Melody Beattie: Ne függj senkitől – könyvismertető. Tudod, hogy milyen pusztítást tud végezni egy olyan kapcsolat az énképedet és a lelki békédet illetően, ahol a másik fél – házastárs, gyermek, testvér stb. – függő volt? Hatással lehet az önbecsülésedre, bolondnak gondolhatod magadat, vagy úgy érezheted, hogy teljesen elveszítetted az irányítást minden felett. Úgy érzed, hogy az életedet a függő ember addikciója irányítja, és folyamatosan azon dolgozol, hogy az illető függőségének utórezgéseit csillapítsd.
Szex- és szerelemfüggés esetében – amely többnyire a házastársakat érinti – igen komoly következményekkel járhat mindez. A függőségben szenvedő párja ugyanis felelősnek érezheti magát a társa viselkedéséért, mivel a probléma a szexualitást érinti. A függők gyakran társaikat okolják, mondván azért keveredtek szexuális kapcsolatba másokkal, mert „nem kapták meg otthon azt, amit akartak”. Még ha a beteg nem is okolja a partnerét, a függő partnere mégis bizonytalanná válhat saját testképét, szexualitását, méltóságát és értékét tekintve. Ez pedig olyan viselkedéshez vezethet, amit társfüggőségnek lehet nevezni.
Mi az a társfüggőség?
A társfüggőség, vagy együtt-függés kifejezés a függőségben szenvedők párjainak kínált segítőcsoportok elnevezéséből ered. A társfüggőség azokat a diszfunkcionális kapcsolatokat írja le, ahol túlzott dependencia van jelen a másik fél irányába, ugyanis a társfüggő párjától várja el azt, hogy biztonság nyújtson neki, rendbe tegye önértékelését és értékesnek tartsa őt. Ilyenkor tulajdonképpen elveszíted önmagadat a másik miatt.
„Társfüggő az, aki hagyja, hogy a másik személy viselkedése hatással legyen az övére, és aki rögeszmésen uralni kívánja ennek az embernek a viselkedését”
Melody Beattie
Sajnálatos módon az elmúlt években a társfüggőségnek elég rossz híre lett. A függők párjai úgy érezték, hogy őket kezdték el okolni, őket vonták felelősségre párjuk viselkedésért, mivel azt kommunikálták, hogy nekik kell megváltozniuk azért, hogy a másik fél felhagyjon függőségével. Nem foglalkoztak azonban eleget a másik fél függősége által okozott traumával. Lehetséges, hogy a társfüggőség ezekben az esetekben valóban jelen van, de mielőtt felvetnénk ennek a lehetőségét, először a megrázkódtatás által okozott fájdalmat kell beazonosítani és meggyógyítani.
Természetesen a társfüggőséget is érdemes vizsgálni, mivel rávilágíthat arra, hogy milyen viselkedésbeli változásokon megy keresztül az illető a trauma következtében. A társfüggőség megértése segíthet férfiaknak és nőknek egyaránt abban, hogy a kapcsolati dinamika felismerése által erőt érezzenek magukban arra, hogy megváltoztassák az életüket. Ha rendre ilyen viszonyokban találod magadat, akkor érdemes egy pillantást vetni ezekre a jellemvonásokra, és észrevenni a változtatás lehetséges jótékony hatásait.
Ne függj senkitől!
Melody Beattie, a Ne függj senkitől szerzője 1986-ban kezdett el írni a társfüggőségről. Ekkor még igen kevés forrás állt rendelkezésre ebben a témában. Úttörő munkát végzett a társfüggőség tanulmányozásában és kezelésében, és rengeteg társfüggő-függő pár számára taposta ki a gyógyulás felé vezető utat. Ez a könyv és a hozzá tartozó munkafüzet rengeteg férfinak és nőnek segített abban, hogy elsajátítsák azokat a készségeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az ember felülkerekedjen a társfüggőségen, és képesek legyenek magukkal is foglalkozni, magukra vigyázni.
Amit a könyvből megtanultam
Nem kell társfüggőnek lenned, vagy egy függővel együtt élned ahhoz, hogy a javadra szolgáljon ez a könyv. Ha viszont ilyen típusú kapcsolataid vannak, ha éppenséggel egy szex- vagy szerelemfüggő párja vagy, akkor a következő mondat neked szól:
Egyetlen személyt irányíthatsz csak: saját magadat.
Ennek mentén élni az egyik legkeményebb lecke. Tudod, hogy mi a legjobb a másiknak, és segíteni szeretnél abban, hogy lássa, amit te látsz, de ez gyakran a másik viselkedésének kontrolljához és kényszeres gondolatokhoz vezethet. Távolodj el azoktól a problémáktól, amelyek felett nincs irányításod, hogy csak azokra a körülményekre koncentrálhass, amelyek felett van.
„Amikor megpróbáljuk irányítani azokat az embereket és dolgokat, akiknek, illetve amelyeknek az irányítása nem a mi dolgunk lenne, akkor tulajdonképpen mi vagyunk kontroll alatt”
Melody Beattie
Saját érzéseink megértése a kulcs.
A társfüggőség állapotában könnyen ingerlékennyé válhatunk, ráadásul gyakran nem is tudjuk, hogy mi váltja ki a haragunkat. Az ilyenkor bennünk tomboló érzelmek sokaságának megértése segíthet abban, hogy sokkal jobban kezeljük ezeket a helyzeteket. Ne feledd, hogy alapvetően nem az érzelmeiddel vannak problémák, sokkal inkább azzal, ahogyan reagálsz rájuk. Üdvözöld mégis ezeket az érzelmeket, ugyanis ezek hívják fel a figyelmet arra, hogy valami nincs rendjén. Tárd fel azon képességeidet, amelyek által képes vagy megnevezni és átélni ezeket az érzéseket, és azt is, hogy mindez miképpen hatott a traumádra, legyen az bár családi eredetű, vagy olyan diszfunkcionális kapcsolatból származó, amikor a partnered például függő volt.
