Mit kezdjünk a ránk zuhanó gyásszal? Hogyan álljunk neki a tömbbe keményedett sokk feldolgozásának? Íme egy kulcsfontosságú könyv az egyik legnagyobb taburól, amelyet senki sem tud megkerülni.
A gyász előbb-utóbb mindenkit elér. Sokféle veszteség létezik, melyek közül a legsúlyosabbak egész életünkre kihatnak: közeli családtagjaink, szeretteink elvesztése, vagy saját szervezetünket megtámadó, tartós betegség – mind olyan fájdalmak, melynek feldolgozásával tudatunk nehezen birkózik meg. A felismerés nemcsak fájdalmas, hanem sokszor a reménytelenség érzésével, szinte tapintható magánnyal jár.
“Miért pont én?” “Miért pont velem történik ez meg?” – Aki gyászol, gyakran teszi fel magának a húsbavágó kérdéseket, szinte előre belenyugodva, hogy válasz nélkül marad a megbonthatatlan, kettéhasadt tudatállapotban. Tudomásul vesszük, hogy a gyász mély gödréből nincs menekvés. Vagy mégis?
Gyász napról napra: A veszteség feldolgozása másképp
Készült egy megkerülhetetlen könyv, amely kifejezetten a gyászolónak szól. Jan Warner szeretettel, türelemmel és együttérzéssel nyúl az emberiség történetével egyidős, rohanó, kényszeresen életigenlő világunk csendben megkövesedett tabujához. A Gyász napról napra célja, hogy megértsük: a veszteség feldolgozása másképp, többféle módon is megtörténhet.
A könyv 365 napnyi, együttérző támogatásból, bátorító gondolatból, csendes elmélkedésből áll, így minden egyes napra tartogat fénysugarat azoknak, akiknek – a szerző szavaival élve – néha a lélegzetvétel is nehézséget jelent. Jan maga is keresztülment a minden sejtet átitató, fájdalmas és fullasztó gyászfolyamaton szeretett férje elvesztését követően, így saját tapasztalatait alapul véve bizonyossággal állítja: nem kell magunk mögött hagynunk a gyászt, fájdalmunkat mélyen eltemetve nem szükséges úgy tennünk, mintha már elengedtük volna a távozót. Ahhoz, hogy továbbléphessünk és vigaszra találjunk, el kell fogadnunk, hogy a veszteség örökké velünk marad. Gyászunknak méltó helyet kell találnunk önmagunkban.
A könyv tematikája a napi üzeneteken túl olyan heti témákat is felölel, amelyek a gyászmunkát kísérő, gyakran fellépő problémákhoz kapcsolódnak. Ezek közé tartozik a magány, a ki nem mondott, mardosó gondolatok, az egészségtelen megküzdési stratégiák, a bűntudat vagy az intimitás kérdése.
A heti témák mellé Jan 52 gyógyító gyakorlatot is társít, amelyek segítenek az érzelmek feldolgozásában, és aktivizálják a veszteséggel való szembenézéshez szükséges készségeket.
A veszteség feldolgozása során kialakuló magatartás- változások: ne ijedj meg tőlük!
A gyász Elisabeth Kübler-Ross pszichiáter által definiált öt szakaszát sokan ismerik. Ezek a tagadás, a düh, az alkudozás, a depresszió és az elfogadás. Jan Warner szerint azonban a szakaszok nem következnek lineárisan egymásból – ahogyan a gyászmunka is nélkülözi a folytonosságot és a pontos menetrendet. A folyamat nem szabályos, és nem is kell annak lennie. A látszólag már begyógyult sebek bármikor felszakadhatnak újra, ezért Jan arra biztat minket, hogy közelítsünk máshogy a fájdalomhoz. Tekintsünk gyászunkra úgy, mint egy napraforgóra, melynek szirmai életteli sárga színben pompáznak, közepe azonban sötét, és mindig az is marad. Akkor is, amikor a növény a nap felé fordul.
A könyv segít a gyászolónak értelmezni és megfelelő mederbe terelni a veszteség során kialakuló magatartás-változásokat. Megérteni és elfogadni, hogy az élet már sosem lesz ugyanolyan, de megy tovább. Feltámasztani a reményt, hogy a mély gödörből kilépve képesek leszünk újraépíteni magunkat, és ismét teljes életet élhetünk majd.
Gyász fázisai: használd a könyvet saját gyászmunkáddal összhangban
Jan Warner arra biztat minket, haladjunk könyvében saját tempónknak és gyászmunkánknak megfelelően, akár oldalról oldalra, akár egy-egy olyan fejezetet kiválasztva, amely különösen megérint. Ne pipáljuk ki a könyvet képzeletbeli olvasólistánkon, helyette inkább vegyük újra és újra elő, amikor úgy érezzük, kifogyott a talaj a lábunk alól, és nem tudunk semmibe sem megkapaszkodni. Tudatosítsuk magunkban, hogy gyászunk tiszteletet érdemel, otthonra lel bennünk, és a veszteség talaján új élet sarjad majd! Ez segít felfedezni azt a kézzelfogható erőt és képességeket, amelyek lehetővé teszik, hogy még gazdagabb életet élhessünk – benne szeretteink gondosan ápolt emlékével.
A Gyász napról napra nem ad pontos és követhető receptet az átható magány és fájdalom ellen. De megtanít arra, hogy kapcsolódni tudjunk gyászunkhoz, és legjobb barátként nyújt támogatást számunkra azokban a pillanatokban is, amikor azt hisszük, nem tudunk tovább élni. Jan Warner ránk mosolyog a sorok közül békét hozó szavaival:
“Semmit sem ronthatunk el Mindenki pontosan ott tart jelenleg, ahol tartania kell.”
A szerzőről: Jan Warner saját gyászán keresztül ébredt rá, mennyien szorulnak támogatásra, amikor feldolgozhatatlan veszteség éri őket. Hogy velük, és szerte a világon minden, hasonló léthelyzetbe került emberrel összekapcsolódhasson, életre hívta a Grief Speaks Out (A gyász felszólal) nevű Facebook-csoportot, melynek már több mint kétmillió követője van.
Forrás: Gyász napról napra
Ajánlott könyvek: Jan Warner – GYÁSZ NAPRÓL NAPRA
