Jómagam a Tudatosság-gyakorlatot szoktam alkalmazni, hogy szüntelenül megmaradjak a tudatosság állapotában. Hadd szögezzem le, e gyakorlat célja nem az, hogy eljuss a Tudatosságig, hiszen máris azonos vagy vele! Csupán azért végzed, hogy e Tudatosság folyamatos tudatában élhesd az életed. A három egyszerű lépés elvezet a határtalanul szabad élethez, amit múlhatatlan, üdvös boldogság hat át!
1. lépés: Tedd fel magadnak a kérdést: „Tudatosan vagyok jelen?”
2. lépés: Eszmélj rá a Tudatosságodra!
3. lépés: Maradj meg e Tudatosság állapotában!
1. lépés: Tedd fel magadnak a kérdést:
„Tudatosan vagyok jelen?”
Ne az elméddel próbálj választ adni; a gondolatok nem segíthetnek hozzá a Tudatosság megtapasztalásához. Valahányszor felteszed magadnak a kérdést, elvonod figyelmed az elmédről és a benne rajzó gondolatokról, és ráirányzod a Tudatosságodra. Amint megkérded, „Tudatosan vagyok jelen?”, nyomban a tudatos létállapotra váltasz. Persze elméd rögtön utána megzavarhat egy tolakodó gondolattal, ám ha ez történik, egyszerűen tedd fel újra a kérdést! Minél többször ismétled a gyakorlatot, annál tovább maradsz meg a Tudatosság állapotában, és annál jobban elcsitulnak gondolataid és az elméd.
„Tudd, hogy minden változékonysága dacára az elme hátterében a változatlanság honol.”
Hale Dwoskin
Miután felteszed magadnak a kérdést, „Tudatosan vagyok jelen?”, elsőként alkalmasint a megkönnyebbülés érzése jár át, amint az elmédben és a testedben munkáló ellenállás kezd feloldódni. Ha néhányszor már elvégezted a gyakorlatot, a megkönnyebbülés lassan a békés boldogság enyhet adó érzetébe olvad. Amint elméd elcsitul, mélységes derű áraszt el. Talán úgy érzed majd, mintha az öröm hullámai melengetnék jólesően a szívtájékodat.
A megkönnyebbülés érzetét annak köszönheted, hogy elméd végre a háttérbe szorult. Minél hosszabban marad így, átengedve az előteret Tudatosságodnak, annál mélységesebb lesz a megkönnyebbülés, és annál áradóbb az öröm, ami átjárja egész lényed. Az üdvös boldogság akkor köszönt reád, amikor a Tudatosság végleg előtérbe kerül, s az elmédet sikerül az őt megillető helyre száműznöd.
Ne feledd, a Tudatosság alak nélküli létező, így nem olyasmi, amibe belekapaszkodhatsz. Ebben a szeretethez hasonló. Tudod jól, hogy a szeretet létezik, de azért mégsem kézzelfogható. A szívedben érzed a szeretet rezdüléseit, ám nem ragadhatod meg az érzést. Ugyanez a helyzet a Tudatossággal is. A testedet elönti a nyomában feltörő boldogság és megkönnyebbülés, a Tudatosságot magát mégsem ragadhatod meg, mert nem kézzelfogható.
Kezdetben talán nehezedre fog esni, hogy megmaradj a Tudatosság állapotában, éspedig gondolataid szüntelen rajzása miatt.
„Amint ezen kapjuk magunkat, ismét feltehetjük a kérdést, »Tudatosan vagyok jelen?«, s ily módon elterelhetjük elménket a megismerés és megtapasztalás tárgyaitól önnön lényege vagy forrása felé.”
Rupert Spira
Az örökös gondolkodás szokásától egyszerűen úgy szabadulhatunk meg, hogy valódi lényünkként, a Végtelen Tudatosságként létezünk. Az elmédet nem használhatod arra, hogy leállítsa önmagát, és gátat vessen a gondolatok árjának. Ezért vallanak sokan kudarcot a meditációban: az elméjükkel próbálják elcsitítani magát az elmét, ahelyett, hogy egyszerűen megvonnák a figyelmüket az újra meg újra felbukkanó és tovatűnő gondolatok hullámzásától.
A legtöbb embernek gyakorlatilag sosem hagy nyugtot a tulajdon elméje, mivel folyamatosan öklendezi fel egyik gondolatot a másik után, és közben nem jönnek rá, hogy elegendő volna egyszerűen elfordítani figyelmüket e gondolatokról. Az elmétől megszabadulni csodás megkönnyebbülés, ám csak akkor köszönthet ez rád, ha képes vagy tárgyilagosan szemlélni a gondolataidat, ahelyett, hogy csáberejüknek engedve rájuk összpontosítanál, és hinnél nekik.
2. lépés: Eszmélj rá a Tudatosságodra!
Miután nekilátsz az 1. lépés gyakorlásának, viszonylag rövid időn belül eljutsz addig a pontig, ahol már automatikusan felfigyelsz a Tudatosságra. Többé nem kell feltenned a kérdést, hogy tudatosan vagy-e jelen, mivel abban a pillanatban, ahogy a Tudatosság eszedbe ötlik, máris az előtérbe kerül, elméd pedig visszahúzódik a háttérbe.
Irányozd figyelmed fókuszát a Tudatosságra oly módon, hogy napjában többször is észleled jelenlétét! Valahányszor elfordulsz az elme zűrzavarától, és visszatérsz a Tudatosság mélységes békéjéhez, mindig a csodás megkönnyebbülés és sugárzó boldogság érzése fog elönteni.
„Minden pillanatban útelágazáshoz érsz: valódi éneddel azonosulsz, vagy azzal, ami nem vagy. Minden egyes másodpercben választanod kell, melyik útra lépsz.”
Az én tanítómesterem
Ha úgy találod, az elméd eltakarja előled a Tudatosságot, vagy úgy érzed, kizökkentél tudatos állapotodból, és képtelen vagy újra rátalálni, kérdezd meg magadtól: „Mi az, ami tudatában van annak, hogy kizökkentem a Tudatosságból?” Hát persze, hogy maga a Tudat az! És amint erre ráeszmélsz, máris újra tudatára ébredsz Tudatosságodnak.
Amennyiben úgy véled, hogy mindeddig nem sikerült rábukkannod a Tudatosságodra, tedd fel magadnak a kérdést: „Mi az, ami tudatában van azzal, hogy még nem fedeztem fel a Tudatosságomat?” Hát persze, hogy megint csak a Tudatosság az! És ezzel már rá is találtál Tudatosságodra.
Tudatában vagy a testednek e pillanatban? A Tudatosság az, ami észleli a testedet. Tudatában vagy a széknek, amelyen ülsz? Megint csak a Tudatosság az, ami észleli az ülőalkalmatosságot. Tudatában vagy a légzésednek? A Tudatosság az, ami megfigyeli légzésedet. Ilyen egyszerű az egész.
„Ahányszor csak eszedbe jut, hozd vissza magad a jelen pillanatba. Tégy így naponta százszor, ezerszer, hiszen – ne feledd – hatalmad a tudatosságodban rejlik.”
A titok
3. lépés: Maradj meg e Tudatosság állapotában!
Ha meg akarsz maradni a Tudatosság állapotában, csak arra kell ügyelned, hogy hová irányozod a figyelmedet. Tanítómesterem egy egyszerű hasonlattal magyarázta meg nekem ennek jelentőségét. Eszerint elménk úgy működik, mint egy fényképezőgép lencséje, ami automatikus ráközelítés-funkcióval van ellátva, és képes a dolgok legapróbb részleteire is ráfókuszálni a figyelmünket, ahogyan egy fényképezőgép teszi a közeli felvételeknél. Elménk az idő legnagyobb részében a részletekre összpontosít, így fókuszált figyelmünk lencséjén át látjuk a világot, minek eredményeképpen igencsak szűk szeletéről kapunk egy meglehetősen eltorzított képet. Amikor azonban egy nyílt térségről akarunk felvételt készíteni, fényképezőnk lencséje távoli fókuszra áll, hogy egyszerre sok mindent foghasson be. Hasonlóképpen, ha kiszélesíted figyelmed sugarát, immár nem az apró részletekre fókuszálsz, és feltárul előtted a Tudatosság. Egyszerű módja ez annak, hogy megmaradjunk a Tudatosság állapotában, és mindent a maga valójában tapasztaljunk meg.
Ha át akarod ültetni a dolgot a gyakorlatba, tekints szét magad körül most rögtön, keress egy közeli tárgyat, amire összpontosíthatsz, és fókuszálj kizárólagosan rá! Majd szélesítsd ki figyelmed sugarát, igyekezz minél több mindent belefoglalni a környezetedből anélkül, hogy konkrétan egyvalamire összpontosítanál. Észlelni fogod, hogy tested azon nyomban ellazul, s megkönnyebbülés árasztja el. Ez azért van, mert az elménk szüntelenül fókuszált, és ennek az állapotnak a fenntartása tetemes erőfeszítést igényel. Amikor tehát egyszerre a lehető legjobban kitágítod figyelmed fókuszát, elméd visszahúzódik a háttérbe, és Tudatosságod veszi át a helyét az előtérben. A megkönnyebbülés pedig azért áraszt el, mert a Tudatosság nem igényel erőfeszítést; mindent észlel és tud anélkül, hogy bárhová fókuszálnia kellene.
„Minél kevésbé hiszed magadról, hogy a te dolgod a cselekvés, annál biztosabban mozdítod elő a jót a világban.”
Hale Dwoskin
Valaha én magam is igen ügybuzgó voltam. Hatalmas teherbírásommal hivalkodtam, és azzal bűvészkedtem, hogyan tudok egyidejűleg minél több feladatot intézni. Folyton tüsténkedtem – igazi minden lében kanál voltam. És így persze az univerzum végeláthatatlanul gondoskodott számomra tennivalóról, hiszen azt gondoltam magamról, hogy a lételemem a sürgés-forgás.
Ám amikor megtanultam, hogyan vetkőzhetem le önmagammal kapcsolatos hamis meggyőződéseimet, és maradhatok meg valódi énem, a Tudatosság állapotában, mindez egy csapásra megváltozott. És manapság nemcsak boldogabb vagyok, mint valaha életemben, de a folytonos lótásfutás helyett úgy érzem, minden szépen elintéződik a maga természetes ütemében anélkül, hogy nekem magamnak sürgetnem kellene. Ha pedig mégis nekidurálom magam valaminek, olyan csekély erőfeszítéssel sikerül nyélbe ütnöm, hogy magam is alig hiszem el. Az életem csodálatosan könnyeddé vált!
Szánj naponta legalább öt percet arra, hogy a Tudatosságra irányozod figyelmedet!
Megteheted ezt reggel ébredés után, este, amikor nyugovóra térsz, vagy bármely más időpontban, amit alkalmasnak ítélsz. Ha te is olyan hőn vágysz arra, hogy az életed igazán csodálatossá váljék, mint jómagam, akkor a lehető leggyakrabban fogod figyelmedet Tudatosságodra fordítani – mindenesetre már napi öt perccel is gyökeres változást idézhetsz elő. Ilyen egyszerű az egész!
Ne feledd, e gyakorlat nem arra szolgál, hogy eggyé válj a Végtelen Tudatossággal, hiszen máris egy vagy vele! Inkább azt segíti elő, hogy többé ne a testeddel és az elméddel azonosulj, mivel ezek egyike sem a te valódi éned.
„Eleinte vesződségesnek tűnhet újra meg újra visszatérni eme szívderítő jelenléthez, ám egy bizonyos ponton olyan természetessé válik, hogy inkább az igényel erőfeszítést, hogy elszakítsd magad tőle.
Hiszen olyan ez, mintha hazataláltál volna.”
Francis Lucille
Hamarosan eljutsz addig a pontig, ahol már bizonyosan tudod, az istenség birodalmában jársz, vagy – azok kedvéért, akik jobban szeretik az „Isten” szót használni – Isten országában. Márpedig, ha idáig eljutottál, az annyit jelent, hogy magad mögött hagytad az elmét.
„Amikor az egód lehunyja szemét,
Isten szemével kezdesz látni.”
Mooji
Miután egy darabig ismételgetted e lépéseket, azt fogod észrevenni, hogy a Tudatosság fokozottabban jelen van életedben, elméd pedig jócskán elcsitult.
Sikeres előrejutásod további jelei közé tartoznak az alábbiak:
-
- az életed könnyebbé és erőfeszítés-mentesebbé válik;
- megbékéltebbnek érzed magad;
- azok a dolgok, melyek korábban zavartak, többé nem háborítanak;
- higgadtabbá, érzelmileg kiegyensúlyozottabbá válsz, és úgy találod, hogy nem egykönnyen ragadnak magukkal a negatív emóciók.
Olyan áradó boldogság tölt el, amilyenben korábban nem volt részed. Világosabban tudatosul benned elméd abbéli hajlandósága, hogy panaszkodjon, bírálgasson, és a negatív dolgokra összpontosítson. És persze azt is észreveszed, hogy az elmédnek immár nincs akkora hatalma feletted, mint korábban, mivel a figyelmedet elfordítottad a gondolataidról.
„Amint tudatosul bennünk, hogy magunk vagyunk a tökéletes Én, hogy nem e behatárolt testtel és elmével vagyunk azonosak, minden problémánk egy csapásra megoldódik.”
Lester Levenson
A Tudatosság nagyobb bárminél, aminek tudatában van. Az ember behatárolt, ám a Tudatosság határtalan, ami annyit jelent, hogy az égvilágon minden lehetséges. Soha semmi nem állíthat korlátokat eléd, és semminek, de semminek nincsen hatalma feletted!
A Tudatosságot semmi sem háboríthatja! Nincs a világon annyi probléma, amennyi megtörhetne. A negatív sorsfordulatoknak nincs hatalmuk feletted. Még a háborúk lángja sem perzselhet meg. Te egy vagy a Tudatossággal, s ezért mindig biztonságban és jólétben fogsz élni. Érinthetetlen, sérthetetlen, enyészhetetlen vagy. Ugyan mi fenyegethetne téged? Hiszen mindent magadba foglalsz: te vagy a mindenség. Ha képességeidhez mérten igyekszel megmaradni valódi éned, a Tudatosság állapotában, oly módon, hogy amikor csak teheted, a Tudatosságra irányozod a figyelmed, csodás életben lesz részed.
„És akkor többé nem torpansz vissza a világ látszat-határainál, hanem puszta jelenésnek, káprázatnak tekinted ezeket, hiszen jól tudod, hogy saját Létvalódnak nincsenek határai.”
Lester Levenson
Forrás: A legnagyobb titok
Ajánlott könyvek:
A LEGNAGYOBB TITOK
A titok
Az erő
