A stresszmentesítés receptje

A stressz megszüntetése kapcsán a legfontosabb feladat annak azonosítása, hogy pontosan mi megy végbe az agyunkban a túlgondolás folyamatában. Vagyis meg kell találnunk az agyalást elindító mozzanatokat, illetve a beindult folyamat hatásait. Amikor már látjuk magát a folyamatot, akkor tudunk bölcs lépéseket tenni. De vajon mi lenne a szükségszerû kiindulópont?
A tudatosság!

Egy hosszú nap végén teljesen kimerült vagy. Már reggel elkéstél a megbeszélésrõl és összevesztél az egyik munkatársaddal. Aznap is túl sok feladatot bíztak rád. A ház előtt az építõmunkások egész nap folyamatosan zajongtak és az agyadra mentek. A tennivalóid listája már óriáskígyó hosszúságú, és úgy érzed, közel az összeomlásod pillanata, mire a pasidtól befut egy érthetetlen üzenet: „Beszélnünk kell.”

Az ilyen módon egymásra halmozódó stressz rettenetesen nyomasztó tud lenni. Olyan ez, mint egy hipergyors Tetris-játék, amelyben képtelen vagy világosan gondolkodni, mert mindig jön a következő kihívás, egy újabb válsághelyzet, amelyre oda kell figyelned. Bár gyakran az az érzése az embernek, hogy tehetetlen a stresszel szemben (s már maga az érzés is nyomasztó!), valójában mindig van mód arra, hogy leálljunk, szünetet tartsunk és megfigyeljük, mi is történik.

A stresszkezelés receptje négy alaplépésben

Az itt következő módszer a stressz és túlgondolás viharában mentőcsónakként szolgálhat. Csupán négy alaplépést kell észben tartanod: az elkerülést, a változtatást, az elfogadást és az alkalmazkodást. Már maga a tudat is megnyugtató lehet, hogy valójában az életben tapasztalható minden stresszhez ezzel a négy válaszlépéssel tudunk csak viszonyulni.

1) Az első, amit tehetsz, az elkerülés.

Gyanúsan egyszerűnek tűnő lépés, ám az életben rengeteg olyan bosszantó helyzet, körülmény van, amelyet figyelmen kívül hagyhatunk. Nem irányíthatunk mindent az életben, de alakíthatjuk úgy a körülményeinket, hogy ne vegyenek körül bennünket stresszt okozó terek vagy emberek.

Ha őszintén belegondolunk, az életünkben felbukkanó feszültségtényezők jelentős része nincs ránk kényszerítve – vagyis nem kell alávetnünk magunkat!

Gondold végig, hogy a környezetedben mi az, ami stresszt jelent számodra, és hogyan tudnál úrrá lenni rajta vagy megszabadulni tõle! Például vegyük azt az embert, akit idegesít, hogy szombat délelőttönként olyan sokan vannak a közértben. Ha felismeri, hogy ez számára stresszes, megszervezheti másként is a heti nagybevásárlást, kiválasztva például a hét legkevésbé forgalmas időszakát, például a kedd estét. Nincs szükség arra, hogy kezeljük a zsúfolt élelmiszerbolt okozta feszültséget, ha teljes egészében elkerülhetjük ezt a helyzetet.

Ugyanígy kerülheted el a számodra feszültséget okozó embereket is. Úgy érzed, mindjárt felrobban a ház a benned dúló stressztõl, amikor a szüleid a hétvégét nálad akarják tölteni? Keríts nekik egy elfogadható szállást a közeledben, vagy ügyelj rá, hogy ne legyen a hétvégi programban olyan idõszak, amikor órákon át nem történik más, mint hogy a szüleiddel összezárva kölcsönösen stresszelitek egymást.

Amikor megpróbálod elkerülni a stresszt, az nem jelenti a kötelezettségeid megtagadását vagy a valós problémák elkendőzését. Egyszerűen csak megtanulsz nemet mondani a szükségtelen és káros stresszre. Mindig van mód nemet mondani bizonyos helyzetekre és azoknak az embereknek is, akik túl sokat akarnak belőlünk és az erőforrásainkból kivenni. Milyen erőforrásokról beszélünk? Például szellemi energiáról és figyelemről, de akár az időnkről is. Ha valami felzabálja miden idődet, nyugodtan mondj rá nemet!

Nézd át a tennivalóid listáját, és húzd ki belõle azt a 2-3 tételt, amelyek nem égetõen fontosak, és nem tartoznak a prioritásaid közé. Add ki a feladatok egy részét, vagy engedd át a felelősséget másnak! Nem kell mindent neked csinálni! Tehát, amikor legközelebb stresszt észlelsz a láthatáron, kérdezd meg magadtól: „El tudom valahogy kerülni ezt az egészet?” Ha a válasz igen, tedd azt!

2) Ha ezt nem teheted, érdemes keresned olyan megoldást, amellyel átalakíthatod a helyzetet, tehát: változtasd meg!

Az embernek mindig van lehetősége megkérni másokat, hogy változtassanak a viselkedésükön. Például, ha az építõmunkások nagy lármával dolgoznak odakint, udvariasan kérd meg őket, hogy maradjanak csöndben tíz percig, amíg befejezel egy fontos telefonhívást. Néma szenvedés helyett fejezd ki az igényeidet és az érzéseidet. Ha sosem mondod meg egyenesen a barátodnak, hogy a hülye viccei bántanak téged, akkor némán viselheted a kínt, pedig szólhattál volna, mit érzel, és megkérhetted volna, hogy hagyja abba a viccelődést.

Természetesen nem kerülhető el minden stressz az életben, de befolyásolhatjuk az események alakulását. Beszélj, tárgyalj az emberekkel, és használj „én-üzeneteket” a szükségleteid kifejezésére és arra, hogy megkaphasd, amit szeretnél. Ha nem tehetsz mást, és kénytelen vagy szombaton délelőtt intézni a bevásárlást, akkor vigyél magaddal egy hangoskönyvet, és hallgasd azt az üzletben, amennyiben megnyugtat. Amikor nem húzhatod ki magad a szülõi munkaközösség találkozója alól, igyekezz az eseményt összekapcsolni más intéznivalókkal a környéken, ezzel idõt, energiát és még benzint is spórolhatsz. A kikerülhetetlen szituációkat is módosíthatod bizonyos mértékig azzal, hogy kezelhetőbb keretek közé szorítod őket. Ha például kénytelen vagy elmenni egy összejövetelre, mondd meg egyenesen már az érkezésedkor, hogy „Sajnos egy óra múlva el kell mennem, holnap korán várnak a munkahelyemen”.

Amikor tényleg nem tudod kikerülni a stressz forrását, tedd fel a kérdést, hogyan változtathatnád meg azt.

3) Amennyiben a válaszod úgy hangzik, hogy „nemigen változtathatom meg”, akkor szükséges lehet egy lépéssel továbbmenned: ilyenkor jön az elfogadás.

Hogyan fogadhatsz el egy helyzetet, amit utálsz? Először is, ha utálod, akkor utálod.

Az elfogadás nem azt jelenti, hogy úgy teszel, mintha nem éreznéd azt, amit érzel; azt jelenti, hogy elfogadod: rendben van, hogy úgy érzel, ahogy. Hagyd jóvá és tedd magadévá a saját érzéseidet.

Vegyük például, hogy a barátod épp most szakított veled üzenetben, és nem sokat tehetsz, hogy megváltoztasd a döntését. Viszont a helyzet elfogadásához közelebb kerülhetsz azáltal, ha felhívod az egyik barátnődet, és megosztod vele az érzéseidet.

Amikor egy helyzetben megsértenek, az elfogadás formája lehet az is, hogy megpróbálsz megbocsátani. Ne feledd, a megbocsátás olyasmi, amit magadért teszel, nem a másikért! A megbocsátással mentesíted magadat a másik fél hibáztatása által okozott stressz alól és felszabadítod az energiádat, amelyet a neheztelés lekötött.

