Ennek a fejezetnek az esszenciája a „meghatározás” szóban sűrűsödik össze.
Borzasztó belegondolni, hogy a világ népességének kilencvenöt százaléka céltalanul sodródik az életében, anélkül, hogy a leghalványabb fogalmuk is lenne arról, hogy milyen feladatok lennének a legtesthezállóbbak számukra, vagy, hogy arra gondolnának, hogy szükség volna egy meghatározott célra, ami felé törekedhetnének.
Lélektani és gazdasági oka is van annak, hogy miért fontos egy pontosan meghatározott fő célt kitűzni az életben. Először vizsgáljuk meg a kérdés lélektani oldalát! A pszichológia egyik alapvetése, hogy egy adott személy cselekedetei mindig összhangban állnak az elméjét uraló gondolatokkal.
Bármiféle meghatározott cél, amit szándékosan elültetünk és ott tartunk az elménkben, a megvalósítására való eltökéltséggel párosulva végül a teljes tudatalattit átitatja,
míg végül a test fizikai cselekedeteit is elkezdi automatikusan befolyásolni a kitűzött cél megvalósulásának az irányába.
Az életed fő pontos célját különös gonddal kell kiválasztani. Miután az elhatározás megtörtént, le kell írni, és ki kell tenni egy olyan helyre, ahol napjában legalább egyszer látod. Lélektanilag ennek az a hatása, hogy a kitűzött cél olyan mélyen belevésődik a tudatalatti elmébe, hogy az elfogadja a kitűzött célt mint egy mintát vagy tervrajzot, ami azután az életed tetteit dominálni fogja, és így lépésről lépésre közelebb visz a cél magvalósulásához.
Az utcasarkon – szemben a szobával, ahol ezeket a sorokat írom – egy férfit látok, aki egész nap ott áll és földimogyorót árul. Nincs egy szabad perce. Amikor nem egy vevőt szolgál ki, akkor a mogyorót pörköli és teszi kis tasakokba. Ő abba a kilencvenöt százalékba tartozik, akik meghatározott cél nélkül sodródik az életben. Nem azért árul földimogyorót, mert ezt a munkát mindennél jobban kedveli, hanem mert sohasem ült le és gondolta végig, hogy mi lenne az a konkrét cél, amiért küzdve, a fáradozásait nagyobb siker koronázhatná. Azért árul földimogyorót, mert csak sodródik az élet tengerén, és a munkájának az egyik tragédiája, hogy ha ugyanezt az erőfeszítést valami másba fektetné, sokkal többet kaphatna érte cserébe.
Minden kiváló vezető egy meghatározott cél elérésére építi fel a tevékenységét. A követőik önként kísérik őket, hiszen tudják, hogy a vezetőjük egy olyan személy, akinek van bátorsága ezt a kitűzött célt tettekkel is támogatni. Még egy csökönyös ló is megérzi, hogy mikor veszi a kezébe a gyeplőt olyasvalaki, akinek meghatározott célja van, és egyből engedelmeskedik neki. Amikor az ember egy bizonyos céllal vág át a tömegen, mindenki félrehúzódik és helyet ad neki, de ha az illető elbizonytalanodik és tétovázni kezd, és a tetteiből kitűnik, hogy maga sem tudja, hogy merre is akar menni, a tömeg rá fog taposni a lábára, és ott fog tolongani körülötte.
A meghatározott cél lélektani aspektusairól ennyi egyelőre elegendő is. Most vizsgáljuk meg a kérdés gazdasági vonatkozásait!
Ha az óceán közepén egy gőzhajó elveszíti a kormánylapátját és elkezd körbe-körbe menni, akkor anélkül, hogy partot érne, hamar kimeríti az üzemanyag-tartalékait, annak ellenére, hogy a felhasznált energia bőségesen elegendő lett volna arra, hogy akár többször is elérjen a partig és vissza.
Aki meghatározott cél, és ennek a megvalósításához szükséges pontos terv nélkül munkálkodik, ehhez a kormánylapátját vesztett gőzhajóhoz hasonlít. A kemény munka és a jó szándék nem elegendő ahhoz, hogy valakit győzelemre vigyen – ugyanis honnan is tudhatná az illető, hogy sikerrel járt, ha az elméjében nem tűzött ki egy meghatározott célt, amit el akar érni?
Minden jól felépített ház egy tervrajzok formájában megnyilvánuló pontosan meghatározott céllal és egy adott tervvel kezdődik. Képzeljük csak el, hogy mi történne, ha valaki csak úgy találomra, tervrajzok nélkül hozzá fogna a házépítéshez! A munkások csak akadályoznák egymást, mindenütt építőanyagok hevernének, még mielőtt az alap kész lenne, és az építők mindegyikének más elképzelése lenne arról, hogy a házat hogyan is kellene felépíteni. Az eredmény: fejetlenség, félreértések és egekbe szökő költségek.
De belegondoltak-e már valaha abba, hogy a legtöbben elvégzik az iskolát, majd úgy kezdenek el dolgozni, és úgy választanak szakmát, hogy közben semmiféle olyan gondolatuk nincsen, ami akár távolról is hasonlítana bármiféle meghatározott célra vagy tervre? A tudomány a személyiség elemzésének és az ahhoz illő foglalkozás kiválasztásának meglehetősen pontos és megbízható módjaival szolgál. Mégis, tragikus, hogy a legtöbben azért vannak kudarcra ítélve, mert nem találták meg a nekik legmegfelelőbb munkát.
Andrew Carnegie a következőt tanácsolta: „Tedd az összes tojást egyetlen kosárba, és ügyelj rá, hogy a kosarat senki se rúgja fel.” Ezzel természetesen azt javasolja, hogy ne fecséreljük az energiánkat mellékes dolgokra. Carnegie kiváló közgazdász volt, és tudta, hogy a legtöbb ember jómódban élhetne, ha az erejüket egyetlen kitűzött irányba csatornáznák.
A sikerért való küzdelemben sose felejtsék el, hogy elengedhetetlen, hogy pontosan tudják, hogy mit akarnak, és aprólékosan tisztában vannak azzal, hogy mi a meghatározott cél – és hogy a szervezett erőfeszítés elvének milyen nagy értéke van a konkrét végcéljuk elérésében.
Forrás: www.naphill.org