A szupervonzás hatalmának minden akadálya közül a legnagyobb a jó érzésnek való ellenállás. Nem hiszel nekem? Kérdezd meg magadtól: Megesett már, hogy azt hitted, a félelem megvéd a csalódástól vagy a fájdalomtól? Olyan egyszerű erre a gondolkodásmódra váltani, hogy talán nem is veszed észre. Talán úgy érzed, hogy a félelem természetes módja annak, hogy megvédd magad, és az irányításod alatt maradjanak a dolgok. Mindnyájan sokkal kényelmesebbek vagyunk a félelem állapotában, mint az öröm és a hit helyén. Lehet, hogy azt gondolod: „Várj, de hát nem úgy járok-kelek egész idő alatt, hogy félek. Hogyhogy a félelemre támaszkodom?” A válasz az, hogy a félelem sokféle formát ölthet, és érzelemként jelenik meg, melyet valószínűleg felismersz – például a szorongást, a túlzott óvatosságot, az ítélkezést és a kontrollkényszert –, de ezek valójában a félelem érzéséből erednek. Gondolj a félelemre mint a szeretet ellentéte. Amikor a félelemre támaszkodsz, ahogyan a legtöbben tesszük, akkor leválunk az univerzum szabadon áradó szeretetéről.
Sajnos az igazság az, hogy sokan függenek a félelemtől. Annyira megszoktuk a világ félelmetes előrejelzéseit, hogy nem bízunk abban, hogy a dolgok jók lehetnek. Tudat alatt úgy gondoljuk, hogy ha a jó dolgokra összpontosítunk, elveszítjük az irányítást, nem leszünk biztonságban, vagy csalódni fogunk. Az ego meggyőzött bennünket arról, hogy a „jó” korlátozott, és végül a szerencsénk elfogy. Azt gyanítjuk, hogy bármi, ami nagyon jó, valószínűleg túl jó ahhoz, hogy igaz legyen. A társadalom meggyőzött bennünket arról, hogy ha valamit érdemes megtenni, harcra, hősi kitartásra és áldozatra van szükség. Ezért szenvednünk kell, és ez a gondolkodásmód tulajdonképpen növeli a küzdelmet. Amikor azt hisszük, hogy szenvednünk kell, azt közöljük az univerzummal, hogy ez az, amit akarunk. Emlékezz az 1. fejezet üzenetére: az univerzum mindig azt adja, amit megrendelünk. Ha hiszünk a szenvedésben, szenvedni fogunk.
Amit most mondani fogok, megrémíthet. Szeretném, ha ezt a következő mondatot annyiszor elolvasnád, amennyire csak szükséged van ahhoz, hogy elmerülj benne:
Annak érdekében, hogy valóban használni tudjuk
a szupervonzás erejét, el kell fogadnunk,
hogy a jó dolgok könnyen jönnek.
Ez valószínűleg az ellenkezője annak, amit tanítottak neked! Ez azért van, mert a legtöbbünk visszafelé működik. Egész életünkben a félelemalapú hitrendszerek mellett tartottunk ki, hogy biztonságban érezzük magunkat. Olyan gondolatokban hiszünk, hogy „Hihetetlenül keményen kell dolgoznom, hogy sikerüljön”, „Túl öreg vagyok ahhoz, hogy gyermekem legyen”, és „Rettenetes vagyok a párkapcsolatok terén”. Látod, hogy ezeket a gondolatokat hogyan támogatja az ellenállás energiája? A jó érzéssel szembeni ellenállás az, ami megakadályozza annak a jónak a bevonzását, amit szeretnénk. Abban a pillanatban, amikor felszabadítjuk ezt az ellenállást, és csak jól érezzük magunkat, akkor minden, amire igazán vágyunk, természetesen érkezik el hozzánk. Amikor jól érezzük magunkat, inkább megoldásokat vonzunk, mint problémákat. Amikor jól érezzük magunkat, az élet természetesen áramlik.
Tudom, hogy nehéz ezt felfogni. A spirituális gyakorlatok sok tanulója (beleértve engem is) úgy véli, hogy ezt az elképzelést nehéz alkalmazni. A félelem erősen kézben tart minket. Annyira ellenállunk a jó érzésnek, hogy arra számítunk, hogy az élet nehéz lesz.
Például itt van, hogy a félelem hogyan jelent meg már a karrierem elején. A vállalkozásom építésének első évtizedében sok örömöt és hitet tapasztaltam. De az öröm és a hit alatt állandósult a félelem jelenléte. Attól féltem, hogy ha nem dolgozom szét az agyam, akkor a karrierem szétesik. Ez a hitrendszer gyermekkorból ered. Amikor fiatal voltam, magamra vettem azt a történetet, hogy „Ha én nem csinálom meg, senki más nem fogja.” Abban a hitben éltem az életemet, hogy keményen kell dolgoznom és túlóráznom, hogy megkapjam, amit akarok. A karrierem azért fejlődött, mert az öröm és a hit erősebb volt a félelemnél. Bár jól éreztem magam és sikeres voltam, mindig úgy éreztem, hogy nehéznek kell lennie, vagy nem lesz jó vége. Nem számított, mennyire éreztem magam ihletettnek, mindig úgy éreztem, mintha harcolnék, és hogy mindig több a teendő. A „Ha én nem csinálom meg, akkor senki más nem fogja” elképzelése blokkolta bennem a szupervonzás erejét. És bár az univerzum sok lehetőséget és sikert adott nekem, a küzdelem nem maradt el. Mélyen belül tudtam, hogy kell lennie egy jobb módszernek is, de hosszú ideig nem voltam készen arra, hogy valóban hozzáférhessek ehhez.
Forrás: Szupervonzás
Ajánlott könyv:
Gabrielle Bernstein – SZUPERVONZÁS
Gabrielle Bernstein – AZ UNIVERZUM MINDENBEN TÁMOGAT
Gabrielle Bernstein – ÉDESÍTSD MEG AZ ÉLETED
Gabrielle Bernstein – ÍTÉLKEZÉS NÉLKÜL
