Belső családrendszer –
Fedezd fel belső részeidet

Az elmúlt két évtizedben, a Belső Családrendszer (IFS) átalakította a pszichoterápia gyakorlatát. Dr. Richard C. Schwartz, az IFS-terápia megalkotója (Internal Family System), a Belső Családrendszer kötetével, bemutatja a laikusoknak szóló tökéletes útmutatót az önfelfedezés és gyógyulás ezen hatékony és nem patologizáló megközelítésének megértéséhez.

Sajátítsd el az önmagadhoz kapcsolódás paradigmaváltó módszerét az IFS Belső Családrendszer modelljének megismerése által. 

Mindannyian ismerjük az önmagunkkal való beszélgetést, az önbizalomhiányt, az önbírálatot, mégis a legtöbben még mindig úgy tekintünk magunkra, mintha egyetlen egységes elménk lenne. Dr. Richard Schwartz áttörő modellje azon felismerésen alapszik, hogy mindannyian rendelkezünk egy különálló részekből álló „belső családdal”, és hogy ezeknek a részeknek a kíváncsisággal, tisztelettel és empátiával való kezelése nagymértékben növeli a belső gyógyulás képességét.

A Belső Családrendszer megalapozza, miként tanulhatod meg szeretni
önmagad legbonyolultabb részeit is.

Figyelj befelé

Hallottad már, hogy valaki azt mondja: „Mielőtt beleszeretnék valakibe, magamat kell szeretnem”, vagy hogy: „Önbecsüléshiányban szenvedek”, esetleg „Nem akarom ezt tenni, de képtelen vagyok leállni”? Ki is az az Én, akit meg kell tanulnunk szeretni és tisztelni, és miért is olyan nehéz ez?

A Belső Családrendszer (IFS) Modell rendelkezik az ezekhez hasonló kérdésekre adott válaszokkal, amelyek segítenek az embereknek, hogy másképp viszonyuljanak önmagukhoz, hogy szeressék magukat. Sajátos lépéseket kínál az impulzív vagy automatikus reakciók feletti nagyobb kontroll felé. Képes támogató hanggá változtatni a benned élő kritikus monológot, és segíthet levetkőzni az értéktelenség érzését is. Nemcsak abban képes segíteni, hogy az elmédben lévő zajt lecsillapítsd, hanem abban is, hogy megteremtsd a fény és a béke belső légkörét, és nagyobb önbizalmat, tisztaságot és kreativitást hoz a kapcsolataidba. 

Az IFS Modell rávesz arra, hogy befelé figyelj. A „befelé figyelést” úgy értem, hogy a gondolataid, érzelmeid, a fantáziáid, elképzeléseid és az érzékeid felé fordítod a figyelmedet, a belső tapasztalásra. Sokunknak ez hatalmas lépés, mert a nyugati kultúra arra kondicionált bennünket, hogy a tekintetünket állandóan a külvilágra szegezzük, ott találva a veszélyt és az elégedettséget. A kifelé figyelésnek is van értelme, mert sok mindentől kell tartanunk és sok mindennel kell megküzdenünk a környezetünkben. De más oka is van annak, hogy sokunk miért nem lép a belső világába: félünk attól, amit odabent találunk. Tudjuk, vagy csak sejtjük, hogy mélyen bennünk olyan titkos emlékek és érzések élnek, amelyek legyűrhetnének minket, amelyektől borzalmasan éreznénk magunkat, akadályoznák tevékenységünket, impulzív viselkedésre késztetnének, megváltoztatnák az emberekhez való viszonyunkat, és sebezhetővé tennének bennünket az újabb fájdalmakkal szemben.

Változtasd meg, ahogy gondolataidra és érzéseidre tekintesz

Gondolj a haragodra egy olyan gyermekként, akire vigyázol. Tegyük fel, hogy képtelen voltál irányítani ezt a gyermeket, mondjuk, minden este hisztizett. Ez elég rosszul hangzik, de tegyük fel, hogy mivel ezek a hisztik nagyon zavartak, folyamatosan kritizáltad ezt a gyereket, és megpróbáltad bezárni egy szobába, mert attól féltél, hogy nyilvánosan zavarba hozna. Hétvégente otthon maradtál, hogy biztos legyél abban, hogy a gyerek nem szökik el, és a viselkedése miatt borzalmas gondviselőnek érezted magad. Tegyük fel azt is, hogy minden reakciód csak rosszabbá tette a hisztit, mert a gyerek azt érezte, hogy meg akarsz szabadulni tőle. A gyermekhez való viszonyod miatt a probléma felemészti az életedet. Ugyanez igaz a szélsőséges érzelmeinkre és az irracionális hiedelmeinkre is. Elég bonyolultak, de az a mód, ahogyan kezelni próbáljuk, gyakran felnagyítja őket, és megkeseríti az életünket. 

Furcsának tűnhet, hogy kapcsolatban állunk egy gondolatunkkal vagy egy érzésünkkel, de elkerülhetetlen. A gondolatok és érzések velünk élnek, és valamilyen úton-módon összekapcsolódunk velük. 

Gondold át, hogyan érzel a különböző gondolataid és érzelmeid iránt. Talán még kedveled is a belső hangodat, amely minden tennivalóra emlékeztet, és megtervezi, hogyan csináld azokat. Meghallgatod, és motivációként használod. Úgy kezeled, mintha egy értékes segítőd lenne. Mit szólnál ahhoz, amikor elkezdesz lazítani, ugyanez a hang élesen kritikussá válna: lustának nevezne, és azt mondaná, ha nem térsz vissza a munkához, akkor nem vagy értékes ember? Hogy tetszene ez? Mit felelnél neki? Ha olyan vagy, mint a legtöbb ember, akkor úgy vitatkoznál vele belül, mintha egy elnyomó vezető lenne. „Szállj le rólam! Még egy percre sem hagysz pihenni? Lazíts már!” Vagy megpróbálnád tv-nézéssel vagy néhány itallal elfojtani. Az a részed, amelyik azt akarja, hogy elérd a célodat, csodálatos szolga, de borzalmas főnök, ezért egy szeret–nem szeret kapcsolatba kerülsz vele. 

Folyamatos, összetett kapcsolataink vannak számos különböző belső hanggal, gondolatmintával és érzelmekkel, amelyek hasonlók más emberekkel való viszonyainkhoz. Amit „gondolkodásnak” hívunk, az gyakran a különböző részeinkkel folytatott belső párbeszédünk. 

Az összes ember, akit a könyvben bemutatok, azért keresett fel, mert önmagával vívott harcot. Diszfunkcionális belső kapcsolatokba gabalyodtak, és nem meglepő módon a külső kapcsolataik megegyeztek a belsőkkel. Azzal, hogy megváltoztatták azt a módot, ahogyan a gondolataikra és érzelmeikre tekintettek, és ahogyan kapcsolatba léptek velük, azt tapasztalták, hogy nemcsak drámaian javult a terápiára hozott problémájuk, hanem általában kevesebb belső zűrzavart éreztek, jobban szerették magukat, és jobban kijöttek az életükben lévő emberekkel is. 

Milyen irányú volt ez a változás? A gyűlöletből, félelemből, vitatkozásból indult, abból, hogy megpróbálták mellőzni, elzárni, megszabadulni tőlük, vagy hogy engedjék ezeknek az érzéseknek és hiedelmeknek, hogy eluralkodjanak bennük, és eljutottak odáig, hogy kíváncsiak legyenek rájuk, és meghallgassák őket. A kezdeti kíváncsiság gyakran az érzelmeik és gondolataik iránti együttérzéshez vezette őket, és megpróbált segíteni nekik. 

Tegyél fel segítő kérdéseket 

Talán furcsának tűnik kérdéseket feltenni egy érzelemnek, de érezted már magad dühösnek vagy szomorúnak úgy, hogy nem is tudtad, miért? Aztán egy-két nappal később a válasz csak úgy felbukkan benned? Az IFS (Belső Családrendszer) módot ad arra, hogy felgyorsítsd a folyamatot, amely nemcsak azt segít megtudnod, hogy mitől zaklatottak az érzelmeid, hanem azt is, hogyan segíthetsz nekik megnyugodni, és arra is rájöjj, mire van szükségük tőled. 

Ez az önmegnyugtatás egyik formája, ami a legtöbb ember számára könnyű, ha egyszer megértik a lényegét. A nehézség az, hogy kíváncsiságot vagy együttérzést érezzünk azok iránt az érzelmek és hiedelmek iránt, amelyeket utálni szoktunk és meg akarunk szabadulni tőlük. 

Belső részeink

Az érzelmeid és a gondolataid sokkal többek annál, mint amilyennek tűnnek. Ezeket a belső személyiségedből eredő érzelmeket és gondolatokat a részeidnek hívom. Arra célzok, hogy ami például a lobbanékony vérmérsékletednek tűnik, az több, mint egy nagy adag harag. 

Ha erre figyelnél, és kérdéseket tennél fel neki, talán megtudnád, hogy ez egy védelmező részed, amely a többi sebezhető részt védi, és konfliktusban van azokkal az egységeiddel, melyek mindenkinek a kedvére akarnak tenni. Lehet, hogy elárulja, hogy addig kell dühösnek maradnia, amíg ennyire sebezhető és önfeláldozó vagy. Azt is megtapasztalhatod, hogy ennek a részednek más érzései is vannak, olyanok, mint a félelem, a szomorúság, de úgy érzi, mintha maradnia kellene ebben a dühös szerepben azért, hogy téged megvédjen. Ha kérnéd, megmutatná neked életed azon pillanatait, amikor a védelmező szerepébe kényszerült. Lehet, hogy még egy képet vagy ábrát is mutatna magáról, például egy sárkányt, egy vulkánt, vagy egy makacs kiskamaszt. A legfontosabb viszont, hogy el tudja mondani, hogyan segíthetsz elengedni mindezt, hogy többé ne ragadj ebben a dühös szerepben. A segítségeddel drámaian értékes tulajdonsággá válhat, hogy többé már ne gyötörjön a rosszkedv, hanem helyette például képes legyél megfelelően érvényesíteni önmagadat. 

A nyugtalanító gondolataink és érzelmeink megértése az alapja mindennek. Olyan belső személyiségeink megnyilvánulásai, amelyeket életünk eseményei szélsőséges szerepekbe kényszerítettek, és ami arra késztet minket, hogy másképp viszonyuljunk hozzájuk. Könnyű együttérezni egy olyan belső kamasszal, aki a múltban hősiesen próbált megvédeni téged, és aki a dühös szerepébe ragadva végezte, vagy azzal a kisfiúval, aki attól retteg, hogy újra megalázzák. Ezzel a megértéssel elkezdjük visszafordítani azokat a diszfunkcionális belső kapcsolatokat, amelyeket a különböző részeinkkel alakítottunk ki, és amelyeket a részeink egymással is kialakítottak. Amint a komponenseink azt érzik, hogy elfogadják, és kevésbé fenyegetik vagy támadják őket, természetüknél fogva átalakulnak az értékes állapotukba. Bónuszként elfogadóbbaknak és kevésbé reagensnek találjuk magunkat olyanokkal szemben, akik valaha idegesítettek minket. Együttérzéssel viszonyulhatunk hozzájuk, mert képesek vagyunk erre azokkal a részeinkkel, amelyek hasonlítanak rájuk. Időnként azt tapasztaljuk, hogy ezek az emberek is átalakulnak, vagy legalábbis a róluk alkotott képünk és a velük való kapcsolatunk alakul át. 

Ez a könyv egy pszichoterápiás megközelítésen alapul, amit Belső Családrendszer (IFS) Modellnek neveznek. Azért kapta ezt a nevet, mert olyan, mintha mindannyiunkban egy részekből álló család élne. Egy IFS-terapeuta először is segít a kliensének összpontosítani, és megismerni azokat a részeket, melyek védelmezik. Azután a kliens megkéri ezeket a részeket, hogy lazuljanak el, különítsék el az érzéseiket és a hiedelmeiket tőle azért, hogy nagyobb teret nyissanak belül. Amint ez megtörténik, a kliens spontán beszámol arról, hogy kiegyensúlyozottnak és könyörületesnek (melyek az Én tulajdonságai) érzi magát a részeivel szemben. Nem szükséges megkérnem a klienst, hogy így érezzen, ezek a tulajdonságok természetes módon bukkannak fel, mintha felszabadulnának, amikor a részek ellazulnak és különválnak egymástól. 

Változtasd támogató hanggá a belső kritikusodat, élvezd a nagyobb önbizalmat, és teremtsd meg a belső békét!

Forrás: Belső családrendszer

Ajánlott könyvek: