Főnévként az állapot szó valamilyen tulajdonságra, minőségre, vagy valaminek, illetve – esetünkben – valakinek egy adott helyzetére utal. Amikor egy ember tudatállapotáról van szó, általában a gondolkodásmódjáról, az érzelmi állapotáról, az attitűdjéről és tudatosságának jelenlétéről beszélünk.
Az elménkbe gondolatok, érzékelések, emlékek és érzelmek végtelen áradata zúdul, amelyek mind hozzájárulnak különböző tudatállapotainkhoz. Valamennyi állapotunk összefügg, hatással van egymásra és releváns a tudatfeletti megértése szempontjából, ugyanis mélyebb tudatállapotainkban egy végtelen és kiaknázatlan erőforrás rejlik.
Az upanisadok Kr. e. 800-ból származó szent hindu bölcseleti művek, amelyek annak a kétszáz ősi szanszkrit szövegnek a részét képezik, melyeket együttesen Védának neveznek.
Az ősi Mándúkja-upanisad, amely az egyik legkorábbi bölcseleti mű, arról beszél, hogy több, nevezetesen négy különálló tudatállapot létezik:
A dzságrata a gamma-agyhullámokat képviseli, s nyugodt, de felfokozott készenléti állapotként nyilvánul meg. A dzságrata állapotában az elővigyázatos elme és a túlélő agy eggyé válnak. Ilyenkor az észlelés a fizikai világra összpontosul, és túlnyomórészt érzékszervi módon, megérzésekre alapozva, de nyugodt és céltudatos világossággal funkcionál.
A szvapna közvetlenül elalvás előtt és a teljes ébredés előtt érjük el. Az alfa-agyhullámok állapotaként is gondolhatunk rá, amely az ellazult, meditatív elmét jelenti.
A szusupti a mély alvás állapota. Ezt inkább egyfajta tiszta tudatállapotnak tekintik, mert hiányzik belőle az ego. A delta-agyhullámok állapotára a tudatfeletti elménk tükreként is tekinthetünk.
A turíja a tiszta tudat. A legjobban a théta-agyhullámok állapotaként lehet elképzelni, melynek során érzékeink visszahúzódnak a külvilágtól, és kizárólag a belülről érkező jelekre összpontosítanak. Ebben az állapotban ismerhető fel teljesen a lélek valódi identitása.
A különböző frekvenciák eltérő hatással vannak agyhullámaink mérésére. Különböző tanulmányok kimutatták, hogy a nyolc különböző tudatállapot a hertz-értékek meghatározott csoportjaival rezonál. Ezek a következők:
- béta, 14–30 Hz, ébredés
- alfa, 9–13 Hz, meditatív állapot
- delta, 0,5–4 Hz, transz
- théta, 4–8 Hz, tiszta tudat
- gamma, 30–100 Hz, egyesült tudat
- hipergamma, 100 Hz, transzcendens tudat
- lambda, 100–200 Hz, plenáris tudat
- üpszilon, 0,5–0 Hz, cirkulált tudat
A frekvenciák általában elősegítik a relaxációt, a tudatosságot, az összpontosítást és a koncentrációt, mivel fokozzák és megerősítik az elme képességeit. Ezen agyhullám-állapotok mindegyike egyedien járul hozzá a tudatfeletti működéséhez.
A lényeg, hogy megtanítsuk magunkat arra, hogy a meditáció által termelt energiát miként lehet megújítani, fenntartani és továbbfejleszteni, amíg transzcendens energiává nem válik.
Meg kell tanulnunk, hogyan változtathatunk a gondolkodásunkon. Ez az energia több mint pusztán elmeállapot, amelyet időről időre felkeresünk. Rá kell ébrednünk, hogy ez egy magasabb szintű tudatosság, amellyé végül válnunk kell.