Az elfogadás megvalósulhat úgy is, hogy kicsit átkeretezzük az eseményeket. Magukat az eseményeket nem tudjuk megváltoztatni, de arra odafigyelhetünk, hogyan fogalmazunk róluk magunknak, milyen nyelvezetet használunk a leírásukra. Például ahelyett, hogy „Elbuktam ezt a kurzust, ez így kész pénzkidobás. Tiszta idióta vagyok, amiért nem adtam bele több energiát”, mondhatjuk azt is: „Hibáztam, aminek nem örülök, de ez az egyetlen esemény nem minõsít engem. Tanulhatok a hibáimból és továbbléphetek. Legközelebb ügyesebb lehetek.”

Elfogadni valamit nem azt jelenti, hogy egyetértünk a történéssel vagy örülünk neki, és nem is kellene megpróbálnunk változtatni rajta. Csupán arról van szó, hogy nagylelkűen megbékélünk azzal, aminek a megváltoztatására nincs reális lehetőségünk, így aztán arra összpontosíthatunk, amin tudunk változtatni.

4) Hosszabb távon azonban a stressz kezelésének legjobb módja az alkalmazkodás.

Alkalmazkodni annyit tesz, hogy tartósan átformáljuk a világnézetünket, a céljainkat, a felfogásunkat és az elvárásainkat. Vannak tökéletességre törekvő emberek, akik állandóan feszültek, mert látszólag sosem érik el a maguktól elvárt szintet. Számukra nem az a jó megoldás, hogy megpróbálnak Supermanné válni, hanem az, ha engednek az elvárásaikból, vagyis észszerűbbé és a valósághoz közelebb állóvá teszik azokat.

A stresszhez alkalmazkodás lényege, hogy önmagunkat változtatjuk meg, s ezáltal jobban meg tudunk birkózni az élettel. Elég lehet, ha egyszerûen nem vagy többé hajlandó a deprimáló gondolatokkal foglalkozni, hanem tudatosan igyekszel optimistább emberré válni. Amikor megváltoztatjuk a perspektívánkat, másképp fogjuk látni a dolgokat. Vajon „válsággal” vagy „kihívással” állunk szemben? Hogyan fest az adott akadály, amikor úgy fogalmazunk, hogy „Én egy túlélõ, rugalmas ember vagyok”, és mik a kilátásaink, ha azt mondjuk magunknak: „Az élet igazságtalan, ez is ugyanolyan bukás lesz, mint minden más?”

Amikor alkalmazkodunk a stresszhez, mindig megtaláljuk a módját, hogy erősebbé tegyük magunkat. Olyan világnézetet építünk fel, amely képességekkel ruház fel. Például kialakíthatjuk a szokást, hogy naponta összeállítjuk az „áldás- listát”, vagyis végiggondoljuk azokat a csodálatos dolgokat, amelyekért hálásnak érezzük magunkat az életben. Másnak az segít, ha saját személyes „kód” alapján meditál, illetve mond mantrát mindennap, hogy emlékeztesse magát, milyen erős és képes átvészelni a viszontagságokat.

Ha rendelkezünk az erős attitűdök, elgondolások, eszmék és inspirációk tárházával, akkor úgy mehetünk neki az életnek, hogy tudjuk: képesek vagyunk kezelni a stresszt – sőt ettől jobb emberekké is válunk!

Nos, ez tehát a stresszkezelés négy alaplépése. Amikor valamiért szorongás fog el, vedd sorra ezeket a lépéseket. Bármennyire stresszes is legyen egy helyzet, megtalálhatod a módját, hogy éberséggel és proaktív módon állj hozzá. Nem vagy tehetetlen a stresszel szemben – kéznél van ez a négy eszköz! Csupán egy kis tudatosság kell ahhoz, hogy alkalmazni is tudd őket.

Forrás: Ne agyald túl!

Ajánlott könyvek: