Folyton ugyanabba a csapdába esel a párkapcsolataidban? Akkor is elfog a szorongás, ha épp sikereid vannak? A társaságban és a családodban te vagy az, aki folyton mások kedvét keresi? Ha hiba csúszik a gyerek- vagy csecsemőkori szeparációba, az egész életre kiható következményekkel jár. Változtatni azonban sosem késő!
A cikk Mark Wolynn Örökölt családminták című könyve alapján készült.
Az Anyához fűződő kapcsolatot nem lehet túlértékelni. Ez a kötelék egyidős az életünkkel, az elsődleges forrás, a legkisebb egység. Anyánkkal való viszonyunk meghatározza későbbi emberi kapcsolatainkat, karrierünket és a saját magunkhoz való hozzáállásunkat is, megvetve egész életünk alapjait.
Ha értjük és megértjük, mi történt velünk csecsemőként, feltárhatjuk a titkot, mely magyarázatot nyújthat küzdelmes kapcsolatainkra, vagy akadozó karrierünkre.
Amíg az ember túl kicsi ahhoz, hogy képessé váljon egyedül értelmezni az életet, elsődlegesen az Anya tükrözi felé a tapasztalásokat. Ő a fizikai és érzelmi biztonságot adó kályha, a szeretet, a törődés, az értékesség és az összetartozás ősforrása. Az általa közvetített percepciókból áll össze az érzelmi csomagunk, ahonnan egész életünkben meríthetünk majd, és ami iránytűként szolgál az első naptól. Akkor is, amikor abba a korba lépünk, hogy el kell engednünk Édesanyánk kezét. Az Anya feladata, hogy a minden emberben eredendően megfoganó ősbizalmat továbbvigye, hogy a cseperedő gyermek felnőttként is képes legyen hinni abban: a dolgok jó irányba mennek.
Ha Anyánkon keresztül megéljük az érzést, hogy elegendők vagyunk önmagunk stabilitásának megteremtéséhez, az élet – mintha titkos megállapodást kötöttünk volna vele – elhozza mindazt, amire szükségünk van. Ha az Anyánkkal való kapcsolatunk megfelelő, az egészség, a pénz, a siker és a szeretet is szabadon áramlik felénk.
Amikor elapad a forrás
Ha a szinte már tapintható biztonság forrása elapad, vagy túl korán történik meg az Anyától való szeparáció, szorongások, félelmek, a szükség és a bizalmatlanság sűrű felhője ereszkedhet életünk ege fölé. Az Anya és a Gyerek közötti kapcsolat gyengesége, állandó vagy ideiglenes megszakadása a folyamatos küzdelmek terére csal minket.
A korai megszakadás élményét gyakran nem vagyunk már képesek előhívni a memóriánkból, mégis képes jövőbeni kapcsolatainkat is megmérgezni. Kézzelfogható emlékek nélkül csak kielégítetlen vágyakkal kerülünk szembe, amelyeket tudatalatti késztetések mozgatnak – ezekből alakulhatnak ki a szenvedélybetegségek, az elköteleződésre való képtelenség, vagy épp ellenkezőleg: a kapcsolatfüggőség. A túl korai szeparációhoz társuló félelem és szorongás képes torzítani a realitásérzéket, emiatt történik, hogy sokan a magánéletben vagy a karrierjük során szükségszerűen felmerülő problémákat – amelyek gyakran nem többek puszta kellemetlenségnél – is katasztrofális, életet fenyegető rettenetként élik meg, és a megoldáskeresés helyett energiáikat a pánikra fecsérlik.
Korai szeparáció okai
Többféle oka is lehet, melyek közül az egyik legnagyobb fájdalommal az adoptálás jár, hiszen ilyenkor a gyermeket szinte kitépik abból a békés környezetből, amelyben magzat, vagy újszülött korában élt. A szülés körüli komplikációk, a testet-lelket megkarcoló kórházi beavatkozások, a lelketlen körülmények, az együttérzés hiánya, a magány, a szülés utáni depresszió és egyéb betegségek, az anyagi küszködés, vagy egy hosszadalmas válás is taszíthatják az Anyát olyan helyzetbe, amely a korai szeparációt hozza magával. Előfordul, hogy az Anya is hasonló körülmények között nőtt fel, így az elsődleges minta, amit képes átadni gyermekének, a korai szeparációhoz kapcsolódik.
A korai szeparáció megjelenése a nyelvhasználatban
Vannak olyan önbeteljesítő tételmondatok, melyek egyértelmű jelei annak, hogy az Anyai szeretet és biztonság hiányával kellett valakinek tartósan szembesülnie. Ha túl gyakran halljuk az alábbi kifejezéseket: Magamra hagytak, egyedül vagyok, nem tehetek semmit, nem vagyok elég, túl sok vagyok, nem számítok, nem kellek, reménytelen helyzet, úgyis elutasítanak, el fognak hagyni stb. akkor biztosak lehetünk benne, hogy az Anyával való kapcsolat nem teljes.
Az Anya hatása a párkapcsolatokra
A szerelem különleges, felszabadító érzése azért olyan intenzív, mert természetes módon visszarepít minket az Anyánkkal való kapcsolatunk korai megtapasztalásához. Gondoljunk csak bele, milyen érzések kavarognak bennünk, amikor eltalál Ámor nyila: “Végre találtam valakit, aki MINDEN vágyamat és álmomat beteljesíti!” “Ő az, aki JÓL bánik velem!” “Ő mindent megad nekem, amire SZÜKSÉGEM van!” Ezek a hullámverések valójában ugyanazok, amiket az Anyánkkal való közelség során meg kell, vagy meg kellett volna élnünk. Sokan épp ezért kimondatlanul várják el, hogy a másik fél minden vágyukat kielégítse – azonban ami egy kisgyerek gondozása esetében ösztönből zajlik, az két felnőtt ember egyenrangú párkapcsolatában teljesen más érzelmi síkban helyezkedik el. A titkos, kimondatlan elvárások a csalódás biztos receptjei. Ha pedig partnerünk megpróbál “anyáskodni” felettünk, szinte biztos, hogy rossz irányba kanyarodik a kapcsolat, aminek stabilitását nagy mértékben képes meghatározni, mennyire kellett megküzdenünk anno szüleink figyelméért és szeretetéért. Ha tudat alatt attól félünk, hogy megszűnik a közelség és elszakítanak minket attól, aki az érzelmi origót jelenti számunkra, könnyen válhatunk kapcsolatfüggővé, aki folyton attól retteg: nem elég jó a másik számára.
Az Anya hatása a karrierre
Veled előfordult már, hogy megkaptad a rég áhított állást, vagy egy új pozíciót a munkahelyeden, majd ezzel egyidőben kételyek és szorongás öntött el? Elkerülhetetlen katasztrófától kezdtél el rettegni, és minél többször jutott ez eszedbe, egyre közelebb került hozzád a bizonyosság: hamarosan bekövetkezik, hamarosan hibázol. Innen már csak egy lépés, hogy megállapítsd: nem vagy elég jó, nem is vagy idevaló, és csak véletlenek sorozatának szerencsés egybeesésén múlt, hogy téged választottak az adott pozícióra. Félsz, hogy hamarosan ezt a többiek is észreveszik majd, és barátságos viselkedésük, vagy épp távolságtartásuk ugyanarról a tőről fakad: tudják, nem vagy közéjük való. Az állandó fenyegetettség mögött ismét az a kisgyerek áll, aki úgy érezte, magára hagyták, és önmagában kevés, amit nyújtani képes.
Szélsőséges esetek
Előfordul olyan is, hogy az Anya okozta korai szeparáció szélsőséges esetekbe fordul át. Amikor a negatív képek áramlását egyszerűen lehetetlen elcsitítani, a könyörtelen szenvedés a személyiség részévé válik. Így alakul ki a szociopata, hatalommániás, narcisztikus ember, aki látszatra képes komoly karriert is befutni, sőt, sikeres párkapcsolatot felépíteni – miközben az élet minden területén rettegnek tőle. Rendkívül helyzetekben a gyermekkori traumatikus kapcsolati élmények képesek megváltoztatni a neurobiologiai struktúrákat is.
Nincs minden veszve
A korai szeparáció okozta traumák, az elszakadt kötelék azonban helyreállítható, ráadásul erre nemcsak gyerekkorban van esély. A megoldás gyökerei, ahogy sok más öröklött probléma esetén, itt is a felismerésben vannak, amit az alapnyelvezet tudatos megreformálásának kell követnie. Ha képes vagy azonosítani magadban a korai szeparáció miatt felbukkanó érzéseket, ha sikerül elkapnod és tudatosan felülírnod a mérgező tételmondatokat, máris jó úton jársz. Ez az út a megbocsátás felé vezet, aminek a képessége tanulható és gyakorolható – persze úgy, hogy közben nem a másik igényeit helyezed a középpontba, és nem is uralkodsz másokon, hanem szeretettel és tisztelettel viszonyulsz önmagad felé. A gyógyulás felé vezető folyamat során el kell fogadnod: irreális elvárás egy Anyával szemben, hogy tökéletes legyen. A vele való kapcsolat helyreállítása garantáltan hosszú és időigényes lesz, ráadásul – ha lehetőség van rá – jó, ha kölcsönös. Így mindkét fél számára tanulási lehetőséggé és egy új eséllyé képes kinőnie magát.
Forrás: Örökölt családminták
Ajánlott könyv:
Mark Wolynn – Örökölt családminták
