Kivonat Wayne Dyer: Spirituális megoldás minden problémára című bestselleréből
Dr. Wayne W. Dyer
„Minden nagy teljesítmény egy álommal kezdődik. A tölgyfa alszik a makkban, a madárka vár a tojásban, és a lélek látomásában egy ébredező angyal mozdul. Az álmok a valóság magjai.” (James Allen)
Az élet egyik legnagyobb egyensúlytalansága a megszokásokkal tűzdelt mindennapi élet és a rendkívüli elégedettséggel járó életmódról alkotott álom közötti ellentét.
A kezdő idézetben James Allen költőien kifejezi, hogy az álom az a varázslatos birodalom, melyből az új élet felszínre tör. Mindenkiben ott lapul a teremtés végtelen képessége – Allen idézetében az „ébredező angyal” –, mely buzgón igyekszik elültetni álmaink és sorsunk magjait.
„A valódi képzelőerő nem holmi szeszélyes álmodozás, hanem a menny tüze”. (Ernest Holmes)
Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy Ernest Holmes-t is idézzem, aki a dinamikus képzelőerőt a menny tűzének nevezi.
Mindkét idézet arra hívja fel a figyelmet, hogy táplálnunk kell álmaink bennünk lobogó tüzét, hogyha fontos számunkra a kiegyensúlyozott élet.
A kiegyensúlyozatlanság megnyilvánulása
A vágyak és szokások közötti egyensúly hiánya nagyon finom módokon jelentkezhet életünkben. Nem feltétlenül okoz egyértelmű tüneteket, például gyomorégést, depressziót, betegséget vagy szorongást – sokkal inkább olyan, mint egy kellemetlen társ, aki folyamatosan azt susogja a fülünkbe, hogy valamit figyelmen kívül hagyunk.
Lakozik bennünk egy meghatározhatatlan sürgető érzés, melyet lényünk részének érzünk. Az érzés megfoghatatlannak tűnhet, de ott van bennünk a vágy, hogy azzá alakuljunk, akikké válni hivatottunk. Érezzük, hogy létezik egy magasabb rendű cél; életmódunk és célunk nincs egyensúlyban. Ez az érzés gyakran visszatér és nem hagy nyugodni, amíg helyre nem állítjuk a balanszt.
Képzeljünk el egy mérleghintát, aminek az egyik oldalán egy kövérkés gyerek ül, a másikon pedig egy sovány. Ebben a példában a lefelé billenő oldalon ülő duci gyerek jelképezi mindennapi életünket: a munkánkat, az otthonunkat, az embereket, akikkel kapcsolatban állunk, földrajzi helyzetünket, a könyveinket, a filmeket, amiket megnézünk, valamint az életünket kitöltő társalgásokat.
Arról szó sincs, hogy ezek a dolgok önmagunkban rosszak. Az egyensúly azért borul fel, mert a mi életünkbe nem illeszkednek az adott dolgok: egyszerűen nem harmonizálnak azzal, amit megálmodtunk magunknak.
Ami egészségtelen, az rossz, és ezt bizonyos szinten mi magunk is érezzük. Kényelmes lehet egyszerűen követni életünk mozzanatait, elégedetlenségünk súlya azonban jelentős kiegyensúlyozatlanságot okoz életünkben.
Megbénít bennünket a gyötrő elégedetlenség, a gyomrunkban érzett üresség, melyet képtelenség lerázni. Az érzések belefolynak legmélyebb álmainkba is, emlékeztetve arra, hogy mivé szeretnénk válni. Ébredés után azonban visszatérünk a biztonságos megszokotthoz.
Vágyaink az ébren töltött órákat is befolyásolják: amikor ingerlékenyek és veszekedősek vagyunk másokkal, akkor valójában az önmagunkkal szembeni frusztrációnk tör felszínre, melyet haragunk kifelé irányításával próbálunk enyhíteni.
A bizonytalanság a jelen életvitelünkkel szembeni frusztráció képébe bújik. Ha a „menny tüzére” gondolunk, akkor egy lépést teszünk afelé, hogy szembenézzünk azokkal a magyarázkodásokkal és mentális kifogásokkal, melyeket csak azért dédelgetünk, mert úgy gondoljuk, nincsenek meg az eszközeink az egyensúly visszaállításához.
Az is lehet, hogy elérünk egy pontot, amikor haragudni kezdünk önmagunkra, és gyógyszerek vagy más kezelés után nézünk, mellyel csökkentjük az alkalmatlanság érzését és a depressziót. Minden bizonnyal egyre rosszkedvűbbek és dühösebbek leszünk, és gyakrabban érnek bennünket apró kellemetlenségek mint egy megfázás, fejfájás vagy álmatlanság. Ahogy telik az idő, egyre kisebb lelkesedéssel fogunk haladni a taposómalomnak érzett életünkben.
Ezen a ponton a munka már csak egy mindennapi rutin, kevesebb motivációval és értelemmel. Kedvetlenségünk elkezd megjelenni családtagjaink és szeretteink felé tanúsított viselkedésünkben is. Könnyen felhúzzunk magunkat és ok nélkül piszkálódunk. Ha őszinték vagyunk magunkkal, rájövünk, hogy ingerlékenységünk a mi instabil állapotunkból fakad, mert a szebb jövőkép, melyet megálmodtunk magunknak, kicsúszni látszik kezeink közül.
Ha felszínre kerülnek ezek az apró intő jelek, fontos megfigyelni, hogy mi az az energia, ami a problémához vezet. A hatalmas félelem elfátyolozza létünk értelméhez fűződő kapcsolatunkat – azonban mi vagyunk az egyetlenek, akik újra egyensúlyba tudják hozni életünk mérlegét.
Az álmok és a szokások közötti egyensúly megteremtése
A létünk és életünk kiteljesítése iránti szenvedélyünket spirituális energiánk ösztönzi. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozzuk életünk e területét, gondolataink erejével kell vágyainkban harmóniát teremtenünk. Mentális erőnkkel azt vonzzuk, amire gondolunk. A frusztráció irányította gondolatok zavarodottságot vonzanak.
Amikor olyasmit mondunk vagy gondolunk, hogy „Semmit sem tehetek; elvesztettem az irányítást az életem felett; csapdába estem,” akkor ezt fogjuk vonzani, más szóval elutasítjuk magasabb kéréseinket.
Minden frusztrációtól áthatott gondolattal további bizonytalanságra fizetünk elő. Minden töprengés, mely azt a tévképzetet erősíti, hogy megakadtunk egy helyzetben, kérvény az Univerzumhoz, hogy állítson elénk még több akadályt, ami az adott állapotban tart bennünket.
Az egyensúly elérésének legfontosabb eszköze annak tudatosítása, hogy egyedül mi vagyunk felelősek a kiegyensúlyozatlanságért, mely az önmagunk számára vágyott élet és az álmot gyengítő mindennapi szokásaink között fennáll.
Mentális energiánkkal új összhangot teremthetünk, és elrendelhetjük, hogy az Univerzum az egyensúlytalanság helyreállítására szolgáló helyzeteket teremtsen.
Ilyenkor felismerhetjük, hogy a valóság világa korlátozott ugyan, képzeletünk viszont határtalan. A végtelen képzelet egy olyan valóság forrása, mely régóta arra vár, hogy megszülethessen egy kiegyensúlyozott környezetbe.
Az álmok és szokások közötti egyensúly helyreállítása
A cél az álmok és a szokások közötti egyensúly kialakítása. Ennek a legegyszerűbb módja, ha megfigyeljük megrögzött hozzállásunkat, majd megtanulunk a vágyainkkal való szimmetriára váltani. Mik is az álmaink?
Mi az, ami mindig bennünk lakozik? Milyen jelzőfény mutat utat folyamatosan gondolatainkban és vágyainkban – még ha alkalomadtán csak pislákolva is? Akármi legyen is az, bármilyen nevetségesnek is tűnjön mások számára, ha helyre akarjuk állítani az álmaink és szokásaink közötti egyensúlyt, meg kell változtatnunk az energiaszintet, mellyel vágyainkat próbáljuk valóra váltani.
Ha kibillentünk az egyensúlyból, az azért van, mert hagytuk, hogy energetikai szinten a szokásaink határozzák meg életünket. A hozzáállásunkat – és azok következményeit – mi magunk tápláljuk energiával.
A balansz helyreállításának kezdeti szakaszában összpontosítsunk a fentiek tudatosítására. Azt kapjuk, amire figyelmünket irányítjuk, akár tetszik, akár nem. Köteleződjünk el amellett, hogy álmainkra fókuszáljuk éberségünket, nem pedig a nehézségekre és kétkedésekre.
A gondolat egy mentális pénznem – költekezzünk bölcsen!
A gondolat mentális energia; az a valuta, melyet vágyaink vonzásába fektethetünk. Ne pazaroljuk el ezt a forrást olyan dolgokra, melyekről nem akarjuk, hogy bekövetkezzenek! Még akkor sem, ha nehéz ellenállni a szokás hatalmának.
„Azt kapjuk, amire figyelmünket irányítjuk, akár tetszik, akár nem. Köteleződjünk el amellett, hogy álmainkra fókuszáljuk figyelmünket, nem pedig a nehézségekre és kétkedésekre.” Dr. (Wayne Dyer)
Előfordulhat, hogy testünk egy ideig ott ragad, ahová a szokások kényszerítik, gondolataink azonban már összehangolódnak álmainkkal. Louisa May Alcott, a nagyra becsült XIX. századi írónő, mindezt bátorító és inspiráló módon fogalmazza meg:
„Messze fenn a napsütésben vannak a legmagasabbra törő vágyaim. Lehet, hogy nem érem el őket, de felnézhetek, láthatom, hogy milyen szépek, hihetek bennük, és megpróbálhatom követni őket.” (Louisa May Alcott)
Alcott idézete alapján egyszerű az álmokat és a szokásokat egymáshoz közelíteni: „felnézhetek, láthatom” és „hihetek bennük”. A szavak energetikai kapcsolatot teremtenek.
Ahelyett, hogy elmélkedéseinket arra összpontosítanánk, amit valósnak hittünk vagy amit egy életen át megszoktunk, inkább felnézünk és hiszünk abban, amit látunk.
Ha ilyen módon megváltoztatjuk gondolkodásmódunkat, az Univerzum együttműködik velünk, és pontosan azt küldi nekünk, amit kérünk és amiben hiszünk – nem mindig azonnal, de ha gondolataink összhangban vannak, akkor megkezdődik az egyensúly helyreállása.
Forrás: Drwaynedyer.com