Egyre több ismeretre tettem szert a társfüggőséggel és a hozzá kapcsolódó viselkedéssel kapcsolatban. Elkezdtem a különféle viszonyulási lehetőségeken dolgozni, úgymint a leváláson, az elengedésen, az érzelmek átélésén és a határok meghúzásán, illetve azok betartásán, beleértve például a nemet mondást, amikor elkezdtem magamat… szégyellni azért, amiért eddig ennyire nyilvánvalóan társfüggő voltam.
Én voltam a társfüggőség iskolapéldája, aki állandóan a kezét tördeli, szorong, a másik kedvére tesz, és kényszeresen irányítani próbálja a másikat.
Társfüggőnek lenni nem éppen pompás állapot. Nem egy olyan dolog, amire az ember büszke lehet.
De megértettem, hogy nem kell szégyenkeznem miatta.
A „társfüggő” szó tulajdonképpen jogi eredetű, először ugyanis jogi értelemben használták és definiálták egyes szerződésekben és dokumentumokban. A társfüggő, kodependens azt jelentette, hogy valamely cselekedettől (két vagy több ember) közösen függ, vagy az illetőre egy másik személy vagy dolog van hatással.
A kodependens kifejezéssel jogi értelemben megállapodásokban, szerződésekben és határozatokban találkozhatunk.
A 80-as években azonban ez a kifejezés (leginkább) a diszfunkcionális kapcsolatok esetében merült fel, és új értelmet nyert sokak számára.
Amikor döntéseket hozunk, illetve választunk, akkor különféle tényezőket veszünk figyelembe: Milyen hatással lesz a döntésünk azokra, akiket szeretünk? Milyen eredménye lesz a választásunknak a saját életünkre, és másokéra?
Ha még csak most számolunk le társfüggőségünkkel (vagy legalábbis nem leszünk annyira társfüggők, mint eddig), az nem azt mutatja, hogy eddig őrültek voltunk. Nem kell, hogy zavarban érezzük magunkat emiatt.
Ez azt jelenti, hogy mostantól tudatosan átgondoljuk a döntéseink motivációit. A választásainkat most már nem annak alapján hozzuk meg, hogy mi a jó a másiknak – vagy megpróbáljuk a döntéseinkkel irányítani őket –, hanem figyelembe vesszük az összes lehetőséget, és azt is, hogy mi az előnyös számunkra, mivel megértjük, hogy döntéseink és viselkedésünk milyen hatással van ránk. Megtanuljuk, hogy mi is számítunk.
Nem kell zavarba jönnöd attól, ha társfüggő voltál, és akkor sem, ha továbbra is az vagy.
Ne szégyelld magadat azért, amin a társfüggőség során átmentél, és amiért hagytad, hogy az (negatív) hatással legyen életedre. Tanuld meg, hogy a mások feletti kontroll lehetetlen, és koncentrálj inkább arra, ami lehetséges: foglalkozz, törődj magaddal. Tudatosan vedd figyelembe mások és saját érdekeidet a döntéshozatal során.
Szégyellni magunkat azon életszakaszaink miatt, amelyek azzá tettek, akik most vagyunk, az éppen olyan, mintha 25 évvel ezelőtti frizuránk miatt szoronganánk. Viselkedhetünk így, de nem muszáj. Azt tettük, amit akkor a legjobbnak láttunk.
Nem voltunk őrültek – még kényszeres és kontrolláló viselkedésünk csúcsán sem. Egészségtelen tényezők, illetve a másik által befolyásolva hoztunk döntéseket, és azok szerint viselkedtünk.
Több milliónyi ember számára jelent ez a felismerés hatalmas megkönnyebbülést. Végre szabaddá tettük magunkat, és úgy élhetjük az életünket, ahogyan az nekünk a legjobb.
Nincs ebben semmi szégyellnivaló.
Forrás: www.melodybeattie.com
Ajánlott könyvek:
NE FÜGGJ
SENKITŐL
TÁRS
A MAGÁNYBAN
.
NYUGI