Áldozatból győztes: a legjobb választás, amit magadért tehetsz.
Valamely körülmény vagy egy függő személy miatt áldozatként tekinteni magunkra gyakran valóban jogos, ám egyáltalán nem kifizetődő, ugyanis ettől csak azt érezzük, hogy csapdába kerültünk, és a helyzetünk reménytelen. Ez pedig nem ösztökél a változásra. Szinte lebénít a helyzet. Úgy hiszed, hogy nincs erőd olyan döntéseket hozni, amelyek a te javadat szolgálják. Vicki Tidwell Palmer, a Moving Beyond Betrayal (A megcsaláson túl) című könyvében szükségleteink kommunikálásának és a határok meghúzásának fontosságáról ír.
„A legbiztosabb módja annak, hogy begolyózzunk az, ha beleütjük az orrunkat a többi ember dolgába. Az egészséges lelki világhoz és boldogsághoz vezető leggyorsabb út pedig az, ha csak a magunk dolgával törődünk”
Melody Beattie
Vedd észre, amikor áldozatnak kezded érezni magadat, illetve amikor azt tapasztalod, hogy a te igényeid háttérbe szorultak. Gondolkozz el ilyenkor azon, hogy mi vezetett odáig, hogy így érezz? Hogyan viselkedsz, mivel küldözgetsz olyan üzeneteket a külvilág felé, amely azt sugallja, hogy áldozat vagy (például állandóan a megmentőt játszod, vagy mindent megengedsz a másiknak)? Melyek lennének a te igényeid? Ki tudod elégíteni saját szükségleteidet, vagy segítségre van szükséged hozzá?
Számolj le a keresztény értékek félreértelmezésével, például azzal, hogy a szégyenkezés helyénvaló, inkább hidd el, hogy igenis „elég jó vagy”.
A társfüggőségből fakadó gondolatok és viselkedési módok a szégyenérzet hatására felerősödhetnek. Lehet, hogy gyermekkorodban azt nevelték beléd, hogy csak akkor vagy értékes, akkor kaphatsz figyelmet, ha másokat szolgálsz, mások örömére teszel. Vannak, akik saját igényeik tagadásával, és mások kiszolgálásával bizonyítják, hogy ők bizony igazi keresztények. A Bibliában valóban benne van a másik szolgálatának fontossága, ám sokan ezt félreértelmezik, kicsavarják, így vannak, akik azt hiszik, hogy a bántalmazást is szó nélkül el kell viselniük, mert ezt kívánja a helyes „keresztény” viselkedés.
Tárd fel, hogy milyen szégyenérzettel kapcsolatos üzenetek hajlamosítanak arra, hogy jobban foglalkozz másokkal, mint magaddal – fakadjon az bár vallási meggyőződésből, vagy családi hagyományokból. Keresd meg a választ arra, hogy miképpen befolyásolják ezek a jelenedet, és erősítsd meg magadban azt, hogy nemcsak akkor vagy értékes, ha folyamatosan csak másoknak adsz.
Az önmagunkkal való törődés több, mint divathóbort.
Beattie azt mondja, hogy az önmagunkkal való foglalkozás egyfajta hozzáállás, vagy perspektíva magunkat és az életünket illetően, amely arra emlékeztet, hogy felelősséggel tartozunk magunkért és saját jóllétünkért. Eszedbe juttatja, hogy nem függhetsz megszállottságod tárgyától, nem várhatod tőle, hogy tökéletesen és hibátlanul gondoskodjon rólad. Az önmagunkról való gondosodás azt jelenti, hogy kedvességgel, hálával és szeretetteljesen fordulunk saját magunk felé.
Gyakorold az önelfogadást, és emlékeztesd magadat arra, hogy teljesen jó vagy úgy, ahogy vagy. Azonosítsd be a szükségleteidet és állíts fel öngondoskodási célokat, hogy megtanuld, képes vagy olyan döntéseket hozni, amelyek a te javadat szolgálják. Az önmagadról való gondoskodás legyen néha vicces és játékos, hiszen ez a belső gyermeked megismeréséről is szól, akit múltbéli gondozói lehet, hogy bántottak. Mozogj, figyelj oda testi egészségedre is, mivel az is hozzájárul mentális egészségedhez.
Az elfogadás nem egyenlő a megalkuvással.
Az elfogadás gyakorlása sokat segíthet a mások feletti irányítás elengedésében. Ha akceptálod, hogy csak saját magadat irányíthatod, akkor azzal azt is jóváhagyod, hogy nincs hatalmad mások viselkedése felett. Ennek helybenhagyása azonban nem azt jelenti, hogy teljesen egyetértesz a másik viselkedésével. Az elfogadást az igazság tudomásulvételére használd, és annak felmérésére, hogy hol vagy éppen, és mire lesz szükség a változáshoz. Az elfogadás rólad szóljon, ne a másik emberről. Csak így tapasztalhatod meg a békét. Lehet, hogy csak akkor leszel képes a megfelelő elfogadásra, ha először végigmész a gyász különböző fázisain. Keress fel egy bizalmas barátot vagy egy tanácsadót, aki segíthet ebben.
Forrás: www.restoredhopecounselingservices.com