13 tipp a tinédzserkori szorongás kezelésére

A szorongás teljesen normális emberi érzés felnőttek és gyerekek esetén egyaránt. Mit tudsz róla? Tudod, hogy mivel lehet mérsékelni?

1. A szorongás általános meghatározás szerint nem más, mint a jövőre irányuló félelem. A fóbiákkal összefüggésbe hozható nyugtalanság pedig sajátos dolgokra irányuló, eltúlzott félelem. Ez akkor jelent problémát, amikor olyan méreteket ölt, amellyel meggátolja, hogy a normális kerékvágásban éljük mindennapi életünket.

2. A szorongásnak számos fajtája van, ezek jellemzően a mentális betegségek leggyakoribb formáiban mutatkoznak meg, úgymint:

• Pánikbetegség: ennek jellemzője, hogy a szorongás fizikai tünetekben jelentkezik, továbbá az is a sajátossága, hogy az egyén fél egy újabb pánikroham kialakulásától.
• Szociális szorongás: az ebben szenvedők igyekeznek elkerülni a különféle szociális helyzeteket, például a nyilvánosság előtti beszédet.
• Specifikus fóbiák: más szóval intenzív félelem bizonyos dolgoktól, tárgyaktól, állatoktól (például a kígyóktól).
• Obszesszív-kompulzív zavar: amikor a személyt rögeszmés, jellemzően nem kívánatos gondolatok kerítik hatalmába (például „kórokozók vannak a kezemen”). Ezek a rögeszmés gondolatok okozzák a szorongást, amelynek hatására az egyén kényszeres cselekvésekbe kezd, illetve állandón azon van, hogy csökkentse az aggodalmát (például állandóan kezet mos).
• Generalizált szorongás: számos dolgoktól való túlzott félelem.
• Poszttraumás stressz szindróma: akkor alakulhat ki, ha valakivel rendkívül traumatikus esemény történik, ez lehet valakinek a halála, vagy súlyos sérülés, baleset. Ilyenkor az egyén újra és újra átéli az eseményt, fokozott izgalomban van, fél a helyzettől, ezért igyekszik elkerülni azokat a szituációkat, amelyek az adott esetre emlékeztetik.

3. A szorongás három részből tevődik össze: amit gondolok (kogníció); amit érzek (testi érzékelés); amit teszek (viselkedés).
Ha segítünk a személynek abban, hogy lebontsa és szavakba öntse gondolatait, érzéseit és viselkedését, akkor azzal hozzájárulhatunk ahhoz, hogy megértse a félelmeit, és szembe merjen nézni velük.

4. Testünk természetes, fiziológiai módon képes megbirkózni a félelemmel. Sajátos érzékelések egész sorát tapasztalhatjuk meg, amikor eluralkodik rajtunk a szorongás: ilyen például az erős szívdobogás, a légszomj, a szédülés és az izzadás.
Ezt „üss vagy menekülj” válasznak hívjuk, ami bár arra szolgál, hogy elkerüljük a veszélyeket, mégis néha úgy működik, mint egy téves füstjelző. Segítsünk a tinédzsereknek abban, hogy túlreagálás nélkül, minél jobban megértsék ezeket a természetes érzéseket, testi reakciókat. Mutassuk meg nekik, hogy a dolgok milyen gyorsan vissza tudnak térni a normál kerékvágásba. Ez segíthet nekik abban, hogy irányításuk alá tudják vonni szorongással kapcsolatos érzéseiket.

5. A félelemmel és a szorongással való szembenézés megtaníthatja az egyénnek azt, hogy erősebb, mint azt eddig gondolta, és szemügyre vehet olyan dolgokat is, amelyeket eddig legyűrhetetlennek tartott. Hosszú távon ezzel a hozzáállással lehet csökkenteni a túlzott aggodalmat, nem pedig a rémület tárgyának elkerülésével. Utóbbival pontosan az ellenkezőjét érhetjük el, ugyanis fokozzuk a probléma kialakulásának esélyét.

6. Bár segítő szándékkal tesszük, mégis visszásan sülhet el az, ha a szorongással küzdőket túlságosan is azzal nyugtatgatunk, hogy minden rendben lesz. Próbáljuk meg inkább együttérzésünket kifejezni, mondjuk azt, hogy a szorongás egy teljesen természetes dolog. Igyekezzünk segíteni nekik érzéseik feldolgozásában, hogy sikeresen szembe tudjanak nézni velük. Ha valaki a félelem miatt kerül bizonyos dolgokat, tevékenységeket, az a szorongás fokozódásához vezethet, mivel azt ülteti el az ember fejében, hogy az adott tevékenységet ijesztővé vagy nehezen kivitelezhetővé teszi a rettegés. Ha például az illető nem mer autóba ülni, mert attól fél, hogy a vezetés során pánikrohamot kap, és erre azt tanácsolják neki, hogy ne vezessen, akkor abból azt a tanulságot vonja le, hogy ez veszélyes, más különben nem mondaná neki mindenki azt, hogy ne üljön a volán mögé.

7. Kognitív viselkedésterápiával a félelmek, a fóbiák és a szorongás sikeresen kezelhetők, ugyanis segít a tinik gondolatainak, érzéseinek és viselkedésének megváltoztatásában.
Egy rövid (6–16 alkalomból álló), heti egy alkalommal végzett terápia megtaníthatja az egyénnek, hogy miképpen váljon saját maga terapeutájává. Segít abban, hogy a személy felismerje, hogy félelme túlzott, illetve abban is, hogy odafigyeléssel felülkerekedhet rajta, majd végül lecserélheti, megváltoztathatja a szorongáshoz vezető irracionális gondolatait.

8. A kétségbeesés legyőzését célzó viselkedésterápiák gyakran az expozíciós (szembesítéses) terápiára építenek, amelynek lényege az, hogy kontrollált környezetben szembesítik a szorongásban szenvedő egyént a félelem tárgyával. Ha például valaki fél a nyilvános beszédtől, akkor olyan szituációt teremtenek számára, ahol először csak néhány ember előtt kell beszélnie, majd később nagyobb csoport előtt, végül pedig a célközönség előtt. Az expozíciós terápiák lényege az, hogy megtanítja az embereknek, hogy bár feszenghetnek, de mellette normális életet is élhetnek.

9. A szorongást gyógyszerekkel is lehet kezelni: a leggyakrabban felírt gyógyszerek az úgynevezett szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók.

10. A legjobb dolog, amit egy szorongással küzdőért tehetünk, ha segítünk neki abban, hogy szembenézzen a félelmeivel. Ha tüneteket észlelsz magadon, gondolkozz el azon, hogyan birkózhatsz meg a félelmeiddel okosan, lehetőség szerint apró léptekkel haladva.

11. A szorongást az úgynevezett „önbeszéd” megváltoztatásával is csökkenhetjük. A kognitív viselkedésterápia része az is, hogy az emberek megtanulják felismerni a félelmeiket állandósító gondolataikat. Ehelyett próbáld meg beazonosítani azt, hogy mi az, amitől valóban félsz, és mérd fel, hogy mennyire valószínű, hogy be fog következni az adott dolog.

12. Dicsérd és jutalmazd meg magadat akkor, ha sikerül szembenézned és kievickélned a nehéz helyzetekből. Légy támogató azokkal szemben, akikről tudod, hogy szorongással küzdenek – még akkor is, ha félelmük teljes mértékben irracionális, ugyanis igen nehéz lehet nekik figyelni az aggályaikat. Bátorítsd őket minden apró lépésükben, hogy végre jó irányba haladhassanak.

13. Végül, de nem utolsósorban pedig törődj magaddal! Ha úgy érzed, hogy kezd rád törni a szorongás, állj meg és gondold végig, hogy az alapok rendben vannak-e. Eleget sportolsz? Megfelelően táplálkozol? Eleget alszol? Ha ugyanis ezek a dolgok nincsenek rendben, akkor az nagyban hozzájárulhat a szorongás súlyosbodásához.

Forrás: www.longislandbehavioral.com

Ajánlott könyvek: