A meditáció, a kvantumtörvény és a változás

Engedd el önmagad c. könyvemben többek között arról is írtam, hogy át kell hidalnunk a szakadékot aközött, akik valójában vagyunk, és akinek láttatjuk magunkat. Ha képesek vagyunk erre, megtehetjük az első lépéseket afelé, hogy felszabadítsuk a szükséges energiákat az ideális énünkké váláshoz, amelyet a történelem valamely nagy alakja, mondjuk Gandhi vagy Jeanne d’Arc hatására alakítottunk ki magunkban.

Továbbá, ahogy már mondtam, az önmagunkról leszokás egyik kulcsa az, hogy igyekszünk megfigyelőkké válni – ha az kell hozzá, akkor metakognitívak leszünk (figyelemmel kísérjük a gondolatainkat), elcsendesedünk, vagy jobban odafigyelünk a viselkedésünkre és arra, hogy a környezetünk mely elemei váltanak ki belőlünk érzelmi reakciókat, és hogyan. A nagy kérdés pedig az: Hogyan tegyük mindezt?

Más szavakkal: Hogyan legyünk jobb megfigyelők, hogyan szakítsuk el a testünkhöz, a környezetünkhöz és az időhöz fűződő érzelmi kötelékeinket, és hogyan zárjuk be a rést?

Egyszerű a válasz: meditációval. Talán észrevetted, hogy mindeddig úgy hivatkoztam a meditációra, mint valami olyasmire, aminek segítségével le tudunk szokni önmagunkról, és ideális énünkként új életet tudunk kezdeni. Elmondtam, hogy a könyv első és második részében található információk felkészítenek arra, amit akkor fogunk tenni, amikor a harmadik részben ismertetett meditációs technikákat a gyakorlatban alkalmazzuk. Most viszont eljött az ideje, hogy elmagyarázzam, milyen belső működések zajlanak le aközben, amit eddig meditációnak neveztem.

Amikor a meditáció kifejezést használom, talán egy olyan alak jut az eszedbe, aki egy házi oltár előtt keresztbe tett lábbal üldögél, vagy egy szakállas, lepelbe burkolózó jógi, aki lótuszülésben elmélkedik a Himalája egyik eldugott barlangjában. Valószínűleg ilyennek képzeled azt, amit úgy hívunk, elcsendesedés, az elme kiüresedése, figyelmünk összpontosítása egyetlen gondolatra, vagy a meditációs gyakorlat bármilyen más változatát.

Meditációs technikából sok létezik, ezzel a könyvvel azonban abban szeretnék segíteni, hogy a meditáció legkívánatosabb előnyét élvezhesd – vagyis beléphess a tudatalatti operációs rendszerébe, és ne csak egyszerűen önmagad, a gondolataid, a hiedelmeid, a tetteid és az érzelmeid legyél, hanem meg is figyeld őket… Ha pedig már ott vagy, akkor tudat alatt átprogramozhatod az agyadat és a testedet egy új elmére. Ha eltávolodunk attól, hogy gondolataink, hiedelmeink, tetteink és érzelmeink tudattalanul keletkezzenek bennünk, és átvesszük fölöttük a kontrollt azáltal, hogy tudatosan gyakoroljuk a szabad akaratunkat, akkor letéphetjük régi énünk láncait, és új énné válhatunk. A könyv hátralevő részében arról lesz szó, hogyan jussunk el arra a pontra, ahonnan az operációs rendszerünk elérhető, és ahonnan tudatosíthatjuk a tudatalattit.

A meditáció egyik meghatározása – Énünk megismerése

A tibeti nyelvben a meditálni kifejezés azt jelenti: „megismerni, megszokni valamit”. Ennek megfelelően én a meditáció szót az önmegfigyelés és az önfejlesztés szinonimájaként használom. Végül is, ha valamivel meg akarunk ismerkedni, időt kell szakítanunk rá, hogy megfigyeljük. A kulcsmomentum, mint minden változásnál, itt is az, hogy megfigyeljük azt, amik „vagyunk”.

Megvilágíthatjuk ezt az átmenetet, amikor valaki puszta cselekvőből cselekvő-megfigyelővé válik, egy párhuzammal is. Amikor például sportolók vagy előadóművészek – golfozók, síelők, úszók, táncosok, színészek – változtatni akarnak a technikájukon, a legtöbb edző megnézeti velük a róluk készült felvételeket. Hogyan is tudná bárki a régi működési módját újra cserélni, ha nem látja, hogy milyen a régi, és milyen az új?

Ugyanez a helyzet a régi és az új énünkkel is. Hogyan szokhatnánk le egy bizonyos fajta viselkedésmódról anélkül, hogy tudnánk, milyen is az? Ezt a fajta változást hívom én a tanult dolgok kitörlésének.

Az én megismerésének folyamata kétirányú – látnunk kell mind a két ént, a régit és az újat. Olyan pontosan és éberen kell megfigyelnünk magunkat, ahogy leírtam, hogy egyetlen tudattalan gondolat, érzelem vagy viselkedés se kerülje el a figyelmünket. Minthogy a homloklebenyünk méreténél fogva rendelkezésünkre állnak az ehhez szükséges eszközök, szemügyre tudjuk venni magunkat, és el tudjuk dönteni, min akarunk változtatni, hogy jobbá tegyük az életünket.

Határozd el, hogy szakítasz a régi éneddel!

Ha képesek vagyunk tudatosítani régi, megszokott énünknek a tudat alatti operációs rendszerben gyökerező jellemzőit, akkor megkezdődik a változás folyamata.

Melyek azok a lépések, amelyekre általában sor kerül, ha valóban elkezdünk valamit másképp csinálni? Először is hosszú időre el kell vonulnunk a külvilágtól, hogy átgondoljuk, mit akarunk és mit nem akarunk tenni. Felfedezzük a régi énünk számos vonását, és új cselekvési tervet dolgozunk ki az új énünk alapján.

Ha például boldogságra vágysz, az első lépés az, hogy megszűnsz boldogtalannak lenni – vagyis abbahagyod azokat a gondolatokat, amelyek boldogtalanná tesznek; abbahagyod a fájdalom, a szomorúság és a keserűség érzéseit. Ha arra vágysz, hogy meggazdagodj, akkor valószínűleg elhatározod, hogy abbahagyod azokat a dolgokat, amelyek szegénnyé tesznek. Ha egészséges akarsz lenni, abba kell hagynod az egészségtelen dolgokat. Azért hozom ezeket a példákat, hogy megmutassam, először azt kell elhatároznod, hogy szakítasz a régi éneddel, és ezáltal helyet csinálsz az új személyiségednek – gondolkodásban, érzésekben és tettekben.

Tehát amennyiben ki tudnád zárni a külvilágból érkező ingereket azzal, hogy becsukod a szemed, és elcsendesedsz (csökkentve az érzékszervi bemeneti jeleket), testedet mozdulatlanná teszed, és nem figyelsz többé a lineáris időre, akkor minden figyelmedet arra tudnád fordítani, hogyan gondolkodsz és érzel? Ha pedig elkezdenél odafigyelni a tudattalan testi és mentális állapotodra, és olyan jól megismernéd a benned futó automatikus, tudattalan programokat, hogy már tudatossá válnának, akkor az meditáció lenne?

A válasz: igen. Meditálni annyi, mint megismerni önmagad.

Ha már nem a régi személyiséged vagy, hanem meg tudod figyelni azt, akkor be kell látnod, hogy te magad vagy az a tudat, amely megfigyeli a régi identitásod programjait. Más szavakkal: ha tudatosan megfigyeled a régi énedet, akkor megszűnsz annak lenni. Ahogy egyre tudatosabbá válsz, elkezded objektíven látni szubjektív elmédet. Vagyis azáltal, hogy odafigyelsz a régi éned szokásaira, tudatos részvételed kezd elkülöníteni téged a tudattalan programoktól, és több befolyást biztosít felettük.

Egyébként, ha sikeresen vissza tudod fogni a test és az elme rutinszerű működését, akkor azok az idegsejtek, amelyek már nem tüzelnek együtt, nem is fognak többé összekapcsolódni. Ha pedig visszafejleszted a régi éned neurológiai hardverjét, akkor már a géneket sem ugyanúgy aktiválod, mint korábban. Leszoksz arról, hogy önmagad légy.

Elmélkedj éned új, nagyobb kifejeződésén!

Most pedig lépjünk eggyel tovább! Ha már olyan jól ismered a régi éned, hogy egyetlen gondolat, viselkedésforma és érzés sem tud visszataszítani a régi, tudattalan mintákba, akkor jó ötletnek tűnik, hogy megismerd az új éned. Ennek érdekében azt kérdezheted magadtól: Milyen az énemnek az a nagyobb kifejeződése, aki lenni szeretnék?

Ha bekapcsolod a homloklebenyed, és elgondolkodsz új éned jellemzőin, akkor az agyad másféle működésre készteted, mint eddig. Miközben a homloklebenyed (a vezérigazgató) ezen az új kérdésen töpreng, szétnéz az agy többi részének tájain, és eltárolt ismereteidet és tapasztalataidat egyetlen egységes gondolati modellé kovácsolja össze. Segít megalkotni egy belső képet, amelyre elkezdhetsz összpontosítani.

Ez a szemlélődési folyamat új idegi hálózatokat hoz létre. Az említett alapkérdésen töprengve neuronjaid tüzelni kezdenek, és új kapcsolódási mintákba, sorozatokba és kombinációkba rendeződnek, hiszen már másképp gondolkodsz. És valahányszor az agyadat másfajta munkára készteted, változtatsz az elméden. Miközben azt tervezgeted, mit fogsz csinálni, új lehetőségeken gondolkodsz, új létmódokat idézel meg és új testi és mentális állapotokról álmodozol, eljön a pillanat, amikor a homloklebeny lehalkítja a Nagy Hármas hangerejét. Amikor ez megtörténik, a fejedben futó gondolatok belső élménnyé válnak; új szoftvereket és hardvereket telepítesz az idegrendszeredben, és úgy tűnik majd, hogy az új éned élménye máris megvalósult az agyadban. Ha pedig mindennap megismétled ezt a folyamatot, ideális éned képe ismerős mentális állapottá válik.

Még egy fontos megjegyzés: ha olyan erősen koncentrálsz egy gondolatra, hogy az szó szerint tapasztalattá válik, akkor végeredményképpen mindig kialakul benned valamilyen érzés. Ha ez az érzés egyszer kialakul, akkor az új eszményképednek érzed majd magad, és ez az új érzés lassacskán kezd megszokottá válni. Ne feledd: ha a tested kezd úgy reagálni, mintha az élmény máris létező valóság lenne, többé már nem a megszokott módon aktiválod a megszokott géneket… tested pedig azonnal elkezdi a változást, még mielőtt a valóságban a fizikai esemény bekövetkezne. Most már az idő előtt jársz, és ami a legfontosabb, új létállapotba kerülsz, ahol test és elme együttműködik. Ha pedig ezt a folyamatot rendszeresen megismétled, ez a létállapot is ismerőssé, megszokottá válik számodra.

Ha fenn tudod tartani ezt a módosult testi és mentális állapotot, függetlenül a külső körülményektől, a test érzelmi igényeitől és a lineáris időtől, valami másképpen történik majd az életedben, mint eddig. Ez a kvantumtörvény.

Foglaljuk össze! A meditáció működőképes modellje szerint csak annyit kell tennünk, hogy emlékeztetjük magunkat, kik nem akarunk „lenni”, mindaddig, amíg ez annyira megszokottá válik, hogy a régi énünket – a régi, megváltoztatni kívánt önmagunkhoz kapcsolódó gondolatokat, viselkedéseket és érzéseket – annyira megismerjük, hogy régi elménket neurológiailag lebontjuk és átrendezzük, és más jeleket kezdünk küldeni más géneknek. Azután azon kezdünk rendszeresen elmélkedni, hogy kik akarunk „lenni”. Ily módon idegrendszerünk új mentális szintre lép, mi pedig a testünket érzelmileg ehhez szoktatjuk, amíg második természetünké nem válik. Ez a változás.

A meditáció második meghatározása – Önmagunk művelése

A meditáció tibeti jelentése mellett szanszkritul a „meditálni” annyit jelent, mint „művelni magunkat”. Ezt a definíciót különösen kedvelem, mert számos elvont értelmezésre ad lehetőséget – eszünkbe juthat például a kertészkedés vagy a mezőgazdaság. Amikor a talajt műveljük, akkor az összetömörült, egy ideje már parlagon heverő földet egy ásó vagy más eszköz segítségével fellazítjuk, megforgatjuk. Felszínre hozzuk az „új” földet és a tápanyagokat, így a magok könynyebben kicsíráznak, a fiatal hajtások könnyebben gyökeret vernek. A kertművelés azt is megkívánja, hogy az előző évi növényeket kiszedjük, a gyomokat kigyomláljuk, és a természetes folyamatok révén felszínre kerülő köveket eltávolítsuk.

Ebben a hasonlatban a tavalyi növények a régi gondolataink, tetteink és érzelmeink egykori eredményeinek felelnek meg, amelyek meghatározták a régi, megszokott énünket. A gyomok azon régóta meglévő beállítottságaink, hiedelmeink vagy énfelfogásaink jelképei, amelyek tudat alatt aláássák az erőfeszítéseinket, és amelyeket azért nem veszünk észre, mert más dolgok vonják el a figyelmünket. A kövek pedig (amelyek természetes módon a felszínre kerülnek, és gátolják a növekedést) a személyes akadályok és korlátok rétegeit jelentik. Ezekkel mind foglalkozni kell, hogy új kertet alakíthassunk ki az elménkben. Ha ugyanis megfelelő előkészületek nélkül állunk neki az ültetésnek vagy a betakarításnak, nem számíthatunk jó termésre.

Reményeim szerint mostanra már megértetted, hogy lehetetlen bármiféle új jövőt teremteni, ha a gyökereink a múltba nyúlnak. El kell takarítanunk a (mentális) kertből a régi maradványokat, mielőtt új énünk művelésébe kezdhetnénk azáltal, hogy elvetjük az új gondolatok, tettek és érzések magját, és így új életet teremtünk.

A siker másik fontos záloga, hogy gondoskodjunk róla, hogy mindez ne véletlenszerűen menjen végbe: nem vadvirágokat akarunk ültetni, amelyek szerteszét szórják a réten a magjukat, amelyeknek csak elenyésző része kel ki és jut el addig, hogy virágot hozzon. A művelés tudatos döntéshozatalt jelent – tudnunk kell, mikor ássunk, mikor ültessünk, mit ültessünk, növényeink hogyan tudnak harmóniában élni egymás mellett, mennyi vízre és trágyára van szükségük, és így tovább. A tervezés és az előkészületek elengedhetetlenek a vállalkozás sikeréhez. Ezért van szükség a mindennapos „tudatos odafigyelésre”.

És hasonlóképpen, amikor azt mondjuk, hogy valaki művel valamit, azt értjük alatta, hogy rendszeresen gyakorolja a dolgot, és alaposan elmélyed benne. A művelt személy pedig gondosan kiválasztotta, mivel akar foglalkozni, és ezen a téren jelentős tudásra és tapasztalatra tett szert. Ezen dolgok egyike sem valamiféle szeszély, és a véletlennek vajmi kevés szerep jut bennük.

Ha művelünk valamit, akkor befolyást akarunk gyakorolni felette. És pontosan erre van szükség, ha az énünk bármely részét meg akarjuk változtatni. Ahelyett hogy hagynánk, hogy a dolgok a „természetes” mederben folyjanak, közbeavatkozunk, és tudatos lépéseket teszünk a kudarc minimalizálása érdekében. Erőfeszítéseink mögött az a cél húzódik meg, hogy sikert arassunk. Ha a meditációval új személyiséget művelünk ki, akkor a gazdag termés nem lesz más, mint egy új valóság.

Az új elme megteremtése olyan, mint a kertművelés. Az elme kertjének gyümölcsei ugyanolyanok lesznek, mint amilyeneket a föld ad. Gondozd őket!

Forrás: Engedd el önmagad

Ajánlott könyvek: