Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két ember, akik egymásba szerettek. 

Együtt utaztak, közösen étkeztek, kalandoztak, szeretkeztek, beszélgettek, sírtak, veszekedtek, kibékültek, felfedték egymás előtt a félelmeiket és a vágyaikat. Nevezzük őket úgy: te és én. 

Te magabiztos voltál, de motiválatlan, én viszont lelkesítettelek, energiával töltöttelek fel, és céltudatosságra ösztönöztelek. Én ambiciózus voltam, de visszafogott – te segítettél ellazulni, és kockázatot vállalni. Párként egy időre megtapasztaltuk a teljességet. 

Néhány hónap múlva összeköltöztünk. Én előléptetést kaptam, és mindig sokáig dolgoztam. Te rengeteg programot szerveztél a barátaiddal. Lassan elmaradtak az érintések, a beszélgetések, mindig csak útközben, sietve ettünk. Elfoglaltak lettünk, folyton a telefonunkat figyeltük, külön ágyban aludtunk, és ritkán volt időnk kalandokra vagy kirándulásokra. Aggódtunk a jövő miatt, irányítani akartuk egymást, és kételkedtünk a szerelmünkben. Neheztelni kezdtünk. Úgy tűnt, hogy a párkapcsolatunk már nem működik. 

Bárcsak azt mondhatnám, hogy az imént elbeszélt történet cselekménye szokatlan. De nem az. Gyakran hallom ugyanezeket a dolgokat párterapeutaként, legfeljebb a részletek különböznek. 

Vajon miért van az, hogy a szenvedélyes, reményteljesen induló szerelmi történetek sokszor rossz véget érnek? Azért, mert a párkapcsolatokat tönkreteszi a túlagyalás. 

 

 

A rágódás aláássa a szerelmet

A rágódás fokozatosan, napról napra, hónapról hónapra egyre jobban zavarja a pár hozzáférését az alapvető kapcsolati erőforrásokhoz és készségekhez. Csökkenti a tudatosságot, az empátiát, a kíváncsiságot, a szívbéli történéseket. 

A rágódás alapvetően egyfajta rossz kognitív szokássá válik. 

Az egész egy gondolattal kezdődik. Ez a gondolat – vélemény, téves értelmezés, jóslat vagy ítélet – további gondolatokhoz vezet. Talán a bemutatott példák közül néhány ismerős lehet. Amikor az egyik fél későn ér haza, a másik azt gondolja: Elhanyagol. A munka fontosabb neki, mint én. Ha az egyik fél nem kezdeményez szeretkezést, a másik azt gondolja: Jó úton vagyunk a szexmentes házasság felé. Tudtam, hogy ez lesz. Ha az egyikük szórakozottan viselkedik a vacsoraasztalnál, a másik azt gondolja: Unatkozik. Nincs számomra mondanivalója. Nem hiszem el, hogy idáig fajult a dolog. Ha az egyikük elfelejti megkérdezni, mi volt az orvosnál, a másik azt gondolja: Önző és érzéketlen. Magányos vagyok ebben a kapcsolatban. 

Ha az ilyen gondolatok akkor bukkannak fel, amikor az egyik fél fenyegetve érzi magát, további hasonló gondolatok következhetnek. A szorongás által táplált reflexszerű, negatív gondolatok nemcsak úgy felbukkannak, majd eltűnnek, hanem szaporodnak. Még az is lehet, hogy a ruminációnak nevezett jelenséghez vezetnek, ami azt jelenti, hogy az illető szüntelenül a múlton rágódik. A partnerek ruminatív gondolatai eltorzítják a társukról alkotott képet. Idővel, ahogy a torzulások egyre nagyobbak lesznek, a másikról szóló történetekké válnak, a partnerek már nem nyílnak meg egymás előtt, nem kapcsolódnak közvetlenül egymáshoz, és nem osztják meg a gondolataikat és az érzéseiket. Elveszítik a kapcsolatot a szerelemmel. 

Nehéz hibáztatni azokat a párokat, akik a túlagyalás miatt elveszítik hitüket a kapcsolatban. A munkahelyen, az iskolában és a közösségekben a gondolkodást többre tartjuk, mint a tapasztalásra való nyitottságot. A gondolkodást tekintjük a legértékesebb emberi erősségnek, a civilizáció, a kultúra, a művészet, a pszichológia, a tudomány és az irodalom alapjának. Ennek eredményeképpen sokan már az első romantikus kapcsolatunk kezdetére tehetséges agyalókká válunk. 

A szerelem és az élet bizonytalan. Amikor nem tudjuk megjósolni a jövőt, nem tudjuk a megoldást egy problémára, vagy túlterheltek vagyunk, a tapasztalataink történeteken és narráción keresztül történő megszűrése a cselekvőképesség és a kontroll érzését nyújtja nekünk. Egy olyan kultúrában, ahol a gondolkodást dicsőítik, ez a legolcsóbb és legkönnyebben hozzáférhető tudatmódosító szer. A párok természetesen gyakran választják megküzdési stratégiaként az agyalást, amikor megijednek, elveszettnek érzik magukat, vagy nem tudják, mihez kezdjenek. 

Terápiás gyakorlatomban sokszor tapasztaltam, hogy a rágódás aláássa a szerelmet. Ezt nem kizárólag szakmai szempontból állítom. Egykor magam is krónikus agyaló voltam, sokáig nem tudtam szabadulni a kétségek és az önsajnálat ördögi köréből. A húszas éveim végén történt fájdalmas válásom után nem igazán hittem az egészséges párkapcsolatokban, sem abban, hogy én magam képes vagyok egészséges kapcsolatra. Most, több mint két évtizeddel később már másképp gondolom. A boldog szerelmi történeteket mi magunk hozzuk létre, nem csak úgy megtörténnek velünk. Én is megtapasztaltam azokat a változásokat, amelyeket a rágódás elhagyása hozott 17 éves házasságomba, és több száz párnak segítettem abban, hogy mélyebb intimitást és biztonságosabb, teljesebb kapcsolatot alakítsanak ki. 

Ha kézbe vetted ezt a könyvet, akkor jó eséllyel te is megtapasztaltad már, mennyi kárt okozhat a szorongás és a rágódás egy kapcsolatban. Íme, itt a lehetőség, hogy megismerd a helyzetből kivezető utat. 

 

 

Ne agyald túl a párkapcsolatod!

Ne engedd, hogy az agyalás aláássa a szerelmet!  Indulj el a konfliktusoktól a szeretetteljes kapcsolatok felé vezető érzékeny és inspiráló utazáson!

Alicia Muñoz okleveles párterapeuta a Ne agyald túl a párkapcsolatod! című könyvében olyan alapvető és könnyedén elsajátítható készségeket mutat be, amelyek segítségével megváltoztathatjuk a szerelmi történeteink cselekményét és megtanulhatunk jól szeretni. 

A szerző éleslátó és őszinte könyve segít felismerni és elengedni az agyalást a kognitív viselkedésterápiából (CBT) és a mindfulnessből merített négylépcsős gyakorlatnak köszönhetően. A LASSÚ megközelítés (angolul SLOW – a seeing, labeling, opening, and welcoming szavakból álló elnevezés– segíthet abban, hogy a minket felzaklató gondolatok ismételgetése helyett megtanuljuk megélni a jelen pillanatot, túllépjünk a túlzott rágódáson, így újra felfedezzük az örömöt, a könnyedséget és a tartalmas kapcsolatot partnerünkkel.

Azzal, hogy feltérképezzük a saját és a párunk kötődési stílusát – akár együtt végezzük a gyakorlatokat, akár egyedül – miközben felismerjük a rágódási ciklusainkat, a triggereket, megtanulunk hatékonyabban és szeretetteljesebben kommunikálni, így képesek leszünk védekezés helyett befogadni a tapasztalatokat, és ezáltal csökkenteni a szorongást.

 

A cél nem a kellemetlenségek elkerülése, hanem az, hogy eljussunk a párkapcsolati problémák gyökeréig, miközben kíváncsiak, nyitottak maradunk, és összekapaszkodunk a nehéz pillanatokban. 

 

 

A párkapcsolati rumináció

Amikor a múlt eseményein rágódunk, a figyelmünket és az energiánkat elszívják az ismétlődő negatív gondolatok. A túlagyalás nemcsak a saját figyelmünket és energiánkat meríti ki és pazarolja; a párunkra is hatással van. Bár a rágódás látszólag csak a saját elménkben zajlik, a két ember által létrehozott kapcsolati mezőben is érezhető a hatása. Frusztrációt és bizonytalanságot okoz, hátrányosan befolyásolja a kommunikációt és a viselkedést. 

Ha a partnerek ún. kettős ruminációs ciklusban vannak, a gondok hatványozódni fognak. Mindkét fél a negativitás ködén keresztül látja a másikat. A kettős ruminációs ciklus negatív érzelmi töltése miatt a partnerek idegesek lesznek, és védekezővé válnak. 

Az ilyen típusú túlagyalás leírására a párkapcsolati rumináció kifejezést használom. A közös ruminációban két ember együtt töpreng ugyanazon a dolgon. A párkapcsolati rumináció az egyik vagy mindkét fél által elkövetett, ismétlődő, negatív agyalás általános mintáját hivatott leírni, amely aláássa a bizalmat, és szabotálja a szerelmet. Ebben a könyvben az ismétlődő negatív gondolatok, a passzív gondolkodás és a párkapcsolati rumináció kifejezéseket használom ugyanannak a jelenségnek a variációira: a passzív, nemkívánatos túlagyalásra, ami olyan gyakran és olyan sokszor fordul elő, hogy aláássa a párkapcsolati köteléket. 

A rumináció összefüggést mutathat az étkezési zavarokkal, a szorongással, a depresszióval, a poszttraumás stressz szindrómával, a kábítószerrel való visszaéléssel és a kényszerbetegségekkel. Nemcsak tünete a boldogtalanságnak, hanem az oka is. A Liverpooli Egyetem egyik 2013-as, 32 827 ember részvételével végzett kísérlete kimutatta, hogy a rumináció nagyobb valószínűséggel okoz mentális alapú egészségügyi problémákat, mint a biológiai tényezők, a szociális tényezők vagy a traumatikus életesemények (Kinderman et al., 2013). A fájdalmas életesemények, a mentális betegség előfordulása a családban, a szegénység és az interperszonális problémák mentális problémákat eredményezhetnek. Ugyanakkor ezek a dolgok közvetve vezetnek ide: a rumináción keresztül. Más szavakkal: a körülmények csak akkor okoznak súlyos mentális egészségügyi problémát, ha nem tudjuk abbahagyni az egészségtelen agyalást velük kapcsolatban. 

Ha a rumináció depresszióhoz és szorongáshoz vezet, akkor a csökkentésével az ellenkezőjét érhetjük el: növelhetjük a testi-lelki jóllétet. Nem változtathatjuk meg a múltunkat vagy a genetikánkat, de azt igen, hogy mennyit rágódunk a dolgokon. Ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül kellene hagynunk a fájdalmas körülményeket. A valóság tagadása a mentális betegségek melegágya. Ám ha az energiáinkat hasznosabb megküzdési stratégiákra és gondolkodásmódokra tudjuk fordítani, nagyobb esélyünk nyílik az akadályok leküzdésére. A tudósok 19, 2002 és 2012 között készült, a rumináció csökkentésére irányuló kísérlet szisztematikus áttekintése során megállapították, hogy a tudatos jelenléten alapuló technikák hatékonyan segíthetnek a rumináció csökkentésében (Querstret és Cropley, 2013). A kevesebb rumináció boldogabb szerelmi élethez vezet. 

Amikor a túlagyalás érzelmileg terhelt szükségletekkel és félelmekkel ötvöződik egy intim kötelékben, sok éven keresztül újra és újra átélhetjük ugyanazt a konfliktust a párunkkal – bár lehet, hogy újszerű formában. Akár azt is hallhatjuk, ahogy egyesek arról beszélnek, hogy egy évtizeddel később ugyanazt a csatát vívják, mint az első randevújukon. 

A folytatólagos negatív gondolkodás tudatosítása csökkentheti a konfliktusok intenzitását, vagy akár teljesen semlegesítheti is őket. Nem a felek közötti különbségektől lesz működőképes, vagy megy tönkre egy kapcsolat. Az viszont igenis számít, ahogyan a partnerek ezekről a különbségekről gondolkodnak. 

Forrás: Ne agyald túl a párkapcsolatod!

 

Ajánlott könyvek:

NE AGYALD TÚL
A PÁRKAPCSOLATOD

A siker alapelvei könyv

.
NE AGYALD TÚL!

KÖTŐDÉSI PROBLÉMÁK
ÉS MEGOLDÁSOK