Az önfegyelem

A korábbi fejezetek nagy hangsúlyt fektettek az elme feletti uralom megszerzésére. Ez a kontroll kulcsfontosságú a személyes kezdeményezésben, a pozitív lelki beállítottsághoz és az irányított lelkesedéshez. Az önfegyelem az, ami mindezeket az erőfeszítéseket összeköti.

A Nagy Négyes

Az önfegyelmed által nem csupán képessé tesz arra, hogy urald az érzelmeidet és egyensúlyban tudd tartani az elmédet, hanem hihetetlenül hatékony segítséget nyújt négy különösen fontos területen is.

Étvágy

Az étel, ital és más külső hatások – például a testedre káros drogok és gyógyszerek túlzott fogyasztása megrövidíti az életedet, lecsapolja az energiádat és elterelik az elvégzendő feladatról a figyelmedet. Erről nincs is miért fölöslegesen papolni. Az étvágy feletti uralom hiányára annyi empirikus bizonyíték áll rendelkezésünkre, hogy önmagában ez a tény elégséges ahhoz, hogy az önfegyelmedet arra is kiterjeszd, hogy mit fogyasztasz.

Pozitív lelki beállítottság

A PLB (pozitív lelki beállítottság) az egyetlen elmeállapot, amelyben elérhető a cél meghatározása. Általa vehetsz rá másokat arra, hogy közreműködjenek veled és segítsenek; és a Határtalan Intelligencia erejét is általa tudod bevonzani, ha összekapcsolod a hiteddel. Az önfegyelem biztosítja, hogy a lelki beállítottságodat arra használd, hogy a kívánt dolgokat magadhoz vonzd, míg a téged fenyegetőket elűzzed.

Idő

Egy régi mondás szerint „bűn az időt elfecsérelni”. A legtöbb ember annyi időt pocsékol el a pletykálkodásra, ami alatt akár meg is teremthetné azt a luxust, amit másoktól irigyel. Az idő a legértékesebb vagyonod. Megfelelően használva olyan, mint a pénz a bankban. Szigorú önfegyelem mellett kell eldönteni, hogy mivel töltöd. Ennek az egyik legegyszerűbb módja, ha előre beosztod, hogy a következő huszonnégy órát mivel fogod tölteni, és tartod magadat a tervhez. Ha egyszer megcsinálod, másodjára már könnyebben fog menni.

Alekszandr Szolzsenyicin egy kiváló példája azoknak, akik az önfegyelmük segítségével hatalmas hatást voltak képesek kifejteni. Éveken át túlélte a szovjet gulágot, majd volt bátorsága írni a tapasztalatiról. Szigorú írói napirendjéhez akkor is tartotta magát, amikor az Egyesült Államokba emigrált, pedig akkor már nemzetközi híresség volt, és megtehette volna, hogy az élete hátralévő részében csak ül a babérjain. Szolzsenyicin egy Vermont állambeli kisvárosban telepedett le, hogy nyugalomban dolgozhasson.

Amíg vissza nem tért Oroszországba, hogy részt vegyen az ország megreformálásában, mindennap reggel hatkor kelt, és egy kis reggeli után nekiállt írni. Egy gyors ebéd után folytatta a munkát, gyakran késő estig, olykor egészen pirkadatig. Nem engedte, hogy telefonhívásokkal zavarják meg a munkáját, és csak ritkán ment el hazulról. Ennek eredményeképpen született meg A vörös kerék tetralógia, egy roppant fontos történelmi regényciklus.

Amikor a történelem leszámolt a szovjet elnyomással, Szolzsenyicin ellenállt a kísértésnek, hogy azonnal hazautazzon Moszkvába, mert tudta, hogy be kell fejeznie a munkáját. Nem élt számtalan lehetőséggel, hogy megjelenjen műsorokban – pedig ezáltal nagyobb nyilvánosságot szerezhetett volna a könyveinek, ami egyszersmind jelentős bevételt is jelentett volna – nem hagyta, hogy mindez eltérítse az elvégzendő munkától. A gulágban eltöltött évek által megedzett önfegyelme tette lehetővé számára, hogy befejezze azt, amit elkezdett, és a Szovjetunió bukása után egy jelentőségteljes figurává emelkedhessen.

A cél meghatározása

Mostanra egyértelműnek kell lennie, hogy milyen elengedhetetlen a cél meghatározása. Tudod, hogy minden eredmény egy erős, ellenállhatatlan motivációval kezdődik. Ha véletlenül még nem határoztad meg pontosan a célodat, akkor térj vissza az első fejezethez, írd le, hogy mi az életed fő célkitűzése, és azt is, hogyan tervezed elérni azt. Ez az önfegyelem első lépése. Még a Határtalan Intelligencia sem képes segíteni neked, ha nem döntötted el, hogy hová is szeretnél eljutni.

Van egy régi vicc egy papról, aki egy árvíz során a temploma tetején rekedt. Ahogy a hullámok mind magasabbra törtek körülötte, a pap hevesen imádkozni kezdett Istenhez, hogy menekítse meg őt. „Az Úr majd gondoskodik rólam” – mondta magának.

Nemsokára egy csónakot sodort arra a víz. Az utasai odakiáltottak a papnak, hogy ússzon hozzájuk. „Ne törődjetek velem” – kiáltotta vissza a pap. „Az Úr majd gondoskodik rólam!” A csónakosok vonakodva bár, de továbbhaladtak.

A hullámok egyre magasabbra és magasabbra csaptak, mígnem már az Úr szolgájának térdét nyaldosták. Hamarosan egy újabb csónak bukkant fel, a templomtoronytól alig pár méternyire. A benne ülő mentőosztag tagjai odakiáltottak a papnak, aki ismét így válaszolt: „Az Úr majd gondoskodik rólam!” Így ez a csónak is tovaúszott, a pap pedig még hevesebben kezdett imádkozni.

A hullámok már a pap álláig értek, amikor végre felbukkant egy harmadik csónak is. Olyan közel jött, hogy a pap akár bele is tudott volna ugrani. De a félelemtől reszkető férfi csak szorította a templomtorony csúcsát, és azt kiáltotta: „Mentsetek meg valaki mást! Az Úr majd vigyáz rám!” Így a csónak tovaúszott.

Néhány perccel később a hullámok összecsaptak a pap feje fölött, és a pap megfulladt. A mennyország kapujába érve azonnali kihallgatást kért az Úrtól, és kérése meg is hallgattatott. Az Úr színe előtt a pap mélyen meghajolt, és azt kérdezte: „Mennyi Atyám, a munkám a Földön még nem fejeztem be. Miért nem mentettél meg?”

„Te jó ég!” – hangzott a válasz. „Azt hittem ide akarsz jönni. Három csónakot is küldtem, nem igaz?”

Az önfegyelem az, ami rábír, hogy felpattanj rá, ha megérkezik a te hajód.

Forrás: www.naphill.org

Ajánlott könyvek: