… stresszcsökkentő hatása révén felnőtteknek is ajánlott! Ahogy idősödünk, egyre ritkábban lépünk be abba a világba, ahol a fű valószerűtlenül zöld árnyalatokban pompázik, és ahol a napocskáknak vicces napszemüvege van. Letesszük a krétát, a színes ceruzát és a festéket, hogy helyette golyóstollat ragadjunk, valamint okostelefonunkat és számítógépünk klaviatúráját nyomkodjuk.
Amikor meghallom azt, hogy „színező” vagy „kifestőkönyv”, akkor mindig egy gyerek képe ugrik be, aki – körülvéve magát egy halom krétával és filccel – ügyetlenkedve igyekszik kiszínezni a kifestőben lévő dinoszauruszokat és nyuszikat.
Ha neked is ez a kép ugrik be, akkor lehet, hogy te is épp annyira kíváncsi vagy, mint én, és te is szeretnéd megfejteni, hogy vajon miért van az, hogy a kiadók – a világ minden táján – egymás után dobják piacra felnőtteknek szánt színezőiket.
Lehet, hogy ezek a színezők azoknak a megfáradt, középkorú embereknek is jót tesznek, akik ezzel igyekeznek visszahozni gyermeki énjüket, a könyvek sikere mögött rejlő pszichológiában azonban ennél jóval több van.
Relaxációs technikaként a színezést ugyanis már a huszadik század elején is előszeretettel alkalmazták. Carl Jung volt az első pszichológusok egyike, aki pácienseinek ezt a módszert ajánlotta. A mandalaszerű ábrák – a gótikus templomok ablakain lévő mintákhoz és a buddhista thangka festményekhez hasonló alakzatok – rajzolását „receptre” írta fel.
Carl Jung hitt abban, hogy ha páciensei színeken keresztül fejezik ki magukat, akkor ezáltal oly mértékben fogják tudni megnyitni pszichéjüket, amennyire szavakkal sosem lettek volna képesek.
A pszichiáter, Gloria Martinez Avala, így vélekedik a színezés közbeni agyi tevékenységekről:
„A folyamatban a logika és a kreativitás is szerepet kap. Logikánk segítségével rajzoljuk meg például a formákat, a színek keverése és összepárosítása viszont kreativitásunkról tesz tanúbizonyságot. A folyamatban részt vesznek az agykéreg azon területei is, amelyek a látásért és a motoros készségekért felelnek. A folyamat során fellépő relaxációs állapot csökkenti az amigdala – agyunk érzelem- és stressz-szabályozó részének – aktivitását.”
Elménk lényegében a problémáinkra való odafigyelésről és koncentrációról átsiklik azon vágyunkra, hogy színezés által fejezzük ki magunkat.
A színezés azért van kifejezetten jó hatással a felnőttekre, mert az ember pontosan felnőttkorában hajlamos arra, hogy túl sokat agyaljon, túl sokat gondolkodjon azon, hogy mit csinál. Még akkor is, amikor a kreativitás birodalmában ejtőzik, pedig ott aztán erre igazán semmi szükség nincs. Ahogyan arról korábban már érintőlegesen szót ejtettünk, a felnőttek túl gyakran mondogatják maguknak azt, hogy valaminek pontosan ilyennek vagy olyannak, illetve érhetőnek kell lenni, vagy akár ilyen és ilyen árnyalatúnak. Lehet vitázni azon, hogy sok felnőtt a színezés közben is pontosan ezekre a dolgokra koncentrál, de tény, hogy gondolataik – ha csak egy röpke pillanatra is – mégis elterelődnek a külvilágból érkező aggodalmaikról. Lehet, hogy még szükség van néhány kutatásra, hogy ez a gondolatmenet bizonyságot nyerjen, az azonban tagadhatatlan, hogy az ember igenis jól érzi magát színezés közben.
A felnőtteknek szánt színezők számos országban – így Magyarországon is – bestsellerekké váltak.
Ezekben a könyvekben azonban nem csak nyuszik és napraforgók vannak. Mel Simone Elliot Colour Me Good címet viselő könyvszériájában például olyan sztárokat is kiszínezhetünk, mint Beyoncé, Kate Moss vagy Ryan Gosling.
Teszel egy próbát?
Nem kell Picassónak vagy Van Goghnak lennünk ahhoz, hogy a színezés kikapcsoljon minket. Ahogyan az élet számos egyéb dolgáról, úgy a színezésről is sokat tanulhatunk a gyerekektől. Figyeljük meg őket, és próbáljunk meg visszakúszni a kreativitás világába úgy, ahogyan ők teszik. Felejtsük el a számokat, a kötelességeinket és a zűrzavart.
Ha te is ki szeretnéd próbálni a felnőttszínezést, nézd meg könyvkiadónk felnőttszínezőit!