A boldogság természetes állapotod, tehát ha jelen pillanatban nem érzed, hogy eláraszt a boldogság, akkor valamely negatív érzés emel gátat ennek útjába. E fejezetben különböző gyakorlatokat mutatok be, amelyek segítenek szertefoszlatnod az ördögi körükbe záró negatív érzéseket. Amint megszabadulsz tőlük, végre a színtiszta öröm és boldogság természetes állapotában élheted tovább az életed – mely csodálatosabb lesz mindennél, amit eddig tapasztaltál.
„Az egyetlen dolog, ami közéd és valódi lényed közé állhat, egy gondolat vagy egy érzés. Ilyen egyszerű az egész.”
Az én tanítómesterem
Nem muszáj tisztában lenned vele, hogy pontosan mi is háborít, hiszen olykor bajos pontosan megfogalmazni, mit érzel. Mindössze annyit kell tudnod, hogy ha az adott érzés nyomaszt, akkor negatív természetű, márpedig ez visszavet az életben, és meggátolja, hogy a szüntelen boldogság állapotában töltsd napjaid.
Csak ébredj tudatára a negatív érzésnek ellenállás nélkül, illetve anélkül, hogy kifejezésre juttatnád vagy elítélnéd, s ismerd fel, hogy pusztán egy érzéssel van dolgod. Ne próbálj változtatni rajta! Ha többé nem akarsz görcsösen megszabadulni tőle, és nem szegülsz ellene, az adott energia felszabadul, és az érzés nyomtalanul tovatűnik.
„Ha nem állsz ellen az érzelemnek, többé nem tarthat a hatalmában.”
Rupert Spira
Meggyőztük magunkat arról, hogy ha szembeszegülünk az érzéseinkkel, megszabadulhatunk tőlük, ám ehelyett csupán azt szavatoljuk, hogy újra meg újra erőt vesznek rajtunk. Ahogyan Carl Jung, a jeles pszichiáter mondta: „Aminek ellenállsz, az a részed marad.” Hagyj fel tehát az ellenszegüléssel, és ekként a negatív érzések, legyenek bármilyen erősek, egyhamar átsuhannak testeden.
Tanítómesterem tartott nekem egy demonstrációt: megmutatta, hogy ha a tenyerünket másvalaki tenyeréhez szorítjuk, ellenállást érzünk; ám amennyiben partnerünk többé nem nyomja kezét a miénkhez, mindkettőnk izmai rögtön ellazulnak. Ha módod van rá, végezd el e kísérletet egy barátoddal vagy családtagoddal, hiszen amint magad tapasztalod meg a jelenséget, egyszerre kristálytisztán átlátod, hogy miről beszélek. Ugyanez történik akkor is, ha többé nem szegülsz szembe egy negatív érzelemmel – az egyszerűen feloldódik.
Ha elhatároztad, hogy nem állsz ellen a negatív érzésnek, engedned kell, hogy jelen legyen a testedben – éspedig anélkül, hogy változtatni akarnál rajta. Csak tudatosítsd magadban az érzést! Lazulj el, és többé ne feszülj ellene, mivel ezzel szembeszegülnél vele. Ironikus módon épp azáltal szabadulhatsz meg tőle, hogy feloldódsz, és hagyod, hogy az érzés jelen legyen a testedben – éspedig anélkül, hogy megpróbálnád megváltoztatni vagy kivetni magadból; hogy átformálnád vagy bármi egyebet tennél vele. Hagyd hát, hogy az érzés megnyilvánuljon, és éppen ezzel teszed lehetővé, hogy az energiája felszabaduljon. E módszer szöges ellentéte annak, amivel eddig próbálkoztál, ami megmagyarázza, miért gyötörnek oly sokunkat elfojtott negatív érzések.
„Az ellenszegülés alattomos dolog: egyik fő oka annak, hogy miért nem válhatunk azzá az életben, amivé szeretnénk, s hogy miért nem tehetjük és szerezhetjük meg mindazt, amit kívánunk.”
Hale Dwoskin
A negatív érzéseket kiváltó energia természetes módon felszabadul, amint engeded, hogy jelen legyen lényedben. Ez egy automatikus folyamat. Mindössze annyit kell tenned, hogy tudatosítod magadban az érzést, engeded, hogy elárasszon, és nem próbálod félresöpörni, megváltoztatni, kontrollálni vagy száműzni. Amennyiben maradéktalanul hagyod kibontakozni az érzést, energiája igen gyorsan átáramlik rajtad, és magával vonja az elnyomott érzések javarészét is. Ha példának okáért nem szegülsz a düh érzése ellen, amikor feltámad benned, hanem engeded, hogy jelen legyen lényedben, az egykettőre áthömpölyög rajtad, magával sodorván mindama felgyülemlett haragot, ami életed korai szakaszában ülepedett le bensődben.
Amikor észlelünk magunkban egy érzést, majd teret adunk a létezésének, többé már nem fojtjuk vagy nyomjuk el. Végre tettünk annak érdekében, hogy felszabadulhasson. Még egy tajtékzó dühroham is egy percen belül elcsitulhat, ha egyszerűen tudatosítjuk magunkban, hagyjuk kiteljesedni, és nem próbálunk ellenszegülni neki.
„Amennyiben erőteljesen azonosulunk a negatív érzelmekkel ahelyett, hogy megfigyelnénk őket, egykettőre elszívhatják energiatartalékainkat. Ám ha megtanulunk tudatos jelenlétünkkel elszakadni az adott érzelmektől, visszanyerhetjük az ellenőrzést életerőnk fölött, amit azután élettapasztalataink gazdagítására fordíthatunk.”
David Bingham
A gyakorlat, melyeket az alábbiakban megosztok veled, az általam ismert leghatékonyabb módszer arra, hogy tartósan megszabadulj negatív érzéseidtől, amelyek eddigi életedben felgyülemlettek bensődben. És amikor ezek eloszlanak, a negatív érzések többé nem fognak olyan súlyosan érinteni, mint a korábbiakban, az egészséged rohamos javulásnak indul, akárcsak az anyagi helyzeted, a kapcsolataid és az egész életed. S ami a fő, mihelyt negatív érzéseid tovatűntek, a gátak átszakadnak, és végre eláraszthat a Végtelen Tudatosság öröme és boldogsága. Erőfeszítés nélkül szert teszel az életben mindarra, amire vágysz. Egyszerre élheted meg az emberi léttapasztalatot, és azonosulhatsz valódi éneddel, a Végtelen Lénnyel.
Üdvözlés
A ragyogó tanító és hajdani fizikus, Francis Lucille a negatív érzések felszabadításának egyik általa bemutatott módszerét „üdvözlésnek” nevezi. Az üdvözlés az egyik leghatékonyabb gyakorlatnak bizonyult, amit valaha életemben végeztem. E módszerrel egyszer s mindenkorra kiirthatjuk magunkból a negatív érzéseket. (Érdemes továbbá megjegyezni, hogy egyúttal a negatív érzést eredendően kiváltó élethelyzet vagy -körülmény is meg fog változni, ha elvégzed a gyakorlatot, éspedig annak köszönhetően, hogy megszabadulsz az adott szituációval kapcsolatos ellenérzéseidtől.)
Az üdvözlés szöges ellentéte az ellenszegülésnek. Amikor ellenállsz egy negatív érzésnek, azt mondod magadban: „Én ezt nem akarom!” Míg az üdvözlés annyit jelent, hogy „szívesen látlak”. A Tudatosság mindig mindent szívesen fogad. És bármilyen heves legyen is, egyetlen negatív érzés sem képes elhárítani ezt az üdvözlést. Ami azt illeti, a Tudatosság szíves fogadtatásának semmiféle negatív körülmény nem képes ellenállni.
Az ösztöneink sugallatával ellentétesnek tűnik, hogy szívesen fogadjunk valamit, amire egy porcikánk sem vágyik, ám épp az ellenszegüléssel állandósítjuk életünkben a nemkívánatos érzéseket, s az üdvözlés ezt hivatott megakadályozni! Persze kihívást jelenthet, hogy ne álljunk ellen mereven egy-egy negatív érzésnek, ám ha fogékonyan és nyitottan fogadjuk, ellenszegülésünk varázslatos módon menten alábbhagy, és a negatív érzés – ami puszta energia – elillan. És ekkor maga az élethelyzet is megváltozhat, amit annyira nehezményeztél.
Ne feledd, figyelmed kiszélesítése olyan, mint amikor növeled a fényképezőgéped fókusztávolságát: többé nem csupán elméd jelenségeinek egyes részleteire fogsz összpontosítani, hanem átfogó képet kapsz. Győződj meg róla, hogy nem fókuszálsz az érzésre! Hiszen ezzel csupán felerősítenéd, mivel elménk mindent felfokoz, amire összpontosít. Észleld tehát az érzést, de ne koncentrálj rá! Tartsd fenn figyelmed széles hatósugarát!
Hale Dwoskin tanítómester felveti, hogy kezdetben hasznos lehet, ha a két karodat oldalirányban kinyújtod, amikor kiszélesíted a figyelmed. Tárd tehát ki a karjaid, mintha csak egy szeretett személyt készülnél üdvözlésként átölelni. Ez segít megnyitnod a szívedet (hajlamosak vagyunk rá, hogy szívtájékunkat állandóan görcsösen beszűkítsük anélkül, hogy tudatában lennénk). Jómagam mindig tudatosan megnyitom a szívem, amikor valamely nemkívánatos érzést vagy eseményt üdvözlök az életemben.
Tanítómesterem azt szokta mondani, hogy amikor üdvözöljük érzéseinket, akkor vagyunk valódi önmagunk, a Tudatosság, hiszen e befogadó hozzáállás az igazi természetünk. Ami azt illeti, a Végtelen Tudatosság, ami te vagy, olyannyira pozitív és befogadó, hogy a negatív érzések egyszerűen szertefoszlanak a jelenlétében. Egész egyszerűen arról van szó, hogy amikor üdvözölsz valamely negatív jelenséget, Te, a Tudatosság engeded, hogy az visszaáramoljon a forrásába. Így hát midőn szívesen fogadsz egy negatív érzést, tulajdon végtelen hatalmadból merítve el is oszlatod azt.
Francis Lucille tanítómester szerint, amikor kezdjük elsajátítani e befogadó hozzáállást, ráébredünk, hogy az üdvözlés tulajdonképpen nem egy cselekvésforma, sokkal inkább az ellenállás felszámolása. Eleinte azt hisszük, hogy az üdvözlés olyasmi, amit csinálunk, ám amint egyre többet gyakoroljuk, felismerjük, hogy eme aktussal voltaképpen beszüntetünk egy cselekvésformát, amit oly sokan közülünk automatikusan végeznek – az ellenszegülést.
A szupergyakorlat
Szeretnék megosztani veled egy rendkívül értékes gyakorlatot: a tanítómesterem mutatta nekem, s olyan jelentős változásokat hozott az életemben, hogy máig is nap mint nap alkalmazom. A gyakorlat nem egyéb, mint az e könyvben bemutatott két legfontosabb és legnélkülözhetetlenebb metódus – a Tudatosság fenntartása és az üdvözlés – egyszerű, ám annál hatékonyabb ötvözete. Tanítómesterem azt szokta mondani: míg a Tudatosság állapotában létezünk, a test automatikus öntisztító üzemmódban működik. Ez annyit jelent, hogy amíg megmaradsz a tudat honában, a negatív érzelmek megrekedt energiái automatikusan feloldódnak és maguktól távoznak a testedből! Mellkastájon az ember néha érzi is, amint enyhül a szorítás a negatív energiák kiáramlásával.
1. lépés: Üdvözölj bármely negatív jelenséget
Nyisd meg a szíved, és fogadj szívesen bármely negatív reakciót, érzést, érzetet, gondolatot vagy problémát abban a pillanatban, amint felmerül!
2. lépés: Maradj meg a Tudatosság állapotában!
Tartsd fenn tudatosságodat azáltal, hogy figyelmeddel széles tartományt fogsz át – mint amikor a fényképezőt távoli fókuszra állítod! A lényeg, hogy ne környezeted valamely konkrét részletére összpontosíts.
Mivel a Tudatosság természetéből fakadóan befogadó, elég egy kis időn át végezned a szupergyakorlatot, és máris azt fogod tapasztalni, hogy a két lépés egybeolvad. Abban a pillanatban, ahogy végrehajtod az üdvözlés aktusát, haladéktalanul a Tudatosság állapotába kerülsz.
Felfedeztem, hogy mióta e gyakorlatot végzem, negatív érzelmeim és reakcióim sokkal gyöngébbek lettek, és hamarabb tovatűnnek. Egészen addig eljutottam, hogy már alig vártam, mikor tör felszínre bennem valamely negatív érzelem vagy reakció, ugyanis nem csupán abban segített, hogy elfogadó hozzáállást öltsek és megmaradjak a Tudatosság állapotában, de ráadásul egészen feldobott, amikor végül szertefoszlott.
Ugyanezt a gyakorlatot végzem el akkor is, ha negatív szituáció, körülmény vagy probléma merül fel életemben. Kitágítom figyelmem hatósugarát, megnyitom a szívem, és üdvözlöm az adott élethelyzet által kiváltott negatív érzést, majd tőlem telhetően igyekszem megmaradni a Tudatosság állapotában. (Ehhez páratlanul hasznos módszernek találtam, hogy szeretettel fordulok a Tudatosság felé. Hiszen ha ráárasztom a szeretetem, szükségképpen rá irányul osztatlan figyelmem is.) Úgy vettem észre, hogy miután elvégzem e gyakorlatot, kisvártatva a negatív szituációban is fordulat áll be. Ennek persze így is kell történnie, hiszen a tulajdon ellenállásunk az az erő, ami az ilyen helyzeteket fenntartja életünkben!
„Eme tudatosság állapotában minden szenvedés elmúlik.”
Jan Frazier
Néhány évvel ezelőtt olyan esemény következett be életemben, amelyet a legtöbb ember módfelett ijesztőnek és stresszesnek érzett volna. Engem azonban – hála az üdvözlés és tudatosság-fenntartás gyakorlatának –, immár nem érintett olyan negatívan, ahogyan korábban történt volna.
A közösséget, amelyben élek, bozóttüzek fenyegették pusztulással. Engem is evakuáltak ugyan a házamból, mégis felhőtlen nyugalommal tekintettem otthonom további sorsa elé. Azért sikerült megőriznem hidegvéremet, mert eleve megbékültem bármivel, ami történhet. Én ép bőrrel megúsztam a vészhelyzetet, és teljes bizonyossággal tudtam, hogy ha a házam a lángok martalékává válik, ez csakis azért történhetik meg, mert az életemben valamilyen alapvető irányváltásra van szükség. A futótűz heteken át megállíthatatlanul tombolt, és mindent felemésztett, ami az útjába került. Végül egészen közel jutott a házamhoz – olyannyira, hogy az utcában nem egy épületet porig égetett. Én azonban továbbra sem féltem, és nem voltam hajlandó szorongani a helyzet kimenetele miatt. Tisztában voltam vele, hogy bármi történjék is, a boldogságomat nem csorbíthatja. S mivel nem szegültem ellene az esetleges negatív kimenetelnek, a házam teljes épségben maradt. Üdvözöltem az események alakulását, és semmi kétségem nem volt afelől, hogy azért sikerült megőriznem nyugalmamat és hidegvéremet a bozóttüzek idején, mert mindvégig elfogadó hozzáállást tanúsítottam.
„Ráébredtem, mennyi nyomorúság fakad abból, ha ellenállunk a jelen tényeinek, illetve ha a múltban vagy a jövőben élünk. Azt hiszem, korábban magam sem voltam tisztában vele, micsoda gyötrelmek közepette élek. Mintha csak ötven esztendőn át újra meg újra rácsaptam volna egy nagykalapáccsal a sípcsontomra, s most a pöröly végre kiesett volna a kezemből.”
Jan Frazier
A negatív érzésektől való megszabadulás olyan felvillanyozó élmény, hogy a ráfordított idő minden egyes másodperce megéri. Mióta 2004-ben felfedeztem A Titkot, az idő legnagyobb részében remekül érzem magam a bőrömben, ám az utóbbi hónapokat szó szerint a felhőtlen boldogság állapotában éltem át azoknak az ismereteknek és gyakorlatoknak köszönhetően, amelyeket e könyvben megosztok veled.
El tudod képzelni, milyen lehet akár egyetlen napot is a negatív érzések nyűgjétől szabadon tölteni, nem is beszélve egy hónapról vagy teljes esztendőről? Ha nem munkálnak benned negatív érzelmek, negatív gondolatok sem rajzanak a fejedben, hogy elgáncsoljanak vágyaid valóra váltásában, és valóságos mágnesként vonzod magadhoz mindazt, amit csak kívánsz! Amikor majd magad is megtapasztalod ezt az igazságot, megtudod, mi az a valódi életöröm!
Forrás: A legnagyobb titok