Nem mindenki fog megérteni, elfogadni, vagy akár megpróbálni megérteni. Lesznek, akik nem fogadják majd jól az energiáidat. Békülj ki ezzel, és haladj tovább az örömöd felé.

Nem számít, mennyire kedves valaki és a többség mennyire tartja csodásnak, a világon szinte minden egyes ember esetében van legalább egy olyan személy, aki nem kedveli. Csak akkor nem lenne részed gyűlöletben, ha egész nap otthon maradnál, nem látna senki, nem beszélnél senkivel, és senki sem tudna a létezésedről. Akkor lesznek gyűlölőid, ha vagy valaki.

Időről időre én is kapok negatív megjegyzéseket másoktól, akkor is, ha jót cselekedtem. Ez részben azért van, mert ez a fajta bántalmazás meglehetősen elterjedt az internet világában, ahol az embereknek nem kell felfedniük a kilétüket. Az interneten szabadon írhatnak keserű megjegyzéseket – olyanokat, amiket a valóságban álmukban sem mernének kimondani – anélkül, hogy felelősséget kellene vállalniuk a szavaik után.

Emlékszem arra pillanatra, amikor életemben először kigúnyoltak. Ötéves koromban történt. Iskolában voltam, és az osztályunkban a szüleinkről kellett beszélnünk. Mindenki megemlítette az anyukáját és az apukáját is.

Amikor rám került a  sor, én csak az anyukámról beszéltem, az apukámról nem. Emiatt néhány gyerek kíváncsiskodni kezdett, és megkérdezték, hogy mi történt az apukámmal. Nem tudtam, mit mondjak, és szerencsére a tanárom közbeavatkozott. Őszintén szólva, fogalmam sem volt róla, hogy egy gyereknek két szülője kellene hogy legyen. Megszoktam, hogy csak anyukám van, és nem kérdőjeleztem meg.

A szünetben pár osztálytársam elkezdett gúnyolódni. Olyan dolgokat mondtak, hogy „Még apukája sincs”, meg „Az apukája valószínűleg halott”, és hogy „Az anyukája az apukája”.
Ez egyre jobban felbosszantott, amire agresszióval reagáltam. Jó nagy bajba kerültem, pedig elmondtam a tanárnak, hogy miért tettem azt, amit.

Ha nem jártam volna iskolába, nem estem volna át ezen az élményen. Még nagyon fi atal korunkban is általában a megértés és együttérzés hiánya szüli a mások iránti gyűlöletet. Ha az emberek nem ugyanolyanok, mint mi, akkor hajlamosak vagyunk különcként elkönyvelni őket, és gúnyolódni rajtuk. Minél több emberrel találkozunk, annál nagyobb az esélye annak, hogy kritizálni és ítélkezni fognak felettünk. Ez azért van, mert ekkor egy egyének alkotta közönség előtt vagyunk, akiknek mind megvan az elképzelésük arról, hogy mi a „normális”.

Gondoljunk csak a hírességekre. Ők is csak emberek, de rengeteg kritikát kapnak, mert ismertek. Folyamatosan a mások iránti kedvességről beszélünk, de a hírességek mégis kimaradnak ebből, mintha ők nem lennének emberek. Sajnos mindenkinek megvan a maga mondandója, de közben mégis bort isznak és vizet prédikálnak. Ezek azok az emberek, akik szent írásokat olvasnak és idézgetnek, de szentségtelenül viselkednek. Ezek azok az emberek, akik úgy hiszi, helyes utat járnak, de ítélkeznek mások felett, ha ők más utat választanak.

Emlékeztesd magad arra, hogy mások negativitása elkerülhetetlen. Mivel folyamatosan ki vagyunk téve a világnak és a vele való interakcióinak, kénytelenek vagyunk szembenézni olyan emberekkel, akik alacsony szinten rezegnek és rosszindulatúan viselkednek velünk.

Az ilyen emberektől nagy feladat távol tartani magunkat, mert nagyon nehéz elkerülni is őket.
Itt van néhány emlékeztető, amelyek segíthetnek nyugodtnak maradni, amikor az emberek rossz színben tüntetnek fel. Te is fel fogod ismerni, hogy a legjobb védekezés a csend és az öröm.

„Senki sem bánthat meg az engedélyem nélkül.” – MAHÁTMA GANDHI

Forrás: Jó energiák, jobb élet c. könyv

Ajánlott könyv:

Jó energiák jobb élet