –, hogy segítsünk egy szociopatának elrejteni a valódi személyiségét.

„Kérlek, ne mondd el” – ez a gyakran könnyek között és fogcsikorgatva előadott könyörgés a tolvajok, a gyermekbántalmazók és a szociopaták védjegye. Ne hallgassunk erre a szirénénekre. Fontosabb a többi embert figyelmeztetni, mint megőrizni a szociopaták titkát – az előbbiek megérdemlik, az utóbbiak nem.

Ha egy lelkiismeret nélküli ember azt állítja, hogy „tartozunk” neki, jusson eszünkbe a következő: a „Tartozol nekem” több ezer éve a szociopaták bevált szövege, és ez még mindig így van. Ezt mondta Raszputyin az orosz cárnénak. És ez az, amire Hannah-nak célzott az apja a börtönben, az után a beszélgetésük után, amely felnyitotta a lány szemét.

Hajlamosak vagyunk ezt az állítást kényszerítő erejű kérésnek venni, de ez egyszerűen nem igaz. Ne hallgassunk rá. Mint ahogy hagyjuk figyelmen kívül azt a kijelentést is, hogy: „Te ugyanolyan vagy, mint én.” Nem, nem vagyok.

 

12. Védjük meg a pszichénket

Ne engedjük, hogy egy lelkiismeret nélküli személy vagy akár egy sor ilyen ember meggyőzzön bennünket arról, hogy az emberiesség egy kudarc, egy tévedés. A legtöbb embernek igenis van lelkiismerete. A legtöbb emberi lény képes a szeretetre.

 

13. A jó élet a legjobb bosszú.

 

Forrás: Szociopata a szomszédom

Ajánlott könyvek: