Hogyan kell nagyobb teljesítmény eléréséhez gyorsabban tanulni?
Beszéljünk először arról, hogy mit ne csináljunk! Sokan belevágnak és azt mondják: „Gyorsabban fogok tanulni!” „Meg akarom tanulni a villámolvasást!” „Idegennyelveket akarok tanulni! Mindenféle új képességre szert akarok tenni…!”
Ezek az emberek csak átmenetileg köteleződnek el tanulási céljaik mellett. Hogy ez mit jelent? Hogy a kitűzött eredmények hamisak. Nem is akarnak igazán tanulni.
Mondogatják, hogy „Szeretném megtanulni ezt, vagy azt.” „Egy nap majd szeretnék megtanulni franciául.” „Egy nap majd szeretnék fényképészetet tanulni.” „Egy nap majd szeretnék blogot vezetni.” De sose váltják valóra terveiket, mert a dolgok elsajátítása nem történik meg majd egy nap – tanulni folyamatosan kell.
Ha valóban gyorsabban akarunk okosodni, magát a tanulást kell más szemszögből megközelíteni. Nem szabad mérsékelt, egyszerű célokat kitűzni, mert ezek múlékonyak. A cél megválasztásánál a teljes képet kell látni, szem előtt tartva, hogy az ember mivé szeretne válni, mivel szeretné kitölteni az életét.
Ahhoz, hogy a tanulást szokásunkká tegyük, egy nagyobb jövőképet kell látnunk magunk előtt.
1. Tanulási céljainkat kapcsoljuk össze életcéljainkkal!
Ha eredményesebben szeretnénk megtanulni valamit, először meg kell határoznunk, hogyan kapcsolódik az elsajátítandó képesség az élethez, melyet megálmodtunk magunknak.
Mindenkinek az javaslom, hogy ne vágja rá minden légből kapott érdekességre, hogy megtanulja, mert – láss csodát – mindent meg akarunk ismerni! Mindenki kapásból fel tud sorolni legalább 50 dolgot, amivel foglalkozni szeretne, mégsem tanul meg senki semmit. Miért? Mert ezek a célok nem valódiak, csak átmeneti fellángolások. Ha igazi tanulóvá akarunk válni, a célkitűzésnek kapcsolódnia kell a megálmodott életünkhöz, ahhoz az életmódhoz, amelyet valóban szeretnénk.
Meg kell határoznunk, hogy milyenné akarjuk alakítani az életünket, ahhoz, hogy a tanulás mesterévé válhassunk.
Amíg nem tudjuk megfogalmazni, hogy milyen életet akarunk élni, mit akarunk a mindennapi életünkben, milyen célokat tűzünk ki magunk elé vagy kivé akarunk válni, addig nem fogjuk tudni, hogy MIT tanuljunk. Addig csak a kíváncsiság fog hajtani bennünket, és csak belekóstolunk mindenbe.
Akkor válunk a tanulás mesterévé, ha meg tudjuk válaszolni a kérdést: „Miről szóljon az életem? Megszerzem az ehhez az élethez szükséges tudást, a készségeket és a szakértelmet!” Ekkor az ismeretszerzés mesterei leszünk.
Nem tudhatjuk, hogy mit tanuljunk és milyen kvalitásokat fejlesszünk magunkban, amíg nem tudjuk, hogy mi a küldetésünk. Addig csak játszadozunk a képességekkel. Elszórakoztatjuk magunkat a tanulással, de nem merülünk el benne igazán.
Ha már tudjuk, hogy milyennek szeretnénk az életünket, hogy mi tölt el lelkesedéssel, tudni fogjuk, mit kell elsajátítanunk, és ezután minden megváltozik.
Nem arról van szó, hogy fel kell ismernünk életünk végső célját, mielőtt bármit is tanulnánk. De ha felismertük a célunkat, és látjuk, hogy milyen irányba haladunk, akkor sokkal gyorsabban fogunk tanulni.
2. Keressünk követendő példát, ne akarjuk feltalálni a spanyolviaszt!
A tanuláshoz szükség van követendő példára. Elengedhetetlen a bizonyosság, hogy van valaki, aki már sikerrel járt, és igényünk van arra, hogy olvashassunk a sikereiről.
A legrosszabb, amit tehetünk, ha a nulláról akarunk indulni. Ha nincsenek ismereteink arról, hogy mi működik és mi nem, akkor csak vakon tapogatózunk, ami a tanulás leglassabb formája.
Mindenki tudja, hogy a spanyolviaszt már feltalálták, úgyhogy a legrosszabb, ha azt mondjuk: „Kipróbálok mindenfélét!” Ez nem tanulás, hanem ostobaság. A korlátolt ember végigbukdácsol az életén, és nem veszi észre, hogy sok mindent mások már felfedeztek előtte.
Ezért érdemes olyanokról olvasni, akik már végigjárták azt az utat, amelyre rálépni készülünk. Vagy végezzük el olyasvalakinek a tanfolyamát, aki már véghezvitte azt, amit mi is szeretnénk! Az interneten rengeteg információt találunk. Az első lépés egy követendő példa kiválasztása.
3. Tegyük mindennapi rutinná!
A képességek fejlesztéséhez rendszeres gyakorlásra van szükség.
Ez azt jelenti, hogy napi szinten foglalkoznunk kell az adott témával, és el kell mélyülnünk benne. Ha franciául akarunk megtanulni, nem fogjuk tudni elsajátítani a nyelvet pusztán azáltal, hogy havonta vagy akár hetente egyszer beszélgetünk valakivel, aki tud franciául. Ennél többre van szükség.
Ahhoz, hogy megtanuljunk valamit, hosszabb időre mélyen el kell benne merülnünk. Nem elég egy hétvége vagy egy gyorstalpaló tanfolyam. Nem elég egy egyalkalmas képzés. Bele kell ásunk magunkat a témába.
Saját fejlődésem érdekében minden héten elolvasok egy személyiségfejlődésről szóló könyvet. Már 17 éve tartom ezt a szokást, egy hetet sem hagytam ki. Elköteleztem magam, elhatároztam, hogy megtanulom. Ura akartam lenni az életemnek, az elmémnek, a kapcsolataimnak, az anyagi helyzetemnek és az egészségemnek. Olyan fontos volt ez számomra, hogy a napi rutin részévé tettem.
Ha azt mondjuk, „nem tudok minden nap időt szentelni a tanulásnak”, akkor bizony minden napot képességeink folyamatos hanyatlásának szentelünk.
Senki ne mondja, hogy nem tud nap mint nap valami apróságot tenni a fejlődésért! Aki így érzi, az rosszul irányítja az életét.
Úgy látom, hogy sokak életében hiányzik az érzés, hogy az ember ura az életének. Ha nincs olyasmi, amiben azt érezzük, hogy kézben tartjuk a dolgokat és haladunk, nem fogjuk azt érezni, hogy fejlődünk. Ha nem éljük át, hogy fejlődünk, akkor sosem lesz részünk abban a mély elégedettségben, örömben és boldogságban, amit az ad, hogy valamiben kiválóak vagyunk.
Ezért valamilyen mértékben minden nap gyakorolnunk kell. Az emberek pedig azt fogják mondani: „Azt a mindenit, hogy lettél ilyen profi!?” És akkor azt felelhetjük: „Gyakoroltam. Nap mint nap.”
Nincs semmi titokzatos a dologban. Jó vagyok benne, mert minden nap gyakoroltam. A kulcs a témában való elmerülés, az állhatatos gyakorlás, vagyis a tanulás szokássá alakítása egy olyan területen, mellyel megteremthetjük azt az életet, amelyről álmodunk.
4. Kérjünk visszajelzést a fejlődéshez!
Ha világszínvonalú atlétává szeretnénk válni, edzőre van szükségünk. Ha bármit magas szinten szeretnénk művelni, akkor létfontosságú, hogy valaki, aki szemmel tartja munkánkat, visszajelzést ad róla. Lehet ez egy mentor, aki reflektál ad az előadásainkra. Vagy lehet egy jó ítélőképességű barát, aki pozitív, építő kritikát ad, akitől azt kérhetjük: „Ránéznél erre, kérlek, mielőtt elküldöm?”
A lényeg a visszajelzés, ami olyan jóbaráttól, családtagtól, élettárstól vagy ismerőstől jön, aki ránéz a munkánkra, és azt mondja: „Próbáld meg ezt! Ez nagyon tetszik, amazt megváltoztatnám.”
Vannak olyan dolgok, amik letörhetik a tanulás iránti lelkesedést. Ha rossz szándékú emberektől kapunk kegyetlen, ítélkező kritikát, hagyjuk figyelmen kívül! Semmi érdemlegessel nem szolgálnak az efféle visszajelzések, mert nem a megfelelő indíttatással születtek. Nem szabad, hogy elbizonytalanítsanak azok, akik durvák, és nincsenek tisztában velünk.
Ha azonban valaki igazán ismer bennünket, de nem tetszik a tőle kapott visszajelzés módja, ha úgy érezzük, túl direkt vagy érzéketlen volt, hagyjuk figyelmen kívül az értékelés érzelmi oldalát, és tegyük fel magunknak a kérdést: „Az elmondottak tartalma hasznos és segíti a tanulást és a képességfejlesztést?”
Ha a válasz igen, hasznosítsuk a visszajelzés tartalmát. Találjuk meg a minősítésben rejlő bölcsességet, még akkor is, ha barátságtalanul volt megfogalmazva. Nagy valószínűséggel találunk valamit, amire azt mondhatjuk: „Ez valóban hasznos, a segítségével nagyot fejlődhetek!” Ez a szemléletmód elengedhetetlen.
5. Állítsunk fel határidőket!
Milyen gyorsan kell a választott területet megtanulnunk? Milyen gyorsan kell mesteri szintre fejlesztenünk magunkat? Olyasmiről van szó, amit egy hónap alatt tanulunk meg; vagy egy év alatt; esetleg évtizedek alatt?
Ha nem állítunk fel határidőt a képességek megszerzésére, vagy hozzá se kezdünk, vagy rövidesen felhagyunk vele. Ha nincs határidő, biztos, hogy szem elől tévesztjük a célt. A kérdés tehát, hogy MIKORRA akarjuk elsajátítani az új ismereteket vagy a következő szintre fejleszteni tudásunkat? Mi a következménye annak, ha nem teljesítjük terveinket az adott időpontra? E két kérdésre adott válasz birtokában felgyorsul a tanulás.
- Tudjuk, hogy mit kell megtanulnunk.
- Vannak, akiktől megtanulhatjuk.
- Tudjuk, hogy milyen gyakorlatokat kell szokássá tennünk.
- Tudjuk, hogy kiktől kaphatunk visszajelzést, és kiktől kérdezhetünk a tapasztalataikról.
- Tudjuk, hogy mennyi idő alatt kell begyakorolnunk az új ismereteket.
Alkalmazzuk a fentieket, és gyorsabban fogunk tanulni, jobban összekapcsolódunk az életünkkel, lelkesebben fogunk az új ismeretek felé fordulni, és könnyebben megjegyzünk információkat! Érezni fogjuk, hogy fejlődünk, és elégedettebbek leszünk az életünkkel.
Ajánlott könyv:
Brencon Burchard – Sikeres emberek kiemelkedő szokásai