Álmodó állapotok
Az álmok szenzomotoros jelenségek, ami azt jelenti, hogy mind az érzékszervi, mind a motoros funkciókat – agyi idegpályákat – is igénybe veszik. Az álmok történetek formájában oldják fel a feszültséget, amelyeket az agyunk alvás közben mesél el nekünk. Ezek a történetek emlékek, érzelmek, szimbólumok és képek gyűjteményéből állnak, amelyek önkéntelenül jelentkeznek a REM (gyors szemmozgásos) alvás hét szakaszában, és ezek az álmok átlagosan három másodperc és harminc perc közötti ideig tartanak. Az álmodás tehát egy gyógyító állapot.
Képzelet-állapotok
A valóság és a képzelet két különböző irányban áramlik az agyban, de ugyanazokat az idegpályákát aktiválják. A szem által látott valós eseményekből gyűjtött vizuális információk felfelé áramlanak, a nyakszirti lebenyből az agy parietális lebenyébe. A belső szemünk által látott képzelt képek lefelé áramlanak a parietalisból a nyakszirti lebenybe. Az egyik felfelé, a másik lefelé áramlik, de az eredmény ugyanaz. A képzelet egy magasabb tudatállapot. Ezért olyan fontos, hogy a képzeletünk által ápoljuk személyes erőnket.
Rajtunk múlik, hogy előhívjuk fantáziadús énünket, amely által csodákat teremthetünk.
A képzelet képes megjósolni a jövőt. Sőt, meg is változtathatja azt. Valahányszor elképzelünk valamit, egy olyan teremtési folyamatot indítunk el, amely képes megváltoztatni a valóságot. Gyakorlatilag minden, ami jelenleg az anyagi világban létezik, gondolatként indult. Aztán az idő múlásával ez a gondolat megismétlődött, végül pedig egy hatalmas tudatfolyammá fejlődött, amelyet képzeletnek hívunk.
Ha a képzelet tovább fejlődik asztrális kivetüléssé, vagyis lélekutazássá, képesek leszünk arra, hogy energiánkat az anyagi határok korlátain túlra növeljük. A csodák sokkal magasabb rezgést igényelnek, mint amilyenek az anyagi síkon léteznek. Tehát amikor lelkünk az asztrális síkra utazik, feltöltődik energiával ebben a magasabb frekvenciájú tartományban.
Egy olyan lélek, amelyet az asztrális sík rezgései töltöttek fel, sokkal könnyebben hozzá tud férni a korlátlan lehetőségekhez. A csodák az anyagi világban nyilvánulnak meg, de magasabb frekvenciájú síkokon jönnek létre.
Szívélyes állapotok
Mennyire tudatos a szív? Biológiailag nagyon sokat tudunk a szívről, de beszélhetünk-e intelligenciáról a szív esetében? Képes a szív gondolkodni? Amikor tudatosan, a szívünk energiája által áramlunk, és harmóniába kerülünk a pozitív érzelmekkel, a lényünk egészében, illetve az egész Univerzummal is elérjük a koherenciát. A szív intelligenciája hatalmas egyesítő erőt képes generálni, ha hagyjuk.
Egyszerű gyakorlat a szív állapotának egyensúlyba hozásához
A Gyors Koherencia nevű módszer fél tucat lassú, mély, öt másodpercig tartó lélegzetvételből áll, miközben vizuálisan elképzeljük, hogy a szívünk végzi a belégzést. Lélegezz a szívedből, s gondolj valakire vagy valamire, akit, vagy amit nagyon szeretsz.
A Most állandó állapota
Az idő és a tér absztrakt fogalmak, melyek teljesen átszövik mindennapi életünk legmélyebb jelentéstartalmait. Bár sosem sikerült megértenünk őket, mégis sikerült közvetlenül összekötni őket a születés, a halál és a kettő közötti életút alapfogalmaival. És bár jelentőségük életünkben tagadhatatlan, intellektuálisan továbbra is túl elvontak ahhoz, hogy bármilyen lelki vagy érzelmi inspirációt ébresszenek bennünk.
Ami inspiráló, az a MOST és az ÖRÖK időtlen,
tér nélküli fogalmai.
A MOST ÖRÖKÖS állapota olyan valóságot jelent,
amely csordultig van tudatfeletti erővel.
A természetünk azonban kettős. Kiszolgáltatott, véges anyag vagyunk, amely szembesül a saját halandóságával, de közben egyszerre vagyunk sérthetetlen, végtelen energia is, amely közömbös az idő és a tér illúziói iránt. Ha a saját valóságunk változatában továbbra is a tudattalan elme negatív kavargása uralkodik, amelyet korlátoz az idő és a tér, akkor a SOHA állapotában ragadunk.
Csak egy dolog marad, amikor nincs MOST és ÖRÖKKÉ. A SOHA.
A MOST és az ÖRÖK nem a teljesség elérése érdekében folytatott küzdelemről szól. A hangsúly azon van, hogy engedjük a szívünkbe azt a felismerést, hogy ÖRÖK önmagunk teljessége létező valóság, s amikor a MOST minden pillanatát átitatjuk ÖRÖK önmagunkkal, el tudjuk érni a végtelen bőség pezsdítő áramlását.
Valódi, időtlen önmagunk tudatosságának megalapozása csak a kezdet. A legfontosabb az, hogy folyamatosan újra megteremtsük a MOST állapotát az én halhatatlan identitásának tudatos felölelésével.
A tiszta jelenlét állapota
A jelenlét fogalma az élet energiáját képviseli a legmélyebb, legbelsőbb értelemben. Élő, eleven mivoltunk mértékét tükrözi, amit életünk előrehaladása során tapasztalunk. Szeretetünket, intimitásunkat, kreativitásunkat, sikereinket, sőt kudarcaink tanulságait is erősen befolyásolja jelenlétünk mélysége és dimenziója.
Ahelyett, hogy megállítanánk az előttünk álló pillanatot annak reményében, hogy mélyebb és/vagy értelmesebb tapasztalatokat szerezzünk, kifacsarjuk a tapasztalatokból, amit csak lehet, majd türelmetlenül haladunk a következő pillanatokban ránk váró felszínesen megélt események felé. Úgy tűnik, soha nem tartunk ott, ahol valójában vagyunk. Mindig a következő lépésnél vagyunk, miközben a saját töredezett mozgásunk eltereli a figyelmünket. Élünk, de az osztatlan jelenlét hiánya miatt mégsem élünk igazán.
A teljes élet azt jelenti, hogy elsajátítjuk az osztatlan jelenlét képességét, az osztatlan, vegytiszta jelenlét elsajátításának kulcsa pedig az, hogy tudatunkat a lélegzetünkön belülre összpontosítjuk. Erre azt is szoktam mondani, hogy minden egyes lélegzetvételben megtanulok leélni egy életet, és ezt szó szerint értem. Életünk során több milliószor veszünk levegőt. A tegnapi sok ezer lélegzetvételedből hány volt tudatos? Létezik fontosabb dolog, mint a légzésed? Voltak negatív, értelmetlen gondolataid, amelyekre jobban odafigyeltél, mint az életed lélegzésére? Gondolj arra, hogy rengeteg gondolat – szinte az összes! – destabilizáló.
A lélegzet a legmélyebb nyugvópont. A lélegzet az élet. Ez a legalapvetőbb folyamat, amelyből felépítjük a tudatunkat és megalapozzuk jelenlétünk erejét.
Azzal, hogy tudatunk jelenlétét mélyen a légzés ritmusához igazítjuk, felélesztjük osztatlan jelenlétünket. Amikor elkötelezzük magunkat e folyamat mellett, s folyamatosan gyakoroljuk is, messze túljutunk az idő és a tér korlátain.
Az osztatlan jelenlét erőteljes, titkos tulajdonságokat magában hordozó energiamezőt jelent. A vezetés szinonimája. Azok, akik az osztatlan jelenlét állapotában vannak, kiemelkednek mások közül azzal a belső képességükkel, hogy a figyelmet magukhoz vonzzák, s elkötelezettségre ösztönöznek másokat. Észreveszed őket, amikor belépnek valahova. Bárhová is mennek, az energiájuk megelőzi őket. De ez a fajta erő nem a tettekről szól – a létezésről szól.
Forrás: Csodák útja
Ajánlott könyvek:
CSODÁK ÚTJA
ÚJ FÖLD
RADIKÁLIS FELÉBREDÉS
