Tárd fel a transzgenerációs traumák hatásait az életedben és gyógyítsd meg családtörténetedet! Anuradha Dayal-Gulati Rejtett örökségünk című könyvében segít, hogy felszabadítsd a múltat, egészséges határokat húzz meg és visszaszerezd belső önbizalmadat a virágesszenciák támogató erejével.
Milyen hatással van a trauma a gyökereinkre?
A legtöbbünk esetében családunk történetét a háború, az áldozattá válás, a szegénység, az éhség, az öngyilkosság és más intenzív erők formálták, úgy, ahogyan a Földet a gleccserek, a földrengések, a vulkánok és más tektonikus erők mozgása alakította. Családi vásznad hatalmas, és te is egy ecsetvonás vagy rajta. Elsöprő ereje van annak, ha belátjuk ezt. Igazán megérteni, milyen hatással volt ez rád, valószínűleg messze túlmutat az emberi tudat határain. Néha azonban mégis megláthatod történeted egy kis szeletét a családállítások vagy más energiával folytatott munka során.
A traumák elkerülhetetlenek, és fontos részét képezik az emberi lét tapasztalatainak. Nem védheted meg magadat vagy a gyerekeidet teljes mértékben a stresszes vagy sokkoló eseményektől. Ezek gyengíthetik a szeretet kifejezésének és a szülőségnek a képességét, valamint azt, hogy melegséggel, elfogadással és bizalommal viszonyulj másokhoz. Még azt is megakadályozhatják, hogy dolgozz. A trauma megtapasztalása és észlelése fokozza az olyan érzelmeket, mint a félelem, a harag, a szomorúság, a fájdalom vagy a tehetetlenség.
Hogy mit értek trauma alatt?
Fizikai testünket is érhetik sérülések, a trauma pszichénkre gyakorolt hatása azonban egy stresszválasz, amely automatikussá válik, ahányszor csak felidézed az eredeti sérülést. Válaszod tudatos is lehet, általában azonban nem az. Az idegtudomány szerint a tudatos elme csak az idő 5 százalékában „vezeti a műsort”. A fennmaradó 95 százalékban tudat alatti elméd berögzült és örökölt mintái alapján működsz, aminek egyáltalán nem vagy tudatában.
A trauma egy feldolgozatlan történet, legyen szó egy középiskolai zaklatásról, a bevándorlás okozta megpróbáltatásokról, a csalódásokról, a háborúról vagy más olyan eseményről, amely sérülést okoz bennünk. A trauma minden emberre másképp hat. Valaki könnyen túllép egy csalódáson, míg mások teljes mértékben magukba zárkóznak miatta. Valaki, akit elbocsátottak a munkahelyéről, megpróbálhat más utakat keresni arra, hogy megélje a szenvedélyét, egy másik ember azonban könnyen feladhatja. Ha nyomaszt egy traumatikus élmény, intellektuálisan vagy érzelmileg nem tudtad feldolgozni a történteket. Ilyenkor nem tudod az élet nagyobb kontextusában értelmezni az eseményt. Mély kétségbeesést tapasztalsz, úgy érzed, elszakadtál másoktól, elvesztetted a hited, és úgy érzed, nem tartozol a családodhoz vagy egy nagyobb közösséghez, amely támogathat. Meginog az önmagadhoz és a másokhoz fűződő kapcsolatod. Egészségtelen viselkedésmintákat alakíthatsz ki, hogy megbirkózz a helyzettel.
A néhai terapeuta Böszörményi-Nagy Iván, aki különböző szocioökonómiai háttérrel rendelkező családok ezreivel dolgozott, megfigyelte, hogy azok az emberek, akiket bántottak, bántalmaztak vagy megbántottak, és nem kaptak jóvátételt azoktól, akik bántották őket, végül ők maguk is bántalmazók lesznek. Saját tapasztalataik miatt úgy próbálnak bosszút állni, hogy bántják azokat, akik nem felelősek az őket ért sérelmekért. Ez állandósítja a trauma, a bántalmazás vagy a sérülések körforgását, ez pedig aláássa a bizalmat a kapcsolatban. Böszörményi-Nagy Láthatatlan lojalitások című könyvében (Animula Kiadó, 2018) „destruktív jogosultságnak” nevezi ezt. A destruktív jogosultság látható tünetei közé tartozik a bűntudat hiánya, a gyermek és a partner bántalmazása, sőt még a másokkal szembeni előítéletek vagy a vallási alapú üldözés is.
Van mód arra, hogy kapcsolatba lépj léted gyökereivel, ha a szüleid elárulták a bizalmadat? Át lehet keretezni vagy újrakalibrálni a kapcsolatodat, hogy az ne vessen sötét árnyékot az életedre?
Hogy hozzáférhess az élet ajándékához, el kell engedned azokat a szülői történeteket, melyeket elhittél, és melyekhez annyira ragaszkodsz. Nem szabad többé ezeken a történeteken keresztül magaddal cipelned a szüleidet. Christine is ezt tette a 4. fejezetben bemutatott állításban, mert képes volt együttérzést tanúsítani az anyja iránt, mivel valaki más gyermekeként nézett rá, és megértette annak a traumának a hatásait, melyet a nagymamája élt ét. Talán te is elkezdheted átkeretezni a szüleid, a nagyszüleid és az őseid tapasztalatait. Például azzal, hogy ezt mondod magadnak:
„Úgy éreztem, nem szeretnek. Most már tudom, hogy anyám túlságosan is szomorú volt ahhoz, hogy kifejezze felém a szeretetét. Hiszek abban, hogy bár nem éreztem, szeretett engem. Elfogadom, hogy szomorúságot és haragot érzek iránta, amiért nem szeretetteljesen viselkedett velem. Hálás vagyok azért, hogy megajándékozott az élettel. Hálás vagyok, mert bár nem mutatta ki a szeretetét, megtanultam, milyen fontos kedvesnek és gondoskodónak lenni a gyerekekkel, hogy milyen fontos átölelni őket, és azt mondani nekik, „szeretlek”. Hálás vagyok azokért a leckékért, melyeket megtanultam, mert ezek tettek olyan szülővé, amilyen ma vagyok.
Úgy éreztem, értéktelen vagyok, de ma már tudom, hogy mindenki, beleértve engem is, megérdemli a boldogságot az életben. Teljesen rendben van, ha visszacsúszom abba az érzésbe, hogy nem érdemlem meg a boldogságot, de amikor ez megtörténik, úgy döntök, szeretettel fordulok magam felé. Emlékeztetem magam arra, hogy míg a szüleim mindig is nagyon kritikusak voltak velem szemben, életet adtak nekem. Nem kritizáltak volna, ha nem törődtek volna velem. De azt is megértem, hogy kritizálásom szükséglete sokkal inkább arról szól, mi zajlott bennük, és kevesebb köze van ahhoz, mit tettem vagy hogyan éltem az életemet. Nem kell magamra vennem a kritikájukat.”
A diszfunkcionális családi minták, például a ridegség, a passzív-agreszszív viselkedés vagy más megküzdési mechanizmusok azért alakulnak ki, hogy a család megküzdjön a stresszel és a traumával.
Ha elkezded megvizsgálni a trauma családodban betöltött szerepét, rálépsz arra az útra, melyen begyógyíthatod a szüleid okozta sebeket.
Azt is elengedheted, mi a felső határa annak, amit elérhetsz, illetve amennyi örömet és csodát megtapasztalhatsz az életedben. Megtapasztalhatod a kapcsolatok mélységét, és rátalálhatsz az erőre, hogy bátran menj az álmaid után. Beléphetsz abba az életbe, melyet magadnak teremtettél, és elengedheted a szenvedést, amelyhez ragaszkodtál. Ezzel felismered, hogy az életed valójában egy ajándék.
…
A könyvemben felsorolt egyes virágesszenciák és gyakorlatok megkönnyebbülést nyújthatnak. Még akkor is meggyógyíthatod a szüleid okozta sebeket, és akkor is ajándékként tekinthetsz az életedre, ha nem vagy képes megbocsátani nekik. Erőt meríthetsz az élet fájának gyökeréből, hogy ne nehezedjen rád az élet sötétségének árnyéka. Nem muszáj kapcsolatban lenned a szüleiddel. Lehet, hogy valakinek már nem is élnek a szülei, vagy érzelmileg elérhetetlenek. Ám minden esetben elengedhető a negatív energia egy része.
Forrás: Rejtett örökségünk