Az tény, hogy ha egy nő meglát valamit benned, akkor jobban el tud szakadni a külső formától, mint általában a férfiak, de ehhez arra van szükség, hogy megismerjen. Márpedig, ha a külsőd első látásra nem kelti fel a figyelmét, általában nem fog megismerni…
Ördögi kör ez.
Tehát a külső igenis fontos. És nemcsak testi, de egyéb formában is: nem a ruha teszi az embert, de a leghétköznapibb ajándékot is feldobja a csomagolás.
Jó, ha tudod, hogy majd’ minden nőnek van egyfajta mániája a férfiruhadarabokat illetően. Van, amelyik a szűk farmert szereti, van, amelyik a kockás inget; van, aki az elegáns, öltönyös pasasokra bukik, van, amelyik a lezser, sportos szerelésre. Ebben az esetben sem lehet felállítani egy általános szabályt, azonban van két olyan sarkalatos ruhadarab, amely biztos nőriasztó: az övtáska és a rövidnadrág-szandál-térdzokni kombináció a legvadabb női vágyat is lelohasztja. Úgyhogy, ha meg akarsz ismerkedni a nővel, hallgass rám, és hagyd otthon a szandit meg az övtasit.
Amúgy a legtöbb nő nemcsak önmagában, hanem a férfival szemben is megél egyfajta cipőmániát. Szeretik, ha a pasason ízléses cipő van – a randin szinte mindig megvizsgálják a lábbelidet –, de leginkább arra figyelnek, hogy mennyire új és tiszta. Úgyhogy az öltözködés fontos, azonban mint a legtöbb esetben, itt is a természetesség a nyerő…
A következő eset velem történt meg. Nem szívesen dicsekszem vele, de nem akarom azt hazudni, hogy egy ”ismerősöm mesélte”, arról nem is beszélve, hogy gondolom, köztünk marad.
Nos, néhány évvel ezelőtt, egy forró nyári napon kirándultunk a barátaimmal. Már hazafelé tartottunk, amikor valaki kitalálta, hogy együnk palacsintát. Szó szót követett, és mivel a közelben ismertem egy utcai hamburgerest, arrafelé vettük az irányt. Egy batár nagy terepjáróban ültünk. Mivel iszonytató meleg volt, egy szál alsógatyában izzadtunk az ülésen. Amikor megérkeztünk, összedobtuk a pénzt, majd kiszálltam a bódé előtt kígyózó embertömeg előtt. Képzeld magad elé a jelenetet: a fekete terepjáróból kiszáll egy pasas alsógatyában és bakancsban, markában egy csomó pénzzel – nemhogy zsebem, még ruhám is alig volt –, majd lazán odamegy a pulthoz, és egy: „Helló, bébi, 50 palacsintát kérek!” dumával nyit, miközben leveszi a napszemüvegét…
Na, hát sejtheted, hogy azonnal felkeltettem a nők figyelmét: a pultos lány, a körülöttem állók, de még az utca túloldalán sétálók is megbámultak, mert nem tudták, ki lehet ez a hatalmas tahó. S érdekes, hamar kiderült, hogy a nők nagyobbik része pozitívan érdeklődött. Akkor ennek én sem tudtam az okát, de később rájöttem: annyira nem foglalkoztam a külvilággal, hogy természetes maradtam. A nők nem azt élték meg, hogy mekkora egy tapló ez a pasas, hanem azt, hogy ilyen. És kész.
Tehát a külső igenis fontos. Egyértelműen pozitív figyelemfelkeltő még a testi erő. S noha ezzel a legtöbb férfi tisztában van, mégis félreértik: a nők általában nem az idiótán túlgyúrt, kockára pumpált izmokat szeretik, hanem a természetes idomokat – leginkább úgy fogalmaznak, hogy akkor jó a pasas teste, ha ”van benne anyag”. S itt is a nem szándékos figyelemfelkeltés a kulcs: ha egy nő az edzőteremben lát egy kidolgozott testű férfit súlyzózni, általában fitymálva nézi. Ha azonban ugyanezzel a pasassal az erdőben találkozik, ahogy félmeztelenül fát vág, azonnal megmozdul benne valami…
Másrészt a nő általában nem a harsány, hanem a nyugodt testi erőt szereti. Azt, amelyik nem böki ki a szemét, de amikor a sors úgy hozza, lehengerlővé válik; a nő felfedezni szereti a férfi erejét, nem pedig rettegni tőle. Úgyhogy a már korábban említett magasság és a gusztusosan kidolgozott izomzat felkelti a legtöbbjük figyelmét. De éppígy felkapják a fejüket egy a lelküket és térdüket megremegtető, mély orgánumra vagy egy különleges illatra; a legtöbb nőt jobban le lehet nyűgözni a fülén és az orrán, mint a szemén keresztül.
Fontos lehet a harmonikus mozgás is: ha egy férfi jól táncol, vagy csak úgy jár, mint egy ragadozó nagymacska, garantáltan magára vonzza a tekintetet. Amúgy jó, ha tudod, hogy a legtöbb nő váll-, mellkas- vagy fenékmániás. A széles váll és izmos mellkas, gondolom, érthető – egyértelműen tükrözi az erőt –, azonban a fenék már érdekes kérdés. Még a nők sem tudják, miért szeretik a formás férfifeneket, pedig a válasz egyszerű: a tudat alatt dolgozó genetikai hatás információt fog fel a férfi hátsójáról, mégpedig azt, hogy a pasas mekkora ”löketekre” képes szex közben.
Tudom, első hallásra furcsának hangzik, de ha belegondolsz, logikus: mivel a genetika mindent a faj túlélésének vet alá, teljesen természetes, hogy minden eszközzel igyekszik megállapítani a hím szexuális teljesítményét. Egy izmos férfifenék a gének tudtára adja, hogy emberünk – feltehetőleg – megfelelő mélységekben képes elvégezni a megtermékenyítést. Úgyhogy, amikor a pasas hátsója megfelel a gének elvárásainak, a nőben megindul a vágy.
S persze ebben az esetben is megvannak azok az apró, személyre szabott mániák, amelyeket tudatosan nem, csak a természet adományaként teljesíthetsz: van, amelyik nő a szép ajkú férfiakra bukik, van, amelyik a hosszú, dús hajra. Van, amelyiknek a kéz és az ujjak formája a fontos, de olyat is láttam már, hogy a nő egy bizonyos formájú vádlira vagy lábfejre gerjedt.
Sokáig lehetne folytatni a sort, de a lényeg az, hogy a feltűnő külső – még akkor is, ha az valamiért nem számít szépnek, mint egy férfias sebhely – elintézheti a legfontosabbat, a nő figyelmének természetes felkeltését.
Részlet A. J. Christian: A nőkkel csak a baj van! című könyvéből