Byron Katie és Az elme ragyogó otthona

Először hat évvel ezelőtt találkoztam Byron Katie A Munka nevezetű módszerével. Nem túlzás azt mondani, hogy megváltoztatta az életemet. Legújabb, Az elme ragyogó otthona című könyvét férjével, a költő és fordító Stephen Mitchell-lel együtt írta meg, aki olyan művek modern fordításaiért felel, mint a Bhagavad-gíta és a Tao-tö-king. Az elme ragyogó otthona új betekintést nyújt Byron Katie elgondolásaiba és filozófiájába, mivel egy ősi vallásos szöveghez, a Gyémánt szútrához kapcsolódó reflexiókat és magyarázatokat tartalmaz.

Byron Katie A Munka című hatékony módszer kifejlesztője. A négy kérdésből és válaszból álló könyv lényege, hogy megtapasztaljuk a meggyőződéseinkkel ellentétes dolgokat, és rátalálhassunk a szenvedésen túli kilátásokra. Az elmúlt harminc évben Katie több millió emberrel ismertette meg A Munka módszereit. A könyvei között szerepelnek a Négy kérdés, a Szükségem van a szeretetedre, vagy mégsem? című bestsellerek és  Az elme ragyogó otthona.

PMAG: A felébredésed spontán történt, és így született meg A Munka, ez az intenzív önvizsgálati módszer, valamint az én feloldódása. Meglátásod szerint tettél valamit, amivel kiváltottad, hogy a tudatodra ébredtél?

BK: Éveken keresztül borzalmasan éreztem magam, az öngyilkosságot fontolgattam, és csordultig telve voltam önutálattal. A dolgok akkor értek a tetőpontjukhoz, mikor egy nap nem bírtam abbahagyni a zokogást. Végül bejelentkeztem egy táplálkozási zavarokkal küzdő nők számára létesített rehabilitációs otthonba. Ez volt az egyetlen orvosi ellátás, amit fedezett a biztosításom. Nagyjából egy hét múlva tapasztaltam meg a valóságra ébredés élményét. Mennyei áldás volt, mely a tudatosságban öltött alakot. Nem készültem rá, és nem is tettem semmit, amivel kiérdemeltem volna.

PMAG: Az én fogalma – ez a körülhatárolt egysége a különálló lénynek – akadályt gördít az általad körülírt megvilágosodás és a szenvedéstől való megszabadulás elé. Ámde valóban lehetséges-e világunk jelenlegi állapotában önzetlenül élni?

BK:  Igen. Ez magától történik meg. Ahogy megkérdőjelezzük a másokra, saját magunkra és a világra vonatkozó rossz gondolatainkat, énünk elkezdi levetkőzni önnön identitását. Mikor elménk megértésre talál, annak az önzetlenség megszületése lesz a természetes következménye. A napi önvizsgálati gyakorlat során automatikusan egyre kevesebb van jelen saját énünkből, és az identitás szertefoszlása okán egyre kevesebbet foglalkozunk magunkkal, és egyre többet azokkal, akik rászorulnak.

PMAG: Beszéljünk a nagylelkűségről, ami a nemrégiben megjelent könyved, Az elme ragyogó otthona egyik fő témája. Mit jelent számodra a nagylelkűség? El tudnád magyarázni mit értesz az alatt, hogy „az együttérzés önzőség”?

BK: Amikor tiszta a tudatunk, tudjuk, hogy nem létezik olyan, hogy én, vagy más. Tehát, amikor másokon segítünk, tulajdonképpen mindig saját magunkat szolgáljuk, mivel mások is mi vagyunk. Ezt értem azalatt, hogy az együttérzés és a nagylelkűség minden formája önzőség. A könyvemben a szoptatás példáján keresztül mutatom ezt be. Ez akkor természetes és több egy tudatos „tevékenységnél”, amikor nem figyeljük a múltat és a jövőt, csakis a jelen valóságát. Amikor így viselkedünk és teljes szívünkkel adunk valamit, egyszerűen nem vagyunk tudatában semmiféle nagylelkűségnek. Nem tudatosan cselekszünk. Ami azt illeti, kinevetnénk azt, aki azt mondja ránk, hogy nagylelkűek vagyunk, mivel nevetségesnek tűnne a gondolat. Amikor egy édesanya a kisbabáját szoptatja, gondol vajon arra, hogy „Milyen nagylelkű vagyok!” Többnyire ez foglalkoztatja őt a legkevésbé. Gyermeke ellátásával egyúttal önmagának is ad.

PMAG:  Azt állítod, hogy minden, még a látszólag valóságosnak és zsigerinek tűnő dolgok is mint a fizikai fájdalom, csak kitalált dolgok, a képzeletünk szüleményei. Ám rengetegen élnek együtt krónikus fájdalommal. Elkerülhetetlen, hogy ez a megpróbáltatás szenvedést jelentsen?

BK: Nem. A fájdalom fizikai tapasztalás, míg a szenvedés mentális. Érezhetünk fájdalmat anélkül, hogy szenvednénk tőle. A könyvemben is említettem, hogy még a fizikai fájdalom is kitaláció. Alvás közben érzünk fájdalmat? Amikor fáj valamink, de kapunk egy régóta várt hívást, és minden porcikánkkal a beszélgetésre összpontosítunk, érzünk-e kínt? Ha megváltoztatjuk a gondolkodásunkat, megváltozik a gyötrelem is. Minél csendesebb az elménk, annál tisztábban látjuk, hogy a fájdalom csak a tudatunk kivetülése. Ha közelebbről is szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy nem csak úgy jön, mindig várjuk vagy felidézzük. Tehát, ha nem jut eszükbe, hogy várjunk a kitalált fájdalmunkra, hol létezik az a fájdalom? Ez az észlelés felszínén ér, míg alatta a boldogság hatalmas óceánja terül el.

PMAG:  Mi marad, amikor elengedjük ezeket a történeteket?

BK: Időnként azt mondom, hogy csak hála és nevetés marad hátra. Az emberek tudatlanságtól való félelme A Munka elvégzésével radikálisan csökken. Az önvizsgálat gyakorlat. Mód arra, hogy bensőséges viszonyba kerüljünk a tudatlan elmével, hogy az harmóniába kerüljön a dolgok jelenlegi állásával és nyitott legyen a végtelen lehetőségekre. Természetesen nem tudhatjuk, mire találunk. Épp ez a lényeg! Mikor megértjük a valódi énünket, megértünk mindent és mindenki mást is, és ennek ismeretében elménknek szükségtelen látnia a jövőt, mivel a tudás teljesen feleslegessé válik. Nem tudjuk és nem is kell ismernünk, mi történik velünk a jövő héten, holnap, vagy egy nanoszekundum múlva, mivel az irányítás szükségtelenné válik. Végül ráeszmélünk, hogy az irányítás teljes elvesztése az igazi szabadság. Egy örömteli élmény.

PMAG: A könyv egyedi formátummal rendelkezik, amely a Gyémánt szútra köré épül. Hogyan jellemeznéd a Gyémánt szútrát azok számára, akik nem ismerik?

BK: A férjem, Stephen Mitchell szerint ez a világ egyik legnagyszerűbb szellemi alkotása. Számomra is ismeretlen volt, amikor azt javasolta, hogy használjuk fel a könyvünkben. Felolvasta nekem az egész szútrát, a saját fordításában, és teljesen lenyűgözött – félelemmel töltött el a gyönyörűsége és világossága. Az önzetlenségről és a nagylelkűségről szól.

Az elme ragyogó otthona fejezenként négy részből épül fel: az én megjegyzéseim és tapasztalataim, amelyek a szútra fejezeteit követik; valamint minden fejezet tartalmaz egy kérdések és válaszok részt és öt dialógust, amelyek során különböző témák kapcsán folytatok beszélgetéseket A Munkáról.

PMAG: Tehát részben Stephen inspirálta, hogy összehangold A Munkát a szútrával?

BK: Folyamatosan azt mondogattam neki, hogy a szútra annyira világos és nagyszerű, hogy nem igazán tudok mit hozzátenni. De ő ragaszkodott hozzá, hogy a szavaim sokak számára nagy segítséget jelentenének. Szerinte az én tapasztalataim segítenek megvilágosítani a szútra nagy igazságait. Szeretem Stephent és tiszteletben tartom a véleményét, ezért természetesen hajlandó voltam erre, és így született meg a könyv.

PMAG: Azok, akik már régóta A Munka rajongói és követői, reményeid szerint mit fognak elsajátítani  Az elme ragyogó otthona olvasása közben?

BK: Nem tudok azonosulni a reménnyel, mert a bizakodás a jövő sztorija. De ha kívánhatok valamit, akkor azt, hogy segít megvilágosítani az elmét, és még több kérdést megfogalmazni. Miután megértettük, hogyan kérdőjelezhetjük meg az elménk, minden szenvedés választás kérdése lesz.

PMAG: 15 év telt a Négy kérdés kiadása óta. Mivel foglalod el magad, amikor nem írsz?

BK: Amit te „írásnak” nevezel, számomra csupán annyit jelent, hogy megválaszolom Stephen kérdéseit. Mindig szánok rá időt, amikor megtehetem. De közben vezetnem kell egy céget, meetingeken kell részt vennem az alkalmazottaimmal, több száz e-mailre kell válaszolnom, rendezvényeken kell részt vennem, évente többször is kilencnapos tanfolyamot szervezek A Munkához kapcsolódóan, ott a No-Body Intensiv tanfolyam, a „Being With Byron Katie” nevezetű meditációs tanfolyam, a Turnaround House nevezetű 28 napos program, és a három csodálatos gyerekem és az öt unokám. Gyakran nem is marad sok időm a könyvekre.

PMAG: Bizonyára rengeteg inspiráló történetet hallottál azoktól az olvasóktól, akik sikeresen hasznosították A Munka módszerét. Van kedvenced vagy olyan történeted, ami különösen emlékezetes maradt?

BK: Több száz, sőt, több ezer ilyen történetet kaptam, amelyben az emberek a világ minden tájáról kifejezték hálájukat A Munka iránt. Az egyiket, ami épp eszembe jut, egy olyan férfi írta, aki egy hétvége alatt elolvasta a Négy kérdés című könyvemet – elmondása szerint még az evésre is alig tartott szünetet. Egy vasárnap azt kezdte észrevenni, hogy a felesége és a gyerekei gyanúsan figyelmesek voltak vele, mintha születésnapja lett volna. Végül megkérdezte a nejét, hogy mi folyik itt, mit terveznek és miért ilyen kedves vele mindenki? A felesége csak bámult rá, és nevetni kezdett. Majd azt felelte, nem változott semmi, csak a férfi alakult át, ő kezdett el kedvesebb lenni!

Forrás: www.parvatimagazine.com

Ajánlott könyvek: