Eckhart Tolle mély, mégis egyszerű tanításai számtalan embernek segítettek szerte a világon belső békére és nagyobb beteljesülésre találni az életükben. A Most hatalma a gyakorlatban Eckhart tanításainak gyakorlatiasabb bemutatása, melyben a szerző különféle technikákkal segít , a mindennapos gyakorlást beépíteni napjainkba.
A pszichológiai idő elengedése
Tanuld meg az időt az életed gyakorlati vonatkozásaiban használni – ezt az időt „óraidőnek” is nevezhetjük –, ám azonnal térj vissza a jelen tudatosságához, amint a szóban forgó, gyakorlati ügyeket elintézted! Ily módon nem épül föl benned a „pszichológiai idő”, amely a múlttal való azonosulás és a jövőbe irányuló, folyamatos, kényszeres kivetítés.
Ha célt tűzöl magad elé, és annak eléréséért cselekszel, akkor az óraidőt használod. Tudatában vagy annak, hogy hová akarsz eljutni, de a jelen pillanatban megtett lépésedre irányítod teljes figyelmedet, azt tiszteled meg. Ha utána viszont túlságosan a célra fókuszálsz, talán azért, mert boldogságra, beteljesedésre vagy a majd akkor átélhető, teljesebb énérzetre vágysz, akkor már nem tiszteled a mostot. Akkor az már a jövőbe vezető, belső érték nélküli, egyszerű lépcsőfokká degradálódik. Így pedig az óraidő pszichológiai idővé válik. Életutad többé már nem kaland, csak egy kényszeres igény, hogy megérkezz, hogy teljesíts, hogy „megcsináld”. Már nem veszed észre az utat szegélyező virágok szépségét és illatát, ahogy a körülötted kibomló, lüktető élet szépségét és csodáját sem, amit pedig átélhetsz, ha a mostban vagy jelen.
Igyekszel-e mindig máshová jutni, mint ahol éppen vagy? Cselekedeteid zöme csupán egy végcél elérésének eszköze? A beteljesülés mindig „már csak egy karnyújtásnyira” van-e, illetve olyan, múló pillanatokra korlátozódik-e, mint a szex, az evés, az ivás, a kábítószerezés, az ilyen-olyan, felvillanyozó izgalmak? Folyton arra összpontosítasz-e, hogy valakivé válj, hogy valamit elérj, valamit megvalósíts, illetve egymást váltogatva kergetsz új izgalmakat és örömöket? Azt hiszed-e, hogy ha több dolgot szerzel meg, akkor majd jól érzed magad, akkor majd elégedettebb és lelkileg teljes leszel? Vársz-e egy férfira vagy nőre, hogy értelmet adjon az életednek?
A tudatosság megszokott – elmével azonosult vagy megvilágosulatlan – állapotában a mostban rejlő erőt és végtelen alkotóképességet teljesen elhomályosítja a pszichológiai idő. Életed ennek következtében elveszíti vibrálását, frissességét, a csoda iránti érzékenységét. A régi gondolat-, érzelem-, reakció- és vágymintákat vég nélkül ismétlődő színdarabokban adod elő. Azt az elmédben található forgatókönyvet viszed színre, amely valamiféle identitást ad ugyan neked, ám eltorzítja vagy elfedi a most valóságát. Az elme aztán egy rögeszmét teremt, amelyben a nem kielégítő jelennel szemben a jövőt csillantja meg kiútként.
Amit jövőként észlelsz, az jelenlegi tudatállapotod szerves része. Ha elméd a múlt valamely nehéz terhét hordozza, akkor ugyanabból fogsz többet megtapasztalni.
A múlt a jelen hiányán keresztül állandósítja önmagát. A jövőt valójában tudatod pillanatnyi minősége alakítja, s azt természetesen kizárólag mostként élheted meg.
Ha a jövőt a tudatod jelenlegi minősége határozza meg, akkor vajon mi határozza meg tudatod minőségét? Jelenléted mértéke.
Az egyetlen hely tehát, ahol valódi átalakulás jöhet létre, és ahol a múlt föloldódhat, az a most, a jelen.
Talán nehezedre esik fölismerni, hogy szenvedésed és problémáid oka valójában az idő. Azt hiszed, hogy azokat életed ilyen-olyan helyzetei okozzák. Hagyományos szemszögből nézve igazad van. Amíg azonban nem néztél szembe elméd alapvető, problémakeltő működési hibájával – a múlthoz és a jövőhöz való ragaszkodásával és a jelen letagadásával –, addig problémáid valójában csak formájukat változtatják, azok tetszés szerint kicserélhetők más gondokkal.
Ha csodálatos módon, hirtelen minden problémád, illetve szenvedéseidnek és boldogtalanságodnak minden, általad észlelt oka megszűnne, de te nem válnál jelenlévőbbé, tudatosabbá, akkor hamarosan az eddigiekhez hasonló probléma-, illetve szenvedéscsokorral a kezedben találnád magadat… Az árnyékod elől nem futhatsz el! Végső soron csak egyetlen probléma létezik: maga az időhöz kötött elme.
Az időben nem létezik megváltás. Nem lehetsz szabad a jövőben.
„A szabadság kulcsa a jelenlét, tehát csakis most lehetsz szabad.”
A lét öröme
Egyszerű fölismerni, vajon megadtad-e magadat a pszichológiai időnek.
Kérdezd meg önmagadtól:
Van-e öröm, nyugalom és könnyedség abban, amit teszek? Ha nincs, akkor az idő eltakarja a jelen pillanatot, és az életet teherként vagy küzdelemként érzékeled.
Ha nincs öröm, nyugalom és könnyedség abban, amit teszel, az még nem feltétlenül jelenti, hogy mást kellene tenned. Elegendő lehet csak máshogyan tenni. A „hogyan” mindig fontosabb, mint a „mit”. Nézd meg, képes vagy-e sokkal több figyelmet szentelni a tevékenységnek, mint az eredménynek, amelyet azon keresztül akarsz elérni! Add teljesebb figyelmedet annak, amit az adott pillanat kínál, bármi legyen is az! Ebből az is következik, hogy teljesen elfogadod azt, ami van, hiszen nem szentelheted teljes figyelmedet valaminek, ha közben ellenállsz neki.
Amint értékeled a jelen pillanatot, minden boldogtalanság és küszködés szertefoszlik, s az életed örömmel és könnyedséggel kezd áramolni. Ha a jelen pillanat tudatosságából cselekszel, bármit is teszel – akár a legegyszerűbb dolgokat is –, tettedet a minőség, a gondoskodás és a szeretet érzése itatja át.
Ne gondolj tehát tetteid gyümölcsére! Csak magára a tevékenységre figyelj! A gyümölcs magától beérik. Ez egy erőteljes spirituális gyakorlat.
Amint megszűnik a mosttól való kényszeres menekülés, minden tettedbe a Lét öröme áramlik. Abban a pillanatban, ahogy figyelmed a mostra irányul, egyfajta jelenérzet, nyugalom és békesség tölt el. A teljesség és az elégedettségérzés elérése céljából már nem csüngsz a jövőn, már nem a holnapban keresed a megváltást, s így már nem láncolódsz az eredményekhez. Sem a kudarc, sem a siker nem képes már megváltoztatni Léted belső állapotát. Megtaláltad az élethelyzeted mögött meghúzódó életet.
Pszichológiai idő híján éntudatod a Létből ered, s nem személyes múltadból. Így eltűnik a pszichológiai szükséglet, amely arra ösztönözne, hogy más akarj lenni, mint aki vagy. A világban, élethelyzeted szintjén természetesen meggazdagodhatsz, tudást szerezhetsz, sikert érhetsz el, megszabadulhatsz ettől vagy attól, de a Lét mélyebb dimenziójában már most teljes és egész vagy!
Forrás: A Most hatalma a gyakorlatban
Ajánlott könyv: Eckhart Tolle – A MOST HATALMA A GYAKORLATBAN
