Az 5 másodperces szabály egyszerű. Ha felébred bennünk a vágy, hogy tegyünk valamit egy adott célunkért, 5 másodpercen belül cselekednünk kell, különben agyunk megsemmisíti a vágyat.
Abban a pillanatban, amikor úgy érezzük, tennünk kell valamit egy kitűzött célunk érdekében, használjuk a szabályt!
Ha hezitálni kezdünk, pedig tudjuk, hogy cselekednünk kéne, kezdjünk visszaszámolni: 5-4-3-2-1-RAJT! És álljunk neki!
Mindenkinél létezik egy időkeret a változásra ösztönző tettvágy feléledése és az elme reakciója között. Ez az időkeret 5 másodperc.
Ha nem hallgatunk a tettvágyra, ott maradunk változatlanul, ahol voltunk.
Egyetlen apró tettel azonban megakadályozhatjuk, hogy elménk elkezdjen ellenünk dolgozni. Egyetlen apró mozzanattal lendületet vehetünk, még mielőtt elöntene a gondolatok és kifogások áradata.
Mit kell ehhez tennünk?
Kezdjünk el visszaszámolni magunkban: 5-4-3-2-1.
A számolással figyelmünket a célra összpontosítjuk, ami mellett elköteleződtünk, így az elme gyártotta aggodalmak, gondolatok és kifogások nem kapnak teret.
Amint a visszaszámolással az 1-hez érünk, ugorjunk neki!
Mindez ahhoz hasonlít, mint amikor nekiállunk egy nehéz feladatnak, valaminek, amihez nincs kedvünk, amitől tartunk, vagy amit igyekszünk elkerülni.
Ennyi az egész – 5 másodperc.
Ha nem cselekszünk 5 másodpercen belül, akkor soha nem is fogunk.
Tekintsük most át a szabály 5 lépését, melyek mindegyike nélkülözhetetlen.
Első lépés: „Amikor felébred bennünk a tettvágy…”
A tettvágy nem egy haver a bárban, aki mindenkinek fizet egy kört. Nem is egy gyors, visszafordíthatatlan döntés. Nem romboló, nem illegális, és nem káros viselkedés.
Tettvágy alatt azt a belső késztetést, hívást értem, aminek hatására biztosan tudjuk, hogy valamit meg kéne tennünk (vagy nem kéne megtennünk), ösztönösen érezzük a zsigereinkben.
Ezek a szív üzenetei, olyan pillanatok, amikor a szívünk hangját halljuk. Mindannyian rendelkezünk saját, egyedi bölcsességgel, amely pontosan megfelel a mi tapasztalatainknak, intuíciónknak és DNS-ünknek.
Ez a bölcsesség tör felszínre ez alatt az 5 másodperc alatt.
Ez az ösztönös motiváció a tettvágy. Rá támaszkodva „tudjuk”, hogy meg kéne tennünk valamit, még ha nem is fűlik hozzá a fogunk.
Második lépés: „Tenni a cél érdekében…”
A második lépéssel kapcsolatban fontos megérteni, hogy nem elég akármelyik ösztönre hallgatva cselekedni – arra az ösztönre kell hallgatni, amely a kitűzött célhoz kapcsolódik.
Például felébredhet bennünk a vágy, hogy leszálljunk a buszról, és elmenjünk egyet futni.
Ha hallgatunk erre a vágyra, akkor egy lépéssel közelebb kerülünk az egészséges életmóddal kapcsolatos álmainkhoz.
Sokan gondolják, hogy az ösztönös vágyak ostobák és értelmetlenek. Ezzel én nem értek egyet.
Kutatások bizonyítják, hogy zsigereink úgy működnek, mint egy „második agy”. Mindannyian tudjuk, milyen az, amikor a zsigereinkben érzünk valamit.
Ezek a „zsigeri érzések” akkor jelennek meg, amikor a szívünk és az elménk próbál szólni hozzánk. A zsigeri vágyak általában nagyobb célokhoz fűződnek.
Igazán egyszerű felsorolni, hogy mi mindenre vágyunk: szeretnénk egy remek munkahelyet, anyagi függetlenséget, egészséget, boldogságot, valamint nagyszerű embereket magunk köré.
Annak ellenére, hogy tudatában vagyunk ezeknek a nagy céloknak, sokszor egy legyintéssel félresöpörjük az elérésükhöz szükséges tennivalókat.
Ha zsigeri vágy ébred bennünk, hogy felhívjuk egy barátunkat, ne habozzunk! Így máris tudjuk, mennyire becsüljük meg barátainkat. Ha késztetést érzünk, hogy felszólaljunk a megbeszélésen, tegyük meg! Minden olyan ösztönös vágyra igaz ez, amely a kitűzött céllal kapcsolatos.
Tapasztalataim szerint nagyon nehéz nekiállni egy célnak. Sokan kérdezik tőlem, hogy hogyan lehetnének egészségesebbek, boldogabbak, hogyan szerezhetnék meg álmaik állását.
Az első lépés, hogy azonosítjuk azokat az ösztönös vágyakat, amelyek a célunkhoz vezetnek.
Ha figyelünk, észre fogjuk venni a nap folyamán ébredő zsigeri érzéseket. És hogy hogyan tudunk hatásukra cselekedni?
Erre ad választ a következő lépés.
Harmadik lépés: „Szánd el magad…”
Az 5 másodperces szabály harmadik lépése, hogy elszánjuk magunkat. A szabály azt mondja, akkor is szánjuk el magunkat a cselekvésre, ha éppen nincs hozzá kedvünk. Minden ilyen elhatározással egyre jobban átvesszük az irányítást saját életünk felett.
Azt korántsem állítom, hogy mindez könnyedén menne. Mindannyian elkényelmesedünk. Ugyanazt ismételjük, amit mindig is csináltunk, még akkor is, amikor változtatni akarunk az életünkön.
És akkor eljön a pillanat! Érezzük a tettvágyat. Tudjuk, hogy a célunkkal kapcsolatos.
Itt az idő! Itt az a néhány másodperc. A lehetőségek másodpercei.
Az agyunk le akarja állítani az egészet. Meg is fogja tenni.
Most azonban még átvehetjük az irányítást. Pontosan tudjuk, mit kell tenni. Tudjuk, hogy változtatni akarunk az életünkön, haladni akarunk a céljaink felé.
Az 5 másodperces szabály egyszerű ugyan, de nem könnyű.
Nem könnyű elszánni magunkat, azonban ha változást akarunk, muszáj megtennünk. A szabály pedig megkönnyíti a dolgunkat.
Csak el kell kezdenünk visszaszámolni, utána pedig cselekedni. Egyszerűen elkezdünk visszaszámolni. Ennyi az egész.
Visszaszámlálás: 5-4-3-2-1-RAJT!
Ezen a linken megtalálhatóak a szabályt alátámasztó neurológiai kutatások. A blog leírja a neurológiai hátterét annak, hogyan aktiválja a prefrontális kérget az, ha egyszerre számolunk vissza, és végzünk fizikai tevékenységet. Arról is esik szó, hogy a szabály hogyan zökkent ki az automata üzemmódból, hogy átvehessük az irányítást életünk felett.
Egyelőre nem igazán szükséges azzal foglalkoznunk, hogyan működik a szabály. Elég ha elhisszük: valóban működik.
Amikor visszaszámolunk, felkészülünk a cselekvésre.
És ezzel el is érkeztünk a 4. lépéshez.
Negyedik lépés: „5 másodpercen belül mozdulni…”
A hangsúly a fizikai tevékenységen van. Amit azért fontos tisztázni: ez nem azt jelenti, hogy felpattanunk, és elkezdünk guggolásokat végezni.
Az a fontos, hogy tettvágyunktól vezérelve cselekedjünk.
Ha mindezt nem tesszük meg 5 másodpercen belül, az agyunk megöli a tettvágyat.
Visszaszámlálás és RAJT! Cselekedj!
A cselekvés számtalan dolgot jelenthet. Lehet, hogy kimondunk valamit, amit régóta magunkban tartottunk. Esetleg felszólalunk egy megbeszélésen. Előássuk a futócipőnket. Egészséges nassolnivalót választunk. Lenyeljük, amit éppen párunk fejéhez vágnánk. Elküldünk egy levelet egy leendő ügyfelünknek vagy mentorunknak. Bármi lehet, ami a célunkkal kapcsolatos.
Ez az 5 másodperc az a kritikus pillanat, amely elválasztja az életünk megváltoztatásához vezető utat agyunk szabotáló tevékenységétől.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen 5 másodperc, és nem 3, vagy 7, vagy 17.
Az 5 másodperc valójában az általános alapszabály, amelyet mindenki a maga igényi szerint formálhat.
Én magam azt tapasztalom, hogy minél tovább várok a tettvágy felébredése és a cselekvés között, annál nehezebb lesz végül elszánni magam. Ha már 3 másodperc alatt elszánjuk magunkat, az még jobb!
Megy már 2 másodperc alatt is? Remek! A lényeg, hogy a cselekvésig eltelt idő a lehető legrövidebb legyen.
Ne feledjük, agyunk fénysebességgel szabotálja álmainkat!
Ez pedig az ötödik lépéshez vezet bennünket.
Ötödik lépés: „Különben az agyunk megsemmisíti.”
Ha 5 másodpercen belül nem mozdulunk, agyunk megsemmisíti az álmot.
Agyunk olyan, mint egy túlóvó, irracionális, „helikopter” szülő.
Azt hiszi, biztonságban tart, holott csupán megakadályozza, hogy fejlődjünk, kiteljesedjünk a munkánkban, és a maga teljességében tapasztaljuk meg az életet.
Az agyunknak tulajdonképpen három feladata van.
Feljegyzi életünk eseményeit, és megőrzi emlékeinket.
Irányítja testünk működését.
És megvéd a veszélytől.
Amikor megtorpanunk, gondolkodni és hezitálni kezdünk, valamint bizonytalanok vagyunk, akkor agyunknak azt az üzenetet küldjük, hogy valami nincs rendben.
Ilyenkor agyunk vészfokozatra kapcsol, hogy megvédjen bennünket.
Miben nyilvánul meg ez a védelem?
Abban, hogy visszatart bármi olyasmi megtételétől, ami félelmetesnek, nehéznek vagy bizonytalannak tűnik.
Mi magunk tudjuk, hogy semmi veszélyes nincs abban, ha lebonyolítunk egy telefonhívást, sétálunk egyet, vagy követjük az álmainkat.
Agyunk azonban nem tudja mindezt, és megpróbál megakadályozni.
Az 5 másodperces szabály kicselezi az agyat azáltal, hogy a hezitálást cselekvésre cseréli.
Kételkedés helyett érdemes kipróbálni!
Ezzel az egyszerű eszközzel hatalmas változást érhetünk el életünkben. Ezek az 5 másodpercek összeadódnak, erre szavamat adom. Nem csupán az én életemet változtatta meg, hanem annak a több mint 100 ezer embernek az életét is, akik megírták nekem, milyen fantasztikus változásokat hozott számukra a szabály alkalmazása.
A szabály szinte minden helyzetben alkalmazható.
Érdemes kipróbálni!
Forrás: https://melrobbins.com/blog/five-elements-5-second-rule/
Ajánlatunk:
